A kutatásokban történő hatás, expozíció jelenléte alapján megkülönböztetünk experimentális (kísérleti/beavatkozásos) és nem experimentális (nem kísérleti/beavatkozásmentes)
vizsgálatokat. Az experimentális kutatásban a kutató beavatko-zik a jelenségek alakulásában, később ennek a módszernek a leírását ismertetjük. Az egészségtudományi kutatásokban ez klinikai, területi és populációs szintű kísérleteket jelenthet.
A nem experimentális vizsgálatok az ápolás területén több-féle kutatási eszközzel végezhetők, ezek közül a terjedelmi korlátok miatt itt a kísérletet, a kérdőívet, a megfigyelést és az interjúkészítés módszerét ismertetjük.
Kísérlet
A kísérleti kutatásban a kutató, szisztematikusan és szigorúan, tanulmányozza a változók közötti ok-okozati összefüggéseket, a lépéseket tesz annak biztosítására, hogy az elért eredmények (a hatás) csak a beavatkozásnak legyenek tulajdoníthatók. A kísérlet legfontosabb előnye, hogy bizonyítékokkal szolgálhat a mindennapi ellátás és gyakorlat számára. Az egészségügy-ben a kísérleteket általában klinikai vizsgálatnak (clinical trial) nevezik. A magyarázó vizsgálat célja annak megértése, hogy hogyan és miért működik a beavatkozás, tehát tudományos ismeretek megszerzésére irányul. A gyakorlati kísérleti kutatá-sok a beavatkozákutatá-sok hatékonyságát vizsgálják valós kutatási szituációban. Ebben az esetben a beavatkozás a páciens álla-potára van szabva, míg a magyarázó kutatásokban a pácien-seket válogatják a beavatkozáshoz.
v
alódikísérletikutatásValódi kísérletben beavatkozás, kontroll és random mintavétel együttes alkalmazására kerül sor. Az oksági kapcsolat kimuta-tására a kontrollált randomizált kísérlet (controlled randomi-zed trial – továbbiakban CRT) alkalmas, melyben a kezelt és a kontrollcsoport között az alkalmazott kezelést, beavatkozást kivéve nincs különbség, tehát a célváltozóban megmutatkozó különbség a beavatkozásnak tulajdonítható (vagy esetleg a véletlennek).
Beavatkozás
Beavatkozás nélkül nincs kísérlet, a kutatónak valamit ten-nie kell, hogy hatást érjen el, míg az összefüggés kutatásokban úgy tanulmányozza a jelenséget, ahogyan van. Egészségügyi kutatásokban gyakran a kezelés kifejezés használatos a be-avatkozás szó helyett. A kísérlet során tesztelünk hipotézise-ket és elméletehipotézise-ket. robbinS és munkatársai pl. [44] értékelték a szülőknek adott tájékoztató füzet és az otthoni látogatás ha-tékonyságát a gyermekkori betegségek oktatásával kapcsolat-ban. A kutatás célja a beavatkozás hatásainak értékelése:
• az egészségügyi szolgáltatás használatára;
• a szülők magabiztosság érzetére és ismereteikre a gya-kori gyermekgya-kori betegségekről;
• a szülők szándékaira a gyermekeik tüneteinek otthoni ellátására;
• a szülők szándékaira a szakértői tanácsok kérésére vo-natkozóan.
Kontroll
Annak bizonyítása érdekében, hogy az egyetlen változó fe-lelős az eredményért, a kutatónak kontrollálnia kell bizonyos külső változókat. Azok a változók sorolhatók ide, melyek ön-magukban vagy együtt más változókkal szintén előidézhetik az eredményt. Ha pl. a kutató a tanácsadás hatékonyságát kí-vánja tesztelni a depresszió kezelésében, juthat arra az ered-ményre, hogy a tanácsadás hatására a betegek állapota ja-vult. Nem lehet azonban bizonyos ebben, mivel előfordulhat, hogy „idővel” egyébként is javultak volna, vagy más faktorok (pl. gyógyszeres kezelés) segítettek. A tanácsadási ülések va-lódi hasznának feltárásához ezért javasolt egy másik csoport kialakítása, amelyben a páciensek a szokásos kezelést kapják, de nem részesülnek tanácsadásban. Az a csoport, amelyik az új beavatkozást kapja, a kísérleti csoport, és az a csoport, ame-lyikkel az összehasonlítást végezték, a kontrollcsoport. Bemu-tatunk további lehetőségeket is a kontrollcsoportok kialakítá-sához.
