Hlédik Erika – Szabó Katalin
5. Egy innovációs felmérés tapasztalatai
5.1. A felmérés háttere, módszere és célpontjai
5.1.2. A felmérésben részt vevők demográfiája
A válaszadók körét az alábbi demográfiai adatokkal jellemezhetjük:
5.1. táblázat A kutatásban részt vevők demográfiai jellemzői (N=302)
Megnevezés N %
A kutatásban részt vevők többsége (75%) vezető pozíciót töltött be a vállalatá-nál: felső vezető volt a válaszadók közel fele (45%), más vezetői munkakörben dolgozott 30%-a (középvezetői vagy egyéb vezetői pozíció). Beosztotti munkakör-ben a kérdőívet kitöltők egynegyede (25%-a) dolgozott. Jellemzően egy évnél ré-gebben volt alkalmazásban a cégnél a válaszadók 93%-a, közülük is majdnem minden második (48%) hat évnél többet töltött a vizsgált vállalatnál. A válaszadók 60%-a férfi, 40%-a nő volt, a nők körében szignifikánsan magasabb volt a beosz-totti munkakörben dolgozók aránya. A kutatásban részt vevők közel háromnegyede (72%-a) 50 évnél fiatalabb volt.
A viszonylag kis minta miatt nem tudtuk a teljes körű reprezentativitást biztosí-tani (ez nem is volt célunk), de a már említett válaszadói „önkiválasztás” miatt a kérdőívek kitöltésekor törekedtünk arra, hogy az interjúalanyaink a gazdaság minél
szélesebb köréből kerüljenek ki, és arányaikban ne álljanak távol a magyar gazda-ságra jellemző viszonyoktól. Ugyanakkor ez az „önkiválasztás”, azaz az a jelenség, hogy kérdőívünket nagy valószínűséggel azok küldték vissza nagyobb arányban, akik vállalatainál volt innováció az elmúlt öt évben, számunkra nagyon fontos előnyt biztosított az elemzés során: lehetőséget adott az innovatív vállalatok ponto-sabb megismerésére. Kérdőívünkben ugyanis komplex módon próbáltuk rákérdezni az innovatív vállalatok szervezeti jellemzőire, és azokra a tényezőkre, amelyek segítik, vagy gátolják őket ezen tevékenységükben. Mivel Magyarországon az in-novatív vállalatok aránya meglehetősen alacsony (28,9%),128 így a jelenlegihez hasonló mintanagyság esetén csak kevés innovatív vállalat került volna a mintába (kb. 90), és ez nem adott volna módot nekünk a mélyebb elemzésre.
Amennyiben a vállalatok összetételét vizsgáljuk, a mintában szereplő cégek több, mint kétharmada (69%) magyar tulajdonban van. (5.2. táblázat) A válaszadók 27%-a külföldi tulajdonú cég alkalmazásában áll, míg mindössze 4% dolgozik vegyes tulaj-donú vállalkozásban. A KSH adatai szerint 2008-ban 28994 külföldi érdekeltségű vállalat volt Magyarországon, ami az összes vállalkozás 4%-a. A vállalkozások 3%-a kizárólag külföldi érdekeltségű, míg 1% vegyes tulajdonban van (KSH, 2010).
A foglalkoztatottak számát tekintve a megkérdezettek egynegyede (25%-a) 10 fő alatti cégben dolgozik, míg 29% vállalata 10–49 főt foglalkoztat. A válaszadók 23%-a 50–249 fős, míg 24% több, mint 250 főt foglalkoztató céget képviselt a kutatás-ban. (A munkavállalók eloszlása ettől radikálisan eltér, de ha a hozzáadott ér-ték129 alapján vesszük a cégek arányait, akkor már nem annyira különbözik).
A 2008-as KSH adatok alapján a 250 fő feletti cégek adják a hozzáadott érték 45%-át, míg az 1–9 fős cégek a hozzáadott érték 19%-át, a 10–19 fős cégek a 17%-át, az 50–249 fős vállalkozások 19%-át adják.
