5. Vizsgálati eredmények
5.2 A hallgatók kulturális intelligenciájával kapcsolatos eredmények
Ebben a fejezetben részletesen bemutatom a kutatásban részvevő nappali tagozatos egyetemi hallgatók kulturális intelligenciájának, illetve komponenseinek a minta jellemzőivel való kapcsolatát. Ezek az eredmények nem kapcsolódnak a kutatási modellhez, azonban a magyarországi minta jellemzésének fontos aspektusai és egy későbbi mérés során az összehasonlítás alapjául szolgálhatnak.
A vizsgált jelenség, a kulturális intelligencia számszerű bemutatását, jellemzését a leíró statisztika eszközeinek alkalmazása szolgálja. A számszerű adatok mellett a vizsgált minta jellemzőinek bemutatását grafikus eszközök alkalmazása támogatja (Sajtos &
Mitev, 2007). A hallgatók kulturális intelligenciájának jellemzésére a leíró statisztika és gyakoriság mellett, a kitöltők jellemzőivel való összefüggés bemutatására varianciaanalízist alkalmaztam. A varianciaanalízis (ANOVA) módszerének segítségével vizsgálható meg, hogy a kutatásban résztvevők egyes csoportjai (férfi, nő;
életkori csoportok, stb.) milyen mértékben különböznek egymástól az adott változók átlagai alapján.
A hallgatók kulturális intelligenciájának méréséhez a húszelemes, négyfaktoros CQS kérdőív magyar nyelvű változatát használtam, melyben 4 állítás vonatkozik a metakognitív, 6 a kognitív és 5-5 tétel a kulturális intelligencia motivációs, illetve a magatartási dimenziójára. Minden állítást a kitöltő 1-7 Likert-skálán értékel, 1 jelenti azt, ha egyáltalán nem tartja magára jellemzőnek, 7 pedig ha tökéletesen jellemzőnek érzi.
A kulturális intelligencia egyes komponenseinek értékét – a szakirodalomban leírtaknak megfelelően - az állításokra adott értékek összegzésével, a kulturális intelligencia mérőszámát pedig a faktorok értékének összegzésével határoztam meg. Ennek megfelelően a faktorok illetve a kulturális intelligencia nagysága adott értékek között változhat, amely például a kulturális intelligencia (CQ) esetén 20 és 140 között lehet, a metakognitív 4 – 28, a kognitív 6 – 42, a motivációs és a magatartási komponens pedig 5 – 35 közötti értéket vehet fel.
A kutatásba bevont hallgatók kulturális intelligenciájára, valamint a faktorok értékeire vonatkozó legfontosabb statisztikai jellemzőket a 1. táblázatban foglaltam össze.
1. táblázat A kitöltők kulturális intelligenciájának statisztikai jellemzői (N=1427) Kulturális intelligencia faktorai Átlag Szórás Minimum Maximum
Motivációs (MO) 23,16 5,32 8 35
Metakognitív (MC) 17,28, 3,99 6 28
Kognitív (CO) 22,35 5,92 8 39
Magatartási (BE) 23,99 5,69 7 35
Kulturális intelligencia (CQ) 86,78 17,02 42 128
A kulturális intelligencia átlagértéke 86,78, (az 1. táblázatban vastag betűvel jelölve) mely a lehetséges maximum 73%-a. A hallgatók kulturális intelligenciája a 42 minimális és 128 maximális értékek között normális eloszlást mutat (30. ábra).
0 50 100 150 200 250 300 350
40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 CQ
fő
30. ábra A válaszadók kulturális intelligenciájának eloszlása
A normális eloszlásnak azért van jelentősége, mert a varianciaanalízis elvégezhetősége megkívánja a magyarázott változó normális eloszlását (Székelyi & Barna, 2005).