Alanyok közötti vagy párhuzamos csoportelrendezés (parallel groups)
Párhuzamos elrendezés esetében a kísérletben két (kezelt/
kontroll), esetleg több csoport összehasonlításából kívánunk következtetést levonni. Ez a leggyakoribb tervezés a véletlen-szerű kontrollált vizsgálatok során (RCT).
robbinS és munkatársai [44] korábban már említett tanulmá-nyában a szülők gyermekbetegségekkel kapcsolatos oktatásá-ban a kísérleti csoportba a látogatást és füzetet kapó szülők, a kontrollcsoportba a rutinszerű szolgáltatást kapó szülők kerültek.
Alanyok közötti tervezésnek akár több mint két csoportja is lehet. A csoportok száma a kísérlet céljától függ, pl. a relaxá-ció, a zene és ezek kombinációjának hatásának vizsgálatában a műtét utáni fájdalmakra.
Alanyon belüli vagy keresztező (crossover) elrendezés
Az ismételt mérések körébe tartozik a crossover elrendezés is. Két kezelés összehasonlítása esetén elképzelhető, hogy bár a kezelések hatása különbözik, de a hatás olyan nagy szóró-dást mutat a kísérleti alanyok között, hogy két párhuzamos csoporttal dolgozva a kezelések közötti különbség nem lesz kimutatható. Ebben az esetben a kezelések közötti különbsé-geket úgy mutathatjuk ki, ha ugyanazon az alanyokon alkal-mazzuk, egyiket a másik után. Célszerű alkalmazni krónikus betegségek esetén (asthma, magas vérnyomás, cukorbeteg-ség, reuma stb.) amikor a kezeléstől gyógyulás nem várható, csak a tünetek enyhítése, az állapot javítása.
Ha pl. a kutató ki akarja deríteni, hogy az aromaterápia segítheti-e az alvási problémával küzdő páciensek alvását, ki-választhat egy 20 főből álló csoportot, amelyből 10 páciens aromaterápiát kap, a másik 10 fő a szokásos szedatívumokat egy 3 hetes periódusban. Majd a kutató megcseréli a keze-léseket, az első csoportnak a szokásos szedatívumait adja, a második csoportnak az aromaterápiát. Minden egyes páciens eredményének összehasonlításával felbecsülheti az új beavat-kozás hatásait.
PearSon és hutton [37] A habos törlő vagy a fogkefe hasz-nálatának hatékonyságát hasonlították össze, az alanyok egyik csoportja habos törlőt, a másik csoport fogkefét használt egy hétig, a második héten a kezelést megcserélték. Ezáltal biztosí-tották, hogy a hatás a kezelések sorrendjéből adódóan becsül-hető legyen. A minta felcserélésével minimalizálta a csoportok közötti különbséget. „minden személy a saját kontrolljaként működik”. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12175357
A fő probléma a crossover elrendezésnél a folytatódó ha-tás, amely akkor történik, ha az első kezelés hatása folytató-dik a másofolytató-dik kezelési periódus alatt. A kutatóknak különös figyelmet kell szentelniük erre a problémára, és kihagyni egy időszakot a két beavatkozás között.
Lehetséges néhány esetben, hogy ugyanaz a páciens két beavatkozást kapjon egyszerre. Ez elkerülhetővé teszi a kont-roll és a kísérleti csoport szükségességét, továbbá biztosítja, hogy a külső változók hatása a minimumra csökkenjen, mivel ugyanazt a pácienst vonja be és majdnem ugyanazt az elvál-tozást. Hátránya, hogy csak nagyon kevés esetben alkalmaz-ható ez fajta kísérlet.
Egyedi eset tervezés
Az egészségügyi ellátás során emberek bevonásával vég-zett kísérletek egyik problémája a nagy elemszámú minta kialakítása. Még ha lehetséges is, nehéz a releváns változók szerinti csoportok kialakítása. A problémát tovább súlyosbít-ja, amikor az alanyok különböző okokból kiesnek a kísérletből.
Az egyedi alany tervezés vagy egyedi eset tervezés minima-lizálja ezeket a logisztikai problémákat, mivel csak egyetlen résztvevőt von be egy időben (nyilvánvalóan, ha az egyetlen résztvevő kiesik, akkor a kísérlet befejeződik). Legegyszerűbb formájában egy előtesztet a beavatkozás után egy utóteszt kö-vet. Az ilyen tervezést úgy is ismerjük, mint AB tervezés, ahol A az előteszt és B az utóteszt és a beavatkozásra a kettő között kerül sor.
