Szabó Katalin – Derecskei Anita
4. Hol tartunk? Innovációs trendek a globális gazdaságban
4.2. Az innovációk gyorsulása: az innovációs verseny dominanciája dominanciája
4.2.2. Az innováció kulcstényező
Az utóbbi két évtizedben fokozatosan nő az innováció szerepe a globális verseny-ben, az újítások mind inkább a verseny leghatásosabb fegyvereiként funkcionálnak.
A technológiai, szervezeti, piaci újításokon és az új termékek bevezetésén, illetőleg ezek késedelem nélküli adaptálásán áll, vagy bukik a nemzetek, a régiók és a válla-latok versenyképessége. Amint azt egy OECD-tanulmány is megerősíti: „Az inno-vációs képesség és az innovációk sikeres piacra vitele kétségkívül kulcseleme lesz a nemzetek globális versenyképességének a most következő évtizedben. A politi-kacsinálók körében is növekvő mértékben érzékelik azt, hogy az innovativitás gaz-dasági haladás és jólét fő hajtóereje, csakúgy, mint ahogyan a kulcstényezője an-nak, hogy megfeleljünk a globális kihívásoknak az egészségügy és a környezetvé-delem területén.” (OECD, 2007, p. 3.) Ezeket a trendeket a jelenlegi gazdasági válság csak tovább erősíti. (OECD, 2009) A makrotrendek a mikroszféra változása-ira rakódnak, a vállalati szférában is az innováció az alfa és ómega. A vállalati szektorban végzett felmérések tanúsága szerint a vállalatok többsége meghatározó szerepet tulajdonít az innovációnak, és a nehéz gazdasági helyzet csak növeli az innováció fontosságát ebben a körben is. (Gibbs et al., 2009)
4.2. ábra Az innováció vállalati értékelése
Forrás: Gibbs et al., (2009, p. 4.
Elenyésző azoknak a cégeknek a száma, amelyek nem tulajdonítanak fontos-ságot az innovációnak. Ezt támasztja alá a fenti, a PDMA–PRTM vállalati ta-nácsadó cégek számára, 2008–2009-ben végzett vállalati felmérés is, amelyhez hasonló eredményeket hozott még számos más survey a legkülönbözőbb orszá-gokban. A válság csak tovább erősítette a vállalatok amúgy is magas innovációs elkötelezettségét.
„A világ inflexiós ponthoz érkezett az innovációk evolúciójában. Míg az ipa-ri forradalom alatt a gazdasági előnyök nagyrészt a természeti erőforrásokon alapultak, a digitális korszakban az okos, ambiciózus egyénektől függnek, akiket bárhol megtalálhatunk. Egyetlen személynek, társadalomnak, válla-latnak vagy nemzetnek sincs monopóliuma az innovációra, az információra vagy a tudásra.” (Dutta, 2011, p. vii.)
A fenti állítás jól ragadja meg az innovációs trendek lényegét, azonban csak némi korlátozással igaz. Hiszen nyilvánvaló, hogy – részlegesen és időben korláto-zottan ugyan – de léteznek monopóliumok a tudás, az innovációk és az informáci-ók birtoklásában is. Az ezekhez való hozzájutás nem egyformán nyitott, sem az egyének, sem a vállalatok, sem a nemzetek számára. Az azonban vitathatatlan, hogy a globális gazdaság az innovációk tekintetében is inflexiós ponthoz érkezett.
Nagymértékben meggyengültek a korábban meglehetősen merev határok az inno-vációs tevékenységben, amelyek a centrumországokon kívül szinte lehetetlenné tették az innovációt. Az sem vitatható, hogy – amint azt könyvünk 8. fejezetében bizonyítani igyekszünk – a tevékenység legfőbb hajtóereje és mozgatója ma már valóban a tehetséges és tudással felvértezett egyén. Az innovációk növekvő szere-pén túl az utóbbi néhány évtizedben a fejlett piacgazdaságokban új innovációs pa-radigma látszik kirajzolódni.
A pusztán a bérköltségek leszorításával, a jóléti kiadások lefaragásának köszön-hető alacsony adószinttel és ezek nyomán alacsonyan tartott árakkal versenyző országok sikere csak átmeneti. Tartós sikerben csak az innovációban élen járó vál-lalatok, régiók, országok reménykedhetnek. A globális gazdaság szereplőinek mind nagyobb része – legyen szó kormányzatokról, vállalatokról vagy egyetemekről – ismeri fel az innovációk sorsdöntő szerepét, és a saját lehetőségi között igyekszik előmozdítani azt. Ennek jele, hogy a fejlett országokban az utóbbi két évtizedben dinamikusan nő a K+F kiadások GDP-hez viszonyított aránya. (Lásd a 4.3. ábrát.)
