A változók operacionalizálása

Az operacionalizálás a kutatás folyamatának az a szakasza, amely során a konceptualizálás folyamán definiált, a kutatási kérdésekhez kapcsolódó fogalmakat paraméterezhetővé, mérhetővé tesszük. Az operacionalizálás során keletkező indikátorok fajtája dönti el, hogy a mérésükre mely módszert kell választani.

Kutatási hipotéziseim helytállóságának vizsgálatához szükség van a konceptualizálás során definiált fogalmak mérhetővé tételére, az adott fogalomhoz kapcsolódó indikátorok kidolgozására és a mérési dimenziók kialakítására.

Kutatási modellem alapján a kulturális intelligencia, illetve annak komponensei, mint magyarázott változók és az értelmiségi értékek komponensei (siker attitűd, tapasztalat,

„vágyott” szervezeti kultúra), valamint a határ, mint magyarázó változók közötti feltételezett kapcsolatok vizsgálatára van szükség.

TartalomEredmény

A változók közül a kulturális intelligencia mérésére a négyfaktoros, húszindikátoros CQS kérdőívet használtam, amelynek kutatási célokra történő felhasználásához megkaptam a Michigan State University munkatársainak, a kérdőív kidolgozóinak hozzájárulását. A kérdőív az egyes faktorokra vonatkozóan rövid, tömör állításokat fogalmaz meg, amelyekkel való egyetértés mértéke 1 – 7 Likert-skálán mérhető. A kérdőívet a szakirodalmi összefoglalóban a kulturális intelligencia mérésével foglalkozó 2.1.4. fejezetben részletesen ismertettem, ezért erre itt nem térek ki.

A szervezeti kultúra meghatározására az OCAI kérdőív magyar nyelvű változatát használtam. A kérdőív változóit és az indikátorokat a szakirodalmi összefoglalóban a 2.2.6. fejezetben részletesen ismertettem. Az OCAI kérdőív a hat kulcsdimenzióhoz a négy kultúra típusnak megfelelően 1 - 1 állítást rendel. Ezek között az állítások között minden dimenzió esetén 100 – 100 pontot kell szétosztani, annak függvényében, hogy mely állítás írja le leginkább azokat az értékeket, amelyek a kérdőív kitöltőjének fontosak.

A tapasztalat mérhetővé tételéhez a szakirodalomban foglaltak szolgáltak alapul. A szakirodalomban azonban nem volt egyetértés, hogy a különböző helyzetekben szerzett tapasztalat a kulturális intelligencia mely komponensét befolyásolja (24. ábra) az indikátorokkal igyekeztem minden korábban felmerült szempontot lefedni. Ennek megfelelően az indikátorok több kérdéskört érintettek: az életkor és iskolában töltött idő; külföldi tapasztalat (vakáció, tanulás, munka); kisebbségekkel való kapcsolat. Az indikátorokhoz kategóriákat rendeltem, amelyeknek értékeit a hallgatói csoportokkal előzetesen készített fókuszcsoportos interjúk során alakítottam ki. A fókuszcsoportok végzés közelében lévő hallgatókból álltak, akik a tényleges vizsgálatban nem vettek részt. Erre azért volt szükség, mert ők az interjú során megismerkedtek a kulturális intelligencia fogalmával, szerkezetével, a többi felmérésben résztvevő hallgató azonban nem, és el akartam kerülni, hogy előzetes ismereteik miatt esetleg torzított választ adjanak. Az indikátorok szövegszerű megfogalmazását, a lefedett tartalom értelmezhetőségét és a kategóriahatárok értékeit egy újabb körös interjúban ellenőriztem és szükség szerint módosítottam.

A hallgatók siker attitűdjét mérhetővé tevő indikátorok meghatározásához a szakértői egyeztetések során számtalan szempont felmerült, egy dologban azonban mindenki egyetértett. Napjaink „google” vagy „e-generáció”-jának mozgató rugóit nem egy másik generáció tagjainak kellene meghatározni, habár sokkal több tudással és tapasztalattal rendelkeznek. Ezért a siker attitűd indikátorait az előkutatás során, az érintettek megkérdezésével határoztam meg.

