Globális integráció:

gazdaságilag jobban megérheti, olcsóbb munkaerő,

márkanevet erősítheti az ilyen expanzió kreativitáshoz, tudáshoz juthat a cég 2. Lokalizázió:

helyi igényekhez igazodó speciális áru munkaerő szokásainak hasznosítása

helyi sajátosságokból fakadó problémák elkerülése Globális terjeszkedési stratégiák:

4 alapvető globális terjeszkedési stratégia Eli Lilly példája:

gyógyszeripari vállalat (1876 óta) 1990 előtt 3 szervezési egység:

kutatás, gyártás, eladás

1990 után a szervezeti forma átalakítása 2 fő dimenziója: termékek csoportja, leányvállalatok csoportja.

Hálózat: melyben kereszt-funkcionális csapatok felelnek a két sík közötti kommunikációért Lilly versenyre adott válasza:

a saját belső hálózatának differenciálása Kis- és középvállalkozások terjeszkedése:

Miért?

olcsóbb telekommunikációs lehetőségek kevesebb „védett‖ piac

KKV-k hátránya az MNC-khez képest:

nem áll rendelkezésükre

potenciális új helyszín, információ, elegendő befektethető tőke, tapasztalat,

külföldi piacoknak megfelelő technológiák, menedzsmenti és technikai lehetőségek KKV-k terjeszkedésének módjai:

1. Exportálás: „helyi kapcsolat‖

a kkv keres a kiszemelt piacon 1 kapcsolatot, melyen keresztül termékeit bejuttatja a piacra 2. Kooperatív-mód: „szövetségen keresztül‖

kkv cégek közötti szövetségbe lép be, így próbálja meg kihasználni a helyi lehetőségeket 3. Hálózati-mód. „fegyverhordozóként követés‖

a kkv 1 nagyobb cég értékláncának tagjaként követi külföldre a céget 4. Autonóm-mód: „egyedül‖

a kkv egyedül kísérel meg betörni (Hong Kong-i kkv-k példája)

6.2. Feladat

Értelmezze az Ön szerint leginkább megfelelő szervezetelméleti magyarázat segítségével a GLOBEX holding szomorú történetét! Az eset részletes leírását Ószabó Attila és Vajda Éva: A luxusvella nem apácazárda – avagy a Globex birodalom tündöklése és bukása című tényfeltáró írása in: Ószabó Attila - Vajda Éva: Tényfeltúrás , Új Mandátum, 2001 találja meg. (A cikk eredetileg két részben az Élet és Irodalomban jelent meg, jelenleg Interneten nem elérhető.)

A Globex Holding története rövidítve²

1989-ben Vajda László két üzlettársával megalapította a Globex Tervező és Beruházó Kft.-t Érden. A 11,9 millió forintos törzstőke három alapító tag részéről készpénz, gépkocsi és egy Völgy utcai ingatlan beadásával jött létre. 1991-re az (akkor már részvénytársasággá alakult) Globex alaptőkéje már 120 millió forintra rúgott.

Ez a legritkább esetben jelentette készpénz befizetését, általában a megfelelő jogi kiskapukat kihasználva különböző át- és túlértékelések segítségével növelték az alaptőkét (például üzleti kapcsolataik értéke 8,9 millió forint volt). A Globex tevékenységi körébe eleinte szórakoztatóipari szolgáltatások tartoztak, aminek később az építőipar vette át a helyét.

Vajda László megjelenése a nagyvállalkozók között többeknek meglehetősen titokzatosnak tűnt, ugyanis nem lehetett tudni, hogy mivel foglalkozott korábban (Németországban). Vagyis üzletfelei nem rendelkeztek elég információval róla, csak az alapján tudták megítélni, amit ő mutatott feléjük. Vajda pedig ehhez biztosan értett.