Az ágazatokat vizsgálva a válaszadók nagy része az ipari (28%) és az üzleti szolgáltatások ágazatból (36%) került ki. Országosan az ipari vállalkozások aránya alacsonyabb, a vállalkozások 18% tevékenykedik az iparban, míg az üzleti vállal-kozások aránya hasonló, a cégek 39%-a üzleti szolgáltatást nyújt. (KSH, 2010).
128 Eurostat (2011): Science, Technology and Innovation in Europe.
129 Hozzáadott érték termelési költségen (1000 Ft) a KSH 2008-as adatai alapján.
5.2. táblázat A kutatásban részt vevő vállalatok összetétele (N=302)
Az országos adatokkal összehasonlítva mintánkat azt látjuk, hogy mintánkban az 1–4 főt foglalkoztató, magyar tulajdonban lévő kisvállalkozások alulreprezentál-tak, míg a nagyobb és külföldi tulajdonú vállalatok az országos arányukhoz képest felülreprezentáltak. Ezt azért éreztük elfogadhatónak, mert ha a hozzáadott érték alapján vizsgáljuk a vállalatokat, akkor egyértelműen kitűnik, hogy a nagyobb lét-számú cégek adják a hozzáadott érték nagy részét.
A felmérésben részt vevő vállalatok profiljának megrajzolásához hozzátartozik az is, hogy hol adják el termékeik/szolgáltatásaik többségét. Ez az innovativitás szem-pontjából is fontos jellemzője lehet a cégeknek. Feltételezésünk szerint ugyanis a külpiacokra termelő vállalatok inkább kényszerülnek innovációra, ha helyt akarnak állni a nemzetközi versenyben. A feltételezést alátámasztják a különféle nemzetközi
szervezetek tanulmányai is. A tokiói székhelyű Asian Productivity Organization tanulmánya például a következőképpen fogalmaz: „A nemzetközi kereskedelem komplexszé és nagyon igényessé vált. Először is, a folyamatos javítás és innováció a minőségben, az árban és a szolgáltatásokban a verseny határait eddig példa nélküli szintre tolta fel. Másodszor, a nemzetközi verseny perspektívájában új terek és lehe-tőségek kombinációi jöttek létre, amelyek kihívást jelentenek a termelékenységnöve-lésre, a klaszterek és ellátási láncok kialakítására, és nagyobb technológiai innovációt tesznek szükségessé.” (APO, 2007, p. 2. Kiemelések tőlünk: H. E. – Sz. K.)
A külpiaci aktivitás, a nemzetközi kitettség nemcsak innovációra kényszerít, hanem segíti is az innovációt, hiszen a külországbeli piacok fontos információforrások is le-hetnek a vállalatok számára. Felmérésünkben ezért komplex módon vizsgáltuk a cégek meghatározó piacait: a hazai piacon külön vizsgáltuk más cégeknek, fogyasztóknak vagy állam megrendelőknek beszállítókat, a nemzetközi kereskedelemben a direkt exportra dolgozókat és a beszállítókénti részvételt. A válaszadás során arra kértük a cégek képviselőit, hogy legfeljebb két válaszlehetőséget jelöljenek meg. Még egy vá-laszlehetőséget tettünk lehetővé azokra az esetekre, ha a válaszadó nem tud legfeljebb két kategóriát megjelölni: ha a cégben nem volt túlsúlya egyetlen kategóriának sem a vevőkör változatossága miatt. Mivel nem egyetlenegy választ adhattak, ezért a vála-szok összesített száma meghaladja a 100%-ot.
5.1. ábra A cég termékeinek és szolgáltatásainak piaca (N=302)
Forrás: saját számítás
A megkérdezett vállalatok többsége jellemzően a hazai piacon adja el a termé-kei és szolgáltatásai többségét: más cégeknek 51%, közvetlenül a fogyasztóknak 27%, állami, önkormányzati megrendelésekre 18%. Nemzetközi piacon önállóan a cégek 16%-a, beszállítóként 11% van jelen a termékeivel, vagy szolgáltatásaival.
