Ebben a fejezetben részletesen kitérek a kutatási témához kapcsolódó konkrét kutatási kérdések megfogalmazására, definiálom azokat a fogalmakat, amelyek a kérdések megválaszolásához vezető lehetséges utat kijelölik. Megfogalmazom kutatási hipotéziseimet, bemutatom kutatási modellemet, és egy áttekintést nyújtok az empirikus kutatás során alkalmazott vizsgálati módszerekről.
3.1
A kutatási kérdések megfogalmazása
Fő kutatási témám, a kulturális intelligencia, mint a humán menedzsment egy kiemelt jelentőségű területének, a kiválasztásnak az eszköze került a látókörömbe. Különösen izgalmasnak éreztem ennek a rendkívül új fogalomnak a minél alaposabb megismerését.
Döntésemet a kutatói kíváncsiság mellett két fontos szempont befolyásolta. Egyrészt mivel Magyarországon tudomásom szerint még nem folytatott senki ilyen irányú empirikus vizsgálatokat, mindenképpen hasznosnak tartottam hazai adatok gyűjtését és összehasonlítását a szakirodalomban foglaltakkal. Ezzel felvállalva az „úttörői” szerep minden nehézségét, az esetleges zsákutcákat, buktatókat (magyar nyelvű szakirodalom rendkívüli korlátozottsága, a szakmai közösség kulturális intelligenciára vonatkozó tudásbázisának hiányos volta, stb.). Természetesen az úttörő szerepnek megvannak a szépségei is, egyrészt az újdonság varázsa, a választás szabadsága az ismeretek megszerzésében, másrészt a következtetéseknek, eredményeknek közzétételében.
Emellett fontos volt számomra, hogy a szakirodalomban közölt empirikus vizsgálati eredmények egyetemi hallgatókra vonatkoztak, így az összehasonlíthatóság miatt én is egy olyan közegben gyűjtöttem adatokat, amelyben egyetemi oktatóként évtizedek óta tevékenykedem.
Másik fontos szempont a tudományos igényesség, a kulturális intelligencia fogalmi tisztázásához való esetleges hozzájárulás, a szakirodalomban fellelt ellentmondások feltárásával, feloldásával, illetve eddig még nem vizsgált területekkel történő kiegészítésével.
A fentiek, továbbá a bevezetésben a jövő értelmiségével kapcsolatosan megfogalmazottak miatt empirikus vizsgálataimat egyetemi hallgatók körében terveztem lefolytatni és így a konkrét kutatási kérdések megfogalmazása már ennek figyelembevételével történt. Öt kutatási kérdést fogalmaztam meg:
1. Mi jellemzi a magyar a felsőoktatásban tanulók kulturális intelligenciáját?
2. Milyen kapcsolat mutatható ki a hallgatók siker attitűdje és kulturális intelligenciája között?
3. Milyen összefüggés van a hallgatók tapasztalata és kulturális intelligenciája között?
4. Kimutatható-e kapcsolat a kulturális intelligencia és a hallgatók leendő munkahelyének „vágyott” szervezeti kultúrája között?
5. Kimutatható-e különbség a hallgatók kulturális intelligenciájában az ország keleti és nyugati határa mentén?
3.2
Konceptualizálás
A kutatási téma megválasztásakor, a kutatási kérdések megfogalmazásakor már konkrétan tisztázott az, hogy mire is vagyunk kíváncsiak. Szükség van azonban arra, hogy a sokféle út közül kiválasszuk azt, amely a lehetőségek és korlátok figyelembe vételével elvezet a kérdések megválaszolásához. Meg kell határozni azt a fogalmi keretet, amely átfogja a vizsgálandó kérdéskört, és a konceptualizálás folyamán kell pontosan meghatározni, hogy az egyes kifejezések alatt mit értünk, melyik elméleti megközelítést fogadjuk el.
A kulturális intelligenciával foglalkozó szakirodalmakkal az előző fejezetben részletesen foglalkoztam. A rendelkezésre álló fogalmi keretek, definíciók közül kiválasztottam azt, amelyet a kutatási kérdéseimhez megválaszolásához alkalmasnak találtam. „A kulturális intelligencia az egyénnek azt a képességét jelenti, mely lehetővé teszi, hogy sikeresen alkalmazkodjon olyan szokatlan helyzetekhez, amelyek létrejöttében meghatározó szerepe van a kulturális körülményeknek” (Earley & Ang, 2003, 59. old.). „A kulturális intelligencia egy összetett képesség, mely négy fő komponensből tevődik össze: metakognitív, kognitív, motivációs és magatartási komponens” (Ang & Van Dyne, 2008, 4. old.).
