Módszertani megjegyzések

A kérdőívvel elsősorban a közép-magyarországi régióban működő, magyar tulaj-donú KKV-kat céloztuk meg, de viszonyítási pontként nagyvállalatok, illetve kül-földi cégek is bekerültek a megkérdezettek közé. A kérdőív kidolgozását hosszas előkészítő munka¹²⁴ előzte meg. A többi között fókuszcsoportos interjút hajtottunk végre hét különböző méretű és különböző ágazatban működő cég vezetőivel. Az interjú során teszteltük kérdéseink relevanciáját és értelmezhetőségét a megkérde-zettek szempontjából. A kérdésekkel főként vállalati vezetőket kerestünk meg, mivel az alacsonyabb szintű munkakörökben dolgozókról azt feltételeztük, hogy nincs teljes körű áttekintésük a cég innovációs tevékenységéről. Saját címlista híján nehéz volt elérni a potenciális kitöltőket.¹²⁵ Becslésünk szerint a különböző címlis-ták alapján összesen kb. 3500 potenciális válaszadót ért el a kérdőívünk, s ennek alapján a visszaküldési arány 8,6%.

Külső javaslatok nyomán úgy döntöttünk, hogy a szervezeti kérdéseket is fesze-gető, 52 kérdést is tartalmazó komplex kérdőívet küldjük szét a címlistákra, de összeállítunk egy – a szervezeti kérdések nélküli – rövidített változatot is. (Előbbit a vállalatok teljes méretskálájának, utóbbit csak a KKV-knak küldtük ki.) A rövidí-tett, 45 kérdést tartalmazó változatot az is indokolta, hogy a szervezetre, szervezeti megoldásokra vonatkozó kérdések nem relevánsak a néhány fős, vagy egy-két tu-cat munkavállalót foglalkoztató egyszerű szervezetű, mikro- vagy kiscégek eseté-ben. Ebből következően, bizonyos, elsősorban a szervezeti innovációra vonatkozó kérdésekre adott válaszoknál kisebb elemszám lesz: 97, míg 45 kérdés esetében 302 a válaszadók száma. A kérdőív kitöltésének időigénye és egyes kérdések bo-nyolultsága is magyarázhatja, hogy a visszaküldött válaszok között rendkívül sok volt a részlegesen kitöltött kérdőív, számuk legalább háromszorosan meghaladta a maradéktalanul kitöltött kérdőíveket. A hiányos kitöltésűek válaszait természetesen nem vettük figyelembe a feldolgozáskor, csak a teljesen kitöltött 302, illetve 97 kérdőívet dolgoztunk fel.

124 Kérdőívünket viták során át igyekeztünk tökéletesíteni a kutatóműhelyünkön belül. A kérdőívet külső kritika alá is vetettük, s előzetesen szociológus, statisztikus, illetve a témakörrel foglalkozó köz-gazdász is véleményezte: Csanádi Gábor (ELTE), Kerékgyártó Györgyné (BCE) és Borsi Balázs (GKI).

Ezért köszönetünket fejezzük ki. Természetesen az esetleges hibákért a felelősség bennünket terhel.

125 Azért, hogy a cégek lehető legszélesebb köréhez eljusson a kérdőívünk igyekeztünk a több, kü-lönböző címlista használatával elérni az érintetteket (például a Corvinus alumnilistáját, az ÁVF part-nervállalatok címlistát, a Joint Venture Szövetség, az Informatikai Vállalkozók Szövetsége, a Buda-pesti Kereskedelmi Kamara címlistáját is használtuk a kérdőívek szétküldésére).

A felmérés sztenderdizált kérdőívekkel, online megkérdezéssel¹²⁶ történt 2011.

március 25. és augusztus 15. között. A kérdőív kitöltésének átlagos időigénye 50-60 perc volt. Kérdőívünket elsősorban terjedelmi okokból nem közöljük függelékként.

Ez azonban azért is felesleges lenne, mert szinte az összes kérdés szerepel az ábrák, táblázatok fejlécében, abban a formában, ahogyan azt a válaszadóknak feltettük.

Így a közlés nemcsak a terjedelmet növelné, hanem ismétlés is lenne.

Az adatok feldolgozása SPSS 19.0 verzióval készült, az ábrák és táblázatok Microsoft Excelben készültek. Az elemzés során egy- és kétváltozós elemzéseket végeztünk, az adatok jellegéből adódóan ez elsősorban százalékos megoszlásokat és kereszttábla elemzést jelentett.

