Karl Homann és Andreas Suchanek megközelítése

HOMANN, aki 2008-ig a Müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) filozófiai és

közgazdasági tanszékét vezette, a gazdaságetika kérdésfeltevésének meghatározásakor azt javasolja, hogy lépjünk egy lépést hátra, és előbb értsük meg a problémafelvetés elméleti

helyét. Szerinte ugyanis a gazdaságetikai megközelítések két nagy csoportba oszthatók az alapján, ahogy a gazdaság és az etika viszonyát tételezik. Eszerint vannak az általa

monisztikusnak és dualisztikusnak nevezett gazdaságetikai megközelítések.⁹¹ Amíg a monisztikus elképzelés abból indul ki, hogy „az etika és a gazdaság az emberi együttélés problematikája elemzésének csupán két különböző formája”, addig a dualisztkikus koncepció azt állítja, hogy az etika és a gazdaság „az emberi cselekvés két önálló, egymásra nem visszavezethető követelménye, amelyek konfliktusba kerülhetnek”.⁹² Ez utóbbi tehát az emberi cselekvés megalapozására két különböző elvet is legitimnek fogad el, ami HOMANN szerint sokak hétköznapi tapasztalatával igazolható. Mégis a dualisztikus megközelítés az, melynek ebből az alapfelvetéséből egy máig fel nem oldott problémája adódik. Ugyanis a két egymás mellett tételezett elv ahhoz vezet, hogy azokat később valamilyen formában integrálni kell. HOMANN elemzése alapján ez kétféle

alapproblémához fog vezetni:

1) Azokban az elképzelésekben, ahol az etikai elv előnyt élvez a gazdasági elv felett, ott megoldatlan probléma, hogy a gazdaság szereplői miért cselekedjenek a

verseny keretei között a gazdasági racionalitás ellenében.

2) Ahol a gazdaság és a morál azonos szintű elvek, ott a közvetítés kérdése válik problémává.⁹³

HOMMAN tehát kritikus az általa dualisztikusnak nevezett megközelítésekkel szemben, amelyekhez a legtöbb gazdaság- és vállalati etikai irányzatot sorolja, és maga egy

monisztikus megközelítést javasol, aminek az ökonómiai etika elnevezést adta. Azonban ahhoz, hogy egy monosztikus ökonómiai etika jól működjön, tisztázni kell, hogy pontosan mi is az egyes diszciplínák kérdésfelvetése. Szerinte ugyanis a legtöbb gazdaságetikai kísérlet ott csúszik el, hogy már a diszciplínák kérdésfeltevését félreérti. HOMANN szerint

91 Homann, 2006, 3. o.

92 „Der monistische Ansatz geht davon aus, dass Ethik und Ökonomik nur verschiedene Formen

darstellen, Probleme des Zusammenlebens der Menschen zu analysieren. Der dualistische Ansatz geht davon aus, dass es zwei eigenständige, nicht aufeinander zurückführbare Anforderungen an

menschliches Handeln gibt, ethische und ökonomische, die miteinander in Konflikt geraten können.”

Homann, 2006, 3. o.

93 Homann itt valójában négy problémát is felsorol, azonban véleményem szerint a 2−4. ugyanannak a problémának három különböző aspektusa, ezért eltekintek attól, hogy ezeket külön-külön

megemlítsem. Ld. Homann, 2006, 4. o.

az ökonómia nem foglalkozik például általában az emberrel és az emberi léttel, csak kizárólag azzal, hogy „az emberek hogyan reagálnak szituációs változtatásokra”.⁹⁴ A homo oecoomicus pedig nem egy antropológiai elv, hanem egy elemzési kategória. Ezzel

szemben az etika, legyen akár filozófiai, akár teológiai ihletettségű, a lét egészéről kíván beszélni. Ugyanakkor ez HOMANN szerint nem vezethet ahhoz a téves módszertani lépéshez, hogy ezek a diszciplínák magasabb rendű igazságaikra hivatkozva az ökonómia törvényszerűségeit áttörjék.⁹⁵ Ez utóbbi törekvés ugyanis nem az etika, hanem a

moralizálás sajátja. Ennek az érvelésnek az ismeretében érthető meg az ökonómiai etika azon célkitűzése, hogy rekonstruálja a morált, ahogyan arra, HOMANN tanítványa, Andreas SUCHANEK vállalkozik.