A szakirodalom értékelése, összehasonlítása során azonban néhány olyan témakört azonosítottam, amellyel kapcsolatosan nem volt teljes összhang a kutatók között, vagy még kevés empirikus kutatást végeztek az adott témakörben.
Az egyik ilyen terület arra vonatkozik, hogy milyen szerepe van a tapasztalatnak, hogyan befolyásolja a kulturális intelligencia komponenseit. Tapasztalat alatt értve mindazt, amit egy esemény átélése, érzéki felfogása jelent az egyén számára. A tapasztalat ismereteink egyik fő forrása, a tapasztalat szolgáltatja számunkra azt az információt, ami szükséges az életben való boldoguláshoz (Carver & Scheier, 1998). A kulturális intelligenciával kapcsolatosan számos kutatás foglalkozik a tapasztalat szerepével, ezért fontosnak tartottam, hogy a kutatás a magyarországi minta esetén is kiterjedjen erre a területre.
A másik terület a motiváció, a hajtóerő szerepének vizsgálatára vonatkozik. Ezt a hajtóerőt, mozgató rugót siker attitűdként definiáltam. A siker olyan társadalmi jelenség, amely rendkívül összetett, kultúránként eltérő és időben változó. A siker fogalma eltérő lehet különböző területeken, jelentheti valamilyen kitűzött cél elérését, anyagi javak megszerzését, a társadalmi rang elérését, de akár biztos munkahelyet. Az egyén elképzelése a sikerről motiválja a cselekvését, a siker elérése pedig – amennyiben saját képességének és nem más okoknak tulajdonítja - növeli az önbecsülését. Ez még akkor is így van, ha az egyéni sikeresség érzete eltér a társadalomban általánosan elfogadott sikerességtől, vagy ha nincs feltétlenül összefüggésben a tényleges teljesítménnyel (Carver & Scheier, 1998). Az attitűd beállítottságot jelent, azt a módot, ahogyan az ember a tényeket érzékeli, megítéli, érzelmileg értékeli és viselkedésével reagál1. A siker attitűd kapcsán kiemelem, hogy az attitűd nemcsak sajátos látásmódot jelent, hanem magában foglalja a cselekvést meghatározó programozottságot is (Csepeli, 2005).
1 Pszichológiai Lexikon, Helikon Kiadó
A siker attitűd tehát ebben az esetben az egyénnek azt a beállítottságát jelenti, amely az önértékeléssel kapcsolatos, függetlenül attól, hogy mely tényezők játszottak szerepet a kialakulásában és hangsúlyozva, hogy ez egyénenként lényeges eltérést mutat (Gyökér
& Krajcsák, 2009).
Egy új fogalom definiálásakor, érvényességének vizsgálatakor többféleképpen lehet eljárni. Egyik lehetőség, ha egy tudományos igényességgel kidolgozott, széles körben elfogadott másik fogalommal vetjük össze. A kulturális intelligenciával kapcsolatban számos ilyen összevetést elvégeztek, és bár már pusztán a névből logikusan következett volna, senki nem foglalkozott a kultúrakutatási eredményekkel történő összehasonlítással. Így fontosnak tartottam, hogy megvizsgáljam kulturális intelligencia és a szervezeti kultúra kapcsolatát. Ezért mutattam be a szakirodalmi részben a kultúrával, kiemelten a szervezeti kultúra vizsgálatával foglalkozó legfontosabb kutatásokat, azok eredményeit. Kiemelten azt, amely empirikus vizsgálataim alapját jelenti. Egyrészt elfogadva azt a nézetet, hogy napjaink szervezetében fontos szerepe van az értékteremtő embernek, olyan modellt választottam, amely kiemelten kezeli az értéket. A választásban szerepet játszott az a tény is, hogy a Cameron – Quinn féle tipológiát más kutatási kérdések felvetése kapcsán több munkatársaim is használta. Így eredményeimmel nemcsak a kulturális intelligenciával kapcsolatos tudásbázis, de a kultúra tipológia alkalmazásával kapcsolatos ismeretek bővítéséhez is hozzájárulhatok.