A normalitás megállapítása nemcsak grafikus úton, a hisztogram alapján történhet. A normalitás vizsgálatára leggyakrabban alkalmazott módszer a Kolmogorov-Smirnov - próba. A próba nullhipotézise (H0) szerint a változó eloszlása nem tér el szignifikánsan a normáleloszlástól. Ez azt jelenti, hogy ha a próba szignifikanciája eltér a nullától (Sig.>0,01), akkor elfogadjuk a nullhipotézist, vagyis a változók normalitásának követelménye teljesül (Székelyi & Barna, 2005). A kulturális intelligenciára vonatkozó eredményeket, amelyeket az SPSS program segítségével számítottam ki és a 2.
táblázatban foglaltam össze.
2. táblázat A kulturális intelligencia (CQ) Kolmogorov-Smirnov tesztje
CQ
Elemszám (N) 1427
Átlag 86,78 Szórás 17,02 Kolmogorov-Smirnov Z 1,033
Kétoldali szignifikancia (Sig.) 0,236
A 2. táblázat eredményei alapján, a szignifikancia eltért a nullától, 0,236 (szürke háttérrel és vastagon jelölve), így elfogadtam a nullhipotézist, ami alátámasztotta a grafikus tesztelés eredményét, hogy a hallgatók kulturális intelligencia eredményei normális eloszlást követnek.
A normális eloszlás mellett a varianciaanalízis (ANOVA) elvégezhetősége más feltételek teljesülését is megkívánja. Fontos, hogy a sokaság elemei függetlenek legyenek egymástól. Ez a feltétel teljesül, hiszen a megkérdezett hallgatók egyénileg
töltötték ki a kérdőívet. Az elemzés feltétele még a varianciahomogenitás (homoszkedaszticitás), vagyis, hogy a függő változónak azonos szórással kell rendelkeznie a független változó különböző szintjei mellett. A szóráshomogenitás vizsgálata történhet grafikus úton, pontfelhő diagram felvételével, vagy az SPSS program segítségével, statisztikai vizsgálattal, Levene-teszttel. A szóráshomogenitás feltétele akkor teljesül, ha a Levene-teszt nem szignifikáns, mert a nullhipotézis szerint a szórások nem egyenlők, vagyis ennek elvetése a szóráshomogenitás teljesülésének bizonyítéka (Sajtos & Mitev, 2007).
Az ANOVA azt vizsgálja, hogy egy magas mérési szintű függő változóra (CQ) hatással van-e egy nem metrikus független változó (pl. nemek). Ha ez a hatás valóban létezik, akkor a független változó értékei szerint képzett csoportok átlagai különböznek egymástól. Ha az eredmény szignifikáns, akkor el kell vetni a nullhipotézist, és elfogadni az alternatív hipotézist, vagyis, hogy a csoportok átlaga valóban különbözik.
A társadalomtudományok területén általában a 0,05 szignifikancia szintet várják el (Horváth, 2004).
Megvizsgálva a kulturális intelligencia nagyságát nemek szerint, amint az a 3. táblázat adataiból látható, a nők és férfiak közötti különbség rendkívül kismértékű (kevesebb, mint 2%) és a varianciaanalízis eredménye alapján 0,05 szinten nem szignifikáns (Sig. 0,086).
3. táblázat A kitöltők kulturális intelligenciája nemek szerint
N CQ átlag szórás férfi 501 85,73 16,49
nő 926 87,35 17,28 Összesen 1427 86,78 17,02
Habár a normáleloszlás, a függetlenség és szóráshomogenitás feltétele teljesül (a Levene-teszt szignifikanciája 0,249) a felmérésben résztvevő hallgatók kulturális intelligenciájában nem mutatható ki egyértelmű különbség a nemek szerint, vagyis a férfi illetve nő hallgatók kulturális intelligenciájában mutatkozó különbség nem szignifikáns.
Árnyaltabb képet kaphatunk, ha a kulturális intelligencia faktorainak átlagértékeit önállóan vizsgáljuk. Megállapítható, hogy a lehetséges maximum értéket minden faktor elérte, kivéve a kognitív összetevőt (42 – lehetséges; 39 – tényleges). A válaszadók kulturális intelligencia faktorainak minimumértéke pedig minden esetben meghaladta az elméletileg lehetséges minimumértéket (1. táblázat).
A kulturális intelligencia faktorait vizsgálva nemek szerint, az eredmények szintén nagyon kis eltérést mutatnak (4. táblázat).
