Szabó Katalin – Derecskei Anita
4. Hol tartunk? Innovációs trendek a globális gazdaságban
4.7. Az innovációs áramok „visszafolyása” a fejlett országokba:
fordított innovációk
Manapság – ahogyan Vijay Govindarajan a 2010-es Világgazdasági Fórumon ki-fejtette – az innovációk nem feltétlenül a fejlett világból szivárognak le, hanem a fordított irány is lehetséges, azaz a fejlődő országokból történő „felszivárgás”
(trickle-up) a fejlett országokba. Ezt a trendet azért említjük utolsóként, mert épp-hogy csak elindult, s még nincsenek mélyebb tudományos elemzések róla.
„A fordított innováció nagyon egyszerűen bármely innováció, amelyet először a fejlődő világban alkalmaznak. A cukormáz a globalizáció tortáján az, hogy az ilyen innovációk nemcsak más feltörekvő piacokat érnek el, hanem, ami sokkal fontosabb, felnőnek a fejlett világ szintjére is.” (Govindarajan, 2011) Nemcsak arról van szó, hogy bizonyos – a fejlődő országokban megszületett – innovációkat más fejlődő országok is átvesznek, ez elég természetes lenne. A fur-csa az, hogy a világ elmaradott régióiban kialakított innovatív megoldásokat a
leg-fejlettebb országokban is hasznosítják, esetleg némi módosítással. A válság és a gazdasági hanyatlás következményeit elszenvedő gazdag országokban is összébb kell húzni a nadrágszíjat, és ebben a helyzetben kapóra jönnek a feltörekvő orszá-gokban kifejlesztett olcsóbb termékek.
Néhány példa erre:
A Tata Nano új megoldásokat tartalmazó, fejlettebb, felturbózott termékével Tata Europe márkanévvel akar betörni a nyugati piacokra.
2009 májusában a General Electric bejelentette, hogy 3 milliárd dollárt költ 100 egészségügyi innováció kifejlesztésre, amelyek alacsony költséggel elő-állítható eszközökre és megoldásokra irányulnak. Egy 1000 dolláros General Electric EKG-készülék, amelyet Kínában és Indiában (Mumbai) fejlesztettek ki, jó példa a fordított innovációra. Az azzal összevethető amerikai termék tipikus ára 15 000 dollár. (Immelt et al., 2009)120
„A Medtronic nevű cég kifejlesztett egy gyógyszerkapszula méretű pacema-kert egy stenten belül, amit a szívbe kell tenni az invazív interkardiális kábe-lek helyett, amelyeket az USA-ban használnak arra, hogy ekábe-lektronikusan szinkronizálják a szívet. A gyógyszerkapszula méretű pacemakerben táv-szenzor a közvetíti a jeleket tetszőleges készüléken keresztül, az okostelefon-tól kezdve egészen a cloud computing infrastruktúráig. Bár ezt az új techno-lógiát India számára fejlesztették ki, ahol 1 milliárd lakosra csak 100 elektrofiziológus jut, a Medtronicnak szándékában áll ezt az alacsony költ-ségű pacemakert az amerikai és európai piacra is bevezetni.”121
Néhány fejlődő országban – így Kínában és Indiában – a világ legnagyobb mé-retű középosztálya van kialakulóban. Ennek az újonnan gyarapodó rétegnek az európai vagy amerikai középosztály számára kifejlesztett termékek nemigen nyerik el a tetszését. A fejlődő országbeli tehetősebb fogyasztók ugyanis meglehetősen árérzékenyek. „Pusztán a jellegzetességeiktől való megfosztásával [magyarul úgy mondanánk a termék »lebutításával«] és kevésbé kifinomultan felszerelt termék-modellekkel többé már egyáltalán nem vonzhatnák őket.” (Khanvelkar, 2011) A fordított irányú vonzerő azonban elképzelhető. Az egyre nehezebben boldoguló középosztály a fejlett világban vevő lehet a fejlődő országokban kifejlesztett, szín-vonalas, ám elképesztően olcsó termékekre.
A fejlődő országokban élő innovátorok azonban nem annyira az ilyen középosz-tály számára fontos fogyasztási javak kifejlesztésén dolgoznak, hanem elsősorban
120 Forrás: http://citizenship.geblogs.com/how-reverse-innovation-gives-ge-a-unique-view-of-human-need/
121 Forrás: http://www.kevinmd.com/blog/2011/09/united-states-health-care-reverse-innovation.html
olyan technológiákban jeleskednek, amelyek közvetlenül összefüggnek az ország égető szükségleteivel. Ilyenek például a nap- és szélenergia hasznosítását szolgáló új technológiai megoldások, az olcsó egészségügyi eszközök, a bioüzemanyagok, az osztott energiatermelés, az üzemanyagcellák, a víz sótalanítása, és sorolhatnánk még tovább. Ez nem meglepő, annál érdekesebb azonban, hogy nemcsak hasznos termékek kifejlesztésén fáradoznak a fejlődő országokbeli újítók, hanem forradal-mian új szervezeti megoldásokat, illetve szolgáltatásokat is kitalálnak. Ennek talán a legismertebb példája nem másutt, mint a bankolás területén született meg, még-hozzá a világ legszegényebb országában, Bangladesben, ahonnan legkevésbé vár-nak globális szinten is jelentős újításokat.