A tanulmány táblázataiban, ábráiban a kerekítések miatt előfordulhat, hogy a százalékszámok összege nem kereken 100. N-nel jelöljük a megkérdezettek szá-mát, azt, hogy az adott táblázat vagy ábra adatai hány ember megkérdezésén ala-pulnak.

A kutatási jelentésben feltüntetett alminták esetében mindig csak a szignifikáns eltérésekről írtunk. A szignifikanciavizsgálatot a kereszttáblával kapcsolatosan hasz-nált statisztikák közül a leggyakrabban haszhasz-nált Pearson-féle khi-négyzet statiszti-kával vizsgáltuk, amely két változó összefüggésének statisztikai szignifikanciáját méri. Használtuk még a korrigált standardizált reziduum értékét a kereszttáblán belüli szignifikancia megállapítására. Az ezeket a vizsgálatokat tartalmazó tábláza-tok Excel formátumban, külön mellékletben találhatók.

Mintánk nem reprezentatív, bár a mintában szereplő vállalatok összetétele nem áll túlságosan távol az országos megoszlástól. A beérkezett válaszok megítélésünk szerint szisztematikusan felfelé, pozitív irányban torzítanak az innovációs aktivitást tekintve, mivel főként azok válaszoltak a kérdéseinkre, akiknek a vállalatánál innoválnak, vagy legalábbis azok, akik valamelyes érdeklődést mutatnak az inno-vációk iránt. Minden bizonnyal elsősorban ennek tudható be, hogy a nemzetközi megítélésnél, illetve más hazai felméréseknél pozitívabb képet kaptunk a kérdések feldolgozásakor. (Erre a problémára még később kitérünk.) A kép valószínűleg azért is kedvezőbb a megszokottnál, mert óvakodtunk attól, hogy általánosságban kérdezzünk rá az innovációkra. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy sok vállalati szakember az innováción csak valami nagy horderejű újdonságot ért. Vagyis az innovációt a radikális szintáttörő újításokra szűkíti le, és nem számítja az innováci-ók közé a kisebb horderejű újdonságokat, amelyeket pedig a nemzetközi statiszti-kai szervezetek általában innovációnak tekintenek. Ezért aprólékosan, részleteiben

126 A kérdőívet a Budapesti Corvinus Egyetem ISZK munkatársa, Orbán Zsolt digitalizálta. Közre-működéséért köszönet illeti.

kérdeztünk rá a különféle innovációtípusokra, anélkül, hogy magát a kifejezést használtunk volna, elkerülve a leszűkítő értelmezés veszélyét az interjúalanyok részéről. Amint már a 3. fejezetben utaltunk rá, az OSLO Kézikönyv (OECD, 2005) három alapvető innováció típust különböztet meg:

• A világban újnak számító terméket,

• Egy adott piacon újnak számító terméket, és

• A vállalat számára új terméket.

Mi is hasonlóképpen nem általában az innovációkra kérdezünk rá, hanem meg-különböztettük az eddig Magyarországon még egyáltalán nem ismert innovációkat, és az országban már ismert, de a cégben korábban nem alkalmazott innovációkat.

Harmadik típusként pedig rákérdeztünk az inkrementális innovációkra is. Azaz azokra a cégnél bevezetett változtatásokra is kíváncsiak voltunk, amelyek nem hoznak létre a korábbiaktól különböző terméket, szolgáltatást, termelési eljárást, marketing- vagy szervezeti megoldást, csupán lényegesen s módosítják a meglévő-ket. Ez utóbbi típusú inkrementális innovációkat is tekintetbe véve, túlmentünk az OSLO Kézikönyv kategóriáin, s annál tágabban értelmeztünk az innovációkat kér-déseinkben. Mivel egy kevésbé fejlett országban – mint Magyarország is – főként az ilyen típusú innovációk jellemzők,¹²⁷ lényeges eltérés lehet az innovációk szá-mában, ha az inkrementális javításokat, vagy az ún. mezítlábas innovációkat is innovációként értelmezzük.

A világszinten is újnak számító innovációt azért nem vizsgáltuk külön kategóriá-ban, mert 302 elemszámú mintánkon ez százalékosan nem lett volna kimutatható.

Abból indultunk ki ugyanis, hogy Magyarországon csak elvétve születnek olyan innovációk, amelyek világszinten is vadonatújnak számítanak. Az egyéb kategória létrehozásával azonban ezeknek az innovációknak a megjelenítésére is módja volt a válaszadónak, ezért ennek a típusnak a kihagyása valószínűleg nem rontotta a ké-pet. A módszertan és az értelmezési keret bemutatása után a válaszadók csoportját írjuk le különböző statisztikai megoszlásokkal.

127 Erre már utaltunk könyvünk 3. fejezetében.