Szabó Katalin – Derecskei Anita
4. Hol tartunk? Innovációs trendek a globális gazdaságban
4.5. Heterogén szereplők összjátéka: egyetem, kormányzat, vállalat vállalat
A 20. század utolsó harmadától kezdve gyökeres változásokon mentek át a tudás termelésének és terjedésének folyamataiban.
„A technológiatörténészek számára közhely, hogy a 19. század legnagyobb vívmányának a »feltalálás feltalálását« kell tekintetni. 1800 előtt a feltalálás misztikus dolog volt – a 19. század első feléből származó könyvek következe-tesen »isteni szikrának« nevezik. A korabeli elképzelések szerint maga a felta-láló is félig romantikus, félig nevetséges figura, aki a világtól távol, egyedül szöszmötöl műhelyében. Az első világháború idejére a feltalálás kutatássá változott, tehát rendszeres, tervszerű és céltudatos tevékenységgé, amely olyan módon szervezhető, hogy a kívánt eredményeket előre lehet látni, sőt minden valószínűség szerint el is lehet érni.” (Drucker, 1993, pp. 42–43.)109
A korábbi időszakban a kutatási eredmények gyakran magányos feltalálók erő-feszítési eredményeképpen születtek, vagy a nagyvállalati kutatólaboratóriumokból kerültek ki, manapság már nem ilyen átlátható a helyzet.
„A társaságok kutatólaboratóriumait, amelyeket 1900 után hoztak létre a General Electricnél, a DuPontnál, a Kodaknál, az AT&T-nél, az RCA-nál és másoknál, azért létesítették, hogy a kutatásokat a nagy korporációkon belülre hozzák, és folyamatos alapot nyújtsanak mind a technológiai fejlődés ellen-őrzésére, mind a megújítására. (Mowery, 1984; Reich, 1985; Hounshell–
Smith, 1988; Carlsson, 1991)110 Még a nagyvállalatok kritikusai is, ahogyan Graham (2008) aláhúzta, úgy tekintették a nagy társaságokat, mint a techno-lógiai változások központi hajtóerejét, jóllehet azt bizonyították, hogy mo-nopolizálják az invenciókat, elnyomják a mesterségbeli tudást, és elfojtják a mérnökök kreativitását. Az utóbbi 30 évben azonban a nagyvállalati K+F la-boratóriumok veszítettek fontosságukból. Sok neves nagyvállalati
109 Idézi Szabó–Kocsis (2003, p. 283.).
110 Az idézetben szereplő szerzők és források megtalálhatók az idézett cikk Hivatkozásjegyzékében.
riumot bezártak és leszereltek. Most formálódik az üteme és az iránya a kol-lektív [többszereplős] invenciók második hullámának számos technológiailag élen járó iparágban.” (Powell–Giannella, 2010, p. 577.)
4.5.1. Hármas csavarvonal
Meghatározó új trend a korábbiakhoz képes, hogy az utóbbi egy-két évtizedben az innováció folyamata többszereplős játékká alakult át. Mára már teljesen megszo-kott a partnerek bevonása a vállalatok körében, terjed az egyetemekkel való együtt-kutatás, illetve kooperáció az innovációk megvalósítása során. „Az innovációs folyamat ma sokkal nyitottabb, együttműködésen alapuló és nemzetköziesedett, mint valaha.” (Dutta, 2011, p. xi.) Egyes iparágak élen jártak a külső partnerek bevonásában és a hálózatosodásban. „Az 1990-es években folytatódott a több ko-operáció irányában mutató trend az innovációs hálózatokban, ahol évente körülbe-lül 100 új szövetség alakult a nemzetközi autóiparban. A legtöbb a gyártásra irá-nyuló joint venture volt. Körülbelül 80%-uk határokon átívelő.”
Az együttműködés kiemelkedő fontosságú az innováció szempontjából, hiszen – ahogyan azt több tanulmány is hangsúlyozza –az innováció társadalmi folyamat, nem mehet végbe individuális elszigeteltségben. (Robinson–Stubberud, 2011;
Charan–Lafley, 2008) A vállalatok innovációs együttműködésében – amint ezt e fejezet egy korábbi részében már kifejtettük – a vevőkkel való kollaboráció a leg-fontosabb. Ezt követi a beszállítókkal és a versenytársakkal való együttműködés, az egyetemekkel való közös tevékenység ebben a tekintetben kevésbé gyakori, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyetem nem fontos partner. A fogyasztók szere-pének a fontosságát, egyben a különböző szereplők sorrendjét az innovációkban jól mutatja a következő ábra, amely szerint az innovatív ötletek forrásai közül a fo-gyasztók az 1. számú források. (Lásd a 4.9. ábrát.)
4.9. ábra A technológiai innovációkról szóló információk forrásainak fontossági sorrendje, 2008-ban
Az érték a vállalati értékelések súlyozott átlaga egy háromfokozatú skálán
Forrás: HSE ( 2010), Indicators of Innovation Activity. Higher School of Economics, Moscow
Egy ausztráliai tanulmány szerint az együttműködés 70%-kal növelte a kreatív innovációk esélyét. (Australian Institute, 2011) Az innovációs folyamat kinyílása négy markáns tendenciában ölt testet:
• A vállalatok egyre távolabbi helyektől szivattyúznak be tudást, hogy tökéletesít-sék termékeiket, technológiájukat.
• A vállalatok mind gyakrabban csapolják meg az iparágközi tudásfolyamokat, azaz ebből a szempontból is elmosódnak a határok a különféle területek között.