4. táblázat A kulturális intelligencia faktorainak statisztikai jellemzői nemek szerint
nem átlag Sig. különbség*
férfi 16,98 METAKOGNITÍV
nő 17,44 0,039 0,46
férfi 22,62 0,213 KOGNITÍV
nő 22,21 -0,41
férfi 22,73 MOTIVÁCIÓS
nő 23,39 0,026 0,66
férfi 23,39 MAGATARTÁSI
nő 24,31 0,004 0,92
* kulturális intelligencia átlagértékeinek különbsége = nő - férfi
A varianciaanalízis eredményét mutatja a 4. táblázat, melynek adataiból látható, hogy három komponens (metakognitív, motivációs és magatartási) esetében a nők, bár kis mértékben, de magasabb értéket értek el, és ezek a különbségek szignifikánsak. (A szignifikáns átlagértékeket nők esetében szürke háttérrel kiemeltem, dőlt betűvel jelöltem és a táblázat utolsó előtti oszlopában feltüntettem a varianciaanalízis szignifikancia szintjeit is). A kognitív komponens, a tudás azonban bár kismértékben, de a férfiak esetében mutat nagyobb értéket, a különbség azonban nem szignifikáns (az értékek vastag betűvel vannak jelölve). Az analízis részletes eredményei a 4.
mellékletben láthatók.
Az utolsó oszlop a nők és férfiak kulturális intelligencia komponensei közötti különbséget mutatja. Látható, hogy míg a kognitív komponensben szinte nincs, illetve nem szignifikáns a különbség, a legnagyobb eltérés a magatartási komponens értékeiben mutatkozik (0,92). Bár alapvetően a különbségek kicsik, de vizsgálataink azt a mutatják, hogy a nők motiváltabbak a kulturális kihívásoknak való megfelelésre, és úgy gondolják, hogy az ehhez szükséges eszköztárral is jobban rendelkeznek.
Az életkor függvényében megvizsgálva a hallgatók kulturális intelligenciáját hasonló eredményeket kaptam. A megkérdezés során a hallgatóknak életkor kategóriák közül kellett választani. Az előzetes interjúk, illetve próba lekérdezések alapján három kategóriát hoztam létre, az első a 18-21 év közöttiek, akik a tanulmányaik elején járnak (főleg alapszakos hallgatók). A következő kategória a 22-25 év közöttiek, akik valószínűleg a végzés közelében vannak. A harmadik kategóriába a 25 év felettiek, akiknek valószínűleg nem sikerül tanulmányaikat az előírt tanulmányi idő alatt befejezni, vagy eleve idősebb korukban kezdték meg a tanulmányaikat. Az eredményeket az 5. táblázatban foglaltam össze. (Az analízis részletes eredményei az 5.
mellékletben láthatók.) Az analízis ANOVA táblájának eredménye azt mutatja, hogy csupán egy komponens (kognitív) esetén kisebb a szignifikancia szint, mint 0,05, ami azt jelenti, hogy van eltérés a kategóriák átlaga közt (szürke háttérrel és vastag betűvel emeltem ki). Ha a varianciaanalízis eredménye szignifikáns, akkor az még csak azt jelzi, hogy a kategóriák átlagai között általában van eltérés, de az még nem tudható, hogy pontosan mely kategóriák átlaga között van. Ennek a megállapítására szolgálnak az
előzetes (a priori) és az utólagos (a posteriori, vagy post – hoc) tesztek (Sajtos & Mitev, 2007). Mivel az elemzés előtt nem rendelkeztem a változók kapcsolatára vonatkozó információval, ezért post – hoc tesztet alkalmaztam.
5. táblázat A kulturális intelligencia és komponenseinek statisztikai jellemzői életkor szerint
életkor (év) N (fő) átlag Sig.