Volt üzletfelei szerint sikerült olyan légkört teremtenie, hogy a legtöbben elhiggyék, mindenhol jó összeköttetései vannak. Ezen kívül sokat adott a külsőségekre, a Völgy utca rezidencián (illetve később, a többi telephelyen is) luxus körülmények közötti fogadás várta a leendő partnereket. Vagyis sokkal többnek és befolyásosabbnak mutatta magát és a céget is, mint amilyen valójában volt. Emellett a megbízhatóság látszatát keltette, ígéretekkel, pénzintézetek garanciáival próbálta meggyőzni a befektetőket, hogy visszakapják – megsokszorozott – pénzüket. Feltételezhetjük azonban, hogy ha nem is az elejétől kezdve, de egy idő után már biztosan tisztában volt a ténnyel, hogy a rengeteg felhalmozott kölcsönt sosem lesz képes visszafizetni a cég.

Erre utal a Németországban létrehozott vállalat léte, amely valószínűleg a pénz kimentését célozta volna (ha nem buknak le „idő előtt‖).

A most leírtak eléggé rímelnek az ügynökelméletből ismert kontraszelekció és morális kockázat problémájára.

Ebben az esetben Vajda és társai az ügynökök és a sok-sok befektető a megbízó. A szerződés pedig általában arról szólt, hogy a befektetők kölcsön adnak a Globex Holdingnak, amit az később kamatostul visszafizet (gyakorlatilag a szimpla kölcsön, a kötvények és a részvények esetében is erről van szó). A megbízók nem rendelkeztek pontos információkkal a Globexről és Vajdáékról, akik viszont sikeresen tartották fent a látszatot, hogy ők egy megbízható, fizetőképes cég. Persze tisztában voltak „valódi típusukkal‖, de jobbnak láttatták magukat. Így a megbízók belementek a szerződéskötésbe, „felvéve egy rossz képességű alkalmazottat‖. Illetve jelen esetben egy olyan alkalmazottat, aki sikkaszt a cégtől.

A Globex azonban már az elején pénzügyi gondokkal küzdött, a kölcsönöket újabb kölcsönökkel próbálták fedezni – már ha egyáltalán fizettek. Ami a tevékenységi körüket illeti, ingatlanfejlesztőként osztályon felüli lakások építésével és értékesítésével foglalkoztak. A magas inflációhoz képest egyedülálló gyakorlatot követtek:

rövid lejáratú bankhitelekből A Globex finanszírozta a lakások építését, és az értékesítést csak azután kezdte, hogy a lakások készen álltak. Miután a Globex ragaszkodott a magas négyzetméterárhoz és az egyösszegű készpénzfizetéshez, és az árból sem engedett, meglehetősen sok időbe tellett eladni az összes lakást.

Legtöbbször a kölcsönök visszafizetésének határideje után. Később olyan telkeket is vásárolt, melyeken nem akart túladni. A különböző jogi trükköknek és túlértékeléseknek köszönhetően a számok jelentős növekedést mutattak. Azonban ez csak a látszat volt.

1993 közepén került a céghez a „Globex igazi motorjaként‖ emlegetett, korábban bankszakmában tevékenykedő Vellai Györgyi, „akit az őt ismerők úgy írnak le, mint aki nagyon ügyes, erőszakos és gátlástalan‖. Neki nem kis szerepe volt abban, hogy a Globex 1993-ban holdinggá alakult. A Globex Holding alatt lévő leányvállalatok önállóan működtek és sokak szerint a cél egyszerűen azt volt, hogy elfedjék a likviditási válságot, illetve átláthatatlanabbá tegyék a működést. Itt ismét előjön a kontraszelekcióval és morális kockázattal összefüggésben lévő információhiány. A Globex Holding ügyfelei nem tudták követni a vállalkozás tevékenységét, tartozásait. Ezt kihasználva a Globex jobb színben tűntette fel magát egy megbízható, befolyásos és hatékony cég képét mutatva.

A látszatot azonban nem sikerült nagyon sokáig fenntartani. Először a számukra kölcsönt nyújtó (majd a visszafizetésről csak álmodó) bankokkal romlott meg a Globex kapcsolata. 1993-ra már csak a Budapest Bank

2 Sz. Dávid összegzése, aki az ügynökelméletet látta alkalmasnak a Globex-jelenség értelmezésére: 1. megoldás.

és a Polgári Bank adott hitelt a Globexnek. Függetlenedni kellett tehát a bankoktól, így 1993 októberében megalapították a Globex Brókerház Rt.-t. Első lépésként 1994-ben zárt végű ingatlanbefektetési alapot indítottak Rezidencia néven. A Rezidencia befektetési jegyek kibocsátásból közel másfél milliárd forint folyt be.

