Innovációs csoportok és az innováció négy alaptípusa – Nem várt eredmények Nem várt eredmények

Az első csoportba tartoznak azok az innovációk, amelyek során a cég új, Magyar-országon még nem ismert innovációt vezetett be. (Ezekre a továbbiakban elsődle-ges innovációként utalunk, hogy ne kellejen mindig hosszasan körülírni az innová-cióknak ezt a csoportját.) A második csoportba azokat az innovációkat soroltuk, amelyek megvalósításakor a cég az országban már ismert, de a cégben korábban nem alkalmazott innovációt vett át. Szóhasználatunkban ezek a másodlagos inno-vációk. A harmadik csoportot pedig azok a cégnél bevezetett innovációk alkotják, amelyek lényeges módosításon alapultak. Ezek a harmadlagos vagy inkrementális innovációk. A világszinten is újnak számító innovációt – mint említettük – azért nem vizsgáltuk külön kategóriában, mert egy ilyen elemszámú mintán ez százalé-kosan nem mutatható ki. Az egyéb kategória létrehozásával ezeknek az innováci-óknak a megjelenítésére is módja volt a válaszadónak.

Minden csoporton belül négy innovációtípust különböztettük meg: a ter-mék/szolgáltatás, a technológia (gyártás), a szervezési eljárás vagy forma és a pia-ci/marketing megoldások területén bevezetett újításokat.

A nemzetközi szakirodalom (Damanpour, 1992; Ebben–Johnson, 2005; OECD, 2008) és a saját korábbi empirikus vizsgálataink (Szabó–Kocsis, 2003; Szabó, 2009) tapasztalatai alapján öt hipotézist állítottunk fel a vizsgált vállalatok innová-ciós profiljával kapcsolatban, amelyeket azután a kérdőívből nyert adatokon ellen-őriztünk.

1. A Magyarországon tevékenykedő cégek a főként inkrementális (harmadlagos) innovációkat valósítanak meg, s minél jelentősebb és fajsúlyosabb az újítás, an-nál ritkábban fordul elő. Világszinten is újnak számító innovációkat végrehajtó vállalattal nemigen lehet számolni.

2. Elsősorban termék- és technológiai újításokat hajtanak végre, és kevésbé szer-vezeti vagy marketinginnovációkat.

3. A nagyvállalatok innovációs aktivitása erősebb¹³¹, és magasabb szintű újítások jellemzik, az inkrementális innovációkban azonban a KKV-k felülmúlhatják a nagyvállalatokat.

4. A külföld tulajdonban lévő, illetve erős külpiaci jelenléttel jellemezhető, „nyi-tott” cégek innovációs aktivitása a legtöbb innovációtípus esetében erősebb, mint a hazai piacra bezárt cégeké.

5. Az innovációk különböző típusai egymást erősítik, azaz a legtöbb vállalatnál nem egyféle típusú innovációt valósítanak meg.

A válaszokból kirajzolódó kép megbízhatóságát némileg gyengíti, hogy vállala-tok nem feltétlenül különítik el világosan az innovációk általunk felállított három alaptípusát, és az innovációk határait sem vonják meg világosan. Nehezen tesznek különbséget az egyszerű változtatások és az innovációk között is. (Megjegyzendő, hogy ezek a kategóriák –amint arra az 1. és 2. fejezetben már utaltunk– a szakiro-dalomban sem kristályosodtak ki teljesen.) A következő ábrán ellenőrizhetjük a felállított hipotézisek igazolhatóságát. Amint az 5.5. ábrából kiolvasható, a beérke-zett válaszok számos meglepetéssel szolgáltak.

131 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nemzetközi szakirodalomban meglehetősen ellentmondáso-sak az álláspontok a vállalatnagyság és az innováció összefüggéséről. Vannak, akik szerint egyenesen negatív kapcsolat áll fenn közöttük, és olyanok is akadnak, akik tagadják, hogy bármilyen megfogha-tó hatást gyakorolna a vállalatnagyság az innovációra. Az általunk olvasott szerzők között azonban túlsúlyban volt az a vélemény, hogy a vállalatnagyság pozitív kapcsolatban van az innovációval, azaz minél nagyobb a vállalat, annál innovatívabb, az Eurostat és az OECD felmérései és a magyar szerzők munkái is inkább ezt támasztják alá.

5.5. ábra A vállalat innovációs tevékenységének típusai és száma az elmúlt öt évben

Megjegyzés: Elsődleges = új, Magyarországon még nem ismert innováció. Másodlagos = az országban már ismert, de a cég számára új innováció. Harmadlagos (inkrementális) innováció, lényeges módosítás.

Forrás: saját számítás.