Javasolt több mint egy beavatkozást kidolgozni, többször megismételni, esetleg más napokon, és ha lehetséges, külön-böző körülmények között, a hatások kontrollja végett. Ez az el-rendezés hasznos olyan esetekben, amikor keveset tudunk a beavatkozás hatékonyságáról, és ez párosul azzal a nehézség-gel, ami a nagy létszámú hagyományos kísérletből fakad. Az egyedi eset tervezés legnagyobb korlátja, hogy a megfigye-lések nem általánosíthatóak egy hasonló populációra, mivel ezek egyedi esetek.
Solomon-féle négyes elrendezés
Több csoport létrehozásának gyakran nem a több beavat-kozás a célja, hanem hogy a befolyásoló, külső változókat job-ban kézben tarthassuk. Egy elő- és egy utóteszt rendszerint azt a célt szolgálja, hogy megállapítsák, a független változó (beavatkozás) okozott-e változást a függő változóban (ered-mény). Előfordulhat azonban, hogy a beavatkozás előtti tesz-telés maga is befolyásolja az eredményt. Ha pl. a depresszi-ós páciens állapotát értékeljük egy kísérlet elején (előteszt), vannak olyan páciensek, akik jobban tudatában vannak saját
állapotuknak, és attól kezdve motiválják magukat jobb telje-sítményre. Ennek elkerülése érdekében alkalmazható a So-lomon-féle négyes konstrukció (7-1. táblázat), mely négy cso-portból, két kontroll- és két kísérleti csoportból áll. Az előtesztet és az utótesztet elvégzik egy kontroll- és egy kísérleti csoporton, utótesztet viszont csak egy másik kontroll- és kísérleti csoporton.
Ez a típusú elrendezés megszünteti az előteszt hatását a kime-netelre. Ha összehasonlítjuk a csoportok eredményeit, felfedez-hető, hogy előfordult-e ilyen hatás. bakotic és munkatársai [3]
serdülők esetében vizsgálták a tájékoztató füzetek hatását az egészséges alvásra, amelyben 15–18 éves középiskolásokat sorolták be a két kísérleti és a két kontrollcsoportba. http://
www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2681062/pdf/Cro-atMedJ_50_0174.pdf
Faktoriális elrendezés
A kísérletek rendszerint vizsgálják a független és a függő változó hatását. Ha pl. a folyadék- és rostbevitel hatással van a székrekedésre, akkor azt vizsgáljuk mind a kísérleti, mind a kontrolcsoportban. Miközben fontos megtudni a mozgás székrekedésre gyakorolt hatását, valószínűleg a való életben számos faktor áll kölcsönhatásban, amelyek befolyásolják az eredményt. Ebben az esetben lehet a hipotézis, hogy a test-mozgás, a folyadékbevitel és a rost bevitel vagy ezek kombiná-ciója hatással van a székrekedésre. A faktoriális elrendezésben ugyanabban a kutatásban teszteljük két vagy több független változó hatását egy vagy több függő változóra. A „faktor” ki-fejezés ebben az elrendezésben utal a „változókra”. Ez a forma alkalmas a változók közötti kölcsönhatások tanulmányozására, és hozzáadja azt a használati értéket, amelyet a beavatkozások kombinációja ad.
Randomizáció
Egyik korábbi fejezetben már bemutattuk a random min-tavétel néhány formáját, melyet néhány további, a kísérletek esetében alkalmazható lehetőséggel egészítünk ki. A kísér-letben a randomizálás azt jelenti, hogy az alanyok egyenlő eséllyel kerülnek be a kísérleti és a kontrollcsoportba. Kisebb esetszám esetén akár egy dobozból is kihúzhatják, ki melyik csoportba kerül, nagyobb szám esetén számítógép segítségé-vel végezhető a sorsolás. Gyakori azonban, hogy a felvételkor minden alany kap egy nem átlátszó borítékot „A” vagy „B” levél-lel. Sem a kutató, sem a résztvevő nem ismeri a boríték tartal-mát. Ezt nevezik rejtett kiosztásnak.