18 - 21 830 23,15
22 - 25 580 23,10 0,986 MOTIVÁCIÓS
25 - 17 25,65 0,108 18 - 21 830 17,22
22 - 25 580 17,37 0,728 METAKOGNITÍV
25 - 17 17,18 0,999 18 - 21 830 21,94
22 - 25 580 22,98 0,002 KOGNITÍV
25 - 17 21,24 0,861 18 - 21 830 24,09
22 - 25 580 23,86 0,684 MAGATARTÁSI
25 - 17 23,47 0,881 18 - 21 830 86,40
22 - 25 580 87,31 0,535 CQ
25 - 17 87,53 0,954
Az 5. táblázat adatai azt mutatják, hogy a kulturális intelligencia (CQ) átlagértéke az életkor növekedésével kis mértékben emelkedik (86,40 – 87,31 – 87,53), azonban ez a növekedés nem szignifikáns. Tehát nem állíthatjuk, hogy attól, hogy valaki idősebb, a kulturális intelligenciája fejlettebb, legalábbis ebben az életkorban. A legidősebb kategóriába tartozók száma elenyészően kevés (17 fő) volt a másik két korosztályhoz képest, ezért a szignifikanciaszint megállapításához a Dunnett post-hoc tesztet használtam, amely akkor alkalmazható, ha kettőnél több kategória van és a kategóriák között az elemszám megoszlása nem egyenletes. Esetemben a különbség szignifikáns meglétét, a legnagyobb létszámú kontrollcsoporthoz képest vizsgáltam (A továbbiakban is ezt az eljárást követtem, ha kettőnél több kategória volt és a kategóriák közötti megoszlás nem volt egyenletes.).
A kulturális intelligencia komponenseit vizsgálva, egyetlen komponens, a kognitív összetevő, a tudás esetén adódott szignifikáns összefüggés a 18 - 21 és a 22 - 25 éves korosztály között. Tehát bár összességében az életkor növekedésével a kulturális intelligencia is nagyobb értékeket mutat, azonban a különbség nem szignifikáns ugyanakkor, a CQ tudás komponense ebben az életszakaszban, egyetemi hallgatók esetében növekszik.
A finanszírozási forma függvényében megvizsgálva az egyetemi hallgatók kulturális intelligenciáját, illetve a faktorok értékeit, nagyon kis mértékben magasabb értékek adódtak a költségtérítéses hallgatóknál, azonban ezek nem voltak szignifikánsak (6.
melléklet).
Elgondolkodtató eredményeket kaptam, amikor a kulturális intelligenciát, illetve annak komponenseit a szülők vagyoni helyzetének függvényében vizsgáltam. Előzetes vizsgálataim alapján itt is három kategóriát definiáltam (szegény, közepes, gazdag), tekintettel arra, hogy az előzetes interjúk során a hallgatók nagytöbbsége nem rendelkezett a szülők pontos jövedelmére, illetve az egy főre jutó jövedelemre vonatkozó információval. Az analízis részletes eredményei a 7. mellékletben találhatók.
Az átlag, illetve szélsőértékeket a 6. táblázatban foglaltam össze.
6. táblázat A kulturális intelligencia és komponenseinek statisztikai jellemzői a szülők vagyoni helyzetének függvényében vagyoni
helyzet átlag min. max. Sig.
szegény 22,63 9 33 közepes 23,08 8 35 MOTIVÁCIÓS
gazdag 26,49 16 35 0,000 szegény 17,20 6 28 közepes 17,24 6 27 METAKOGNITÍV
gazdag 18,73 12 27 0,032 szegény 22,52 9 35 közepes 22,20 8 39 KOGNITÍV
gazdag 25,92 13 36 0,000 szegény 23,91 11 35 közepes 23,93 7 35 MAGATARTÁSI
gazdag 26,14 15 34 0,024 szegény 86,26 47 125 közepes 86,44 42 128 CQ
gazdag 97,27 75 124 0,000
A 6. táblázat adatai azért elgondolkodtatóak, mert a kulturális intelligencia (CQ) és minden komponense esetén a szegény és közepes vagyoni helyzetű szülők gyerekei között elenyészően kicsi az eltérés és nem is szignifikáns. A gazdag szülők gyerekei minden komponens esetében szignifikánsan magasabb átlagértékkel rendelkeznek, mind a szegény, mind a közepes vagyoni helyzetű társaikhoz képest (szürke háttérrel és vastag betűvel jelölve). Ezt a különbséget pedig a lényegesen magasabb minimum értékek okozzák, hiszen a maximum értékek sokszor még alacsonyabbak is, mint a többiek esetében. A kutatás célja elsődlegesen a feltárás, így a különbség magyarázatára csak feltételezéseim lehetnek. Egyrészt úgy vélem, hogy a gazdag szülők gyerekeinek több lehetőségük van ilyen irányú tapasztalatok megszerzésére, ami egyrészt jelentheti azt, hogy bátrabban jelölnek meg magasabb értékeket, másrészt viszont a több tapasztalat miatt jobban tisztában lehetnek ezeknek a kihívásoknak a nehézségével, ezért nem választották a legmagasabb értékeket. Feltételezéseim helyességének igazolása ennek a kutatásnak nem volt célja.
