megoldás: Ügynökelmélet szerinti értelmezés

Az ügynökelmélet előfeltevései illenek a Globex történetére: a szereplők haszonmaximalizálóként viselkedtek.

A befektetők sok esetben azért kötöttek üzletet a Globex Holdinggal, mert az a piaci hozamoknál jóval magasabbat ígért. De haszonmaximalizáló (illetve inkább opportunista) volt a Globex is, mikor kihasználta a joghézagokat, ezáltal előnyhöz juttatva saját magát. Az aszimmetrikus informáltság is megjelenik, hiszen az üzletfeleknek fogalmuk sem volt, hogy a legtöbb ügylet mögött nincs valódi vagyon, és hogy sosem fogják viszontlátni pénzüket. Nem tudták, hogy a Globex alaptőke-emelései fiktív adatokon nyugszanak és hogy a sok fényűzés, külsőség ellenére a vállalat folyamatos likviditási válságban van, amit további kölcsönökkel vagy különböző jogi trükközéssel, kiszervezéssel próbál megoldani. Vagyis a megbízó nem tudott sokat az ügynökről, aki ezt kihasználva a lehető legjobb színben tűntette fel magát. Miután létrejött a szerződés, továbbra is aszimmetrikus informáltság jellemezte az üzletfelek helyzetét, így a Globex fenn tudta tartani a látszatot, a megbízók pedig nem tudták ellenőrizni, hogy ügynökük „lazsál -e‖. Az ügynök pedig nem csak lazsált, hanem elhitette megbízóival, hogy nagyon is jól dolgozik és holnap még többet fog termelni, mint ma.

Látszik tehát, hogy a kontraszelekció és a morális kockázat hogyan jelenik meg a Globex történetében. Amire nem terjed ki az ügynökelmélet, az a környezet hatása, illetve a bizalom és üzleti etika. Az nyilvánvaló, hogy a befektetők nem tudták ellenőrizni a Globex működését, pénzügyi hátterét, főleg úgy nem, hogy Vajdáék minden erejükkel azon voltak, hogy elhitessék mindenkivel, aggodalomra semmi ok, minden rendben. Eközben pedig kihasználtak egy sor joghézagot, kiskaput. Ha azonban a jogi környezet nem adott volna erre lehetőséget, egészen máshogy alakul a történet. Ugyanez a helyzet a jogszabályok betartatásáért felelős állami szervekkel, ha az elején felfigyelnek a visszásságokra, megelőzhették volna, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Ez a megbízó ügynök probléma vonatkozásában lehetne a szerződés nagyon pontos, mindenre kiterjedő megfogalmazása, illetve a későbbi folyamatos kontroll. Ezek ugyanakkor szükségtelennek bizonyulnának egy olyan világban, ahol az üzletfelek megbíznak egymásban és nem verik át partnerüket. A Globex vezetőségét ugyanis az üzleti etika alapvető (és leginkább íratlan) szabályai is megakadályozhatták volna a csalások elkövetésében.

2. megoldás: E dolgozatban kísérletet teszek arra, hogy a Globex Holding vállalatcsoport felemelkedését és bukását a hálózatelemzés szempontjai alapján vizsgáljam meg.³

Bármilyen szervezetről is legyen szó, a környezet (társadalmi-, gazdasági-, pénzügyi- vagy akár jogi környezet) kiemelkedő fontosságú, mely azon túl hogy nagyban segítheti az adott szervezetet céljai elérésében, egyben határt is szab e célok elérését szolgáló eszközöknek. Tehát ahhoz, hogy minél pontosabb képet kapjunk egy szervezet működéséről, szükséges, hogy feltárjuk és megismerjük azt a környezetet is, melyben tevékenységét kifejti. „Jobban megérthetünk egy szervezetet, ha megértjük a hálózatot, melyben szerepet kell játszania” – írja Charles Perrow Szervezetszociológia című könyvének, környezettel foglalkozó fejezetében. Ennek szellemében kívánom most én is bemutatni azt a hálózatot, melybe a Globex cégcsoport illeszkedett, s amely kezdetben elősegítette a holding gyors fejlődését, majd végül a kudarcához vezetett. Az említett fejezetben Charles Perrow

3 Sz. Dániel megoldása, átszerkesztve.

bemutatja a „létezés nagy láncolata” elnevezésű ábrát. Én a Globex-ről rendelkezésre álló információk (Élet és Irodalom cikkek) alapján ezen ábra három szintjére koncentrálok, melyek:

• a szervezet,

• a szervezetközi kapcsolatok és

• a szervezetek halmazának szintje.

