Az innovációk átterelődése a világhálóra – hálózati innovációk, avagy a Wiki-elv hálózati innovációk, avagy a Wiki-elv

A bevezetőben megfogalmazott hat trend közül talán ez a markáns tendencia kötő-dik legszorosabban az információgazdasághoz, a globális gazdaság informatizá-lódásához. Az innovációk átterelődése a világhálóra, kiemelt fontosságra tesz szert a globalizálódó gazdaságban. A globalizáció és a hálózatosodás kéz a kézben jár-nak, az önszerveződő folyamatok egymást erősítik. (Rycroftm, 2003) A cégek ko-rábbi elzárkózó magatartása változóban van (és nemcsak az előbbi pontban bemu-tatott fő innovációs partnerekkel), felhalmozott tudásukat (legalábbis annak egy részét) mind kevésbé igyekeznek zárakkal és kerítésekkel védeni, eredményeiket maguknak megtartani. Az innovációk kinyílása – mint köztudott – a szoft-veriparból indult ki, az ún. nyílt forráskód bevezetésével. Az úttörő a Linux volt. A modell lényege abban áll, hogy a szoftverfejlesztő vállalatok engedélyezik a fel-használók számára a szabad hozzáférést szellemi tulajdonukhoz, cserébe viszont a felhasználók segítik az eszköz/termék fejlesztését. Szoftvereknél mindez a forrás-kódhoz való hozzáférés engedélyezésével válik lehetővé. (Open source as, 2005) Hasonlóan működnek a hálózati kooperáció más formái is.

Az innovációra irányuló hálózati kooperáció abból a feltételezésből indul ki, hogy sok ember együtt okosabb, mint az egyén, sőt ahogy az erről könyvet publi-káló Surowiecki (2004) fogalmaz: „Megfelelő feltételek között a csoport jelentősen intelligensebb, mint az egyén, sőt gyakran okosabb, mint a benne részt vevő leg-okosabb ember.” (Surowiecki, 2005, p. xiii.)

A hálózati kooperáció az innovációkban, amint azt Fisher és munkatársai (2009) is hangsúlyozzák nem öncél, a benne részt vevő vállalatok hatékonyságukat, ver-senyképességüket növelik ily módon. A hálózati kooperáció nemcsak a szoftveripar-ban működik, lenyűgöző eredményeket hozott más területeken is, elsősorszoftveripar-ban a bio-technológiai kutatásokban. A kemény iparágak közül a jeget éppen a gyógyszeripar-ban, azon belül is a Merck Pharmaceuticalsnál törték meg. 1995-ben a Washington Egyetem Orvosi Karának egy tudományos központjával közösen létrehozták a DNS-szekvenciák nyilvános adatbázisát. „Azzal, hogy minden kutatónak korlátlan hozzá-férést biztosítunk, megnöveljük a tudományos felfedezések bekövetkezésének a va-lószínűségét” – idézi Tapscott és Williams (2007, p. 175.) a Merck kutatási stratégiá-jáért felelős egykori alelnökének állítását. Az innovációk kinyílását és átterelődését a világhálóra, legplasztikusabban azonban a Procter & Gamble példáján keresztül mutathatjuk be.

A 150 országban 138 000 embert, köztük mintegy 10 000 kutatót, foglalkoz-tató Procter&Gamble nem a világháló használatában, hanem annak miként-jében különbözik a többi vállalattól: „A vállalatok általában arra használják a hálót, hogy marketing üzeneteket nyomjanak ki rajta keresztül. A mi cé-günkben arra használjuk, hogy ötleteket szivattyúzzunk be a vállalatba.”

(Chesbrough–Appleyard, 2007, Kiemelés tőlem – Sz. K.) Szerte a világban körülbelül 1, 8 millió azoknak a kutatóknak, mérnököknek és más szakem-bereknek a száma, akik a cég szempontjából releváns tudás birtokosai. A cég 40 ún. technológiai vállalkozót foglalkoztat, akik kutatási eredményeket tar-talmazó oldalak milliárdjait pásztázzák át a világhálón, hogy kibányásszák a cég számára használható ötleteket. A P&G csatlakozott három tudományos hálózathoz, amelyek közül a NineSigma.com¹¹³ mintegy fél millió (!) kutatót fog össze. Ha a Procter & Gamble-nek megoldandó műszaki, termékfejlesz-tési vagy más problémája akad, e hálózatokon keresztül a világ legkülönbö-zőbb pontjairól kap ötleteket a megoldására. (Buckley, 2005) A cég egyedül a NineSigma hálózaton keresztül több mint 700 000 levelet postáz ki, ami-nek az eredménye 100 feletti megvalósult projekt. Ezek 45%-a további együttműködést célzó szerződésekhez vezetett. (Huston–Sakkab, 2006) A cég tehát innovációs stratégiájának központi elemévé emelte a lehető legtöbb külső innovátor bevonását a vállalat problémáinak a megoldásába. Miközben a hálózati kapcsolatokra való támaszkodást számos más vállalatnál (elsősorban

