Az innovációs mutatók szaporodása

Míg az 1930–1960 közötti időszakban – mint már szó volt róla – egyetlen mutató-családot (K+F) alkalmaztak az innováció mérésére, később világossá vált, hogy az a feltételezés, miszerint a K+F=innováció, teljesen hamis. Fokozatosan újabb és újabb innovációs mutatók jelentek meg a színen, azonban az egymutatós állapoton túllépve sem volt megnyugtató a helyzet.

„Az egyes országokban elszigetelten, többnyire kísérleti jelleggel folytattak innovációs adatfelméréseket, de sem a fogalmi háttér, sem a téma megköze-lítése nem volt egységes, és kellően kimunkált módszertan sem állt rendel-kezésre. Egyre sürgetőbben jelentkezett az igény olyan keretrendszer kialakí-tására, amely megfelelő elméleti alapokon nyugszik, és alkalmas e területtel kapcsolatos egyre növekvő információ-igények kielégítésére oly módon, hogy az eredmények időben és térben is összehasonlíthatók legyenek.”

(Szunyogh, 2010, p. 492.)

70 Az adat forrása: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/Lifelong_learn ing_statistics.

Az OECD-ben, az EU-ban, a Világbanknál és más nemzetközi szervezeteknél egyértelmű törekvés mutatkozik arra, hogy közvetlenül próbálják megragadni az innovációt. Igyekeznek szakítani az innováció lineáris koncepciójával is, miszerint egyenes út vezet a kutatástól a gyakorlati hasznosításig. Az innovációról szóló publikációkban – a fenti szervezetek statisztikai erőfeszítésének is köszönhetően – manapság általában már nem egyetlen mutatóval jellemzik egy ország, egy szektor vagy éppen vállalat innovációs teljesítményét, hanem több indikátor bemutatásával.

Ilyen esetben is mindig gondot jelent azonban az adekvát mutatók kiválasztása az adott kutatási célra, és nagyon sokszor önkényes, hogy milyen mutatót állítanak előtérbe, vagy éppen hagynak ki a vizsgálatból. Az alábbi táblázat jól tükrözi az első trendet, vagyis a mutatók szaporodását. (3.1. táblázat)

3.1. táblázat Az innovációs indikátorok számának a növekedése a szakirodalomban

A technológiai fizetési mérleg egyensúlya High-tech termékek és szektorok

Már az exportja is Bibliometria Már a külföldiekkel

közös publikációk is

Emberi erőforrások

Innovációs felmérések

A technikai irodalomban említett innovációk Termelési technológiákra vonatkozó felmérések

Forrás: Sunil Mani (2007., p. 6.) alapján, saját kiegészítésekkel. Magyarázat: a sötétszürke, besatírozott részek azt jelen-tik, hogy a fölötte szereplő évtizedekben nem volt a fehér mezőben (sor irányban) jelzett innováció fajta. A fehér mező fölötti évtizedekben pedig volt. Így például az es, 60-as években nem használták a szabadalmak indikátort, ezért az 50-es, 60-as évek alatt ez a sorrész sötétszürke. A 70-es évektől kezdve azonban a Szabadalmak sor végig kifehéredik, tehát a további évtizedek mindegyikében alkalmazták a szabadalmak indikátort.

A táblázat nem mutatja, de fontos trend, hogy az egyes mutatók is differenciá-lódnak. Az innováció humán erőforrásainak a feltérképezésre például számos mu-tató született –a felsőfokú tanulmányokat végzettek arányától a PhD-vel rendelke-zők arányáig az érintett (25-34 év közötti) korosztályban. Ugyanígy a szabadalma-kat sem csak egy mutatóval mérik, hanem számos mutatóval – az FTC-szabadal-maktól⁷¹ (1 milliárd $ GDP-re vetítve) a külföldről származó szabadalmi bevételek GDP-hez viszonyított arányáig. A mutatószámok szaporodásának paradox hatása, hogy minél több a mutató, annál több a hiányos adat is. (Némethné P., 2010)

