Az ökonomizmus hagyománya mint vallásfilozófiai megközelítés

Amikor a teológia a gazdaság által felvetett etikai és teológiai kérdésekkel kíván foglalkozni, nézőpontot és módszert kell választania. Alapvetően két lehetősége van:

115 Ulrich, P., 1997, 137−138. o.

kezelheti az ökonómiát úgy, mint egy szociáletikai kérdésfelvetést, vagy megpróbálhatja bevonni saját, szűk értelemben vett vizsgálódási területébe. Utóbbi esetben ehhez azt kell mondania, hogy az ökonómia tulajdonképpen egy vallásos jelenség, ezért a teológia elvégezheti annak vallásfilozófiai értelmezését és vizsgálatát. Mint láttuk Peter ULRICH kapcsán, ez a felfogás WEISSER nyomán megtalálható az ökonómia oldaláról megszülető megközelítések egy részében is. A gondolat elsőként nem az akadémiai teológia felől kerül megfogalmazásra: a zsidó származású német filozófus, Walter BENJAMIN 1921-ben A kapitalizmus mint vallás¹¹⁶ címen megjelent munkájában érvel elsőként amellett, hogy a kapitalizmusnak nemcsak vallásos alapjai vannak, hanem vallás abban az értelemben, hogy ugyanazokra a kérdésekre próbál válaszolni, melyekre a hagyományos értelemben vett vallások. Szerinte a kapitalizmust a permanens kultusz jellemzi, amelynek a

középpontjában a láthatatlan istenség és a verseny áll.

Kevésbé ismert Alexander RÜSTOW 1945-ben megjelent Das Versagen des Wirtschaftsliberalismus als religionsgeschichtliches Problem¹¹⁷ című munkája, amely szintén a kapitalizmus vallásfilozófiai elemzésére vállalkozik. RÜSTOW elemezésében bevezeti a „Wirtschaftstheologie”, azaz a gazdaságteológia fogalmát, amin a liberális

kapitalizmus vallásos alapját érti. A gazdaságteológia mint vallásos alap olyan ókori pogány hiedelem- és eszmerendszerekkel mutat rokonságot, mint a sztoicizmus, HÉRAKLEITOSZ vagy PITAGORASZ tanításai. RÜSTOW szerint ugyanis Adam SMITH és Bernard

MANDEVILLE gondolatai a láthatatlan kézről a görög logosz-tanításhoz hasonlóak, amennyiben a valóságot egy tökéletesen racionális erő, a logosz rendezi el. A

gazdaságteológia jellemzője, hogy eredendően optimista, és nem ismeri az eredendő bűn fogalmát. Ezért amíg a középkorban az irigység az egyik legnagyobb bűn volt, addig a gazdaságteológia – tehát a liberális kapitalizmus – mint fontos motivációval, számol vele.

A gazdaságteológia továbbá panteista vonásokkal is rendelkezik, amennyiben hisz a gazdaság önmagát szabályozó természetében (láthatatlan kéz – a természet mint isten).

Továbbá a gazdaságteológiából teljesen hiányzik minden magasabb, például társadalmi

116 Benjamin, 1996.

117 Rüstow, Alexander: Das Versagen des Wirtschaftsliberalismus als religionsgeschichtliches Problem, 1945, in: Palaver, 2007.

szintű igazságra való morális törekvés.