113 A NineSima honlapján a következőképpen fogalmazzák meg e szervezet misszióját: „A kutatók-ból, egyetemi kutatórészlegekből és technológiai inkubátorokból álló globális hálózatunkat arra hasz-náljuk, hogy segítsünk önnek azonosítani a tudományos és technológiai szükségleteivel kapcsolatos nem nyilvánvaló megoldásokat.”

nagyvállalatnál) is érzékelhetjük, a Procter & Gamble-nél a hálózati innovációk ko-herens modellé szerveződtek, amely „Kapcsolódj és fejlessz!” néven vonult be a köztudatba.

Ma már számos ilyen hálózat, illetve tudományos közösség létezik a világhálón.

A NineSigmán kívül ilyen például az Innocentive, amely 2008-ban 64 jelentős megoldás-kereső céggel állt kapcsolatban (köztük olyan világcégekkel, mint a Procter & Gamble, vagy az Eli Lilly). A hálózat 165 000 kutatót, illetve megoldá-sokat kínáló szakembert fog át. A YourEncore.com pedig veterán tudómegoldá-sokat és nyugdíjas kutatókat fog össze hasonló céllal.

4.6.1. Crowdsourcing

A tudományos és műszaki problémák ily módon történő megoldására, az innováci-ók hálózatos megvalósítására 2006-ban Jeff Howe a Wired magazinban megjelent cikkében egy új terminus technicust dobott be a köztudatba: a cowdsourcingot, amelyre még nincs is megfelelő magyar kifejezés. Talán a kihelyezés a tömeg sűrű-jébe, lehetne a fordítása, de találóbbnak érezném a „palackposta kihelyezést”, nem-csak azért mert rövidebb, hanem mert a crowdsourcing esetében valóban az isme-retlenbe dobja be a cég a megoldandó problémáját, hogy valakitől, akit eddig nem ismert, választ kaphasson rá. „A crowdsourcingot úgy definiálhatjuk, mint felada-tok kihelyezésének (outsourcing) aktusát emberek vagy közösségek meghatározha-tatlanul nagy csoportjához (azaz egy tömeghez) egy [a közhöz intézett] nyílt felhí-vás révén. Olyan feladatok kihelyezéséről van szó, amelyeket a hagyományosan egy alkalmazott vagy egy szerződő fél teljesített.”¹¹⁴

Mint minden új dologról, a crowdsourcingról is bebizonyítható, hogy egyáltalán nem új. A jelenség egészen 1714-ig vezethető vissza, amikor is a brit kormány 20 ezer fontos díjat ajánlott fel annak a személynek, aki megoldja a Longitude¹¹⁵ kérdést, azaz a hosszúsági körök pontos mérését. Ez ugyanis egyre fontosabbá vált az óceánokat átívelő, hosszú távú hajóutak terjedésével. Az első üzleti jellegű pél-dát a crowdsourcingra pedig a Toyota szolgáltatta 1936-ban logóversenyével, ami-kor is új logójának kialakítását a versenybe tömegesen jelentkezőkre bízta. Azóta az effajta versenyek széles körben elterjedtek, a többi között a Budapesti Corvinus Egyetem is így jutott jelenlegi nevéhez.¹¹⁶

114 Forrás: Wikipedia. http://www.wikipedia.org/

115 A szélességi körök mérése könnyen megoldható volt a nap járáshoz igazodva, hosszúsági körök esetében a tengerészeknek azonban a hozzávetőleges számítsokra kellet hagyatkozniuk, és a helytelen adatok miatt az utazások gyakran végződtek tragédiával.