A történet az 1970-es években kezdődött, az 1974-es nagy bangladesi éhín-ség után. Banglades egyik egyetemének közgazdász professzora, Muham-mad Yunus miközben elegáns modelleket írt fel a táblára, kinézett az abla-kon, és azt látta, hogy odakinn az emberek éhen halnak. Nem átvitt értelem-ben, hanem szó szerint! Hirtelen úgy találta, hogy mindaz, amivel addig fog-lalatoskodott, nem vezet sehova, és nem ad választ azokra az alapvető köz-gazdasági kérdésekre, amelyek valóban fontosak hazája számára. Segítő szándéktól áthatva arra az elhatározásra jutott, hogy megpróbál kölcsönöket szerezni a legszegényebbeknek. E kölcsönökből azután az említettek egy te-henet vagy egy varrógépet vehetnek, miáltal megmenekülhetnek az éhhalál-tól. A professzor felkeresett egy bankot, majd még egyet és még egyet, de ötletét természetesen mindenütt elutasították. Minden közgazdász tudja ugyanis, hogy a szolid bankgyakorlat első alapelve, hogy „csak annak ad, kinek szüksége nincs rá, másnak nem ad pénzt kölcsön az ember”. (Nash, 1969. p. 389.) Yunus azonban nem mondott le egykönnyen az ötletéről. A saját megtakarított pénzéből először 42 családnak kölcsönzött, majd a visz-szakapott összegekből még továbbiaknak. Ügyfelei a legszegényebbek közül kerültek ki, többnyire kézművességgel vagy mezőgazdasággal foglalkoztak.
1976-ban már az egyetem környékén lévő Jobra falura terjesztette ki a köl-csönzési tevékenységét. Mint független bank, a Grameen Bank 1983-ban ka-pott működési engedélyt. A hitelt igénybe vevők 98%-a nő, akinek a vállaira a nagycsalád megérhetéséről való gondoskodás terhe nehezedik. (Anan, 2005) Ma a „szegények bankjának” 2,1 millió ügyfele és tízezernél is több alkalmazottja van. Azt talán már felesleges is hozzáfűzni, hogy a bank nye-reséges vállalkozásként, sőt több mint 30 céget magában foglaló vállalatcso-portként működik. A Grameen modell világszerte elterjedt.122
122 A tényszerű adatok forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Grameen_Bank.
A Grameen Bank egyben tipikus példája a fordított innovációnak is. Szerte a vi-lágban már 40 mikrofinaszírozással foglalkozó bank követi a Grameen modellt, Bolíviától (Banco Solidario in Bolivia) Nigérián keresztül a Fülöp-szigetekig. Nem mindenütt működnek ezek az intézmények egyformán hatékonyan, de nagyon sok helyen (például Bolivíában, Ghanában és Nigériában) átütően sikeresek. Az inno-váció sikerére jellemző az is, hogy az ENSZ több alkalommal is főtitkári beszámo-lót (a legutóbbi opus: United Nations, 2010) szentelt a mikrofinanszírozás fejlődé-sének, s a Világbank is tanulmányt készíttetett róla (Robinson, 2001), Yunus pedig 2006-ban Nobel-békedíjat kapott. De ami szempontunkból igazán érdekes, az az, hogy a Grameen modell alapján. Chicagóban is megvalósították Yunus ideáját (Balkin, 1993), 2010. május 17-én pedig New York szívében tartották a Grameen America's Manhattan megnyitó ünnepségét. Bosznia-Hercegovinában is létesítettek hasonló mikrofinaszírozásra szolgáló intézményt.123
„A konvencionális bölcsesség szerint az innovációk a gazdag országokból származnak, a belőlük erdő termékeket horizontálisan adják el más fejlett or-szágokban, és azután áramoltatják lefelé, a fejlődő országokba. Vagy talán nem a fejlett nemzetek: olyanok, mint az USA vagy Németország, a leggazda-gabbak és technológiailag legfejlettebbek a világon? Az USA-nak és Német-országnak jóval több mint 300 Nobel-díjasa van a tudományokban és a tech-nológiában, miközben Indiának és Kínának együtt kevesebb, mint 10. Nem nyilvánvaló ezért, hogy a fejlett országok lesznek az elsők, amelyek átveszik és alkalmazzák az újítások új hullámát? Nem csak akkor fogják a fejletlen országok ezeket az innovációkat adaptálni, ha gazdaságilag már felzárkóz-tak? Nem. Nem igazán.” (Govindarajan, 2011)
A statisztikai adatok tanúsága szerint egyes feltörekvő országok máris figyelem-reméltó eredményeket értek el az innovációkban. Innovatív kapacitásaik elismeré-sét mi sem mutatja jobban, mint a legfejlettebb országcsoporttal való közös inno-vációik dinamikus növekedése.
123 A tényszerű adatok forrása: United Nations, 2010, továbbá http://en.wikipedia.org/wiki/
Grameen_Bank.
4.11. ábra Közös innovációk a BRIC-országokkal, 1991-2009. (Az országok teljes szaba-dalom-mennyiségének %-ában)
Forrás: OECD. Patent Database, May 2011.
A fejlődő országok nem járhatják végig azt az utat, amelyet a legfejlettebb or-szágok követtek, hiszen egészen mások a feltételeik és a szükségleteik. Miközben azonban az ennek megfelelő innovációkon dolgoznak, olyan megoldásokra juthat-nak, amelyek a legfejlettebb országoknak is hasznosak. Ennek eredménye a fordí-tott innováció, mint a 21. század első évtizedeinek legújabb trendje. A fordífordí-tott in-novációk ma még talán csak csíraformában léteznek, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a trend további erősödését jelezzük előre.