Innováció vagy invenció? Mely érettségi foktól minősül valamilyen újdonság (új termék, eljárás, szervezési vagy marketingmegoldás) újdonság (új termék, eljárás, szervezési vagy marketingmegoldás)

innovációnak?

A kérdés megválaszolásához induljunk ki egy mini-esettanulmányból: a Wright-testvérek motoros repülőgépének történetéből!

„1903 decemberében, egy hideg, fényes reggelen, Kitty Hawknál, Észak-Karolinában Wilbur és Orville Wright törékeny repülőgépe bebizonyította, hogy a motoros repülés lehetséges, ezzel feltalálták a repülőgépet, de még több mint 30 év telt el, míg a kereskedelmi repülés szolgálni kezdte a nagy-közönséget. A mérnökök azt mondják, hogy az új ideát akkor találják fel, amikor bebizonyosodik, hogy a laboratóriumban működik. Az idea azonban csak akkor válik innovációvá, ha sokszorosítani lehet.” (Jossey-Bass Reader, 2007, p. 5. Kiemelés tőlem: Sz. K.)

Maga Schumpeter is hangsúlyozta, hogy innovációról csak akkor beszélhetünk, ha már bevezették a gyakorlatba a találmányt vagy ötletet, „a felfedezések irrele-vánsak, [ha nem] vezették be őket a gyakorlatba.” (Schumpeter, 1934/1961, p. 88.) Más kifejezéseket használva: az innovációk és az invenciók megkülönböztetéséről van szó. Mindaddig, amíg az új találmány, felfedezés, ötlet nem változtatja meg a termelés mikéntjét (a technológiai, marketing- és szervezési eljárásokat), illetve az emberek életét tömegesen, csak invenció, és nem innováció. Itt azért támad némi fogalomzavar, hiszen felfedezésről, találmányról és csak ötletstádiumban lévő új-donságokról is olvashatunk az invenció címszó alatt. Az invenció fogalma mind a hármat tartalmazza.

A tudomány- és technikatörténet számtalan példával szolgál arra, amikor az öt-let évtizedekkel (olykor évszázadokkal) korábban fogant meg, és öltött tárgyi for-mát, mint amely dátumot általában az adott találmány születési idejének tekintünk.

Klasszikus példa erre a gőzgép, amelynek a feltalálása az időszámításunk előtti első évszázadra vezethető vissza, és első leírása az alexandriai Hérontól származik.

Abban az időben azonban mindössze egy templomajtót nyitottak és csuktak a gőz erejével Alexandriában. A legtöbben mégis James Watt nevéhez kötik a gőzgépet.

Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy kinek a fejében fogant meg eredetileg az ötlet, bár ezt sokszor nem is lehet pontosan kideríteni. De nemcsak a termékinnovációkra áll az évszázados időeltolódás, illetve az évszázadokkal később történő újra-feltalálás – éppúgy igaz a szervezési és más innovációkra is. A Velencei

Arzenál-ban, az állami fegyvermanufaktúrában például már a 16. században alkalmazták a futószalagot vagy a just-in-time módszert, amelyeket azután a 20. században újra feltaláltak.¹⁸

De ha egy egészen friss példát akarunk hozni az invenciótól az innovációig tartó kalandos útra, akkor a blogokat és az ún. appokat említhetnénk, mint olyan jelen-ségeket, amelyek megváltoztatták az információszolgáltatást, illetve -közvetítést, a médiát, sőt a blog esetében talán a szépirodalmat is.

„Bár néhány nevet javasoltak az első blogger címére, az igazság az, hogy nem igazán lehet tudni, ki volt az első, és nem is tűnik úgy, hogy törődnének ezzel.

Az ún. appok [iPadre és i-Phonera íródott alkalmazások] és appshopok jelen-legi hulláma ugyanehhez a mintához illeszthető. Az Apple-vezér, Steve Jobs látott egy lehetőséget arra, hogy egy kicsiny szoftvert adjon el az I-phone-ok testre szabására. Sokan mások követték ezt a gyakorlatot. Az appfejlesztők üz-lete virágzó és növekvő iparág, amely 2010 közepéig több mint 1 millió appot kínál.” (Denning, 2012, p. 32.)

Nyilvánvaló, hogy mind a blogok, mind az appok már túljutottak az invenció stádiumán, és változásokat hoztak a gazdaságban, az emberi kapcsolatokban, a politikában, az újságírásban, és sorolhatnánk még hosszan tovább. Az eddig leírtak alapján világosan elhatárolhatjuk az invenciót az innovációtól. Attól kezdve beszé-lünk innovációról, ha az invenció eredményét – legyen az ötlet, találmány vagy prototípus – már tömegesen alkalmazzák, és egy meghatározott körben megváltoz-tatja az emberek életét, a vállalatok vagy a társadalom működését. Mivel az inno-váció esetében elfogadtuk a klasszikus schumpeteri meghatározást, adunk egy de-finíciót az invencióra is. Itt sem tudunk pontosabbat, mint Freemanét, aki igen jeles személyiségnek számít az innovációkutatásban.