116 Forrás: nsite.artinstitutes.edu/crowdsourcing-the-debate-roars-on-39739.aspx

A crowdsourcing,¹¹⁷ amelyet a tömegek tehetségének a megcsapolásként is de-finiálhatnánk, lenyűgöző szervezeti újítás. Az út nyitva áll mindenki számára, a crowdsourcingot legkülönbözőbb területeken alkalmazzák. Néhány kiragadott gya-korlati példa erre:

Claudia Menashe, a washingtoni National Health Museum projektigazgatója egy interaktív kioszksort szándékozott felállítani a múzeumban, amelyeket a madárinfluenzához hasonló járványoknak szentelt. Egy kiállításrendező megcsinálta magukat a kioszkokat, de a kiállítási felületen elhelyezett szö-vegek illusztrálására – a tünetek és gyógymódok plasztikus bemutatatása vé-gett – képekre volt szükség a feliratokhoz kapcsolódóan. Ahelyett, hogy a projektigazgató felkért volna egy fotóst, hogy csináljon képeket influenzában szenvedő emberekről, úgy határozott, hogy már korábban is létező fotókész-letet használ, ahogy az már megszokott a kiadói iparágban, ha valamiért be-teg emberek képeire van szükség. Mivel a kiállítási büdzsé olyan alacsony volt, hogy az már a kiállítás meghiúsulásával fenyegetett, a projekt gazdája egy Hamel nevű fotóshoz fordult, akinek a felesége orvos volt, és aki kifeje-zetten az egészségüggyel kapcsolódó képekre specializálódott. Hamel köz-célra diszkontáron kínálta a köhögő, tüsszögő beteg emberekről a képeket, 100-150 dollárért darabját. További négy fotós, akiket a projektigazgató megkeresett, 600 dollár körüli árakat mondott fotónként. Mivel a múzeum számára még a 100-150 dollár is megfizethetetlen volt, a szükséges sok száz kép együttes költsége miatt, végül egy iStockphoto nevű internetes céghez fordult, amely 99%-kal (!) aláígért Hamel diszkontárainak, és 1-1,5 dollárért kínálta a képek darabját. Hogyan lehetséges ez?

Az iStockphoto, amely egy ingyenes képmegosztó oldalból nőtt ki, a crowd-sourcingra épített, létrehozott egy piacteret amatőr fotósok számára, ahová a legkülönbözőbb emberek: diákok, táncosok, mérnökök és házasszonyok töl-tötték fel a képeiket. Mára a cégnek 22 ezer (!) képbeszállítója van, akik 1-től 5 dollárig terjedő áron szállítják a fotókat. A profi fotósokkal ellentétben az iStockphotonak nincs szüksége évi 130 ezer dollárra az eladott fotóiért pusztán ahhoz, hogy fedezze a költségeit, és 0-ra hozza ki a céget. Mindig alkudozom az áraimról, mondta Hamel, a projektigazgató által elsőként fel-kért fotós, de hogyan versenyezhetnék az 1 dolláros árral?¹¹⁸

117 Jeff Howe azóta már egy könyvet is publikált a crowdsourcingról. (Howe, 2008)

118 Forrás: The Rise of Crowdsourcing. Wired Magazine, www.wired.com/wired/archive/

14.06/crowds.html

Egy másik beszédes példa a tudomány világából:

„Az ornitológia – azaz a madarak megfigyelése – obskurus dolognak tűnhet, de 2006-ra több mint 50 millió (!) amerikai van valamilyen formában bevonva a vadon élő állatok megfigyelésébe. Amikor a Cornell Lab of Ornithology az első madárszámlálást végezte 1996-ban, 11 000 ember vett részt benne. 2007-ben megismételte azt, több mint 80 ezer ember önkéntes részvételével, ami alapvetően változtatta meg a tudósok számára begyűjtött adatmennyiséget.

Most először történt meg, hogy a tudósok pontos információkat kaptak a ma-dárfajok széles körének megoszlási és vándorlási mintázatairól. Sok esetben azok az adatok, amelyeket amatőrök gyűjtöttek össze, messze túlhaladták a szakértők évtizedeken át gyűjtött adatait.” (Howe, 2008, p. 2.)

Ha igaz az, hogy a szükség minden invenció anyja, akkor az is igaz, hogy non-profit ösztönzői is vannak az innovációnak. (Srinivas and Sutz, 2008) A crowd-sourcing merőben új, innovatív megoldást kínál a nagyszabású közösségi feladatok megszervezésére is:

„A széles sáv, a drót nélküli és mobil telefonok gyors elterjedése, párban az új crowdsourcing technológiával, tökéletesen megváltoztatta a természeti ka-tasztrófák enyhítésének az arculatát. Mindenki, akinek van számítógépe, je-lentős segítséget nyújthat a műholdas fotók által irányítva, lefordítva az üze-neteket, vagy frissítve a térképeket, és a legtöbb ember ezt örömmel és in-gyen teszi, hozzájárulandó az életmentő katasztrófavédelmi erőfeszítések-hez, ami hatalmas motiváló erő. A legtöbb mentési büdzsé költségeinek a tö-redékéből a crowdsourcing a földön oldhatja meg a koordinációs problémá-kat.” (Ramalingam, 2011)

A crowdsourcingot nem csupán tudományos eredmények és szellemi termékek előállításában és közösségi célok eredeti és újító megvalósításában használják si-kerrel, hanem nagyon is materiális és üzleti célok érdekében is.