A Globex Holding belső szerkezete – szervezeti szint:

A Globex birodalom egyetlen cégből, az 1989-ben alapított Globex Tervező és Beruházó Kft.-ből nőtte ki magát azzá a nemzetközi holdinggá, ami a 90-es évek végére lett. Az alapítók, Vajda László és Günter Holch voltak – a „német kapcsolat‖ nem egyszer maghatározó szerepet kapott a Globex „ügyeskedéseiben‖. A 90-es évek folyamán egyre több – eltérő profilú – társaságot alapítottak a Globex égisze alatt. Az első ilyen volt a ‘93-ban létrehozott Globex Brókerház Rt., mely – az ÉS cikk szavaival élve – a holding „pénzszerző lábává‖ vált.

E mellett megalakult a Globex Értékpapír Forgalmazó Rt. is, majd ‘94-ben a Globex Általános Befektetési Szövetkezet. E három társaságnak lényegében egy fő célja volt: pénzt kellett felhajtaniuk a holding számára, hogy finanszírozhatóvá váljon a Globex eredeti tevékenységi köre: a luxuslakások építése. A mind nagyobb pótlólagos források bevonása (akár csalással vagy kétes értékű adóügyletekkel), valamint – nagyobb részben – az erősen kozmetikázott pénzügyi mutatók hozzájárultak a cégcsoport rendkívül gyors és látványos növekedéséhez. ‘93-ban csatlakozott a vállalathoz a Globex „igazi motorjának‖ kikiáltott Vellai Györgyi is, aki a fenti „pénzügyi lábak‖ igazgatója volt. Meg kell jegyezni, hogy mindkét „főkolompos‖ – a cikkben elhangzott vélemények szerint – karizmatikus, törtető, és állhatatos (egyesek szerint ellenszenves) személyiség volt, akik mindenáron elérték amit akartak, anélkül, hogy visszariadnának tisztességtelen eszközöktől. Azt gondolom ez a

„vezetési stílus‖, illetve beállítottság kvázi megfelel annak, amit Charles Perrow egy helyen „intézményesített gondolkodási struktúrának” nevez, amely megvilágítja a kialakuló hálózat igazi természetét – esetünkben a Globex külső kapcsolatainak fokozatos elmérgesedését, így a kooperatív kapcsolatok elhalását, majd a holding magára maradását és bukását.

1996-ban a Globex cégek sora tovább bővült: létrejött a „birodalom német hídfőállása‖ a Globex Holding Deutschland, és a Globex Press Rt., mely a Reform című újság kiadásával a sajtópiacon volt hivatott „tőkét‖

kovácsolni a holding számára – befolyásolás, illetve költségek és honoráriumok elszámolásának formájában inkább, mint pénzügyi értelemben. A Reform segítségével a Globex csakhamar hatalmi tényezővé vált.

Az ÉS cikkben még egy társaság neve szerepel, melyet a Globex egy külön ingatlan-beruházási tervre hozott létre, nem sokkal a holding „haláltusája‖ előtt: a Kútvölgyi Ingatlanfejlesztő Kft.

A Globex birodalmat alkotó tag-szervezeteket (az ÉS cikkek információi alapján) vizuálisan is ábrázoltam, a 90-es évek végi, legkiterjedtebb formájában:

A holdingon belüli erőviszonyokat az ÉS cikk a következőképpen jellemezte: „a koordinációért és az adminisztrációért felelős „vízfej‖, a Globex Holding alatt a leányvállalatok önállóan működtek‖. Egyes tag-szervezetek eltérő tevékenységüknél (és megalakulásuk időpontjánál) fogva sem kapcsolódhattak össze

túlságosan szorosan, azonban a holdingon belüli különböző tőke-átcsoportosítások – az alaptőke (valódi pénzbevonás nélküli) drasztikus növelésének „trükkjei‖ – és a szálak összefutása a holdingot irányító (Vajda-Vellai) kezekben mégis erős egységet kölcsönzött a cégcsoportnak.

A Globex Holding külső kapcsolatrendszere – szervezetközi kapcsolatok és szervezetek halmaza:

A Globex mint önálló szervezet bemutatása után a két magasabb elemzési szint bemutatására vállalkozom.

Charles Perrow „egy képzeletbeli város egészségügyi hálózata” nevű ábrájának mintájára én is különböző szervezetcsoportokat igyekeztem beazonosítani, melyek a Globex cégcsoport tagjai által alkotott „mag” köré rendeződtek.

Először is, a Globex eredeti profilja a luxuslakások kivitelezése és értékesítése volt, így tehát kötődött az ingatlan, illetve lakáspiac szereplőihez. A cikkekben két versenytársa kerül említésre a Globexnek az ingatlanpiacon: az OTP Ingatlan Rt. és a Binder Rt. Ugyanakkor egyedi célközönsége (orosz, ukrán és hazai vállalkozók) miatt – ahogy a cikkben szerepel – „sokáig a Globex volt az egyetlen, amely szinte kizárólag osztályon felüli lakások építésével és értékesítésével foglalkozott.‖ A lakáspiachoz kapcsolódnak azok az alvállalkozók is, akik az építési, terep-rendezési, stb. munkákat végezték, s akiket nem hagyott érintetlenül a Globex „sajátosan laza fizetési morálja‖.