A kulturális intelligenciát, mint az egyénnek azt a képességét definiálták, mely a kulturális kihívásoknak való megfelelést jelenti, tehát az egyén szintjén értelmezett. A szervezeti kultúra azonban egy másik szintet képvisel. De szerveztek egyénekből állnak, minden kultúrakutatás végső soron az egyén szintjén történő megfigyelésen, mérésen alapszik, és azokból von le következtetést. Empirikus vizsgálataim során én is egyéneket vizsgálok, nappali tagozatos egyetemi hallgatókat, akik nagyon kevés szervezetre, különösen kevés munkaszervezetre vonatkozó előzetes információval rendelkeznek, így a mérés során tulajdonképpen a vágyaik, elképzeléseik feltárására nyílik lehetőség. Ez azért is különösen fontos, mert az eredmények egyfajta jelzésként szolgálnak a szerveztek számára, hogy a jövő értelmisége milyen kultúrával rendelkező szervezetben szeretné megszerzett tudását kamatoztatni.
Magyarország a második világháborút követően hosszú évtizedeken keresztül két politikai és gazdasági világrend határán helyezkedett el. Huszadik századi történelmünket nagyban meghatározta, hogy a szovjet érdekszférába kerültünk, és a nyugati határunkon felállított vasfüggöny (két szögesdrót közti aknamező), nemcsak a szabad mozgást akadályozta, de Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai jelképe is volt. Rövid időszakot kivéve, - mely lehetővé tette, hogy az 1956-os forradalom leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába – a vasfüggöny negyven éven át ideológiai és fizikai korlátot jelentett. Más volt a helyzet az azonos érdekszférába tartozó országokkal közös keleti határon, (Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia), bár a határátkelésnek ott is voltak fizikai, és ideológiai korlátai, a hatalom mégis szabadabb mozgást engedélyezett. A vasfüggönyt 1989-ben lebontották, 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és 2007 végén csatlakoztunk a Schengeni - övezethez, mely, az emberek szabad mozgását teszi lehetővé. A belső határok nélküli térség az európai együttműködés egyik legnagyobb vívmánya napjainkban. Elfogadva azt a megállapítást, hogy az egyén kulturális kihívásoknak való megfelelési képességét jól jellemzi a kulturális intelligenciája, kutatásom során arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy kimutatható-e különbség azon generáció kulturális intelligenciájában, akik már ebbe a szabad világba születtek bele, ugyanakkor szüleik
felnőtté válását a szovjet éra határozta meg. Van-e kimutatható különbség a kulturális intelligenciában annak függvényében, hogy valaki a keleti vagy a nyugati határ közelében nőtt fel. A határ közelsége alatt földrajzi távolságot, 50 km-en belüli elhelyezkedést értek. A távolság meghatározásában arra törekedtem, hogy ennek nagysága a kishatárforgalomhoz kapcsolódjon. Bár a Schengeni - övezethez tartozó országok esetében ennek nincs jelentősége, de a rendszerváltás előtt volt, napjainkban pedig Ukrajnával van államközi megállapodás, amely 60 km-ben határozza meg ezt a távolságot.
3.3
Hipotézisek
A kutatási kérdések megfogalmazásával lehatároltam a vizsgálandó területet, a konceptualizálás során pedig meghatároztam azokat a fogalmakat, amelyek közötti kapcsolatok hozzájárulnak a kutatási kérdések megválaszolásához. A kutatási hipotézisek a változók feltételezett kapcsolatára vonatkoznak. A hipotézisek állítás formájában megfogalmazott feltételezések, melyeknek több elvárást is teljesíteniük kell, ezek közül a legfontosabbak:
- korábban létező elméleteken, tényeken alapulva kerülnek megfogalmazásra - a változók között van összefüggés, de ez nem triviális
- a feltételezett kapcsolatnak vizsgálhatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie - pontosan és egyértelműen, szakmai igényességgel megfogalmazott állítások - egy – egy világosan érthető problémára fókuszálnak
- pontosan, de kellően általánosan vannak megfogalmazva.
A kutatási hipotézisek megfogalmazása az elmélet áttekintés és a gyakorlati vizsgálat közötti kapcsolatot teremti meg. Kutatásom során a kulturális intelligencia, mint függő és a kutatási kérdésekben megfogalmazott és a konceptualizálás során definiált független változók közötti kapcsolatokat az alábbi öt hipotézisben fogalmaztam meg.