Egy – a kanadai Ontarióban lévő – kis bányavállalatról, amelyet a Procter &

Gamble-éhez hasonló ötlet mentett meg a csődtől. Az aranybányájának kimerülése miatt szorult helyzetbe jutó Goldtrop Rt. elnök-vezérigazgatója a következő elhatá-rozásra jutott: „Készítsünk egy olyan fájlt, amely 1948-ig visszamenően tartalmaz-za a bánya összes földtani paraméterét és egyéb adatait. Osszuk meg az eddigi in-formációkat a világgal, és tegyük fel a kérdést a világhálón, hogyan érhetjük el mások szerint azt a legalább százhetven tonna aranyat, amit bányánk minden való-színűség szerint még magában rejt.” (Tapscott–Williams, 2007, p. 18.) Bár a cég saját szakemberei szkeptikusak voltak az akció sikerét illetően, a bányát heteken belül elárasztották a világ minden tájáról érkező megoldások. Az eredmények lát-tán maga az ötletet kiagyaló vezér is „majdnem hanyatt esett”. A Red Lake-i bánya száztíz pontján jeleztek ugyanis a külső wiki-geológusok aranylelőhelyet, miköz-ben a cégnél ennek csak a feléről tudtak. Több mint kétszázhuszonhat tonna ara-nyat tártak fel… ez a sikeres együttműködés legalább két-három éves kutatási munkálatokat spórolt meg a cégnek. (Tapscott–Williams, 2007, p. 19.)

Az alábbi esetekből kiolvasható a crowdsourcing számos előnye. A tömeges újí-tás kevésbé sérülékeny, hiszen a résztvevők nagy száma miatt valószínűleg előbb kiküszöbölhetők az esetleges hibák, tévutak, mintha egy egyén magára hagyva birkózik a feladattal, és legfeljebb néhány közvetlen kollégája észrevételére, segít-ségére támaszkodhat. Az is nyilvánvaló, hogy különösen az önkéntesekre alapozott crowdsourcing kisebb költségekkel jut el a megoldáshoz, mint amekkora költségek a hagyományos szervezetekben felmerülnének. Mivel az újítás a világhálón formáló-dik, mind térben, mind szakmailag távoli tapasztalatok és analógiák is segítik a meg-felelő eredmény elérését, hiszen – bárki a világon, akinek érdemi kompetenciája van, beleszólhat, javíthatja a megoldást. A következő táblázatban a crowdsourcingnak az innováció szempontjából releváns típusait mutatjuk be.

4.3. táblázat A crowdsourcing innováció szempontjából releváns típusai közös létrehozása az ötletek és tudás megosztása révén

Megjegyzések Az emberek mint áttekintést,

Forrás: A táblázat összeállításhoz felhasználtam Doan és mtsai munkáját (2011, p. 88. alapján), de azt saját értelmezéssel egészítettem ki.

Vízszintesen az első és a harmadik rubrikában lévő funkciók és példák közvet-lenül is kapcsolódnak az innovációkhoz. Az első tulajdonképpen a sajátos marke-tinginnovációkat térképezi fel, amelyekről a szolgáltatási innovációknál már szól-tunk, míg a harmadik rovat közvetlenül innovációgeneráló, hiszen új szoftverek vagy más szellemi termékek létrehozásáról van szó. De a második blokkban sze-replő példák is felfoghatók innovációnak, hiszen a különböző művészeti alkotások-hoz, szellemi termékekhez vagy üzenetekhez, hírekhez való hozzáférés teljesen új, és a korábbiaknál sokkal hatékonyabb módjáról van szó.

A crowdsourcingnak is megvannak árnyoldalai, amelyre a kritikusai irányítják a figyelmet. Kiterjedten elemzik, kritizálják ezt az új jelenséget mind a tudományos, mind az üzleti körökben. Már maga a crowdsourcing elnevezés is vitatható, hiszen ahogyan a Forbes cikkírója, Dan Woods megjegyzi: valójában nincs is tömeg, azaz crowd, a crowsdsourcingban.