Ezek után (két évvel később) nem fizettek osztalékot, ezzel hat-nyolcezer kisbefektetőt megkárosítva, akik az Állami Értékpapír-felügyelethez fordultak. Végül a Globex Holding a brókercég kezessége mellett ígéretet tett a befektetési jegyek visszavásárlására. Ez meg is történt, de az eredeti ár töredékéért.

A legnagyobb botrányt talán a Globex Általános Befektetési Szövetkezettel sikerült összehozni, ami kárpótlási jegyek „hasznosítására‖ szakosodott és arra a személyi jövedelemadóról szóló törvényben lévő joghézagra csapott le, amely szerint a szövetkezeti üzletrészek vásárlása után 30 százalékos adókedvezményt lehetett igénybe venni. A Globex Szövetkezet a kárpótlási jegyeket 172 százalékos árfolyamon számította be, cserébe szövetkezeti üzletrészt adott el a névérték 500 százalékáért, ami után a befektetők visszaigényelték a 30 százalékos adókedvezményt. Az egész ügylet teljesen fiktív volt, semmilyen vagyon nem állt a háttérben.

Időközben azonban több mint tízezer tagja lett a szövetkezetnek, akik milliárdos nagyságrendben vettek igénybe adókedvezményt. Erre figyelt fel az APEH, majd jelezte: nem fogad el a szövetkezeti üzletrészek utáni adó-visszaigénylési kérelmeket (az adókedvezmény ugyanis eredetileg a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozott volna, a szövegezésből azonban kimaradt a „mezőgazdasági‖ szó). Ebből aztán országos balhé keveredett, hiszen rendkívül sok embert érintett az ügy. Az APEH széleskörű vizsgálatot indított a Globex-csoport holdudvarába tartozó cégek feltérképezésére. Ennek egyik eredménye az lett, hogy az adóhivatal büntetőfeljelentést tett ismeretlen tettesek ellen a Központi Bűnüldözési Igazgatóságon.

Szintén rengeteg pénzt szereztek az 1996-ban kibocsátott Globex ‘98 kötvénnyel. A papírt nagyon vonzóvá

1995-ben alaptőke-emelést hajtottak végre, méghozzá 300 millió forintról 3,1 milliárd forintra! Mindezt pedig úgy, hogy a Globex Tervező és Beruházó Rt. 220 millió forint névértékű részvénycsomagját a tulajdonos Günter Holch – 2,86 milliárd forintos, azaz majdnem tizenháromszoros értéken – ellenérték nélkül átruházta a Globex Holding Rt.-re. Emellett a holding mutatói meglehetősen felemás képet mutattak (1996-os eredmények): a 7,3 milliárd forintos mérlegfőösszeghez képest a kötelezettségek együttes összege 3,4 milliárd forint volt, miközben az adózás előtti eredmény alig haladta meg a 300 milliót. Ugyanebben az évben 40 új ingatlan építésébe fogtak bele, ami a korábban említettek ellenére meggyőzte a kétkedőket, így például az OTP és a Konzumbank is

„visszatért‖ és 300, illetve 250 millió forinttal támogatták a Globex csoportot. Ekkorra tehető a Globex Holding Deutschland megalapítása is (ahová később feltehetőleg megpróbáltak pénz kimenekíteni). 1997-ben pedig egy igen merész hároméves programmal álltak elő, mely alaptőke-emeléseket, a banki kapcsolatok szorosabbá fűzését és kilenc új ingatlanfejlesztési tervet foglalt magában.