A megkérdezettek túlnyomó többsége (90%) úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt öt évben a cége bevezetett valamilyen innovációt. Mindössze 4 százalékuk nyilatko-zott úgy, hogy vállalata egyetlen innovációt sem vezetett be az elmúlt öt esztendő-ben, míg a válaszadók 5%-a nem adott érdemi választ a kérdésre. Ez az eredmény szélsőségesen különbözik a nemzetközi statisztikákban a magyar vállalatoknak tulajdonított innovációs aktivitástól. Mint az 5.6. ábrából látható, a nemzetközi statisztikák szerint a magyar KKV-k alig több, mint 10%-a innovál házon belül.

5.6. ábra A saját (házon belüli) innovációt megvalósító KKV-k aránya az összes KKV-hoz viszonyítva az EU-tagállamokban, %-ban

Forrás: ProInno Europe (2012): Innovation Union Scoreboard 2011.The Innovation Union's performance scoreboard for Research and Innovation, p. 34.

Még ha tekintetbe vesszük a kollaboratív innovációkat is (lásd az 5.7. ábrát), akkor is igen csekély az innováló vállalatok aránya ebben a körben (ez utóbbi az 5%-ot is alig haladja meg.)

5.7. ábra Másokkal kooperáló, innovatív KKV-k aránya %-ban az összes KKV-hoz viszo-nyítva

Forrás: ProInno Europe (2012): Innovation Union Scoreboard 2011. The Innovation Union's Performance Scoreboard for Research and Innovation, p. 35.

Külön a nagyvállalatokra nincs adat az Innovation Union Scoreboard 2011 jelen-tésben, de az Eurostat Yearbook 2011-es kiadásában szereplő, az innovátor cégek arányát komplexebben tükröző ábra is messze alacsonyabbra teszi az innovatív cégek arányát az országban a mintánkban szereplőnél, amint azt az 5.8. ábra mutatja.

5.8. ábra Az innovatív vállalatok aránya az EU-tagországokban, 2008-ban¹³²

Forrás: Eurostat (2011), p. 593.

Nemcsak a mi felmérésünk, hanem más hazai felmérések is lényeges eltéréseket mutatnak a nemzetközi szervezetek adataitól, mégpedig felfelé. Nagyobb arányú-nak mérték az innovatív cégeket az összes cégen belül, mint a CIS-felmérések, habár az eltérés nem volt olyan drámai, mint a mi vizsgálatunk esetében. Némethné Pál Katalin (2010) disszertációjában ezzel összefüggésben a következőket olvas-hatjuk:

„A vállalatok innovációs aktivitását elsősorban az OSLO Kézikönyv szerinti négy innovációtípussal mértem. A válaszadók több mint fele azt jelezte, hogy hajtott végre valamilyen innovációt az elmúlt három évben, tehát ismét jóval magasabb aktivitási arányt kaptam a válaszadók között, mint amit a CIS-fel-mérés mutat. Azt lehet azonban feltételezni, hogy azok, akik csak a havi kon-junktúra kérdőívet küldték vissza, az innovációsat nem, azok azért nem tették, mert nem valósítottak meg innovációt az elmúlt három évben. Így a válaszadá-si arány már csak 23,6%, ami viszont a CIS2006 felméréválaszadá-si arány közelében van. (Némethné, 2010, p. 84. Kiemelés tőlünk: H. E –Sz. K.)

A Némethné által jelezett visszaküldési rátából adódó torzítások a mi felméré-sünkben fokozottan jelentkeznek, hiszen esetünkben a visszaküldési arány mind-össze 8,6%-os. Ez azonban csak ebből a szempontról hátrány, más szempontokból

132 Görögország adatai nélkül.

előny, mert részletekbe menőbb vizsgálatra ad módot. Ha nem is gondoljuk, hogy azok közül, akik nem küldték vissza a kérdőívet, senki sem innovál, azt viszont joggal feltételezhetjük, hogy a nem válaszolók között szignifikánsan kisebb arány-ban vannak az innovátorok, mint azok között, akik válaszoltak a kérdéseinkre.

Azt, hogy nemcsak az Eurostat adatainál, hanem a Némethné-féle felmérésnél is jóval magasabb arányokat kaptunk az innovációt megvalósító cégek arányára –a válaszadók „önkiválasztásán” túl –az innováció tág értelmezése magyarázza. Kö-zelebbről az, hogy nem követtük mereven az OSLO Kézikönyv kategóriáit, hanem az inkrementális innovációkkal is számoltunk. Ezzel eltértünk az OSLO Kézikönyv betűjétől, de nem tértünk el a szellemétől, Mint már a 3. fejezetben utaltunk rá,az OSLO Kézikönyv az inkrementális változtatásokat a terméken nem tekinti innová-ciónak, azonban számos helyen felhívja a figyelmet arra, hogy az inkrementális változások sora alapvető megújuláshoz, tehát radikális innovációhoz vezethet.