„Az invenció egy idea, vázlat vagy modell egy új vagy javított eszköz, ter-mék, folyamat vagy rendszer számára. Egy innováció közgazdasági értelem-ben társulhat az első kereskedelmi tranzakcióhoz, amely új terméket, folya-matot vagy rendszert foglal magában, noha a kifejezést az egész folyamatra használják.”¹⁹ (Freeman, 1982, p. 6. Kiemelések tőlem. – Sz. K.)

Ha elfogadjuk Freeman meghatározását az invencióra, akkor több fázist is – az ötlet felmerülésétől a prototípus elkészítésig – belefoglalunk az invenció terminus

18 Erről majd a 10. fejezetben, a szervezési innovációkkal kapcsolatban szólunk részletesebben is.

19 „An invention is an idea, a sketch or model for a new or improved device, product, process or system… An innovation in the economic sense is accompanied with the first commercial transaction involving the new product, process, system or device, although the word is used to describe the whole process.” (p.6)

technicusába. Freemannel egyetértve az invenció révén kifejlett termék eladását azonban már nem értjük bele az incenziós folyamatba. Amint ez már kezd töme-gessé válni, egyértelműen innovációról beszélhetünk.

„Amikor 1946-ban John Mauchly és J. Presper Eckert az amerikai hadsereg számára megépítette az ENIAC I-et (Electrical Numerical Integrator and Calculator), az első programozható számítógépet, aligha gondolt arra, hogy az ormótlan gép, amely 167 négyzetméternyi területet foglalt el és 30 tonnát nyomott, milyen nagy hatással lesz az emberi történelemre. Az ENIAC húsz-szavas (!) memóriájával még nem keltett túl nagy figyelmet. A hírekben is csak azért jelent meg, mert tévesen azt gondolták, hogy a gép borította sötét-ségbe Philadelphiát, amikor egy áramszünet miatt a város elsötétült. Szimbo-likusnak is tekinthető, hogy a számítógép, amelynél több világosságot még semmi sem adott az embereknek, először a sötétséggel összefüggésben sze-repelt a Philadelphia Bulletin hírei között. A gép fejlesztőinek munkája – akik közül elsőként kellett volna említeni a magyar Neumann Jánost – csak kevesek számára volt fontos, egészen addig, amíg 1971-ben fel nem találták a mikroprocesszort. A fejlődés ettől kezdve lélegzetelállító.” (Szabó–

Hámori, 2006, p. 33.)

Az eddigiekből az is leszűrhető, hogy – akárcsak az innováció – az invenció sem egyedi aktus, isteni szikra, hanem magában véve is egy folyamat, amely elme-het egészen addig, hogy 1946-ban megszületik az első működő számítógép, vagy 1903-ban felszáll az első motoros repülőgép. Azt azonban semmiképpen sem te-kintjük invenciónak, ha a találmány vagy ötlet már annyira kész formát ölt, hogy megtalálja az utat a közönségéhez, legyenek azok cégek vagy személyek. Attól kezdve, hogy az invenció nyomán létrejött termék vagy eljárás elérhető a piacon, és használni kezdik a vállalatok, a fogyasztók (sőt, nem piacra szánt innovációk ese-tében a kliensek vagy az állami intézmények), véget ér az invenció birodalma, és átlépünk az innovációk világába.

Az invenció és az innováció a folyamat szereplőit tekintve is lényegesen külön-bözik egymástól. Míg az invenció akárhol megszülethet, és szinte bárki lehet inventor, addig az innovációhoz már mindenképpen szükség van a vállalatra, de legalábbis valamilyen szervezetre, hiszen – mint látni fogjuk a 4. fejezetben – az innováció sokszereplős játék, amely határozott koordinációt igényel. A modern időkben e koordináció megvalósítója Schumpeter főszereplője: a vállalkozó, akit meg kell különböztetnünk az újítótól vagy a feltalálótól. Akkor is szükség van e distinkcióra, ha számos feltaláló maga valósítja meg az ötletét, tehát egyben maga lesz a vállalkozó is. A határvonalak a gyakorlatban persze itt sem élesek, hiszen egy bonyolultabb termék vagy technológiai esetében már az invenció folyamatának utolsó szakasza, a prototípus megvalósítása sem megy vállalkozó vagy szervezet

nélkül.²⁰ Ezen túlmenően, ha átfogó értelemben beszélünk az innovációról, mint például az innovációs modellek esetében, akkor az egész folyamatot a kiinduló-ponttól – vagyis az ötlet megszületésétől – térképezzük fel. Ez az elhatárolás azon-ban mégis azért lényeges, hogy önmagáazon-ban az ötletet, de még a benyújtott szaba-dalmat se azonosítsuk az innovációval.