A Globex Holding a vége felé közeledve, az utolsó pillanatban is sikeresen fenntartotta a látszatott, miszerint befolyásos, hatékony és megbízható partner. Látványos külsőségek, jól felépített PR-kampány és a Vörösmarty téri Gerbaud-ház kibérlése (ide helyezték át a székhelyüket) – ezek mind a meggyőzés részét képezték. Egy befolyásos és a piacokat jól ismerő üzletember szerint: „hiába nem volt jó hírük, ha egy cég kellően sokat szerepel nyilvánosan, akkor az ember egy idő után elhiszi, hogy az egész mögött van valami‖. Hiába tartoztak ekkorra már egyre több mindenkinek (például nem fizették ki a nekik dolgozó alvállalkozókat), még működött a

„csepegtetős technika‖: ahol nagyon szorult a hurok, elkezdtek kis összegekben fizetni, majd haladékot kértek – ezzel pedig egy időre lecsillapítva a kedélyeket.

Sokak szerint a bukást okozó vállalkozásuk a Rózsadomb Hotel átépítése volt: a Rózsadomb tetején lévő egykori SZOT-szállót egy négycsillagos luxushotellé akarták átépíteni (4,5 milliárd forintért), amelyet aztán a Holiday Inn nemzetközi szállodalánc működtetett volna. Erre sajátos konstrukciót dolgoztak ki: a szálló tulajdonosával, a Hunguest Rt.-vel közösen részvénytársaságot alapítottak, amelybe a Hunguest a piaci értékénél jóval alacsonyabb, 800 millió forintos apportértéken vitte be az ingatlant, ráadásul még a többségi részesedésről is lemondott. A pénzügyi hátteret a Kereskedelmi és Hitelbank 43 millió német márkás hitele biztosította volna, amihez végül sosem fért hozzá a Globex, ugyanis nem teljesítette a bank által támasztott szigorú feltételeket (betekintési jog a bank számára, a Holiday Inn-nel kötött végleges szerződés bemutatása, a beruházás teljes pénzügyi és műszaki leírása). Eközben pedig az alvállalkozók már felvonultak és nekiálltak a hotel átépítésének.

Sokak szerint ez volt az a fordulópont, amikor már egyértelműen szándékosan csalták ki a befektetőktől, bankoktól, önkormányzatokról a pénzt és hozzáláttak a mobilizálható vagyon Németországba menekítésének

előkészítéséhez. A bankok szép lassan kihátráltak a Globex mögül, közeledett az 1996-ban kibocsátott Globex

‘98 kötvény lejárata (1,3 milliárd forintról van szó) és egyre többen támadták, jelentették fel a vállalatot a sorozatos nem fizetések miatt. Vagyis 1997 végére, 1998 elejére végleg megsemmisült a Globexről mesterségesen kialakított pozitív kép. Ekkorra már mindenki bőven elég információval rendelkezett ahhoz, hogy a Vajda-Vellai páros ne tudja tovább kihasználni őket. A Globex birodalma összeomlott.

A felelősök keresése során azonban nem csak a Globex háza táján kell keresgélni: piaci szereplők szerint jelentős felelősség terheli a jogszabályok betartása felett őrködő állami szervezeteket. Az ÁPTF hozzáállására Globex ügyben többek szerint az volt jellemző, hogy a törvényeknek nem a szellemét – a befektetők védelmét –, hanem inkább a betűjét tartotta szem előtt. A piaci szereplők egyöntetűen állítják: ha korábban határozottan lépnek fel a cég ellen, meg lehetett volna akadályozni, hogy az önkormányzatok és a később Globex 2000 kötvényt jegyző kisbefektetők pénze elússzon. Emellett számos kérdés továbbra is nyitott maradt. Nem lehet tudni például, hogy hová lett a hiányzó pénz. Néhányan biztosak benne, hogy a Globex vezetői a mobilizálható vagyon jelentős részét külföldre mentették. Mások szerint a Globex a szervezett alvilág pénzét is kezelte, ahol nem válogattak az eszközökben, ha tartozásról volt szó: „Vellait egy alkalommal saját Mercedesének csomagtartójába zárták, és addig verték a tetőt vascsövekkel, amíg vissza nem adta a pénzt‖. Biztosat erről viszont senki nem tud.

6.3. Megoldás