3. AZ INTEGRÁCIÓS PROBLÉMA TEOLÓGIAI EXPLORÁCIÓJA
3.8. Az integrációs kérdés individuális megjelenése: a morális motiváció kérdése
módon tehető fel. Ennek megfelelően individuális szinten azt vizsgáljuk, hogy miként lehetséges morális cselekvés a piac szabályai között. Az alábbiakban annak
tanulmányozására vállalkozunk, hogy az integrációs kérdés hogyan jelenik meg individuális szinten. Ahogyan címadásunk is mutatja, vizsgálódásunk ismét a motiváció kérdéséhez fog elvezetni bennünket.
A gazdaságetika történeti áttekintése megerősítette Peter ULRICH tézisét, miszerint WEBER a protestáns etika és a kapitalista szellem kapcsolatára vonatkozó megközelítése a piacgazdaság motivációs bázisaként azonosítható. Az elmúlt évtizedekben a motiváció és a fogalomhoz kapcsolódó pszichológiai elméletek komoly konjunktúráját figyelhetjük meg, amely minden bizonnyal összefügg azok üzleti felhasználhatóságával. A témához való közelítést általában Abraham MASLOW és a róla elnevezett szükségpiramis jelenti. Daniel H. PINK szerint mára a motiváció-elméletek harmadik generációjával találkozhatunk, amit ő motiváció 3.0 névvel illet.225
A legáltalánosabban úgy fogalmazhatunk, hogy a motiváció nem más, mint egy adott cselekvésre való indíttatás.226 A motivációkutatás pedig azt kívánja megérteni, hogy milyen tényezők befolyásolják ezt az indíttatást. Az alábbiakban arra leszünk kíváncsiak, hogy a morális cselekvés tanulmányozása hogyan vezette el a kutatók figyelmét a motiváció kérdéséhez.
225 Pink, 2010.
226 Ryan & Deci, 2000b, 69. o.
3.8.1. A morális cselekvés meghatározása
Vizsgálódásunk szempontjából az első kérdés, amit meg kell válaszolnunk, hogy melyek azok az akciók és cselekvések, amelyeket morálisnak tekintünk.227 Mi az, ami egy
cselekvést morális cselekvéssé tesz? A legtágabb értelemben kétféle definíciós megközelítés létezik:
1) Egyrészt mondhatjuk azt, hogy morális cselekvés az, amiről az a közösség, amelynek a kontextusában történik, az adott cselekvést morálisnak tekinti.
2) Másrészt mondhatjuk, hogy morális cselekvés az, amiről a cselekvő azt gondolja, hogy morális cselekvés.
Ahogyan arra Augusto BLASI is utal, nagy konszenzus övezi azt a megállapítást, hogy nincs morális cselekvés anélkül, hogy a cselekvő ne tudna arról, hogy amit tesz, annak morális vonatkozása van. Ezért leszögezhetjük, hogy a két megközelítés közül az első csak a másodikkal együtt lehet igaz. Lawrence KOHLBERG szerint „a morális cselekvések magukba foglalnak egy belső morális kognitív vagy morális ítéletalkotási komponenst, amely szükségszerűen részét kell hogy képezze a morális cselekvésről szóló definíciónak”.
228 A definíciós kísérlet mindenekelőtt azt mutatja meg számunkra, hogy a morális cselekvést meghatározni sem lehet a morális gondolkodás és a reflexió eleme nélkül.
Ahhoz, hogy egy döntés vagy egy cselekvés morális lehessen, tudatosnak kell lennie a cselekvő szempontjából. Az emberi tudatossághoz pedig mindenképpen hozzátartozik az értelmes gondolkodás.
BLASI megközelítéshez hasonlóan James REST is amellett érvel, hogy a moralitás, és ezen belül a morális cselekvés több elem kölcsönhatásából álló jelenségként írható le.
