Arthur Rich eszkatológiai gazdaságetikája

Ha igaz, amit az előzőekben NETHÖFEL nyomán kifejtettünk WÜNSCH kapcsán, miszerint van egy mítosz, amely munkásságát meghatározó fontosságúnak tekinti, akkor ez a megállapítás talán még inkább érvényes RICH műveire. Az, hogy RICH 1984-ben megjelent, majd 1990-ben befejezett munkája fontos mérföldkő a gazdaságetika történetében, nemcsak a teológusok között számít széles körben elfogadott állításnak, hanem, ahogyan korábban már láttuk, a diszciplína nem teológus képviselői között is. A kétkötetes mű első könyve az etikai alapvetést tartalmazza, míg az 1990-ben megjelent második a gazdaságetikai megfontolásokat. RICH Gazdaságetikája késői munkái közé

133 Wünsch, 1927, 410. o.

tartozik; ő maga 1992-ben, 82 évesen halt meg.

RICH megközelítése sok ponton rímmel Peter ULRICH integratív etikájára, ahogyan erre maga a szerző is utal.¹³⁴ Ebből adódik, hogy nehéz anélkül elemeznünk, hogy ne bocsátkoznánk rövidebb ismétlésekbe. Az ökonómia és az etika kapcsolatának

konfliktusos voltát RICH is abban látja, hogy az ökonómia azáltal, hogy racionális eleme kvázi természeti törvényként kerül meghatározásra, az kiszorítja azokat a normatív tartalmakat, amelyek kidolgozásáért az etika lenne felelős. RICH is WEISSER

megközelítésére támaszkodik, amikor szisztematikus kritikát gyakorol az ökonómia racionális elvének túlhangsúlyozásával kapcsolatban. Tehát a gazdaság(tan) ebben az elemzésben is ökonomizmusként kerül meghatározásra. Ilyen értelemben RICHnél is megtalálható az az érv, hogy az ökonómia öndefiníciója téves. Ahogyan erre már utaltunk és később is látni fogjuk, ez Peter URLICH és RICH érvelésének az a pontja, ahonnan megközelítésük érvényessége kérdésessé válhat, hiszen ezzel sérül az ökonómia autonómiája.

RICH szerint az ökonómia normatív elemét eredetileg nem a racionális elv természeti törvényként való vallásos tisztelete jelenti, hanem az értelemre vonatkozó eredeti kérdés. Azaz a gazdaság normatív elemét arra a kérdésre adott válasz jelenti, hogy mi az ember gazdasági tevékenységének az értelme.¹³⁵ RICH szerint válaszunkban

mindenképpen el fogunk jutni ahhoz az alapállításhoz, hogy a gazdaságnak az életet és az embert kell szolgálnia. A „gazdaságnak nem szabad saját célját szolgálnia. Másképpen fogalmazva: a gazdaságnak az a feladata, hogy saját lehetőségeinek kibontakoztatásával ne önmagát szolgálja, hanem mindenki jólétét”.¹³⁶ Ebből adódik minden gazdasági rendszer három alapkérdése:

1) Mit és milyen mennyiségben termeljünk?

2) Hogyan termeljünk?

3) Kinek termeljünk?

134 Rich, 1990, 170. o.

135 Rich, 1990, 15−40. o.

136 „[...] die Wirtschaft nicht ihr eigener Zweck sein darf. Anders gesagt: Sie hat nich sich selbst, nicht der Entfaltung ihrer eigenen Möglichkeiten zu dienen, sondern sich in den Dienst der Wohlfahrtsförderung aller zu stellen.” Rich, 1990, 140. o.

