A kulturális intelligencia mérése

A kulturális kihívásoknak megfelelni tudás szempontjából nagyon fontos, hogy az egyén, vagy a szervezet tisztában legyen a saját erősségeivel, gyengeségeivel. A kulturális intelligencia mérésére számtalan eszköz felhasználható (interjú, kérdőív, megfigyelés, számítógépes szimuláció, kritikus események, értékelő központ).

9 A legközvetlenebb mérési módja annak, hogy valaki hogyan dolgozik, él egy idegen kultúrában, ha megkérdezik, vagyis interjút készítenek vele. A strukturálatlan interjú, ahol a kérdező nagyon kismértékben irányítja a beszélgetést, kreatív és rugalmas. Ez segíti a bizalom kialakulását, és a nyíltabb kommunikációt, a jobb megértést. A kvalitatív megismerés egyik legjobb eszköze. A nagyon strukturált interjú kevésbé alkalmazható egy új fogalom jellemzőinek feltárásakor. Az interjúnak számtalan előnye ellenére van néhány hátránya. Potenciális problémát jelenthet adatgyűjtési eszközként történő használata, mivel - különösen a személyes interjú - sok időt vesz igénybe, a kérdező jelenléte befolyásolhatja a válaszokat, illetve személye is (az utólagos értékelés során mit hagy ki).

9 A kérdőív jól alkalmazható a közvetlenül nehezen megfogható jellemzők (attitűd, hitek, elvárások, értékek) mérésére. A kérdőívek azt mérik, amit az emberek saját magukról mondanak, függetlenül attól, hogy nyitott, vagy zárt kérdéseket tartalmaznak. Az utóbbi időben a zárt kérdéseket elterjedtebben alkalmazzák a kutatók. Ez több okra is visszavezethető, egyrészt a nyitott kérdésre azok a válaszadók, akiknek a nyelvi kifejezőkészsége nem túl fejlett, nehezen adnak választ, másrészt sokszor az elvártnak ítélt választ adják, nem az igazságot. A zárt kérdéseket tartalmazó kérdőívek alkalmasak nagyszámú érintett, több témát érintő megkérdezésére, és könnyen kvantifikálhatók.

9 A megfigyelés, mint kvalitatív mérési eszköz gyakran elkerüli a kutatók figyelmét, és ezért túl ritkán alkalmazzák. A megfigyelés sokkal inkább valós idejű, mint visszatekintő adatgyűjtési eszköz. A megfigyelés lehetővé teszi az érintett kulturális intelligenciájával kapcsolatos információk összegyűjtését úgy, ahogy azok megjelennek az interkulturális helyzetekben. A megfigyelő elsősorban arra fókuszál, hogy mi történik ezekben a helyzetekben, és nem keresi a választ a miértekre. A megfigyelés lehetővé teszi magáról a viselkedésről szóló adatok közvetlen gyűjtését. Egy adott idejű periódus alatt megfigyelhetők az ismétlődő viselkedési minták, amelyek egy kérdőíves felmérés, vagy interjú során rejtve maradnának. A módszer hátránya azonban, hogy a megfigyelő jelenléte óhatatlanul befolyásolja a megfigyeltek viselkedését, és az egyébként sem alacsony költség interkulturális környezetben megsokszorozódhat.

9 Egy lehetséges módszer annak megértésére, hogy az egyén hogyan képes megoldani a kulturális kihívások során felmerülő problémákat, megkísérelni az egyén viselkedésének számítógépes szimulálását. A számítógépes

szimuláció előnye, hogy megelőzhető a későbbi (sokszor költséges) vizsgálatok során a tévedés, elősegíti a vizsgálat tárgyának alapos feltérképezését, hosszabb idejű folyamatok elemezhetők, és a társadalomtudományok területén olyan helyzetek vizsgálhatók, amelyek természetes környezetben történő vizsgálata etikai, morális gondokat is felvethet. A szimuláció csapdája, hogy mesterséges, a valódi dolgok imitációja, így az eredmény megbízhatósága korlátozott, és minél komplexebb modellt állítanak fel, annál nagyobb a hardver és szoftver költsége.