Illeszkedő párok módszere
Ez a módszer lehetővé teszi, hogy az alanyok két csoportba kerüljenek a releváns jellemzőknek megfelelően. Ha a kutató igényli a következő jellemzők eloszlását – 48 és 50 közötti nők, középosztálybeliek, az emlőrák új diagnózisával – a kísérleti és a kontrollcsoportba, keresni fog két alanyt, aki megfelel a krité-riumoknak, és akiket hozzárendel egy-egy csoporthoz, mind-addig teszi ezt, amíg a kívánt elemszámot el nem éri. A megfe-lelő párosítású kiválasztási technika általában akkor szükséges, ha a kutató előre tudja, melyek a kontrollváltozók. A változók potenciális számának nincs vége, ezért soha nem lehet biztos, hogy a résztvevők minden lényeges jellemzőben egyeznek.
Továbbá hosszú időbe telik megtalálni az összes illeszkedő párt a szükséges elemszámhoz.
Klaszter randomizáció
Az egyének csoportba osztása helyett a kutatók kiválaszt-hatnak klasztereket (pl. kórházak vagy iskolák) az egyes egyé-nek helyett.
Véletlen blokkos elrendezés
A blokkos elrendezést akkor célszerű alkalmazni, ha egy té-nyező nemkívánatos hatást gyakorol a célváltozó értékére. Ezt úgy kontrollálhatjuk, ha teljes randomizálás helyett e tényező szerint rétegezünk (a rétegek a blokkok), és minden rétegben mindegyik kezelést elosztjuk, és a rétegeken belül randomizá-lunk. Ezáltal az egyes kezelésekhez tartozó átlagértékeket a té-nyező azonos mértékben befolyásolja. Ha pl. egy kísérletben 3 kezelést hasonlítunk össze, a minta elemszáma kezelésenként 5 fő, és technikai okok miatt az összes mérést egy nap alatt kell elvégezni, befolyásoló faktor lehet, hogy a célváltozó értéke napszakok szerint változhat, továbbá az eljárás időigényes, a mérések reggeltől estig tartanak. Ebben az esetben alkalmaz-ható a blokkos elrendezés, melyben pl. 5 blokkot hozhatunk létre (reggeli, délelőtti, déli, délutáni, esti), blokkonként három méréssel (minden kezelésből 1), a kezeléseket a blokkon belül randomizálva.
Zelen elrendezés
Hagyományos RCT-ben a résztvevők, akik megfelelnek a kritériumoknak, random módon vannak kiválasztva miután beleegyeztek a részvételbe. Ez vezethet néha a beleegyezés visszavonásához, mert még nincsenek elosztva a csoportokba (kísérleti, kontroll), ahogy azt az alanyok remélték. Néhányan annyira csalódottak, hogy nem felelnek meg teljes mérték-ben a protokollnak, és ez befolyásolhatja, hogyan reagálnak a számukra kiosztott kezelésre. A Zelen elrendezés kínál erre al-ternatív megközelítést, amely áll minden résztvevő (akik meg-felelnek a felvétel kritériumainak) randomizálásából, mielőtt beleegyezésüket kérik. A hagyományos RCT-ben a részleteket akkor ismertetik a résztvevőkkel, amikor azok beleegyezését kérik.
k
vázikísérletikutatásSzámos okból – etikai, gyakorlati – néha előfordul, hogy nem lehetséges elvégezni a valódi kísérleti kutatást az ápolásban vagy más egészségügyi ellátási területen. Ha pl. egy ápoló bevezet egy új ápolási modellt az osztályon, nem valósítható meg, hogy a betegek két csoportba kerüljenek azonos osztá-lyon vagy akár különböző osztáosztá-lyon, klinikai, etikai és szerve-zési megfontolásból. Esetleg összehasonlíthatja az osztályon bevezetett új modellt egy ugyanolyan osztállyal (ahol másik modellt alkalmaznak – vagy akár ugyanazt), ugyanabban a kórházban. Kvázi kísérleti kutatás esetében, tehát van be-avatkozás, de vagy a kontrollcsoport, vagy a random mintavétel hiányzik. A kutató ebben az esetben nem tudja megfelelően kontrollálni a külső változókat, ami miatt nem bízhatunk ben-ne, hogy az új beavatkozás ténylegesen felelős a mért változá-sért, de a szoros kapcsolat igazolása lehetséges. A kvázi kísér-leti kutatásnak több variációja lehetséges:
• A beavatkozást elvégzik, majd mérik az eredményeket, pl. relaxációs technikát alkalmaznak a betegek egy cso-portjánál, ha a kutató szeretné megtudni, hogy csök-ken-e a szorongás szintje. Ez a kísérlet leggyengébb for-mája, mivel nincs előtesztelés, csak utóteszt.