SUCHANEK az ökonómiai etika kidolgozását annak a kontextusnak a

meghatározásával kezdi, amelyben szerinte egy gazdaságetikának meg kell szólalnia.

Ebben a kontextusban kell ugyanis elhelyezni magát a gazdaságot, és ez a kontextus támasztja az etika számára a szükséges elvárásokat. SUCHANEK ezért levezetésének

kiindulópontjaként definiálja a modern társadalmat, melyet szerinte két dolog jellemez: az individualizáció és a funkcionális intézményesülés. Ezek legfontosabb következménye, hogy „az embereknek saját maguknak és együtt kell kialakítaniuk az együttélés

játékszabályait”.⁹⁶

A gazdaság ebben a kontextusban interakciós gazdaságként kerül meghatározásra, amelynek fogalmát SUCHANEK Karl HOMANN professzorral együtt dolgozta ki. Az

interakciós gazdaság koncepciója abból indul ki, hogy a „cselekvés egy interakciós

kontextusban történik”,⁹⁷ s mivel minden cselekvés reakciókat generál, ezért koordinációs mechanizmusokra van szükség. Tehát a szerzők elfogadva a racionális cselekvés modelljét, azt állítják, hogy az interakciós kontextus miatt szükséges az intézmények koordinációs szerepe. Ezért felfogásuk szerint az „ökonómia a közös előnyökért folytatott

együttműködés lehetőségeinek és problémáinak a tudománya”.⁹⁸

94 „Die Ökonomik untersucht, wie Menschen auf Situationsänderungen reagieren.” Homann, 2006, 13. o.

95 Homann, 2006, 14. o.

96 „Die Menschen müssen sich selbst und gemeinsam die Spielregeln ihres Zusammenlebens geben.”

Suchanek, 2007, 27. o.

97 „[…] Handeln stets in einem Interaktionskontext stattfindet; [...].” Suchanek 2007, 37. o.

98 „Ökonomik is die Wissenschaft von den Chancen und Problemen der Zusammenarbeit zum

A modern társadalom etika felé támasztott új kihívása pedig abban mutatkozik meg, hogy ehhez a folyamathoz sikeres normatív (ön)kifejezési rendszerek szükségesek.

Ezek egy 6 pontos etika felé támasztott elvárásrendszerben foglalhatók össze:

1. A megegyezési folyamatok alapvető fontosságúak az etika számára.

2. Az etikának ki kell dolgoznia egy olyan módszertant, amely egy plurális környezetben biztosítja a normatív megértés szemantikáját.

3. A morális elvárásoknak és a társadalmi intézményeknek összhangban kell lenniük.

4. Módszertani szempontból ez azt jelenti, hogy az etika individuális és intézményi megfontolásainak kölcsönösen egymásba ágyazva kell megfogalmazódniuk.

5. Minden esetben tisztázni kell, hogy a társadalmi együttélés szabályait az egyéni cselekvések mennyiben tartják fent vagy változtatják meg.