4.2.1 Az előkutatás folyamata és eredménye

A kvalitatív eszközök a kutatás elején kaptak hangsúlyos szerepet. A kérdőív kidolgozásához, a kvantitatív kutatást megelőzően, annak előkészítéseként többkörös, fókuszcsoportos interjút alkalmaztam. A fókuszcsoportos kutatás lényege, egyrészt, hogy a csoportos interjú során olyan válaszokhoz is el lehet jutni, amelyeket a résztvevők közvetlenül nem fogalmaznának meg. A módszer előnye, hogy elegendő teret biztosít a résztvevők közötti interakciónak, kihasználva az együttgondolkodás szinergikus hatását. A megkérdezettek egy tanulócsoport tagjai voltak, mivel tanulmányaik végéhez közeledtek, jól ismerték egymást, fontosnak tartották a felmerülő kérdések megvitatását, kölcsönösen igyekeztek egymás gondolkodásának,

viselkedésének megértésére. A kulturális intelligencia újdonsága, a rendelkezésre álló szakirodalom hozzáférhetőségének korlátozott volta tette indokolttá a módszer alkalmazását.

Az érintettek siker attitűdjének vizsgálatához a figyelembe veendő szempontok meghatározására szintén interjútechnikát alkalmaztam. Az elsődleges vizsgálatokat a Pannon Egyetem hallgatóinak körében végeztem, majd a kapott eredményeket más intézmények hallgatóinak körében teszteltem.

Szem előtt tartva a válaszelvárás torzító hatásának kiküszöbölését, ebben az esetben a mondat-kiegészítés módszerét alkalmaztam. A megkérdezés során a hallgatóknak a következő hiányos mondatot kellett kiegészíteniük: „Véleményem szerint egy egyetemi hallgató akkor érzi magát sikeresnek, ha… „

A vizsgálatot több helyszínen végeztem. Előadások elején az oktató kollégák hozzájárulásával megkértem a hallgatókat, hogy fejezzék be a fenti mondatot (megengedve, hogy ne teljes mondatokkal, hanem felsorolásszerűen írják le gondolataikat). Az önkéntesen, név nélkül, egy - egy lapra írt válaszokat távozáskor az asztalon hagyhatták a hallgatók a névtelenség biztosítása miatt. Az előzetes vizsgálat során 351 hallgató fejezte be a mondatot. Válaszul 1058 felsorolást kaptam, átlagban személyenként több mint három szempontot.

A hallgatók véleményének feldolgozását a szövegbányászat módszerével végeztem (Tikk, 2007). Mivel a hallgatók válaszai nem elektronikus formában álltak rendelkezésre, az előfeldolgozás egyik fontos lépését, az un. stopszószűrést, az elektronikus dokumentum előállításával egyidejűleg végeztem el. Ez azt jelenti, hogy sok olyan szót, amelyek tartalmi információt nem hordoztak (a, az, hogy, töltelékszavak, stb), eleve nem rögzítettem, hiszen a tokenizálás fázisa után úgyis eldobásra kerültek volna.

Tokenizálás az a lépés, amely során a szöveget tokenek sorozatára bontják. Tokennek nevezzük egy karaktersorozat konkrét dokumentumbeli előfordulását, például egy szót.

Miután a hallgatók felsorolásszerűen, pontokba szedték a véleményüket, ezek legépelésével előállt egy 46 582 997 karakterből álló strukturálatlan word dokumentum.

A magyar nyelv különösen gazdag a tekintetben, hogy a szavaknak számtalan toldalékolt, módosított alakja lehetséges. A véleményeket tartalmazó szövegben a különböző szóalakokat az elemzéshez kanonikus alakban kell összevonni. A kanonikus alak meghatározásához a szótövezés helyett, lemmatizálást alkalmaztam.

Mindkét módszer esetén szócsonkolást, illetve különböző átalakítást kell végezni, és bár előfordul, hogy azonos végeredmény adódik, azért döntöttem a lemmatizálás mellett, mert ekkor mindig értelmes szóalak a végeredmény. Egyidejűleg a szinonim kifejezések, hasonló jelentésű fogalmak azonos alakra hozását is elvégeztem, melyhez szinonimaszótárt használtam.

