Egyéb összefüggők, intelligencia típusok

Az intelligencia a pszichológia egyik legmegfoghatatlanabb konstruktuma (Elenkov &

Pimentel, 2008). A tradicionális, korai intelligenciakutatások többnyire az akadémiai, elméleti megközelítésekre, a kognitív komponensre vonatkoztak (Binet & Simon, 1916;

Guthrie et al., 1977). Az utóbbi időben előtérbe kerültek a nem elméleti típusú intelligencia megközelítések, amelyek egy - egy speciális aspektusra fókuszálnak, mint a szociális, társadalmi, érzelmi, vagy a gyakorlati, praktikus intelligencia (Sternberg, 2000; Bratianu et al., 2006; Harvey et al., 2002; Gardner & Moran, 2006; Kanazawa &

Savage, 2009).

Az általános intelligencia a kognitív képességekre fókuszál, de nem specifikus olyan kontextusra, mint a kulturális diverzitás és nem foglal magában motivációs és magatartási aspektust (Furnham et al., 1999; Bandura, 2002; Triandis, 2003; Sternberg

& Grigorenko, 2006; Ang et al., 2007; Adey et al., 2007). Emellett régóta köztudott, hogy a mindennapi életben elért sikerek és az IQ között nincs szoros kapcsolat, egyesek szerint kevesebb, mint 10% (Robertson, 2007). Ez arra enged következtetni, hogy más intelligencia típusok is szerepet játszanak az eredmények elérésében (Fagan & Holland, 2007).

A kulturális intelligencia a Sternberg-féle és a Gardner-féle többoldalú, összetett intelligencia megközelítésén alapszik (Sternberg & Detterman, 1986; Gardner, 1983).

Sternberg három aspektusból közelíti meg az intelligenciát: analitikus, kreatív és gyakorlati (kontextuális) aspektusból. Az analitikus komponens azon működési elemeket jelenti, amelyek az ember viselkedését alapvetően meghatározzák, a kreatív komponens az új helyzetekből való ismeretszerzést, feldolgozást, a gyakorlati komponens pedig azokat az eszközöket, amelyeket az egyén aktuálisan használ a problémamegoldáskor (Sternberg & Detterman, 1986; Sternberg, 2000).

Gardner összetett intelligencia konstrukciója más szemszögből közelítve kategorizálja az komponenseket (Gardner, 1983). Az alábbiakban az intelligencia típus nevét, tartalmát és az adott típusba tartozó egyének legfontosabb jellemzőit emelem ki.

A Gardner-féle összetett intelligencia hét alaptípusa:

1. nyelvi: a képesség a nyelv és a szavak használatára, magasan fejlett hallási képesség; az egyén gyakran ékesszóló előadó, kiváló író, szavakban gondolkodik

2. logikai-matematikai: képesség az okság, a logika és a számok használatára; az ilyen emberek logikai és matematikai fogalmakban gondolkodnak, az információk között kapcsolatot találnak, kíváncsiak a világra, sokat kérdeznek 3. térbeli: képesség a képekben való gondolkodásra; az egyének az információ

megőrzéséhez mentális képet alkotnak, szeretik a térképeket, képeket, filmeket 4. zenei: képesség muzsika előállítására és megbecsülésére; a fejlett zenei

intelligenciával rendelkező emberek hangokban, ritmusban és zenei motívumokban gondolkodnak, élvezik az éneklést, a hangszeres zenélést és a zene ritmusát

5. testi-kinezikai: képesség a mozgás kontrolálására és a tárgyakkal való foglalkozásra; az egyének képes emlékezni és információt kezelni a tér használatával, szeretik a fizikai koordinációt, a cselekvést, használni a kezüket, szeretik a sportot

6. személyes: képesség az egyén belső érzéseinek, hangulatának kifejezésére; ezek az egyének ismerik a saját gyengeségeiket, erősségeiket, és megértik a mentális programozást, jók a másokkal való kapcsolatban, a saját szerepük megértésében 7. társas: képesség mások megértésére; a fejlett társas intelligenciával rendelkező

emberek hatékonyak mások nézőpontjából látni dolgokat, megérzik mások szándékát, érzéseit, motivációját, kiválóak a bizalomépítésben és a másokkal való pozitív kapcsolatok kialakításában (Gardner, 1983).