• A kutató méri a szorongás szintjét a relaxációs technika bevezetése előtt és után. Ez már megbízhatóbban mu-tatja a változást (ha történt), bár még azt nehéz biztosan megállapítani, hogy a relaxációs kezelés az ok, mert szá-mos más faktor is eredményezheti a javulást.
• Egy kísérleti és egy összehasonlító csoport tagjain is méri a szorongás szintjét a beavatkozás előtt és után. Az eredmény még megbízhatóbb. Ezt az elrendezést ne-vezik nem egyenértékű csoport elrendezésnek. Lehet, hogy az alanyok mindkét csoportban sok tekintetben hasonlóak, de a kutató nem rendelkezik elegendő kont-rollal a kiválasztásukat illetően, hogy valóban biztosítsa az egyenértékűséget.
• A megszakított idősoros (interrupted time series, ITS) forma magába foglal egy kísérleti csoportot és a méré-sek sorozatát a beavatkozás előtt és után. Ebben a for-mában négy mérést végeznek (O1-O4) a beavatkozás (X) előtt, majd négy utótesztet (O5-O8) a beavatkozás után. Ábrázolva: O1 O2 O3 O4 X O5 O6 O7 O8.
Kérdôív
A kérdőíves vizsgálat a leggyakrabban használt primer kutatá-si technika, alkalmas leíró, magyarázó és felderítő célokra. Az ápolói kutatások területén is gyakran használt módszer, külö-nösen olyan fogalmak vizsgálata esetén, mint empátia, kiégés, társas támogatás, fájdalom, coping, remény, stressz, életmi-nőség; információk gyűjthetők továbbá attitűdök, ismeretek, hiedelmek, vélemények, elvárások, tapasztalatok a kliens vagy 7-1. táblázat. A Solomon-féle kísérleti elrendezés áttekintése
Csoport Előteszt Beavatkozás Utóteszt
kísérleti csoport 1. + + +
kontrollcsoport 1. + szokásos kezelés +
kísérleti csoport 2. – + +
kontrollcsoport 2. – szokásos kezelés +
az ellátók magatartására vonatkozóan. Előnye ennek a mód-szernek, hogy viszonylag könnyen kivitelezhető, többnyire nem terheli a megkérdezetteket, megfelelően szerkesztett és kitöltött kérdőívek releváns információkat szolgáltathatnak a kutató számára a felsorolt témákban. Bizonyos kutatási témák-ban az egyetlen alkalmazható lehetőség. Hátránya a szubjek-tivitás, mind a kérdőívet összeállító mind a megkérdezett ré-széről, esetenként az őszinteség hiánya. A kérdőív tényleges összeállításánál a cél, hogy lényegi kérdéseket feltéve releváns információkat nyerjünk. A következőkben áttekintjük a kérdő-ívszerkesztés legfontosabb szempontjait, a különböző kérdés-típusokat és azok használatának általános szabályait. A leírtak nem kötelező szabályként érvényesülnek, de átgondolásuk mindenképp közelebb visz célunk eléréséhez.
A kérdőíves felmérésnek négy eltérő módja van:
• Önkitöltős forma, amikor a válaszadó maga tölti ki a kér-dőívet.
• Kérdezőbiztos teszi fel a kérdést és jegyzi le a választ.
• Telefonos kérdezés
• A napjainkban teret nyerő e-mailen való kérdezés.
Az önkitöltés egy sajátos módszere a csoportos önkitöltős for-ma, ahol a kitöltés közben a kutatásban megbízott és jelen lévő személytől a kérdezetteknek lehetőségük van kérdezni.
k
érdôívösszeállításáNakáltaláNosszabályaiÁltalánosságban figyelembe kell venni a célpopuláció főbb jellemzőit, mint pl. korukat, társadalmi státusukat, ismere-teiket, iskolai végzettségüket stb., mely faktorok jelentősen meghatározhatják a kérdőív kérdéseinek a megfogalmazását, a kérdőív összeállítását. E jellemzőkön kívül további szempon-tokat is érdemes megfontolni:
• Fogalmazzunk érthetően. A kérdőív kérdései legyenek világosak, egyértelműek. Előfordul, hogyha a kutató mélyen beleássa magát az adott témába, bonyolultabb kérdések is egyszerűnek tűnnek, és fordítva, a felületes tanulmányozás eredményeként a kérdés nem lesz elég pontos. Ne használjunk összetett mondatokat, kerüljük az idegen szavak használatát és a túl udvarias monda-tokat.