229 A későbbi kutatások számára – különösen a morális cselekvés gazdasági szervezetekben történő vizsgálata során – alapműnek számító tanulmányában REST egy négykomponensű modellt dolgoz ki, az alábbiak szerint:
1) a morális helyzet interpretálása
227 Blasi, 1980, 7. o.
228 „Moral actions involve an internal moral cognition or moral judgment component that must be directly assessed as part of the definition of an action as moral.” Kohlberg & Candee, 1984, 53. o.
229 Rest, 1984.
2) a cselekvési alternatívák számbavétele
3) az értékek priorizálása és a cselekvési szándék meghatározása 4) implementálás és cselekvés230
REST szerint az azonosított négy komponens biztosan nem az összes, és semmiképpen nem alkotnak lineáris sorrendet, ugyanakkor tartalmaznak elegendő nézőpontot,
szemben az addig kidolgozott megközelítésekkel. Erre már most fontos utalnunk, mert a REST modelljével kapcsolatos egyik gyakori félreértés éppen az, hogy modell
komponenseit folyamatba rendezve próbálják alkalmazni. Ezzel szemben a megközelítés valódi újdonsága az, hogy az ember morális működését nem kívánja egyetlen elemre korlátozni.
BLASI és REST megközelítései alapján egyaránt elmondható, hogy a morális cselekvés az emberi moralitás teljességének kontextusában értelmezhető, ugyanakkor elemzési szempontból van értelme külön kategóriaként vizsgálnunk. Ezért amikor dolgozatunkban a morális döntés és cselekvés vizsgálatát tűzzük ki célul, akkor az emberi moralitás kimeneti oldalának nézőpontjából vizsgáljuk az ember moralitását. Fontos megjegyeznünk, hogy amikor például térmetaforákkal vagy később vizuális ábrázolással igyekszünk a morális működést megérteni és modellezni, mindvégig tudatában vagyunk annak, hogy ezek kizárólag az elemzést segítik.
3.8.2. Kogníció és cselekvés között: a motiváció kérdése
A pszichológia, azaz az embert működése oldaláról vizsgáló diszciplína – Jean PIAGET és tanítványa, KOHLBERG által inspiráltan – nagyon sokáig abból indult ki, hogy az ember morális döntéseit és cselekvéseit alapvetően a morális kognitív fejlettsége, azaz a cognitve moral development határozza meg (a továbbiakban a nemzetközi irodalomban bevett rövidítésnek megfelelően: CMD). Azaz a moralitásunk kimeneteként tekinthető döntések és cselekvések alapvetően a morális ítélőképességünkkel függnek össze.
Mivel dolgozatunkban többször találkozunk még olyan megközelítésekkel, amelyek a kohlbergi modellre épülnek, ezért az alábbiakban, megszakítva a jelen gondolatmenetet,
230 Rest, 1984, 26−27. o.
bemutatjuk azt, de az elmélet általános ismertsége okán csak vázlatos rövidséggel.
KOHLBERG – PIAGET kutatásait továbbgondolva – a kognitív morális fejlődés hat szakaszát írta le, amelyet három nagyobb szintre osztott. Ezek a prekonvencionális, a
konvencionális, valamint a posztkonvencionális szintek. Minden szintnek és szakasznak megfeleltethető egy kognitív elképzelés arról, hogy az egyén mi alapján dönti el, hogy mi a helyes és helytelen. KOHLBERG a kognitív morális fejlődésről szóló szemléletét a
munkássága során folyamatosan pontosította. Az alábbiakban egy 1976-ban megjelent tanulmánya alapján foglaljuk össze a hat szakaszt és a három szintet.
SZINTEK ÉS SZAKASZOK MEGHATÁROZÁS (a morális döntések motivációja és célja)
I. PREKONVENCIONÁLIS SZINT
1. szakasz: Heteronómia A büntetés elkerülése.
A szabályok betartása.
2. szakasz: Individualista haszonelv Saját szükségletek és igények kielégítése. Mások érdekeinek elismerése. „Élni és élni hagyni.”
II. KONVENCIONÁLIS SZINT
3. szakasz: Interperszonális konformitás Vágyakozás az után, hogy „jó gyereknek” tartsanak.
Másokhoz, elsősorban közeli embertársakhoz való odatartozás érzésének keresése.