1. Hipotézis
Az értelmiségi értékek három eleme, a siker attitűd, a tapasztalat és a vágyott szervezeti kultúra, melyek összefüggésben vannak a kulturális intelligenciával.
A független változók közül a siker attitűdöt, a tapasztalatot és a vágyott szervezeti kultúrát egy összefoglaló névvel értelmiségi értéknek neveztem el. Az első fejezetben részletesen kifejtettem, hogy mit értek értelmiségi érték alatt. A felsőoktatásban tanulók lehetnek a jövő értelmisége, és értéknek tekintettem egyrészt a tapasztalatoknak azt a körét, amely a szakirodalom szerint kapcsolatban van a kulturális intelligenciával, másrészt azt a hajtóerőt, ami a hallgatók önértékelésének növelését eredményezi, illetve jövőbeni munkahelyükkel kapcsolatos elvárásaikat, amelyek a szervezetre vonatkozó értékpreferenciáikat tükrözik.
2. Hipotézis
Az értelmiségi értékek siker attitűd komponense elsősorban a kulturális intelligencia motivációs komponensével van összefüggésben.
A kulturális intelligencia négyfaktoros modelljét (metakognitív, kognitív, motivációs, magatartási) és a siker attitűd definícióját tekintve feltételeztem, hogy az értelmiségi értékek siker attitűd komponense elsősorban a kulturális intelligencia motivációs komponensével van kapcsolatban és ez a kapcsolat empirikus vizsgálatokkal igazolható.
A kulturális intelligencia motivációs komponensével kapcsolatosan a szakirodalomban foglaltak nem egyértelműek. Hipotézisem mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a hallgatók siker attitűdje és a CQ motivációs komponense mögött ugyanaz a hajtóerő áll csak más - más kontextusban játszanak szerepet.
3. Hipotézis
Az értelmiségi értékek tapasztalat komponense elsősorban a kulturális intelligencia kognitív és magatartási komponensével van összefüggésben.
A kulturális intelligenciával kapcsolatos szakirodalmi eredmények alapján feltételeztem, hogy az értelmiségi értékek tapasztalat komponense és a kulturális intelligencia kognitív és magatartási komponense között van kimutatható kapcsolat. A különböző események megfigyelése, átélése gyarapítja az egyén más kultúrákra vonatkozó ismereteit, tudását és egyidejűleg lehetőséget teremt arra is, hogy fejlessze a saját magatartását, hogy minél kevésbé legyen félreérthető interkulturális helyzetekben.
4. Hipotézis
A hallgatók „vágyott” szervezeti kultúrája és a kulturális intelligenciája között kimutatható kapcsolat van.
A szakirodalomban kiemelt szerepe van a kulturális intelligencia és a teljesítmény kapcsolatának, amelyben moderátori szerepet töltenek be a helyzeti tényezők. A helyzeti tényezők közé tartozik a szervezeti kultúra. Nappali tagozatos egyetemi hallgatók esetén a szervezeti kultúrára vonatkozó elképzeléseiket tudom vizsgálni, ezért vizsgálom a „vágyott” szervezeti kultúra és a kulturális intelligencia közötti kapcsolatot.
Feltételezésem elsősorban arra vonatkozott, hogy a kulturális intelligencia komponensei között van-e valamelyiknek kiemelkedő szerepe.
5. Hipotézis
Az ország keleti és nyugati határa mentén a hallgatók kulturális intelligenciájában kimutatható különbség van.
Az utolsó hipotézisem arra irányul, hogy kimutatható-e az egyetemi hallgatók kulturális intelligenciájában különbség annak függvényében, hogy az ország vasfüggönyhöz közeli nyugati, vagy attól legtávolabbi keleti határa mentén nőttek fel. A hipotézis megfogalmazásakor abból, a szakirodalomra alapozott állításból indultam ki, hogy kulturális különbségekből adódó kihívással nemcsak külföldön, de a saját hazájában is találkozhat valaki, feltételezésem szerint különösen így van ez a határ közelében élőknél. Magyarország két földrajzilag legtávolabbi és talán kulturálisan leginkább eltérő határvidékét azért választottam, mert feltehetően a nyugaton illetve keleten felnőtt hallgatókat más hatások érték, és az kulturális intelligenciájukban is kimutatható.