• A vállalatok a tudományos és technikai területek mind szélesebb tömbjeit sora-koztatják fel innovációs tevékenységükben.
• A cégek nagyobb mértékben felhasználják az egyetemi és kormányzati labora-tóriumok tudását. (Powell–Giannella, 2010, p. 584.)
A változások utolsóként említett elemét, az üzlet akadémia és a kormányzat együttműködését, az ún. hármas csavarvonal elmélet írja le, amely a három szerep-lő együttpörgésére helyezi a hangsúlyt az innovációkban.
„A Triple Helix Modell három alapvető elemet foglal magában: 1) az egye-temeknek kiemelkedő a szerepük az innovációban, egyenrangúan az iparral és a kormányzattal a tudás alapú gazdaságban; 2) a három fő intézményi szféra együttműködő viszonya irányában mutató mozgásban az innovációpo-litika növekvő mértékben az interakciók eredménye, és nem annyira a kor-mányzat előírása; 3) a hagyományos funkcióik teljesítésén túl minden intéz-ményi szféra bizonyos tekintetben átveszi a többiek funkcióját. Ez öltheti azt a formát, hogy az egyetemek átveszik a kormány fejlesztési projekteket kez-deményező szerepét, vagy az ipar szerepét új cégek alapításában. Az egye-temek: az emberi erőforrások és a tudás szolgáltatói ma kritikus társadalom-gazdasági szereplők. Az intézményi szférák még teljesítik hagyományos funkcióikat, de növekvő mértékben magukra veszik az innovációk és a fejlő-dés előmozdításának a feladatát.” (Dzisah–Etzkowitz, 2008, p. 103.)111
4.5.2. Egyetem és üzlet kooperációja
A vállalat, az egyetem és a kormányzat a saját eszközeivel és tudásával járul hozzá az innovációk megvalósításához, kölcsönösen támogatva és ösztönözve egymás innovatív erőfeszítéseit. Az együttműködés számtalan formában valósulhat meg.
Az alábbiakban listába szedtük a leggyakoribbakat:
• Az egyetem spin-off cégeket hoz létre.
• Üzletemberek kapcsolódnak be az egyetemi oktatásba, naprakésszé és gyakor-lat-közelivé téve az oktatást.
• Az egyetemi kutatók tréningeket tartanak üzletemberek számára.
• Az egyetemi emberek sabbaticalja lehetőséget ad arra, hogy – mentesülve az egyetemi kötelezettségek alól – aktívan bekapcsolódjanak a vállalati kutatási projektekbe. A kutatók cseréje az akadémia, illetve a vállalati szektor között mindkettő hasznára van.
• Az egyetemi emberek és gyakorlati szakemberek konzulensként közösen bábás-kodnak mester- és PhD szintű disszertációk megszületésénél, ezzel is ösztönöz-ve a tudásáramlást a két szféra között.
• Közösen publikálják kutatási eredményeiket.
• Közös kutatási projekteket valósítanak meg.
• Vállalatok egyetemi tanszékeket és alkalmazottakat (különösen fiatal kutatókat) finanszíroznak.
111 A szerzőpáros itt hivatkozik Etzkowitz könyvére. (Etzkowitz, 2008)
Fisher és kutatótársai (2009) úgy találták, hogy az innovatív cégek sokkal nyi-tottabbak a kooperációra, mind vevőikkel, mind az egyetemekkel.
A kooperáció112 számos formában ölt testet a közös szabadalmaktól a közös tu-dományos cikkekig. Ez utóbbit mutaja be a következő ábra.
4.10. ábra A kooperáció trendje a cikkek publikálásában, 1985–2007
Forrás: OECD Science, Technology and Industry Scoreboard, 2009, p.115.
Az ábrán határozott eltolódást láthatunk a közös cikkek felé, mint a hazai, mind a külföldi szerzőkkel közösen publikált cikkek száma nő az egyszerzős cikkek ro-vására. A szerzőegyüttesekben gyakran vállalati kutatók, szakemberek neve is fel-bukkan.
112 A vállalatok és az egyetemek együttműködéséről – magyar példán bemutatva – fontos tanulmányt tett közzé Dévai et al. (2000).
Bár megkerülhetetlen a három alapvető szereplő együttműködése az innovációs folyamatban, eltérő természetük konfliktusok forrása lehet. A tiszta kutatás érdekei – különösen az alapkutatások esetében – ritkán esnek egybe a gyors üzleti hasznot kereső cégek érdekeivel. Az állami szervek bürokratikus előírásaiba, ellenőrzési sémáiba nehezen férnek be az egyetemek szabad szellemükkel, nagy kockázatú, gyakran eredménytelenül végződő kutatásaikkal. Ugyanakkor akár a hosszú házas-ságban, a felek itt is „összeszoknak”, hasonulni kezdenek egymáshoz, bizonyos fokig átveszik egymás normáit. Az üzleti világ kezdi belátni, hogy kutatások nélkül sehova sem jut, és az igazi nagy hasznot, a korábban sokszor feleslegesnek ítélt alapkutatások hozzák. Az egyetemek mind inkább magukévá teszik a gazdaságilag racionális működés elveit, az állam (legalábbis a sikeres állam) pedig mind na-gyobb fogékonyságok mutat a kutatások iránt, és mind rugalmasabban kezeli azo-kat. Valamennyien belátják, hogy érdekeik érvényesítése, sajátos céljaik elérése csak a hármas csavarvonal mentén lehetséges, és csak úgy emelkedhet egyre ma-gasabb szintre.