Hasonló tendencia figyelhető meg a hallgatók kulturális intelligenciája, illetve annak komponensei és a szülők legmagasabb iskolai végzettsége között, minél magasabb az
iskolai végzettség, annál nagyobb átlagértékek adódtak, azonban kizárólag metakognitív komponens esetén szignifikáns az alap és felsőfokú szülővel rendelkezők közötti különbség. Az analízis részletes eredményei a 8. mellékletben láthatók. A metakognitív komponens magasabb értéke feltehetően arra utal, hogy a felsőfokú végzettségű szülők gyermekei jobban tudatában vannak az interkulturális helyzetben alkalmazott ismereteiknek, és könnyebben módosítják azt. Az adatokból az is jól látszik, hogy legkisebb eltérés a kognitív komponens esetén adódott, tehát a szülők iskolázottsága nem befolyásolta a hallgatók véleményét a saját tudásukról.
A hallgatók kulturális intelligenciájában a lakóhely településtípusa szerinti különbségek bár nem túl nagyok, és a motivációs komponens esetében nem is szignifikánsak (7.
táblázat, 9. melléklet). Ugyanakkor a metakognitív, kognitív és magatartási komponens esetén a legalacsonyabb átlagérték a városban élőknél adódott és a különbség szignifikáns (szürke háttérrel, vastag betűvel kiemelve). Érdekes, hogy a községekben és a nagyvárosban élők kulturális intelligencia átlagértékei között szinte nincs különbség, illetve egyik esetben sem szignifikáns.
7. táblázat A kulturális intelligencia és komponensei a lakóhely településtípusa szerint
típus N (fő) átlag Sig.
község 298 22,86 0,294
város 373 22,97 0,403
MOTIVÁCIÓS
megyei jogú város 756 23,37
község 298 17,37 0,710
város 373 16,62 0,000
METAKOGNITÍV
megyei jogú város 756 17,57
község 298 22,35 0,569
város 373 21,61 0,006
KOGNITÍV
megyei jogú város 756 22,72
község 298 24,16 0,942
város 373 23,27 0,010
MAGATARTÁSI
megyei jogú város 756 24,28
község 298 86,74 0,503
város 373 84,47 0,003
CQ
megyei jogú város 756 87,94
A magyar egyetemi hallgatók kulturális intelligenciájára, illetve a CQ komponenseinek nagyságára vonatkozó összehasonlító értékeléséhez a szakirodalomból kigyűjtöttem azokat az adatokat, amelyeket szintén a CQS kérdőív felhasználásával mértek és egyetemi hallgatók körében végzett kutatások eredményeként publikáltak. A saját mérési és a szakirodalmakban publikált adatokat, illetve azok átlagát a 8. táblázatban foglaltam össze.
Minden esetben megjelölve az adatok forrását, illetve, hogy hány fő bevonásával történt a vizsgálat. A jobb áttekinthetőség miatt a szakirodalmi adatokból általam kiszámolt átlagot közvetlenül a saját mérési eredmények (vastagon szedve) mellett tüntettem fel és szürke háttérrel kiemeltem.