Figyelembe véve, hogy a rendelkezésemre álló dokumentumelemző program idegen nyelvű, a lemmatizálást követően az ékezetes magánhangzókat is lecseréltem és így állt elő az elemzésre kész dokumentum.

A szövegbányászat során lehetőség van dimenzióredukciós eljárások alkalmazására, ilyen például a jellemző-kiválasztás. Egyszerű, mégis hatékony redukciós módszer, a dokumentumgyakoriságon alapuló szűrés, amely azon a feltételezésen alapul, hogy az

alacsony gyakoriságú szavak információtartalma elenyésző, így ezek elhagyása a rendszer hatékonyságát nem befolyásolja.

A kutatás ezen fázisában érhető tetten legjobban ugyanazon kérdés megválaszolásának kvalitatív és kvantitatív eszköze. Hiszen a szövegelemzésben az egyes szempontok jelentésének megértése egyértelműen kvalitatív, addig ezek előfordulási gyakoriságának meghatározása a kutatás kvantitatív részét képezi.

A gyakoriság meghatározását a NaCTeM (The National Centre for Text Mining) ingyenesen hozzáférhető szoftverének segítségével, az előírt feltételek betartásával végeztem (Frantzi et al., 2000). A program az egyes szókapcsolatokhoz sorszámot és értéket rendel, mely az előfeldolgozás függvényében változik. Az első húsz elemhez rendelt értékek az előfeldolgozás kezdetén a 16 - 6 tartományba estek, majd annak befejezése után a 84 – 7 tartományba. A vizsgálatba a legmagasabb értéket elért 10%

került bevonásra, amely egyrészt az induló érték tartományának maximum értékének közelében van, másrészt a különböző feldolgozottsági állapothoz rendelhető sorszám - érték görbék ebben a tartományban már nem mutatnak lényeges eltérést, összesimulnak (1. melléklet).

A megkérdezett hallgatók által a sikeresség érzését befolyásoló paraméterek minél adekvátabb megszövegezéséhez az eredeti dokumentum megfogalmazásait használtam fel. Vagyis a szövegbányászat eredményeként kapott szókapcsolatokat visszakerestem a hallgatóktól kapott válaszok között és a kérdőív állításainak megfogalmazásakor ezeket használtam fel.

Ezzel párhuzamosan elektronikus levélben kerestem meg azokat a hallgatókat, akik Erasmus ösztöndíjjal külföldi részképzésben vesznek (vettek) részt a 2007-2009 közötti időszakban. Közel 250 hallgatót kértem meg, hogy fejezze be ugyanazt a mondatot.

Ebben az esetben nem tudtam a névtelenséget biztosítani, ennek ellenére a megkérdezettek 10%-ától érkezett válasz. Ezek között voltak olyanok, amelyeket már a többiek is megfogalmaztak, de újabb, elsősorban a nyelvismerettel, a külföldi tanulmányokkal kapcsolatos szempontok is előtérbe kerültek. Ezekkel a válaszokkal kiegészítettem a kérdőív sikerességre vonatkozó részét.

Figyelembe véve, hogy az előzetes vizsgálataimba a PE hallgatóit vontam be, szükségesnek tartottam, hogy megismerjem más intézmények hallgatóinak véleményét is. Ehhez, próbakitöltést végeztettem 20-20 fővel, úgy, hogy a kérdőív sikerre vonatkozó részénél a következő nyitott kérdés is szerepelt: „Ha van olyan fontos sikertényező, ami kimaradt, kérjük, írja ide…” Válaszként olyan szempontokat jelöltek meg a hallgatók, amelyek csupán szövegszerűen tértek el a már megfogalmazottaktól, de új szempont nem merült fel.

A végleges kérdőívben így 18 állítás került megfogalmazásra a sikerességre vonatkozóan, melyet a válaszadók 1 – 7 fokozatú Likert-skálán értékeltek (1 – egyáltalán nem értek egyet; 7 – teljes mértékben egyetértek).

4.2.2 A kérdőív kialakításának módja és jellemzői

A kvantitatív kutatást megelőzően nagyon fontos volt, hogy a vizsgálathoz használni kívánt, de mások által kidolgozott, angol nyelvű kérdőívek megfelelő magyar változata is rendelkezésre álljon. A leendő munkahely „vágyott” szervezeti kultúrájának meghatározásához a Cameron – Quinn kérdőív magyarra fordított változata már

korábban elkészült, hiszen kollégáim a Szervezési és Vezetési Tanszéken több kultúrakutatást is ennek felhasználásával végeztek.