(OECD, 2005, pp. 40., 47.) A másik –az innovációk számát és az innoválók ará-nyát is nagyban érintő – tényező, hogy míg az előző felmérés három évre kérdezett rá, mi ötre, ami akár meg is duplázhatja az innovációk számát. Az innovatív cégek magasabb arányában továbbá belejátszhatnak az ún. mezítlábas innovációk is.

Ezek valószínűleg nem kerülnek bele semmilyen más felmérésbe sem, a mi válaszadónk pedig értelmezhették úgy, hogy ezek is beletartoznak az inkremen-tális újítások közé.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a nemzetközi felmérések és a hazai vizsgála-tok közötti sokszor szignifikáns eltérések esetében sem feltétlenül csak a mi olda-lunkon kell keresni az eltérések okát. Az egyik legjelentősebb kritikát az Eurostat innovációs felmérésével szemben Némethné Pál Katalin fogalmazta meg, amely talán a mi eredményeinket is igazolhatja.

„A hivatalos statisztikákban megjelenő innovációknál élénkebb tevékenység folyhat a hazai cégeknél. A CIS-kérdőív ijesztően hosszú, a vállalatvezetők-nek sokszor egyszerűbb az elején beírni, hogy nem hajtottak végre innováci-ót, mint végig kitöltögetni a kérdéseket, amelyek némelyike még külön szá-mításokat is igényel.” (Némethné, 2010, p. 36.)

Ha az egyes innovációscsoportokat, azaz az elsődleges, másodlagos és harmad-lagos innovációkat külön vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarországon még nem ismert innovációt már jóval kevesebb cég vezetett be az elmúlt öt évben valamilyen területen – a válaszadók 67%-a említett ilyen innovációt. Többen vol-tak azok, akik az országban már ismert, de a vállalatnál új innovációt (73%) hajtot-tak végre, míg a megkérdezettek 78%-a állította, hogy cége az elmúlt öt évben valamilyen területen lényeges módosítást eszközölt. Igazolódott az 1. hipotézisünk,

bár az eltérés az elsődleges, másodlagos és harmadlagos innovációk között lénye-gesen kisebb volt a vártnál.

Az innovációk nagy száma és az innováló vállalatok (más felmérésekkel össze-hasonlítva irreálisnak tűnő nagy) aránya alátámasztja azt a sejtésünket, hogy a vál-lalatok nem különböztetik meg világosan, az inkrementális, harmadlagos újításokat az egyszerű változtatásoktól. Erre utalhat az a tény is, hogy volt olyan informatikai vállalat a mintában, amelyik öt év alatt 2000 (!) innovációról számolt be. Ez csak úgy lehetséges, hogy ugyanannak a szoftvernek minden egyes változtatását, és a megrendelőkhöz való hozzáigazítását is valószínűleg innovációnak tekintette.

Ha az egyes innovációtípusokat külön-külön vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy elsősorban a termék- és szolgáltatásinnovációkról számoltak be a meg-kérdezettek a vizsgált cégeknél. Feltételezésünk szerint ez az eredmény is torzíthat, mert mind a közvélemény, mind a kérdéssel közelebbről nem foglalkozó szakma-beliek jó része még ma is csak a termék- és technológiai/folyamat innovációkat tekinti innovációnak, s válaszadóink figyelmének fókuszában is feltehetően ez a kétfajta innováció állt, nem annyira a szervezeti vagy marketinginnovációk. Ezzel igazolódott a 2. sz. hipotézisünk.

Képet akartunk nyerni arról is, hogy a cégek mekkora hányada végzett termék-innovációt, valósított meg folyamat-, szervezeti stb. innovácótípusokat az elmúlt öt év során. Az eredmények 5.9. ábrán láthatók.

5.9. ábra Az elmúlt öt évben innovációt megvalósító cégek aránya az összes céghez viszo-nyítva, innovációtípusonként %-ban

Forrás: saját számítás

A vizsgált vállalatok 81%-a számolt be termék- és szolgáltatásinnovációról.

A többi innováció típust a cégek valamivel több, mint fele végzett az elmúlt öt évben: folyamat- és szervezeti innovációt 57%-57%, marketinginnovációt 54%.

Az innovációtípusok számát megvizsgáltuk vállalatnagyság szerint is, amely az 5.10. ábrán látható.