A válaszadók 7%-a úgy érezte, hogy a vevői körük változatos, nincs túlsúlya egyik kategóriának sem. Megítélésünk szerint a hazai piacra való bezárkózás mindenkép-pen csökkenti az innováció esélyét. Reuven Brenner a könyvében (Brenner, 1994) számos gazdaságtörténeti példával támasztja alá, hogy az újítások akkor tűnnek fel, ha az emberek szembesülnek a diverzitással. Ez pedig aligha lehetséges egy szűk helyi piacra bezárkózva. Brenner a diverzitással való szembesüléssel magyarázza, hogy a történelem során mindig azok az országok, illetve régiók jártak élen az újí-tásban (a középkori Velencétől Hollandián keresztül a mai Kaliforniáig), amelyek földrajzi fekvése (sziget vagy tengerpart) következtében természetes és gyakori volt az idegenekkel való kereskedelem és érintkezés. A 21. században a földrajzi fekvés már nem annyira meghatározó, a világhálón keresztül egy kontinentális ország vállalkozója is intenzíven bekapcsolódhat a nemzetközi kereskedelembe.
A nemzetközi kereskedelem szerepét emeli ki az innováció serkentésében Onodera (2011) is egy, az OECD égisze alatt írt tanulmányában: „…a kereskede-lem, …a legkülönbözőbb módokon hat az innovációra, mint például a technológia-transzfer, a versenyhatás, a méretből fakadó előnyök és a tovagyűrűző hatás (tanu-lás az exportból…).” (Onodera, 2008, p. 12.) Ezért tartottuk fontosnak, hogy rá-kérdezzünk a piacok földrajzi vetületére is.
Amennyiben a cégek egyéb jellemzőit tekintjük, akkor elsősorban a cég mérete és az ágazata alapján tapasztalhatunk eltéréseket a cégek termékeinek és szolgálta-tásainak főbb piacában.
A mintákban szereplő cégek méretének növekedésével csökken azon vállalatok aránya, amelyek jellemzően a hazai piacon adják el termékeiket, azaz minél kisebb egy cég annál inkább jellemzi, hogy főként a hazai piacon adja el termékeit. A 10 fő-nél kisebb létszámú cégek 66%-a, a 10–49 fős cégek 60%-a, az 50–249 fős cégek 50%-a adja el a hazai piacon a termékeit, addig a 250 főnél nagyobb cégek eseté-ben ez az arány csupán 26%.
Az, hogy a hazai piacon más cégeknek adják el a termékeiket az átlagosnál jel-lemzőbb az egyéb üzleti szolgáltatásokra (63%), míg a hazai piacon állami, ön-kormányzati ügyfélkör számára történő eladás az egyéb közösségi szolgáltatás cégeire (42%), valamint a magyar tulajdonú cégekre (23%) jellemző.
A cégméret növekedésével nő azon vállalatok aránya, amelyek a nemzetközi pi-acon adják el termékeiket beszállítóként: a 10-nél kevesebb főt foglalkoztató cégek 5%-a, a 10–49 fős cégek 6%-a, az 50–249 fős cégek 13%-a, és a 250 fő feletti lét-számmal működő nagyvállalatok 19%-a adja el termékei és szolgáltatásai többsé-gét a nemzetközi piacon beszállítóként. Globális szerepükkel, erős külpiaci aktivi-tásukkal is minden bizonnyal összefügg az, hogy az innovációs tevékenység éppen ezekben a cégekben a legerősebb. Ahogyan egy 2009-ben publikált, a magyar in-novációs tevékenységet elemző OECD tanulmány megállapítja: „…a megfigyelt innovációs, s különösen a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység nagymértékben néhány nagy, exportorientált, gyakran külföldi tulajdonban lévő vállalatnál, néhány feldolgozóipari ágazatban összpontosul.” (OECD, 2008, p. 61.) Ami az ágazatok szerint megoszlást illeti, a mintánkban szereplő vállalatok esetében az ipar-építőipari cégekre jellemző a nemzetközi piacra való beszállítói tevékenység:
e cégek 27%-a termékei többségét a nemzetközi piacon beszállítóként adja el.