A komplexitásra törekvő sok mutatós felmérésekkel, illetve a nemzetközi inno-vációs statisztikai gyakorlattal szemben is kételyek vethetők fel. Az egyik fő kifo-gás a 21. században már igencsak túlhaladott, mégis makacsul tovább élő termelés-centrikus szemlélet, amely még mindig uralja az innovációs kutatásokat. Sokkal több egyedi mutató térképezi fel a termék- és technológiai innovációkat még ma is, mint a szervezeti vagy a marketinginnovációkat, ez utóbbiak ráadásul nagyon sze-gényesek, kevéssé kifinomultak. Ahogyan az OECD tanulmánya is megállapítja:

„Az innováció most elérhető mérései nem veszik adekvát módon figyelembe az in-nováció szerepének a teljességét a mai gazdaságban.” (OECD, 2010) Pedig – mint az első fejezetben már utaltunk rá – a szervezeti és marketingújítások nem kevésbé fontosak, mint a termék- vagy technológiai újítások, és az újítások különböző típu-sai sok esetben kölcsönösen feltételezik egymást. Itt elegendő csak a hálózatoso-dással összefüggő szervezeti újításokra utalni, amelyek nélkül – a K+F tevékeny-ségtől a már beérett termékinnovációk elterjedéséig – minden sokkal lassúbb és kevésbé hatékony lenne.

A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a 2005-ös OSLO Kézikönyv, amely irányelveket ad az Európai Innovációs Felmérés (CIS=Commu-nity Innovation Survey) lebonyolítására, már sokkal tágabban értelmezi az innová-ciót, mint korábban, és a szolgáltatásokat is az innováció fontos célterületének tekinti. Joggal kritizálják ellenben azt – amint azt a következő fejezetben rész-letesen kifejtjük –, hogy a szolgáltatások területére automatikusan ráhúzza azokat a mérőszámokat, amelyeket a termékeknél alkalmaz, holott azok nem adekvátak.

Azzal az érvvel is bírálják ezt a gyakorlatot, hogy a termék- és a folyamatinnová-ciók megkülönböztetése értelmezhetetlen a szolgáltatások esetében, hiszen a szol-gáltatások jó részét a fogyasztó azonnal elfogyasztja, az nem jelenik meg a folya-mattól elkülönülten. (Salazar–Holbrook, 2003) Azt is megjegyzik, hogy a szerve-zeti innovációk jelentősége sokkal nagyobb a szolgáltatások esetében, mint a ter-mékeknél, mondhatni ez az innováció fő formája ezen a területen. (Djellal–

71 FTC-szabadalmak: Federal Trade Commission szabadalmak (USA).

Gallouj, 1999) A jövőben erősödő trendként lehet megjelölni a szervezeti és mar-ketingújítások alaposabb statisztikai feltérképezését – az idevágó mutatók kimun-kálásával, és a technológiai jellegű újításokkal való összefüggéseik kimutatásával.

A 9. fejezetben mi is tettünk erre kísérletet.

Amint könyvünk bevezetőjében aláhúztuk, az innovációs verseny kutatása során kiemelten foglalkozunk az innovációt előmozdító és akadályozó tényezőkkel, az innovációs kudarcokkal. Sajnálatos módon éppen ezek kezelése kritikus a CIS felmérésekben. „Az OSLO Kézikönyv öt fő, az innovációkat akadályozó tényezőt szed listába, nevezetesen a költségeket, a tudást, a piacot és az intézményi tényező-ket. A felmérés mégis ezek közül csak négyet foglal magában, és teljes egészében kihagy minden intézményi kategóriát.” (Beyhan et al., 2009, p. 8.)

Az egyedi mutatók egyoldalúságát és hibáit bizonyos értelemben ellensúlyozzák az ún. kompozit mutatók, a következő pontban bemutatandó SII, GII stb., amely egyetlen számba sűrítik az országok innovációs teljesítményét, vagy az innováció egyik alrendszerét, mint például az előző fejezetben említett, az élethossziglani tanulást mérő ELLI kompozit index.