Ezek mind szerepet játszanak az intelligencia megnyilvánulásában (Halverson &

Tirmizi, 2008), ugyanakkor önmagukban is megragadhatók és mérhetők, bár intelligenciatesztekkel nem mindegyik (Gardner, 1993; Neto & Furnham, 2007).

Gardner később még két intelligenciatípussal bővítette a fogalmat, a természeti és az

egzisztenciális intelligenciával (Gardner, 2000). A természeti intelligencia: képesség arra, hogy megkülönböztessük a természet elemeit; az egzisztenciális intelligencia:

képesség a lét nagy kérdésivel való foglalkozásra. A spirituális és vallási intelligenciával kapcsolatban azonban nem akart állást foglalni (Zohar & Marshall, 2000; Ashar & Lane-Maher, 2002; Krahnke & Hoffman, 2002).

A kulturális intelligencia fogalmi meghatározásánál már utaltam az érzelmi intelligencia és a kulturális intelligencia kapcsolatára. (A kulturális intelligencia ott kezdődik, ahol az érzelmi intelligencia véget ér.) Az érzelmi intelligencia is összetett képesség, mely tartalmaz egyénre, és a társas kapcsolatokra vonatkozó elemeket (Goleman, 1995; Tett et al., 2005; Cichy et al., 2007). Az érzelmi intelligencia egyénre vonatkozó aspektusát jelenti a képesség észlelni és felismerni saját érzelmi állapotunkat, megérteni a kapcsolatot az érzelmeink, gondolataink és tetteink között (Robertson, 2007). Emellett fontos az érzelmek feletti ellenőrzés képessége, a kontroll, illetve az is, hogy mindez tudatosan történjen (Carson et al., 2000). A saját érzelmekkel való bánni tudás mellett az érzelmi intelligenciának része mások érzelmeinek felismerése és a megfelelő reagálás is és ezzel kielégítő emberi kapcsolatok létrehozása és fenntartása (Goleman, 1995). Az érzelmi intelligencia kiemelkedő szerepet játszik a munka világában, különösen a vezetői szerepkört betöltők esetében (Goleman, 2001; Fineman, 2006; Harms & Credé, 2010). Az azonban, hogy valakinek magas az érzelmi intelligenciája egy adott kulturális kontextusban, nem garantálja, hogy egy másikban is az lesz. Ezzel szemben a kulturális intelligencia független a kultúrától (Ang et al., 2007).

Az érzelmi intelligencia és a kulturális intelligencia összefüggésére vonatkozóan végzett kvantitatív vizsgálatot koreai egyetemisták körében Moon (2010a). Az érzelmi intelligencia mérésére a Boyatzis és Goleman (2002) által kifejlesztett kérdőív egyetemi változatát használta (ECI-U), amely négy faktorra vonatkozóan (én-tudatosság, önkontroll, szociális tudatosság, kapcsolatok irányítása) tartalmaz állításokat. A kulturális intelligencia mérését pedig a négyfaktoros húszelemes CQS kérdőívvel végezte (Ang et al., 2007). Megállapította, hogy az én-tudatosság pozitív kapcsolatban van a kulturális intelligencia metakognitív komponensével. Ugyanakkor a várakozásokkal ellentétben az önkontroll nem mutatott pozitív kapcsolatot a motivációs komponenssel, de a többi faktorral igen. A szociális tudatosság a kulturális intelligencia motivációs és magatartási faktorával, a kapcsolatok irányítása pedig a kognitív faktor kivételével, a többivel mutatott pozitív kapcsolatot. Egyértelműen kimutatta, hogy a két intelligencia kapcsolatban van egymással, és a köztük lévő különbségre is ráirányította a figyelmet (Moon, 2010a).

Miért van az, hogy sok ember, aki intelligens, jó szociális készségekkel rendelkezik, érzelmi érettséget mutat, mégis interkulturális kapcsolataiban kudarcot vall? Mi az, amit a kulturális intelligencia hozzá tud tenni a fenti kiterjedt listához?