Mivel a válaszadók a cégük két meghatározó piacát jelölhették meg, azt is meg-vizsgáltuk, hogy kik azok, akik meghatározóan csak hazai piacra adnak el, azaz nem jelöltek meg a két jellemző piac között nemzetközit, kik azok, akik számára a hazai és a nemzetközi piac is meghatározó és kik azok, akik jellemzően a nemzetközi pia-con vannak jelen (azaz nem jelöltek meghatározónak magyar piacot). E fenti logika alapján a válaszokat három csoportba vontuk össze: azok, akik elsősorban hazai pia-con vannak jelen (más cégeknek, önkormányzatnak vagy a fogyasztóknak adják el termékeiket), akik hazai és külföldi piacokon egyaránt jelen vannak, és azok, akik elsősorban nemzetközi piacokon működnek. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált vállalatok túlnyomó többsége meghatározóan a hazai piacon adja el terméke-it (72%), 13%-uk számára a hazai és nemzetközi piac is meghatározó, míg 15%-uk a nemzetközi piacon adja el termékeit elsősorban.
A nemzetközi piacon való részvétel jellemzően a nagyobb létszámú vállalatokra jellemző: a cég méretének növekedésével arányosan nő azon vállalatok aránya, akik meghatározóan a külpiacokon adják el termékeiket. (Lásd az 5.2. ábrát.)
5.2. ábra A vállalatok jelenléte hazai és nemzetközi piacokon a cég létszáma szerinti bon-tásban (%)
Forrás: saját számítás
A cégek profiljához hozzátartozik piaci kilátásaik alakulása is. Nyilvánvaló, hogy egy jó piaci kilátásokkal jellemezhető cég erősebb késztetést érezhet az inno-vációra, mint amelynek a piaca beszűkül, hanyatlóban van. Bár ez nem teljesen egyértelmű, mert mint már utaltunk rá, sok cég éppen az innováció révén próbál kitörni szorult helyzetéből. Az ugyanakkor nem vitatható, hogy a beszűkült piaci lehetőségek kemény korlátokat állítanak az innováció finanszírozása elé. A válasz-adókat kértük jellemezzék, hogy az elmúlt és a következő két évben megítélésük szerint hogyan változik termékeik és szolgáltatásaik piaca. A válaszok százalékos megoszlását az 5.3. ábra mutatja.
5.3. ábra A cég termékei és szolgáltatásai keresletének megítélése az elmúlt és a követke-ző két évben (N=302)
Forrás: saját számítás
A válaszok alapján elmondható: a vállalatok többsége enyhén pozitív várako-zással tekint a jövőbe: a cégek nagyobb arányban várják a kereslet bővülését (70%), mint ahogy az elmúlt két évben tapasztalták. Elsősorban mérsékelt bővülés-re számítanak (56%), mindössze 14% várja, hogy gyorsan bővül termékeinek és szolgáltatásainak kereslete. A válaszadók 21%-a az elkövetkező két évben is válto-zékony nehezen kiszámítható piacra számít. A megkérdezés időszakában keveseb-ben számoltak azzal, hogy a továbbiakban is zsugorodik a kereslet (8%).
Megvizsgáltuk a válaszadók várakozásait olyan szempontból is, hogy mennyire várnak az előző két évhez képest hasonló tendenciákat a következő két évre is, azaz, milyen arányban látják hasonlónak a cégük kilátásait, mint amilyenek az elő-ző években voltak. Összességében a válaszadók 55%-a hasonló tendenciákat vár, mint ami az előző két évben jellemezte a cége piacát, 31% optimistább választ adott, míg 12% borúlátóbban nyilatkozott az elkövetkezendő két évről, mint az elmúlt időszakról. A válaszadók 3%-a nem adott érdemi választ a két kérdés vala-melyikére, ezért ők nem besorolhatók egyik kategóriába sem.