9 A mindennapi élet számtalan eseményének megfigyelése, összefoglalása, átgondolása segít felfedezni azokat a mintázatokat, amelyek az egyén kulturális intelligenciájának elemei. A kritikus események „aranybányák” az ember memóriájában. Annak ellenére, hogy az információ kinyerése a kritikus eseményekből egy komplex folyamat, az eredmény nagyon sokat segít a kulturális intelligencia megismeréséhez. A kritikus események, mint indikátorok szerepelhetnek, amelyek támpontot nyújthatnak a kérdőív, vagy az interjú kérdéseinek megfogalmazásához.

9 Az értékelő központ, lévén multimodális értékelési eszköz, az egyén többszörös készségeinek felmérését teszi lehetővé Az értékelő központ kulcsfontosságú elemei a szituációs gyakorlatok, amelyek elsősorban a kulturális intelligencia magatartási komponenséhez köthetőek (Borman et al., 1997).

A kvalitatív módszerek célja elsősorban a tartalmi érvényesség meghatározása, vagyis a mérés tárgyát képező fogalmat definiálva, a tartalmi vonatkozások tisztázása.

Eszközrendszere magában foglalhatja a megfigyelést, a különböző típusú interjúkat, melyek eredménye többnyire olyan esettanulmányi leírás, amely az egyes komponensek alkotóinak feltárását, illetve adott kontextusban betöltött szerepét emeli ki (Ng &

Earley, 2006; Gregory, R. et al., 2009).

A pszichometriai módszerek a faktor struktúra helytállóságára, a kultúrák közötti ekvivalenciára, a több tételes skála diszkriminációs, konvergens és prediktív érvényességére vonatkozóan adnak elsősorban információt. A tartalmi érvényesség mellett (azt mérjük, amit szeretnénk), különösen egy új konstrukció esetében fontos a konvergens érvényesség, amikor azt vizsgálják, hogy az új mérőeszközön nyert eredmények milyen mértékben egyeznek meg egy már érvényesített mérőeszközön nyert eredménnyel. A diszkriminációs érvényesség a konvergens érvényességgel ellentétben éppen azt jelenti, hogy az adott konstrukció kellőképpen elkülönül-e más, hasonló fogalmaktól. A prediktív érvényesség pedig arra ad felvilágosítást, hogy az eredmény alapján előrejelezhető-e más, a mért tulajdonsággal összefüggő egyéb teljesítmény (Shannon, 2008).

A kulturális intelligencia diagnózisára Earley és Mosakowski (2004) fejlesztett ki kvantitatív mérést lehetővé tevő kérdőívet. Menedzserek nagy csoportját vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a három komponenssel kapcsolatos állítások ötfokozatú skálán történő értékelése segít feltárni a kitöltő gyengeségeit, erősségeit.

Mindhárom komponensre (kognitív, magatartási, motivációs) vonatkozóan négy állítással való egyetértést kell osztályozni, majd átlagolni. „Ha az áltag nem éri el a 3-as

értéket, akkor azt a területet fejleszteni kell, 4,5 feletti érték pedig az erősséget jelenti azon a területen” (Earley & Mosakowski, 2004. 143. old).

A kérdőív továbbfejlesztetésének eredményeként összesen 54 állítást tartalmazó kérdőívben mindig két lehetséges befejezés (A, B) közül kell választani, hogy valaki meghatározza saját kulturális intelligenciáját, illetve, hogy mik az erősségei, gyengeségei interkulturális helyzetekben (Earley et al., 2006). Ilyen típusú kérdéseket tartalmaz a kérdőív:

- szívesebben dolgoznál olyan emberrel, akinek a kulturális háttere A) azonos, vagy hasonló a tiédhez B) nagyon különböző - interkulturális helyzetekben milyen vagy

A) határozott B) bizonytalan

Az egyes kérdések a kulturális intelligencia megfelelő komponenseihez rendelhetők, a válaszok (A vagy B) 3-3 pontot érnek, így az elérhető maximális pontszám 162. Kiváló a kulturális intelligenciája annak, aki 126 (78%) vagy ennél magasabb értéket ér el, 94 (58%), vagy az alatti CQ fejlesztésre szorul, míg a kettő közötti érték átlagosnak mondható (Earley et al., 2006; Livermore, 2009).