• Ne tegyünk fel egyszerre két kérdést. Ha egy kérdésben vagy kijelentésben az és szót látja, mindenképpen ellen-őrizze, nem „duplacsövű” kérdést készül-e feltenni.
• A kérdezett legyen kompetens a kérdésben. Folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy a válaszadók tudnak-e meg-bízhatóan felelni a kérdésre, megválaszolásához rendel-keznek-e elegendő információval. A téma olyan legyen, amiről a megkérdezettek megfelelőn be tudnak számol-ni. Nem kíván-e a kérdés olyan feleletet, amelyet a vála-szoló egyáltalán nem nem megbízhatóan adhat meg.
• A megkérdezett hajlandó legyen válaszolni. Sokszor olyan dolgokat szeretnénk megtudni az emberektől, melyeket nem szívesen osztanának meg velünk.
• Releváns kérdéseket tegyünk fel. A kérdőívben a megkér-dezettek többsége számára lényeges, aktuális dolgokról kérdezzünk, amely nem áll távol tőlük.
• Használjunk lehetőség szerint rövid kérdéseket. A kérde-zett nem feltétlenül kezdi tanulmányozni a kérdést, ha nem érti. Lehessen a kérdést gyorsan elolvasni, meg-érteni a lényegét, lehessen rá minden nehézség nélkül válaszolni, gyorsan felelni és a választ gyorsan bejelölni.
• Kerüljük a tagadó kérdéseket. A megkérdezettek nagy ré-sze elsiklik a nem szó felett, és e ré-szerint is válaszol.
• Kerüljük a sugalmazó kérdéseket és kifejezéseket. Egy kér-désre kapott válasz nagymértékben múlik a kérdés megfogalmazásán is. Az olyan kérdést, amely arra kész-teti a megkérdezettet, hogy egy bizonyos módon vála-szoljon, sugalmazó kérdésnek nevezzük („Ugye egyetért azzal, hogy...).
• Adjunk lehetőséget a válasz megtagadására. Használhat-juk pl. a „nincs véleményem”, „nem tudom”, „nem szeret-nék válaszolni” formákat. Ha nem tesszük lehetővé a vá-lasz megtagadását, hamis vává-lasz adására kényszerítjük a válaszadót.
• A kérdezés időpontja is lényeges lehet. Egyetemi hallgatók pl. nagyobb valószínűséggel válaszolnak és könnyeb-ben elérhetők a szorgalmi időszakban; a betegelége-dettségi kérdőívet általában a távozás időpontja körül töltetjük ki, amikor is az esetleges felmerült problémák súlya már eltérhet attól, amit a beteg még a kórházban tartózkodáskor tapasztalt.
k
érdôívbeNalkalmazhatókérdéstípusokA kérdések formái szerinti leggyakrabban alkalmazott felosz-tás a zárt, nyitott, félig nyitott kérdések. Az adható válaszlehe-tőségek szerint egy- és többválaszos, a kérdések irányultsága szerint közvetett (indirekt) vagy közvetlen (direkt) kérdéseket különböztetünk meg.
Zárt kérdés
Zárt kérdésrea válaszadónak a kutató által előre megadott válaszlehetőségek közül kell választania. Előnyei: nem lényeges a kérdezettek íráskészsége, nagyobb a kapott válaszok száma, a megkérdezettek feladata egyszerűbb, több kérdést lehet fel-tenni, könnyebb a válaszokat feldolgozni. Az így nyert válaszok egységesebbek és könnyebben feldolgozhatók. Zárt kérdések esetén két alapvető szerkezeti követelményt be kell tartani.
• A teljesség elve. Eszerint minden lehetséges választ fel kell sorolni, vagyis a válaszlehetőségeknek a lehetséges válaszok teljes körét le kell fedniük. Gyakran ezt nehéz teljesíteni, ezért a zárt kérdések végén gyakran áll az
„egyéb” válaszlehetőség.
• A kizárólagosság elve. Ez azt jelenti, hogy két
• A kizárólagosság elve. Ez azt jelenti, hogy két