Nem vitatva az összetett intelligencia elméletek jelentőségét és alkalmazhatóságát és azt is belátva, hogy több elem (szociális, érzelmi) hasonlóságot mutat a kulturális intelligencia komponenseivel, ki kell hangsúlyozni, hogy ezeknek az elméleteknek nincs kiemelten kulturális kötődése, és nem szükségszerűen érvényesek szokatlan kulturális helyzetekben (Van Dyne et al., 2008). Például a társas kapcsolatokra vonatkozó szabályok egy adott kultúrára korlátozódnak (másként fogadják egy férfi bókjait Franciaországban, mint Amerikában). A szociális vagy érzelmi intelligencia magas értéke nem nyújt keretet annak megértésére, hogy az egyén hogyan sajátítja el új kulturális helyzetekben az alkalmazható tudást. (Earley, 2002). Ugyanakkor Berry és

Ward (2006) azt hangsúlyozzák, hogy a kultúraközi pszichológiai megközelítés szerint az intelligencia jelentése, megnyilvánulása és értékelése egyaránt kulturális kontextusba ágyazott. Hasonlóan vélekedett Sternberg és Grigorenko (2006) is, és megfontolásra ajánlotta azokat a tapasztalatokat, hogy a különböző országokban mennyire eltérően értelmezik ugyanazt az intelligencia fogalmat. A legfontosabb, hogy az egyén tudatosítsa magában annak a szükségességét, hogy más kultúrákhoz való alkalmazkodás speciális készségeket igényel (Gibson & Dibble, 2008), mert különben mindegy, hogy valaki mennyire intelligens a saját kultúrájában, nem lesz sikeres az adaptáció során (Sternberg, 2008).

Habár a globalizáció következtében a föld sok szempontból kisebbnek és laposnak tűnik (Friedman, 2005), a kulturális sokszínűség növekedése új kihívások elé állítja a szervezeteket és egyéneket egyaránt (Grainger & Nankervis, 2001). Nemcsak globális cégek felső vezetőinek sikerét befolyásolja kulturális intelligenciájuk, de a multikulturális környezetben tevékenykedő munkavállalókét is (Amiri et al., 2010).

Napjainkban olyan felsővezetőkre van szükség, akik kulturálisan és érzelmileg is kellően érzékenyek és megfelelően képesek reagálni az idegen környezet, idegen ország, vagy munkakörnyezet kihívásaira (Alon & Higgins, 2005). Az általános intelligencia (IQ), és az érzelmi intelligencia (EQ) kapcsolatát vizsgálva a globális szervezetek vezetőinek eredményességével, megállapították, hogy a kulturális intelligencia (CQ) az, ami megteremti az összhangot (az 5. ábra ezt a kapcsolatrendszert szemlélteti).

5. ábra A globális vezetők sikerét befolyásoló paraméterek (Forrás: Alon & Higgins, 2005, 509. old.)

A globális menedzserek azok a vezetők, akik felelősségi köre sokkal inkább határokon átívelő, mint helyi; akik az üzletet sokkal inkább az egész világ, mint egy ország perspektívájából nézik, akiknek egyensúlyt kell találniuk a helyi és a sokszor azzal ellentétes globális környezet elvárásai között (Janssens & Cappellen, 2008). Mannor (2008) ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy lehetséges, és fontos jövőbeni

Vezetői A motiváció típusai és

elemei A motiváció típusai és

elemei A motiváció típusai és

elemei

kutatási irány lehet az országok kulturális különbségeit leíró dimenziók (Hofstede, 1980; Trompenaars & Hampden-Turner, 1998) és a globális vezetők kulturális intelligenciája kapcsolatának feltárása. A globális vezetés sikerének kulcsa mindhárom intelligencia magas foka (Alon & Higgins, 2005). Sok intellektuálisan és érzelmileg kiváló vezető, aki a saját hazájában sikeres volt nem tudta ezeket a képességeit átültetni idegen környezetbe, mert a kulturális intelligenciája alacsony volt. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a kulturális intelligencia megfelelő módszerekkel fejleszthető (Alon

& Higgins, 2005).