5.10. ábra Az elmúlt öt évben végzett innovációk átlagos száma a négy alapvető innováció-típus esetében a cégméret szerinti bontásban (nyesett átlag)

Forrás: saját számítás

Mint az 5.10. ábrán látható, a vállalkozás mérete alapján jelentős különbségeket észlelhetünk az innovációk típusát illetően is: a nagyobb cégek jellemzően több termék-, folyamat- és szervezeti innovációt hajtottak végre a vizsgált ötéves idő-szakban, mint a kisebb cégek. Egyedül a marketinginnovációk számában nem talál-tunk szignifikáns eltérést a cégek nagysága alapján.¹³³ Az átlagok helyett a nyesett átlagokat szerepeltettük a táblában azért, hogy az ún. extrém magas vagy szélsősé-gesen alacsony értékeket kiszűrjük a mintából.¹³⁴

Megvizsgáltuk azt is, hogy az egyes innovációs csoportokban hányféle innová-ciótípust vezettek be egyidejűleg a cégek az elmúlt öt évben.

133 Kruskal-Wallis nem paraméteres próba alapján.

134 A nyesett átlag a kategória alsó és felső 2,5%-át vágja le, azaz a mérés során mért extrém magas vagy alacsony érték esetében az átlag és a nyesett átlag jelentősen eltér egymástól. Ha nincsenek extrém értékek a mintában, akkor a két érték nem tér el jelentősen.

5.11. ábra Az innovációtípusok száma az egyes innovációs csoportokban (N=302)

Megjegyzés: innovációtípusokon a termék-, technológiai, marketing- és szervezési innovációk értendők.

Forrás: saját számítás

Amint az 5.11. ábrán leolvashatjuk, új, Magyarországon még nem ismert inno-vációt a vizsgált cégek kétharmada (67%-a) vezetett be, jellemzően egy (35%) vagy (24%) kettő típust a négy közül, míg 6% három és 2% esetében mind a négy típusú új innováció bevezetésére volt példa az elmúlt öt évben. A Magyarországon már ismert, de a cég számára új innovációt a cégek 73%-a alkalmazott az elmúlt öt évben: 27% egy típust a három közül, 29% kettőt, míg 17%-ban mind a három típusú innovációs tevékenység előfordult.

A cégek több mint háromnegyed (77%-a) hajtott végre valamilyen lényeges mó-dosításon alapuló innovációt. Ebben a csoportban jellemzően többféle innovációs típus is előfordult: az elmúlt öt évben mindössze 14% volt, azon cégek aránya, ame-lyek egy típust, 25% kettőt, 21% hármat és 18% mind a négy vizsgált innovációs típust bevezetette. Ez igazolta az 5. sz. hipotézisünket, azaz azt, hogy az innovatív cégek többféle innovációtípust valósítanak meg párhuzamosan, bár ez két megszorí-tással igaz csak: 1. Minél magasabb szintű innovációs csoportot tekintünk, annál kevésbé jellemző a többféle típus együttes megvalósítása, és 2. A mind a négy típusú innovációt megvalósító cégek aránya meglehetősen szerény, még az inkrementális, azaz harmadlagos innovációt megvalósító csoportban is (18%), míg az elsődleges innovációval jellemzett csoportban ez az arány elenyésző: mindössze 2%.

Megvizsgáltuk, hogy az eltérő méretű cégek az egyes innovációtípusokban átla-gosan hány innovációt végeztek az elmúlt öt évben. (5.4. táblázat) Amennyiben a nyesett átlagokat vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy minden típus esetében a na-gyobb cégek többet innoválnak, egyedül az inkrementális innovációk esetében térnek el szignifikánsan az eredmények az egymástól: érdekes, hogy a nagyobb létszámú cégek több inkrementális változást vezettek be átlagosan, mint a kisebbek.

A nemzetközi irodalomban nem ennyire egyértelmű a nagyvállalatok innováci-ós előnye. „Mindazonáltal a nagyvállatokról azt is állítják, hogy akadályozzák az innovációkat, (Aldrich–Auster, 1986; Hage, 1980)¹³⁵, mivel a nagy szervezetek tipikusan jobban formalizáltak, a menedzseri magatartás erősebben sztenderdizált, az inercia nagyobb, és a menedzseri elkötelezettség alacsonyabb szintű [mint a kisebb cégeknél].” (Damanpour, 1992, p. 695.)

5.4. táblázat Innovációk átlagos száma az egyes vállalkozásokban létszámkategóriák szerint

Elsődleges innovációk Másodlagos innovációk Inkrementális innovációk

Az innovációk általános jellemzése után egy speciális típusukat, a szervezeti in-novációkat, illetve a szervezetnek az innovációs tevékenységre gyakorolt hatását vesszük górcső alá, a megkérdezettek válaszai alapján.

135 Az idézeten belüli hivatkozások az eredeti Damanpour (1992) cikkben találhatók.