„Csak virtuózok vannak, akik általában unikálisan tehetségesek, magas fo-kon képzettek, akik évtizedeken át dolgoztak az adott területeken. Ezeket az innovátorokat gyakran hibák hibák utáni elkövetése alapozza meg. Az ő agyukból fakadnak új ideák. A tömegnek ezzel nincs semmi dolga. A tömeg nem old meg semmit, és nem hoz létre semmit.” (Woods, 2009)¹¹⁹

Reingold (2003) már azelőtt kritizálta magát a jelenséget, mielőtt a crowdsourc-ing kifejezés elterjedt volna. Nem önmagában a crowdsourccrowdsourc-ing, hanem az azt lehe-tővé tevő modern infokommunikációs technológiák vetnek fel ugyanis súlyos kér-déseket. A táblázatban szereplő hálózati megoldások többsége olyan információk közvetítésével jár együtt, amelyek átadása megkérdőjelezheti a magánélet sérthe-tetlenségét. Ez nyilván nem elsősorban a madárszámlálásra vonatkozik, de még abban az esetben is a projektben részt vevők olyan médiumokat használnak az in-formációk továbbítására, amely lehetővé teszi külső ágensek behatolását a mit sem sejtő madármegfigyelők privát szférájába.

„Bár az állam által szponzorált, és a kereskedelmileg motivált adatgyűjtések többségét úgy hajtják végre, hogy a megfigyeltek többnyire nem adnak en-gedélyt rá, a magánélet megsértésének a problémája bonyolult a technológia önkéntes alkalmazása esetén is, amelynek során magáninformációkat juttat-nak el másokjuttat-nak. Hány mobiltelefonáló tudja, hogy nem képes egy hívást sem eszközölni anélkül, hogy ne lehessen bemérni a tartózkodási helyét. Az egyetlen, ami kell hozzá, csak egy csavarás a készüléken. Lesz-e a mobil és átható technológiák használóinak hatalmuk leplezni, továbbadni vagy eladni a személyes adatfelhőiket, vagy tudni azt, hogy ki figyeli meg őket.”

(Reingold, 2003, p. 186.)

Számos probléma adódik a közös „műhöz” hozzájárulók kiválasztása, megbíz-hatóságuk ellenőrzése és a különböző megoldások, vélemények aggregálása körül is. Hogyan lehet kizárni, illetve büntetni a rosszindulatú felhasználókat, a illetve crowdsourcing eredményekhez hátsó szándékkal hozzájárulókat? A crowd-sourcinghoz gyakran gépi segítséget vesznek igénybe a crowdsoucing rendszerek.

(Az ezzel összefüggő számtalan technikai problémákról lásd Doan et al., 2011).

119 Oldalszám nélküli elektonikus forrás

Kritizálják azt is, hogy ez a módszer kiöli az egyéni kreativitást, elértékteleníti az alkotók munkáját, legyen szó akár a példában szereplő fotósokról, informatiku-sokról, netán újságírókról, vagy más „kreatív iparosokról”. Mások ezzel szemben úgy érvelnek, hogy a sok-sok idegen ötlet, amelyhez hozzájuthatnak az egyének, éppen hogy serkenti a kreativitásukat.

Részben a jelenség újdonság voltával, részben a világháló nyitott természetével függnek össze a crowdsourcing körüli jogi problémák. A közösen előállított ered-mény gyakorlatilag „jogmentesen”, illetve „jogárnyékban” jön létre. Nincsenek írott szerződések, nincsenek kizárási feltételek, nehezen tisztázható a felelősség, ha a crowdsourcing révén előállított szellemi termékkel vagy az ily módon közvetített információval valami probléma adódik.

Összefoglalva a fentieket: az újítások sűrűsödése mögött egy lényeges szervezeti változás látszik kirajzolódni: a korábbi zárt, formális K+F szervezetek helyett, az újítások egy része nagy informális és többnyire vituális hálózatokba terelődik át. Bár ez a folyamat nem zökkenőmentes és jogos aggályokat is felvet, mégis szinte minden elemző egyetért abban, hogy a jövő az innovációk esetében is a hálózati megoldáso-ké. A hierarchiával, a központi tervezéssel és a titkossággal a hálózatok az egyenran-gú kapcsolatokat, a decentralizált fejlesztést és a nyíltságot szegezik szembe. Meg-ítélésünk szerint ez a leglényegesebb eleme a formálódóban lévő 21. századi innová-ciós paradigmának, amelynek a felismerése és az innováinnová-ciós stratégia középpontjába állítása az innovációs lánc valamennyi szereplőjének a létérdeke.