Másik, igen jelentős csoport, mellyel a Globex kapcsolatban állt, a hitelezők csoportja. Ezek legnagyobb részt különböző kereskedelmi bankok voltak. A cikk tanúsága szerint „a kezdeti szakaszban (1989-94 között) a Globex elsősorban bankhitelekből finanszírozta egyre merészebb terveit‖ – a kilencvenes évek számos hazai pénzintézete, mint hitelező, említésre kerül a cikkekben. A „pénzszerző lábak‖ ‘93-as megalakulása pedig már annak volt betudható, hogy sok bankkal megromlott a Globex viszonya. ‘97-re azután már szinte valamennyi pénzintézet „megégette‖ magát a Globex finanszírozásával, így aztán nem csoda, hogy a kritikus időpontban a bankok „kifaroltak‖ a cég mögül. A bankok között azonban egyedülálló szerepet játszott a néhai Postabank. Az ÉS cikke ezt így fogalmazta meg: A „nagy összeborulás‖ [...] mindkét félnek hozott a konyhára: a Globex – többek között kétes követelések vásárlásával – aktívan részt vett a PB mérlegének kozmetikázásában, cserébe a pénzintézet forrásaival az összes Globex-ügylet mögé állt.‖ A kereskedelmi bankok mellett a Globex-szel

„lepaktáló‖ takarékszövetkezetek is súlyos veszteségeket könyvelhettek el, köztük egy (az algyői) csődbe is ment.

A bankokon és takarékszövetkezeteken kívül ott találjuk azok népes sorát, akik tőkepiaci befektetőkként fordultak a Globex felé, kezdve az egyéni kisbefektetőktől (akik a Globex 98 és Globex 2000 kötvények károsultjai lettek) a vállalati befektetőkön és önkormányzatokon (Sopron, Dorog, és Bp. XI., XII. ker.) keresztül egészen a Honvédelmi Minisztériumig. A luxus látszatának folyamatos fenntartását fedező sikkasztások többmilliárdos nagyságrendre rúgtak. A kirakatpolitika csúcsa a Vörösmarty téri Gerbaud-házba való átköltözés volt, miközben az előző székház tulajdonosának – jellemzően a Globex pénzügyi politikájára – sokmilliós bérleti tartozást hagytak hátra.

Végül fontosnak tartom még a pénzpiaci tranzakciók tisztasága és a befektetők védelme felett őrködő állami felügyelő szervek csoportjának elkülönítését. A Globex feltűnő sikerei egyre inkább felkeltették e szervezetek figyelmét és egyben aggodalmát. Ugyanakkor a Globex botrány kicsúcsosodásakor a közös, hathatós fellépés helyett a „kéz kezet mos‖ hárító mechanizmusok indultak be. Az ÉS cikk sugalmazása szerint hasonló

„hanyagság‖ róható a holding könyvvizsgálójára is, bár köztük ‘97-ben megszakadt a kapcsolat. Végül a hitelezők százainak rohama volt az, mely végérvényesen térdre kényszerítette a Globex birodalmat.

A Globex cégcsoport fenti szempontok szerinti hálózatát egy ábrán is összefoglaltam:

13. fejezet - 10. témakör: Hálózati szervezeti magyarázatok

Perrow hivatkozott művében¹ a hálózati megközelítést a hagyományos szervezetszociológiai modellek közül a környezeti koncepciók és a populációs ökológiai magyarázatok közé igyekszik besorolni és azt fejtegeti, hogy a hálózati megközelítés a relációk elemzése révén – tehát a megfigyelési egység nem a szervezet, hanem maga a szervezetközi viszony – az adott szervezeti populációról szerzünk ugyan ismereteket, de ezek a tények a szervezetek értékelésében hasznosulnak ( vagy magában a szervezetben) Azt, hogy egy szervezettel mi történik, csakis egy hálózatelemzés képes megfelelően leírni, és az ilyen elemzésnek is a szervezeti szinttől az országos rendszerig kell vinnie a vizsgálódást. E nélkül a szervezetek halmazának szintjén lévő mozgások, változások jellemző mértékben félreértelmezhetőek lehetnek. Vegyük észre, hogy ebben a megközelítésben maga a szervezet és nem a hálózat érdekel minket, a hálózat jellegének feltárása csak a megértésben és a magyarázatok megkeresésében segít.