3.4
A kutatási modell
A kulturális intelligenciával kapcsolatos szakirodalmi meghatározások, eredmények illetve az azokban tapasztalt hiányosságok alapján megfogalmaztam a kutatási kérdésekhez kapcsolódó hipotéziseimet, és a feltételezések megjelenítésére kidolgoztam kutatási modellemet (25. ábra).
25. ábra A kutatás modellje
A 25. ábrán látható kutatási modell szerint az értelmiségi értékeket (sötét szürke háttér) három komponens építi fel (siker attitűd, tapasztalat és vágyott szervezeti kultúra), melyek kapcsolatban vannak a négy faktorból összetevődő kulturális intelligenciával (középszürke háttér). A modellben a kulturális intelligencia, mint függő változó és az értelmiségi értékek, mint független változók közötti minden lehetséges kapcsolatot meg kell vizsgálnom ahhoz, hogy az előzetes feltételezéseim helyességét igazoljam, vagy elvessem. A modellben az előzetesen feltételezett kapcsolatok meglétét a sötét szürke vonalak, illetve a H1 – H5 jelölések mutatják (függetlenül attól, hogy a kulturális intelligencia, mint egységes egész, vagy csupán egy – egy faktora érintett). A keleti illetve nyugati határ közelsége és a kulturális intelligencia közötti kapcsolatot egy külön
Értelmiségi
boxban jelenítettem meg a modellben, mert véleményem szerint a földrajzi kapcsolat, valakinek a származási helye nem tekinthető értéknek, így nem illeszthető az értelmiségi értékek közé.
A kutatási hipotézisek helytállóságának bizonyításához és a kutatási kérdések megválaszolásához nemcsak a változók definiálására (konceptualizálás) és a feltételezett kapcsolatok megjelenítésére (kutatási modell) van szükség, de a változók mérhetővé tételére is. Mindez az operacionalizálás során történik, ami azon konkrét kérdések, állítások meghatározását jelenti, amelyeket egy bizonyos fogalom mérésére használni fogunk. Mivel a változók méréséhez már előzetes vizsgálatokra volt szükség, az operacionalizálást a kutatás folyamatába illesztve mutatom be, és előbb térek ki a vizsgálati módszerek áttekintésére.
3.5
Vizsgálati módszerek
Az empirikus kutatás megvalósításakor több szempontot is figyelembe kell venni. A vizsgálatok alapvető célja a kutatási kérdések megválaszolása, a hipotézisek helytállóságának ellenőrzése. Ezek határozzák meg választandó mérési és elemzési módszereket.
Kutatásom során kiemelt szerepe volt a kulturális intelligenciával kapcsolatos ismeretek bővítésének, ezen belül a magyarországi empirikus adatok gyűjtésének. Ez azt jelenti, hogy a társadalom- és gazdálkodástudomány területén szokásos feltáró, leíró és magyarázó jellegű kutatást folytattam. A feltáró jellegű kutatásra többnyire olyan esetben kerül sor, amikor a vizsgálandó jelenségről még nem áll rendelkezésre elegendő ismeret. Leíró jellegű kutatásnál fontos a vizsgálandó populáció jellemzőinek pontos mérése és leírása. A kulturális intelligencia kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik, hiszen kevesebb, mint egy évtizede jelentek meg az első publikációk és magyarországi vizsgálatokat eddig nem végeztek. Ugyanakkor a vizsgált jelenség különböző elemei közötti kapcsolatok meglétének feltárása, bemutatása a magyarázó kutatás célja. Mivel a kutatási hipotéziseim adott elemek közötti kapcsolatok feltételezésére épülnek, ennek kapcsán a magyarázó aspektus is fontos szerepet kap.
Vizsgálataim során, a minél átfogóbb eredmények elérése érdekében a társadalomtudományi módszertan kvalitatív és kvantitatív eszközeit egyaránt alkalmaztam. A kvalitatív és kvantitatív kutatás közötti legfontosabb különbség, hogy az utóbbi számszerűsíthető eredményeket biztosít, melyek alkalmasak, vagy alkalmassá tehetők statisztikai feldolgozásra. A számok azonban csak részben „beszélnek önmagukért” – az eredmények értékelése a kutató felelőssége.
A kvalitatív kutatások közé számtalan eszköz, eljárás sorolható, amelyeket elsősorban feltáró jellegű vizsgálatoknál alkalmaznak. A kvalitatív vizsgálat alkalmas egy jelenség részletes, mélységében történő feltárására, fontos pozitívuma, hogy többnyire rugalmasan alkalmazható, módosítható a vizsgálat során. Pont ezért nem alkalmas nagy minták egyidejű vizsgálatára, és az eredmények feldolgozása nagy tapasztalatot igényel.