A szakirodalmi forrásokat a táblázat alatt soroltam fel és feltüntettem a vizsgálati minta elemszámát, és a nemzetiségre, illetve a szakra vonatkozó rendelkezésemre álló
információkat is. A források alapján látható, hogy a módszert elsősorban amerikai és ázsiai intézményekben tanuló hallgatók kulturális intelligenciájának mérésére alkalmazták, azonban a hallgatók között más nemzetek tagjai (német, svéd, stb.) is megtalálhatók voltak.
8. táblázat A kulturális intelligencia és komponenseinek értékei (szakirodalmi és saját adatok)
1 Átlag
(2-10) 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Motivációs
(MO) 23,2 22,8 23,5 26,7 19,3 26,2 17,7 23,6 23,7 22,4 22,5 Metakognitív
(MC) 17,3 18,4 19,0 19,9 14,0 19,8 14,7 18,8 19,6 27,2 13,0 Kognitív
(CO) 22,4 20,4 21,9 22,0 16,3 23,1 16,1 18,2 19,1 27,7 19,3 Magatartási
(BE) 24,0 21,3 21,7 21,0 17,9 23,7 16,5 20,5 21,2 26,2 23,3 Kulturális
intelligencia CQ
86,8 83,0 86,0 89,6 67,5 92,8 65,0 81,1 83,5 103,4 78,0 Adatok forrása:
1 saját mérési adatok: 1427 magyar nappali tagozatos hallgató 2 Tarique & Takeuchi, 2008: 221 amerikai alapszakos hallgató 3 Ang et al., 2008: 337 amerikai alapszakos hallgató
4 Oolders et al., 2008: 311 újzélandi alapszakos hallgató (16 országból) 5 Shokef & Erez, 2008: 191 MBA hallgató (5 országból)
6 Kim et al., 2008: 442 amerikai alapszakos hallgató 7 Ang et al., 2008: 447 szingapúri alapszakos hallgató 8 Ang et al., 2006: 465 szingapúri alapszakos hallgató
9 Imai & Gelfand, 2010: 150 hallgató (75 amerikai, 75 Dél-Ázsiai) 10 Moon, 2010b: 100 koreai hallgató
A szakirodalomban közölt adatok ökonometriai vizsgálatok elvégzését nem tették lehetővé, ezért statisztikai összehasonlítást végeztem. A szakirodalmi adatokból megállapítottam, hogy a hallgatók kulturális intelligenciája a 65,0 minimális és a 103,4 maximális értékek között változott, az összehasonlításnál felhasznált adatok átlagértéke 83,0 amelytől nem tér el lényegesen sem a medián (83,3), sem a létszámmal súlyozott átlag (80,7). A magyar hallgatók kulturális intelligenciájának átlaga alig néhány százalékkal (4 %) mutat a nemzetközi átlagnál magasabb értéket (86,8). A magyar hallgatók kulturális intelligenciájának magasabb értékéhez három komponens (motivációs, kognitív, magatartási) járult hozzá. A szakirodalmi átlaghoz képest a magatartási (+11%) és a kognitív (+9%) komponensben mutatkozott a legnagyobb különbség, míg a motivációs komponens közel azonos értéket mutatott (+1%). Az eltérés viszonyítási alapja minden esetben a saját adat volt. A metakognitív komponens átlagértéke azonban kisebb volt (-7%). A metakognitív komponensben jelenik meg az a készség, hogy mennyire tudja valaki a gondolkodási mintáit megváltoztatni, újraszervezni. A magyarok erős kötődése a kulturális örökséghez, a mély családi és
csoportkohézió lehet az oka, hogy nehezebben változtatnak a gondolkodási sémáikon.
Másrészt az sem elhanyagolható, hogy a válaszadók kevesebb, mint 10%- a tanult, vagy dolgozott külföldön, így ilyen irányú kihívásokkal többségük nem találkozott.
A kutatásban résztvevő nappali tagozatos egyetemi hallgatók kulturális intelligenciájának, illetve az egyes faktoroknak, mint a kutatási modell függő változójának általános és összehasonlító elemzése után a független változó, az értelmiségi értékekkel kapcsolatos eredmények bemutatásával folytatom a következő fejezetben.