Inkább a kis cégek helyzete volt bizonytalanabb az elmúlt két évben: míg a ki-sebb cégek (10 fő alatti létszámmal) inkább érezték változékonynak, nehezen meg-határozhatónak az utóbbi két év keresletét (28%), addig a nagyvállalatok képviselői az átlagosnál magasabb arányban számoltak be mérésékelt bővülésről (55%). A kis cégek bizonytalan helyzete, sérülékenysége a válságos időkben nem magyar sajá-tosság. Egy EU-dokumentumban a következőket olvashatjuk ezzel összefüggésben:
„A válság negatívan érintette a KKV-kat a legtöbb országban, sok működésének a megszűnését okozva, és csökkentve a foglalkoztatottság színvonalát a társaságok ezen formájában. A krízis a legtöbb országban keményebben sújtotta a KKV-kat, mint a nagyobb társaságokat.” (Eurofund, 2011, p. 36.)
Egy OECD-tanulmány megerősíti ezt, felsorolva a KKV-k sebezhetőségének okait is. „Az KKV-kat különösen sújtja a globális válság. Ezek a cégek számos okból kifolyólag sebezhetőbbek… nemcsak a finanszírozás megszerzésének a tra-dicionális kihívásához kell folyamatosan alkalmazkodniuk, hanem új, különösen kínálatoldali nehézségek is nyilvánvalóak. Fontos hangsúlyozni, hogy a KKV-k általában sebezhetőbbek a válságos időkben számos okból, a többi között az aláb-biak miatt:
• Sokkal nehezebben megy náluk a leépítés, mert már eleve kicsik;
• [Méretüknél fogva] kevésbé diverzifikáltak, mint a nagyok, és ez is nehezíti az alkalmazkodásukat;
• Gyengébb a pénzügyi szerkezetük (alacsonyabb kapitalizáció);
• Alacsonyabb vagy nincs hitelbesorolásuk;
• Nagyon erősen függnek a hitelektől;
• Kevesebb finanszírozási opció közül választhatnak;
• A globális ellátási láncokban [beszállítóként], ha lehet, még sebezhetőbbek, mivel ők viselik a nagyvállalatok terheinek nagy részét.”(OECD, 2009c, p. 6.) Némileg meglepő lehet, hogy a válságos 2009-es és 2010-es év után a cégek op-timisták, noha derűlátásuk inkább óvatos optimizmusnak minősíthető. Azóta már tudjuk, hogy a válság nem múlt el két-három év alatt, és Magyarország kilátásai még a többi rendszerváltó országokhoz képest is meglehetősen borúsak. A 2011 tavaszán-nyarán zajló felmérés idején még kevésbé látszott a növekedés beragadá-sa, kitartott a kormányváltást követő pozitív várakozás. Ma nyilván pesszimistáb-ban vélekednének a válaszadók a cégek piaci kilátásaikról.
Az innováció azonban nem feltétlenül fagy be a rossz növekedési kilátások esetén sem, sőt felfogható úgy, mint a kilábalás eszköze. Számos tanulmányt olvashatunk, amelyek a válság és az innováció közötti pozitív kapcsolatot húz-zák alá. (A többi között Kanerva–Hollanders, 2009; Antonioli et al., 2011;
Archibugi–Filipetti Frenz, 2012) A válságévek élénk innovációs tevékenysége ugyanakkor inkább a nagyvállalatokra130 jellemző, amelyeknek van hosszabb távú stratégiájuk, és rendelkeznek megfelelő stratégiai tartalékokkal is. A min-tánkban nagyobb arányt képviselő kisvállalatok rossz gazdasági helyzetben még kevésbé innoválnak, mint általában, aminek okait a 2009-es OECD tanulmányra hivatkozva fentebb taglaltuk.