A következtetések érvényességének és megbízhatóságának bizonyítása is komoly kihívást jelent, és nehéz vagy nem is lehetséges a megállapítások általánosítása.
A legfontosabb kvalitatív vizsgálati módszerek a következők:
- megfigyelés, tapasztalat: a kutató felkészültségét igénylő, minőségi szempontok alapján történő adatgyűjtés, amelynek eredménye megalapozhatja további eszközök igénybevételét; a megfigyelés eredményének rögzítésére többnyire valamilyen jegyzet szolgál
- interjú: a kvalitatív interjú a megkérdezett véleményének, érzéseinek megismerését, feltárását biztosító nyitott kérdések feltevésével történik, a meghallgatás és megértés fontos momentum, ezen van a hangsúly, szabad teret engedve a két fél közötti bizalmi viszony kialakulásának; az eredmények rögzítése történhet hangfelvétellel, vagy azonos idejű, illetve utólagos jegyzet formájában
- szövegelemzés: amely jelentheti a rögzített élőbeszéd utólagos analizálását és az írott szöveg vizsgálatát egyaránt
- esettanulmány: egy eset többféle módszerrel, mélységében történő feldolgozását jelenti.
A kvantitatív kutatás legfontosabb jellemzője, hogy olyan változókkal foglalkozik, amelyeket már vagy szakirodalomi alapon, vagy előzetes vizsgálatok során meghatároztak. A változókkal szemben fontos kitétel, hogy mérhetőek legyenek. A kvantitatív kutatások során a változók közötti kapcsolatokra vonatkozóan, előzetesen megfogalmazott hipotézisek helytállóságának megállapítása a cél. Fontos szempontként merül fel az általánosíthatóság, ezért a kvalitatív vizsgálatokkal összehasonlítva nagy elemszámú minta vizsgálata alapján vonhatók le következtetések. A legfontosabb kvantitatív vizsgálati módszerek a következők:
- megfigyelés: előre meghatározott, gondosan definiált szempontrendszer szerinti, strukturált megfigyelés; a megfigyelés eredményének rögzítésére strukturált adathalmaz szolgál
- interjú: előzetesen meghatározott strukturált kérdéssorok alapján, többnyire eldöntendő kérdések, vagy állításokkal való egyetértés mértékének meghatározása kikérdezéssel, vagy tesztek, kérdőívek felhasználásával; az eredmények rögzítése az előzetesen kidolgozott kódolás segítségével, valamilyen adatbázisban történő rögzítéssel
- szövegelemzés: többnyire írott szöveg előzetesen meghatározott kategóriák alapján végzett, mennyiségileg leírható tartalomelemzése
- ökonometriai elemzés: mindazon matematikai statisztikai eljárások összessége, amelyek a változók jellemzésével, az elmélet és a gyakorlat összevetésével, hipotézisvizsgálattal foglalkozik.
A fentiekből jól látható, hogy sok eszköz egyaránt megjelenhet mind a kvalitatív, mind a kvantitatív kutatások során.
Empirikus vizsgálataim kivitelezésekor a trianguláció alapkoncepcióját alkalmaztam, vagyis azt hogy a kvalitatív és kvantitatív módszerek eredményei egymással nem versengve, hanem egymást kiegészítve járulhatnak hozzá ugyanazon kutatási kérdés megválaszolásához. Kutatásomban mindkét módszer eszközeit felhasználtam, illetve szükség szerint kombináltam őket.
Kutatásomhoz kapcsolódóan többször lehetőségem volt megfigyelni a hallgatóimat interkulturális helyzetekben külföldi vendégelőadókkal, vagy Erasmus cserediákokkal.
A megfigyeltek eredményének rögzítését a kulturális intelligencia komponensei mentén rendszereztem és tapasztaltakat az interjúk során a jobb megértés elősegítésére használtam. Kutatásom során többször alkalmaztam különböző típusú interjút, ezeket a
A megfigyeltek eredményének rögzítését a kulturális intelligencia komponensei mentén rendszereztem és tapasztaltakat az interjúk során a jobb megértés elősegítésére használtam. Kutatásom során többször alkalmaztam különböző típusú interjút, ezeket a