6. Ezekből következik, hogy az etikának, amikor az egyén cselekvési lehetőségeit elemzi, rendelkeznie kell társadalomtudományi kompetenciákkal.⁹⁹

Az ökonómiai etika névre keresztelt gazdaságetikában tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy a gazdaság valamiféle morális értékelése történne, hanem sokkal inkább arról, hogy maga az ökonómia bír kiemelten fontos jelentőséggel az etika számára. Ugyanis az

ökonómia az a tudomány, amely egyrészt a modern társadalmi együttműködés alapját képező, önérdekeit érvényesítő ember koncepciójával számol, másrészt egy sor olyan módszerrel rendelkezik, melyek segítségével a társadalmi együttélés problémái elemezhetővé válnak. Az ökonómiai etika definíciója tehát: „Az ökonómiai etika azzal foglalkozik, hogy az egyéni érdek és a morál konfliktus esetén hogyan tehetők

kompatibilissé […].”¹⁰⁰

A definíció mutatja, hogy SUCHANEK számára a valódi gazdaságetikai probléma

wechselseitigen Vorteil.” Suchanek, 2007, 37. o.

99 Suchanek, 2007, 28−30. o.

100 „Ökonomische Ethik befasst sich mit den Bedingungen der Möglichkeit, wie Moral und Eigeninteresse im Falle ihres Konflikts miteinander kompatibel […] gemacht werden können, […].” Suchanek, 2007, 39.

o.

akkor és ott kezdődik, amikor konfliktus alakul ki az egyén cselekvésének normatív meggyőződése és az empirikus lehetőségek között. Következésképpen

az egész gazdaságetikai problémafelvetést az alábbiak szerint lehet formalizálni:

(1) „Mit akarunk (wollen) tenni?”

(2) „Mit tudunk (können) tenni?”

(3) „Mit tegyünk (sollen)?¹⁰¹

Az ökonómiai etika megoldása szerint ennek megfelelően dilemmahelyzetben az alábbi vizsgálódást kell elvégeznünk:

(1) „Mi az, ami igazán fontos?”

(2) „Mi akadályoz meg abban, hogy ezt megtegyem?”

(3) „Mit kell tennem?¹⁰²

SUCHANEK megközelítése szerint tehát a normatív elképzelésünk és az empirikus valóság közötti konfliktust a rendszerek és intézmények megváltoztatásába fektetett befektetéssel kell feloldani. Az ökonómiai etika aranyszabálya tehát: „Invesztálj a kölcsönös előnyökért folytatott társadalmi együttműködés feltételeibe!”¹⁰³

Összefoglalva ki kell emelnünk, hogy HOMANN pontosan látja azt a problémát, hogy a gazdaságetikának mindenekelőtt a gazdaság és az etika viszonyát kell megalapoznia.

Ebben a kérdésben egy sajátos integrációs modellt kísérel meg kidolgozni, amely az ökonómia felől siet az etika segítségére annak rekonstruálásában. Azonban a nyilvánvaló szándék ellenére – hogy a gazdaságetika mind az ökonómia, mind az etika autonómiáját megőrizze –, kétséges, hogy az etika oldaláról mennyire elfogadható az a törekvés, hogy kívülről próbálják meg rekonstruálni. Az ökonómiai etika a SUCHANEK által jegyzett továbbgondolása jól mutatja, hogy az ökonomiai etika megalapozását valójában egy

társadalomfilozófiai probléma megoldásának kell megelőznie. SUCHANEK ugyan azt állítja,

101 Suchanek, 2007, 30. o.

102 Suchanek, 2007, 41. o.

103 „Investiere in die Bedingungen der gesellschaftlichen Zusammenarbeit zum gegenseitigen Vorteil!”

Suchanek, 2007, 39. o.

hogy a társadalomelméleti keret a gazdaságetika kontextusát adja meg, de mint később látni fogjuk, amellett fogunk érvelni, hogy ennél sokkal többről van szó: a gazdaság és a morál viszonyának alapjáról. Jelen megközelítésben pedig a két autonómnak tételezett elv és diszciplína közé iktatott hídról, hiszen az ökonómiai etika tulajdonképpen azért tud létrejönni, mert az ökonómia képes megoldásokat kínálni a társadalmi kontextus által az etika felé megfogalmazott problémákra. HOMANN koncepciója nyomán tehát egy monisztikus helyett sokkal inkább egy triplex rendszer jött létre.