Kunchala RAJARATNAM indiai lutheránus teológus az 1990-es évek kezdetén csatlakozik a szabad piacgazdaság vallásfilozófiai elemzéseihez. A harmadik világ

perspektívájából azt állítja, hogy a szabadpiac (free market) egy olyan fogalmi konstrukció, amely a valóságban soha nem létezett. Szerinte a piacgazdaság mint elmélet nem más, mint a nyugati kultúra kísérlete arra, hogy legitimálja azt gyarmatosítási törekvést, ami a 18–19. századot jellemezte.¹¹⁸ A szabad és tisztességes (fair) kereskedelemről szóló elmélet egy mítosz, egy vallás, amelynek a középpontjában a piacgazdaság istennője áll, akinek a profit oltárán kell áldoznunk.¹¹⁹ Amikor kiderül, hogy a szabad versenyről és a láthatatlan kézről szóló prófécia nem válik valóra, azaz hosszú évtizedek alatt sem oldódik meg a társadalom összes gazdasági és szociális problémája, akkor a közgazdászok hű és odaadó papok módjára sietnek az istennő segítségére, hogy megmagyarázzák a tudatlan és kételkedők számára: az istennő, akit szolgálunk, bizony ciklikus természetű. A

növekedést mindig csökkenés követi, és fordítva, így garantálva az egyensúlyt.

RAJARATNAM szerint ez az istennő és az őt szolgáló papok mindvégig érzéketlenek maradtak arra a valóságra, amely ezt a mítoszt minden korban cáfolta: a hajléktalanokra, a munkanélküliekre és az éhhalál küszöbén élők millióira.

John B. COBB, metodista teológus 2010-ben tartott elődadása¹²⁰ kiváló példát nyújt ennek a hagyománynak egy kortárs megfogalmazására. COBB azt állítja, hogy a probléma maga, ti. a gazdasági rendszer és annak válsága vallásos probléma. Szerinte a vallás nem más, mint egy olyan hiedelmeket (hiteket) és rituális gyakorlatokat összefogó,

hagyományteremtő rendszer, amely képes az embereket rábírni az odaadó szeretetre és hitre. COBB szerint ezért kimondható, hogy a 20. század nagy vallása, a gazdasági

növekedésben való feltétlen hit, az ökonomizmus. Az ökonomizmus istene a gazdasági növekedés, legfontosabb szertartása a fogyasztás, teológusai pedig az egyetemeinken tanító közgazdászok. Az ökonomizmus vallástörténeti szempontból leginkább a Római Birodalom vallásához hasonlít: mindaddig türelmes más hitrendszerekkel szemben, amíg

118 Rajaratnam, 1995, 3−5. o.

119 Rajaratnam, 1995, 5−6. o.

120 Cobb, a.

azok hajlandóak áldozatot bemutatni az uralkodó vallás istenének, jelen az esetben a gazdasági növekedésnek.¹²¹ Az ökonomizmus vallását ma azonban két válság sújtja egyszerre: a globális pénzügyi válság, valamint a globális felmelegedés és a klímaváltozás okozta válság.

Összefoglalva és értékelve BENJAMIN, RÜSTOW, RAJARATNAM és COBB

megközelítéseit, azt mondhatjuk, hogy a gazdaság etikai problémáját abban látják, hogy az ökonómia nem az, aminek mondja magát. Ezáltal – ti. hogy az ökonómiát, hasonlóan Peter ULRICHhoz, ökonomizmusként, azaz vallásként határozzák meg – tulajdonképpen kivonják az ökonómiai tudományos gondolkodás autonómiája alól. Ezzel egy időben pedig mintegy „bevonják” és megnyitják a vallásfilozófiai elemzések számára. A teológiai

gondolkodás számára ez a vonzó lehetőség azonban magában hordozza azt a

következményt, hogy minden állítás, amelyet ebben a keretben, vagyis az ökonómia=vallás állítás alapján teszünk, az ökonómia képviselői számára irreleváns lesz. Ezért úgy értékeljük, hogy ez a megközelítés lényegében feladja a kommunikáció lehetőségét a

tulajdonképpeni érintettekkel. A következőkben, amikor két, a protestáns akadémiai teológia keretében megfogalmazódott gazdaságetikai megközelítést vizsgálunk meg, arra a kérdésre is keressük a választ, hogy az imént ismertetett vallásfilozófiai megoldáson kívül milyen modellekben gondolkodva juthatunk el egy teológiai gazdaságetikához.