A pszichometriai mérések sorába tartozik Earley és Ang (2003) által kidolgozott négyfaktoros modellre épülő húszelemes kérdőív, amelynek érvényességét és megbízhatóságát, kultúrák közötti ekvivalenciáját is vizsgálták szinte az egész világról gyűjtött 2150 fős mintán (Ang et al., 2007). A szakértők a négy komponens leírására először 53 tételből álló készletet állítottak össze. Szem előtt tartva egyrészt azt a javaslatot, hogy legalább kétszer annyi induló tétel legyen, mint amennyi a végén marad, másrészt, hogy ha túl sok tétel van, csökken a kitöltési hajlandóság az unalom, vagy fáradtság miatt (Van Dyne et al., 2008).

Minden tétel egy elképzelést tartalmazott, amely viszonylag rövid, és egyszerű, közvetlen, pozitív megfogalmazású volt, mivel a negatív megfogalmazás többnyire torzított választ eredményez (Ang & Van Dyne, 2008). Ezután egymástól függetlenül nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakértők értékelték a véletlenszerűen rendezett tételeket definíciós érvényesség, olvashatóság, érthetőség szempontjából. A szakértői értékelés után összesen 40 tétel (dimenziónként 10) maradt, amelyek mögöttes struktúráját faktoranalízissel vizsgálták. Végül az analízis eredményeként 20 tétel maradt, 4 a metakognitív, 6 a kognitív és 5-5 a motivációs és magatartási komponens leírására. A négyfaktoros, húszelemes kérdőív (CQS) állításait 1-től 7-ig terjedő Likert-skálán kell értékelni aszerint, hogy a kitöltő mennyire tarja magára nézve jellemzőnek az állítást. Ennek megfelelően a kulturális intelligencia 20 – 140 közötti értéket vehet fel. Az egyes faktorokra vonatkozóan például ilyen állításokat tartalmaz a kérdőív:

9 Kulturális ismereteim pontosságát tesztelem, amikor más kultúrából származó emberekkel kerülök kapcsolatba. (metakognitív)

9 Ismerem azokat a szabályokat, amelyek más kultúrákban a nonverbális viselkedés kifejezésére vonatkoznak. (kognitív)

9 Szeretek más kultúrából származó emberekkel kapcsolatba lépni, beszélgetni.

(motivációs)

9 Biztos vagyok abban, hogy hozzá tudok szokni egy más kultúra vásárlási szokásaihoz. (magatartási)

A kérdőív (CQS) érvényességét és megbízhatóságát bizonyították különböző minták, idő és országok közötti viszonylatban, amerikai és szingapúri mintákon (Ang et al., 2007; Van Dyne & Ang, 2006). További írországi empirikus vizsgálatok is megerősítették a kulturális intelligencia faktorstruktúráját, illetve azt, hogy a nyelvtudás és a nemzetközi munkatapasztalat jó előrejelzője a kulturális intelligencia önértékeléssel kapott eredményének, a nemzetközi munkatapasztalat és a társadalmi kapcsolatok pedig a mások által adott értékelésnek. Sőt az önértékelés és a mások által végzett értékelés között szignifikáns kapcsolatot mutattak ki, mely a mérési eszköz megbízhatóságának bizonyítéka (Shannon, 2008).

Ahhoz, hogy az egyén előnyére tudja felhasználni kulturális intelligenciájának ismeretét, tisztában kell lennie azokkal a lehetőségekkel, amelyek segítenek az erősségek kiaknázásában és a gyengeségek fejlesztésében, ezért a következő fejezetben röviden áttekintem az ezzel foglalkozó szakirodalmakat.