Nemcsak a saját piaci pozíciók és kilátások befolyásolhatják a vállalati innová-ciós döntéseket, hanem az is, hogy hogyan ítélik meg a cégek azokat a piacokat, amelyeken működnek. Mennyire stabilak vagy éppen hektikusak a piacok, szapo-rodnak-e a versenytársaik, vagy éppen csökken a számuk, mindez fontos lehet az innováció szempontjából is, hiszen a verseny, a versenytársak kihívásai az innová-ció leghatékonyabb ösztönzői. Az 5.4. ábrán a versennyel összefüggő kérdésekre adott válaszok megoszlása látható.
5.4. ábra A piaci verseny megítélése (N=302)
Forrás: saját számítás
130 Néhány ma ismert világcég – például General Electric, Hershey, Kelloggs, Microsoft és az Apple – éppen a válságévek alatt lett sikeres, s ha tetszik a kemény időknek köszönhette felvirágozását.
(Kanerva et al., 2009, p. 4.)
A vizsgált cégek több mint felének (55%) hosszú évek óta ugyanazok a ver-senytársai, tehát viszonylag kiszámítható piaci körülmények között működnek. A cégek képviselőinek ötöde nyilatkozott úgy, hogy sok új versenytárssal kell szá-molniuk a közeljövőben, míg 14% úgy érzi nagy a fluktuáció a versenytársak kö-zött. A válaszadók 10%-a nem tudta egyértelműen besorolni magát egyik kategóri-ában sem.
A mintánkban szereplő vállalatok többségükben inkább nyugodt piacokon tevé-kenykednek, ami – tekintettel a felmérés időpontjára – eléggé meglepő. Az, hogy mindössze a vállalatok 14%-a érzékel hektikus, kiszámíthatatlanul változékony piaci környezetet, különösen meglepő, és arra utal, hogy – legalábbis az általunk vizsgált körben – a válság viharai nem érintették az alapstruktúrákat, a kialakult, bejáratott piaci kapcsolatok működnek. E pozitív olvasaton túl azonban kérdéseket is felvet. Tükrözheti az alkalmazkodás gyengeségeit is.
A vállalkozás méretének növekedésével nőtt azon cégek aránya, amelyek úgy nyilatkoztak évek óta ugyanazok a versenytársaik: míg a 10 fő alatti cégeknél ez az arány 31%, addig a 10–49 fős cégeknél 53%, az 50–249 fős cégeknél 63% és a 250 fő felettieknél 71% volt ez az arány.
5.3. táblázat A piaci verseny megítélése a különböző méretű cégek körében (N=302) 10 főnél
kevesebb 10–49 fő 50–249 fő 250 felett Összesen Megnevezés
N % N % N % N % N % A piacon hosszú évek óta
ugyanazok a versenytársaink 23 31 45 53 43 63 52 71 163 54 Nagy a fluktuáció
a versenytársak körében 20 27 12 14 7 10 4 5 43 14 Sok új versenytárssal
kell számolni 21 28 19 22 11 16 9 12 60 20
Egyéb 10 14 9 11 6 9 6 8 31 10
Egyik sem 0 0 0 0 1 1 2 3 3 1
Összesen 74 100 85 100 68 100 73 100 300 100 Forrás: saját számítás
A nagy fluktuáció a versenytársak között inkább a kisebb cégekre jellemző, a cégméret növekedésével az ebben a helyzetben lévők aránya csökken. Szintén inkább a kisebb cégek képviselői érzik úgy, hogy a cégüknek sok új versenytárssal kell szá-molnia (lásd 5.3. táblázat). Ez az eredmény viszonyt egyáltalán nem meglepő, hiszen a gazdasági szervezetek közül a nagyobb „hajók”, amelyek persze ennek következté-ben lassabban is fordulnak, jobban állják a vihart, mint a kis lélekvesztők.