A Michigan State University kutatói által kidolgozott 20 elemes négyfaktoros kulturális intelligencia kérdőív (CQS) magyar nyelvű verziójának kidolgozása szakértők segítségével történt. Ennek során azt az eljárást követtem, amely szerint első lépésként angolról magyarra olyan fordító fordította a kérdőívet, akinek az anyanyelve magyar, de angol nyelvészetből mester szakos diplomával és több éves angliai munkatapasztalattal rendelkezik.

Ezután a kérdőív magyar nyelvi változatának anyanyelvi, menedzsment szakértők által végzett ellenőrzése történt, szem előtt tartva a szakma követelményeit. Ezt követte új fordító alkalmazásával a magyar nyelvű változatból angol nyelvű verzió elkészítése, amelyet végezetül független szakértő vetett össze az angol nyelvű eredetivel. A folyamat visszacsatolással addig folytatódott, amíg nem volt eltérés az eredeti és a visszafordított kérdőív között.

A fentiekben ismertetett eljárások eredményeként állítottam össze a kérdőívemet, amelynek szerkesztésekor fontos szempont volt, hogy a terjedelme ne haladja meg a négy oldalt (egy félbehajtott A3-as lap). Ezt a szempontot a próbakitöltés során, a kitöltésben résztvevő hallgatók fogalmazták meg. A próbakitöltést tanulmányaik végén járó menedzser és közgazdász hallgatók végezték, akik tisztában voltak a kutatás lényegével, a kitöltés során kérdéseket tehettek fel és a megfogalmazásra, illetve a kérdőív struktúrájára vonatkozó javaslataikat a véglegesítéskor figyelembe vettem.

Saját és kollégáim online megkérdezéssel, illetve kérdőíves megkereséssel kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatai miatt (rendkívül alacsony visszaküldési arány, hiányos, vagy hibás kitöltés) vizsgálataim során a papír alapú kérdőív mellett döntöttem.

Annak elkerülésére, hogy a kutatás résztvevői az intelligencia szó hétköznapi életben elfogadott jelentése miatt, erre a részre vonatkozóan túlságosan torzított választ adjanak, a kérdőívemnek a „C I Q I ” (Cultural Intelligence Quotient Inventory) nevet adtam. A kérdőív alcímében - mely a kutatás célját jelölte meg -, sem történt utalás az intelligenciára.

A végleges kérdőív összesen 89 kérdést, illetve állítást tartalmazott, amelyek közül 18 a siker attitűdre, 18 a tapasztalatra, 20 a kulturális intelligenciára és 24 szervezeti kultúrára vonatkozott, 9 pedig a kitöltő személyes adataira (2. melléklet). A kérdések, illetve állítások sorrendjének meghatározásakor figyelembe vettem a fókuszcsoportos interjúk eredményeit.

Vizsgálataim során nemcsak az előzetesen megfogalmazott hipotézisek helytállóságának megállapítására, de a kutatási kérdések megválaszolására is törekedtem. A hallgatók kulturális intelligenciájának és a határtól való távolságnak a kapcsolatára vonatkozó feltételezésem vizsgálatához szükséges volt azon település földrajzi helyzetérnek ismerete, ahol a kitöltő felnőtt. Az előzetes vizsgálatok során a hallgatók nyitott kérdésre adott írásbeli válaszai sokszor nehezen voltak olvashatók, ezért a kérdőívben nem településnevet, hanem irányítószámot kértem megadni. Bár ez több utólagos munkát igényelt, de a hibázást, vagy adatvesztést jobban el tudtam kerülni.

Azért, hogy minél magasabb arányt érhessek el az értékelhető kérdőívek számára vonatkozóan, a csoportos, önkitöltős adatgyűjtési módszert választottam. Ennek lényege, hogy a vizsgálatban résztvevő válaszadók egy vagy több helyszínen, egyszerre többen, de egymástól függetlenül töltik ki a kérdőívet.