A „jó cselekvésének” szabályai utáni vágy.
4. szakasz: Szociális háló és lelkiismeret A kötelezettségek betöltése.
A jog és szabályok tisztelete.
III. POSZTKONVENCIONÁLIS SZINT
5. szakasz: Individuális jogok A társadalmi szerződés alapján történő szabad elköteleződés a jog és a rend felé.
6. szakasz: Egyetemes etikai elvek Személyes racionalitásban és az egyetemes erkölcsi elvekben való hit és elköteleződés.
Abból, ahogyan a CMD vizsgálatával foglalkozó kutatók definiálták a morális
cselekvést, szinte logikusan következett a feltételezés, hogy a CMD és a morális cselekvés között összefüggésnek kell lennie. Ugyanis, ahogy fentebb már láttuk, a morális cselekvés természeténél fogva nem képzelhető el kognitív elem nélkül. Először BLASI volt az, aki egy
3. számú táblázat: Kohlberg kognitív morális fejlődéselméletének szintjei és szakaszai
átfogó tanulmányban231 felvetette azt a kérdést, hogy egyáltalán milyen empirikus adatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a feltételezett összefüggést alá lehessen támasztani.
BLASI az általa áttekintett kutatásokban azt találta, hogy a magas CMD és a társadalmi konszenzust övező morális cselekvések között empirikusan is kimutatható összefüggés van.232 KOHLBERG és Daniel CANDEE úgy kívánták igazolni a morális kogníció és a morális cselekvés közötti összefüggést, hogy feltételezésük szerint azokban az esetekben, amikor szinteken átívelően konzisztens deontológiai ítéletalkotás figyelhető meg, erős az
összefüggés a cselekvés és a kogníció között.233
Láthattuk tehát, hogy történtek kísérletek arra, hogy a CMD és a morális cselekvés közötti feltételezett összefüggést empirikus adatokkal támasszák alá, ennek az igazolása és pontosítása azonban nagyon sokáig kevés figyelmet kapott. A CMD népszerűsége és a modell lehetséges implementálási területeinek felfedezése elvonták a kutatók figyelmét arról, hogy amikor moralitásról van szó, nem húzható egyenes vonal a kogníció és a cselekvés közé. BLASI volt az is, aki már idézett tanulmányában rámutatott arra, hogy nem magyarázható minden a CMD modelljével, és hogy van egy rés (gap)234 a kogníció és a cselekvés között. Ahogyan a Ruodan SHAO nevéhez kötődő kutatócsoport is rámutat,235 az ezredfordulóra egyre több tanulmány születik,236 amely áttekinti, hogy valójában kevés empirikus kutatás igazolta a morális dilemmákról való kognitív ítéletalkotás és az azt követő morális cselekvés közti lineáris összefüggést.237 Az empirikus kutatások szerint tehát nem igaz az az állítás, hogy aki tudja, mi a helyes egy morális dilemmahelyzetben, az a szerint fog cselekedni. Ezzel pedig egy új kérdésfelvetéshez jutunk el: mi történik a kognitív munka és a cselekvés között?238 Mi motiválja a személyt arra, hogy a szerint cselekedjen, ami szerinte helyes? Mit tekinthetünk a morális cselekvés forrásának?
Ebben a kontextusban válik érthetővé, hogy a morális cselekvést és döntéshozatalt
231 Blasi, 1980.
232 Blasi, 1980.
233 Kohlberg & Candee, 1984.
234 Ebben az összefüggésben a „gap” kifejezést többek között Lawrence Walker is használja. Ld. Walker, 2004.
235 Shao et al, 2008.
236 Például Greene & Haidt, 2002.
237 Blasi, 1983 és Bergmann, 2004.
238 Trevino et al, 2006.
vizsgáló kutatásokban egyre többször kerültek előtérbe azok a pszichológiai modellek, amelyek a morális cselekvést más individuális tényezőkkel hozzák összefüggésbe.
3.9. A hipotézis kidolgozása – az integráción túli integráció lehetősége