4.3. ábra A K+F ráfordítások (GERD) alakulása az OECD- és EU-tagországokban 1992 és 2010 között
Forrás: OECD, Main Science and Technology Indicators database, 2012. január.
OCDE, base de données des Principaux indicateursde la science et de la technologie, janvier 2012.
A válságévekben ugyan kissé lekonyulnak a vonalak, de a trend világos. A K+F kiadásokon belül a vizsgált országcsoportokban lendületesen nő a BERD, vagyis az üzleti K+F kiadások aránya, miközben a kormányzati K+F kiadások GDP-hez vi-szonyított aránya, a kormányzati GERD, az 1992-es szinthez viszonyítva csökken.
Ez mindenképen pozitív trend az innováció szempontjából, mert az üzleti szférában folyó K+F a kormányzati kutatásoknál és fejlesztéseknél nagyobb arányban teste-sül meg innovációkban. Paradox módon ebben a trendben is törést mutatnak a vál-ságévek, csak fordított előjellel: válságban a kormányzati K+F kiadások növeksze-nek, de az irányzat itt is egyértelmű. Japánban már szinte az összes K+F kiadás üzleti jellegű, arányuk a 100%-ot közelíti, de valamennyi főbb országcsoportban (OECD, EU stb.) 80% (!) felett van. A K+F kiadások aránya azonban iparáganként jelentősen különbözik. (Lásd a 4.4. ábrát.)
4.4. ábra Szektorok rangsora a K+F ráfordítások szerint
Forrás: OECD, a BIS-től származó aatokra támaszkodva. The 2009 R&D Scoreboard. The Top 1000 UK and 1000 global companies by R&D Invstmetnt. Departement for Busieness Innovation and Skills, London
Az innováció jelentőségének a felismerését, az országoknak az innováció érde-kében tett erőfeszítéseit mutatja a K+F-fel foglalkozók dinamikusan növekvő ará-nya is az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva, amint azt a 4.5. ábrán láthatjuk.
4.5. ábra A K+F szférában foglalkoztatottak arányának a növekedése Forrás: Eurostat (online adatok kódja: rd_p_perslf), EU-27, EU-15 - Eurostat becslésen alapul
A K+F kiadások növekvő mértéke, illetve a K+F területen foglalkoztatottak számának a növekedése csupán az innováció lehetőségét teremti, meg, de nincs egyenes, egyértelmű kapcsolat a K+F és az innováció között. Közvetlenebb kapcsolatot fedezhetünk fel az innovációs aktivitás erősödése és a kockázati tőke növekedése között, hiszen a kockázati tőkét jelentős mértékben éppen az innovációk finaszírozásra fordítják. Az ugyan vitatható, hogy azért nő a kockázati tőke aránya, mert az innováció erősödése ezt igényli, vagy fordítva azért erősödhet az innováció, mert a kockázati tőke dinamizmusa ezt lehetőve teszi (Karsai, 2012, p. 120.), de az világos, hogy a kockázati tőke növekedéséből következtetni lehet az erősödő innovációs tevékenységre. Az alábbbi, a kockázati tőke USA-beli trendjét bemutató ábra is az innovációs tevékenység növekvő dinamizmusát valószínűsíti, noha jelentős ingadozásokkal. Mindazonáltal, ha az 1985-ös és a 2007-es adatot összevetjük, megállapíthatjuk, hogy a kockázati tőke aránya az összes beruházá-sokban mintegy a kétszeresére nőtt.
4.6. ábra A kockázati tőkebefektetések növekedése 1985 és 2007 között az Egyesült Államokban
Forrás: Various sources including, VentureSource, Venture Capital Journal, Venture economics, Coopers & Lybrand (PricewaterhouseCoopers) - survey of venture capital firms and the PricewaterhouseCoopers / Venture One - joint venture capital survey
4.7. ábra A kockázati tőke a GDP százalékában az EU-tagországokban és néhány más európai országban
Forrás: ProInno Europe (2012): Innovation Union Scoreboard 2011.The Innovation Union's performance scoreboard for Research and Innovation, p. 31.
Bár nem állnak rendelkezésünkre idősorok, amelyek az innovációk számának a növekedését mutatják, hiszen nehéz is lenne aggregálni nemzeti vagy globális szin-ten az egy-egy évben született innovációk számát, a fenti statisztikai adatok és trendek egyértelműen az innovációs aktivitás erősödését valószínűsítik. Az innová-ció dinamizmusa azonban nemcsak az újítások számának szaporodásában ragadha-tó meg, hanem abban is, hogy az innováció haragadha-tóköre kiszélesedik, s az inkrementá-lis és radikáinkrementá-lis újítások s újabb és újabb területeken lesznek a fejlődés motorjai.