Erre a hármas felosztásra épülnek fel RICH szerint a gazdasági rendszerek etikai

alapkérdései. Itt kell megjegyeznünk, hogy RICH megközelítése a fentebb meghatározott gazdaságetikai alapkérdés két formája közül az elsőt, azaz a gazdasági rendszerek

vizsgálatát érinti. Tehát RICH a gazdasági rendszerek és a morál kapcsolatával foglakozik, nem az individuális morális cselekvés lehetőségeivel. Ebben kiemelkedő jelentősége van számára a túlzott fogyasztás kérdésének, az ökológiai környezet védelmének és a

jövedelmi egyenlőtlenségeknek.¹³⁷

A teológiai etika oldaláról természetesen az a kérdésünk, hogy az értelmes gazdaság iránti kérdésfeltevés hogyan válik a teológia számára releváns témává. Ehhez RICH munkájának első kötete ad támpontokat. Úgy tűnhet, hogy az élet- és

emberközpontú gazdaság sürgetése tisztán keresztény humanizmusból táplálkozik.

Azonban éppen RICH munkájának elméleti teológiai megfontolásai teszik világossá, hogy ennél többről van szó. A Gazdaságetikát az egzisztencia és eszkatológia összetartozását hangsúlyozó hagyományra való építkezés óvja meg attól, hogy normatív tartalma tiszta humanizmusba oldódjon fel. Többek között Karl BARTHra, Paul TILLICHre és Rudolf BULTMANNra hivatkozva kerül kidolgozásra a humanitás keresztény teológiai tartalma, a hit, remény, szeretet.¹³⁸ A „keresztény egzisztencia mint hitből, reményből, szeretetből táplálkozó humanitás ilyenformán, tehát annak eszkatológiai dimenziójában megvilágítva, felelős ittlét a fennálló világ kemény realitása és a megígért eljövendő Istenuralom között.

[…] Másképpen fogalmazva: egy egzisztencia az utolsó előttiben, olyan módon, hogy az utolsó, azaz az eszkaton által hagyja magát meghatározni és mozgatni”.¹³⁹

Ezzel a teológiai alapvetéssel RICH az ökonómia és etika konfliktusokkal teli kortárs viszonyát már nem tisztán szociológiai okokkal magyarázza, ahogyan azt néhány évvel később Peter ULRICH teszi integratív etikájának végleges kidolgozása során, hanem teológiai értelmet ad ennek a meghasonlottságnak. RICH arra kíván rámutatni, amit a

137 Rich, 1990, 132−138.

138 Rich, 1984, 129−172. o.

139 „Christliche Existenz als Humanität aus Glauben, Hoffnung, Liebe ist dergelegt, das heißt in ihrer eschatologischen Dimension gesehen, verantwortliches Dasein vor dem Zuspruch und Anspruch der kommenden Gottesherrschaft. […] Anders gesagt: sie ist Existenz im Vorletzterem aber so, daß sie sich im Vorletzten vom Anruf des Letzten des »Eschatons«, bestimmen und bewegen läßt.” Rich, 1984, 132.

o.

gazdaságetikai megközelítések a gazdasági és etikai elvek összeegyeztethetőségének

nehézségeként írnak le, s amiről a teológiai hagyomány úgy beszél, mint a jelen és az utolsó idők valóságának feszültsége. Ez az, amiről Dietrich BONHOEFFER nyomán utolsó előtti és utolsóként szoktunk beszélni,¹⁴⁰ és ez az, amiről Helmut THIELICKE a már nem és a még nem határhelyzeteként ír.¹⁴¹ Tehát a teológiai értelmezés szerint a gazdaságetika

alapproblémája a bűn helyzetére utal. Azonban RICH szerint ugyancsak ebből következik az, hogy egy teológiai ihletettségű gazdaságetikának a levezetésében az ökonómiai összefüggések keretén belül kell maradnia.¹⁴² A keresztény egzisztencia ugyanis tisztában van azzal, hogy annak ellenére, hogy életével és ittlétével az eszkaton felé irányul, ezt a mában, a jelen bűnös realitásában kell megtennie. RICH ennek a feszültségnek a

tudatában mondja ki azt a módszertani alapvetést, amely segítségével szerinte a maximák szintjén lehet fogalmazni: „Nem lehet emberközpontú, ami nem szakszerű, és nem lehet igazán szakszerű, ami ellentétes az emberközpontúsággal.”¹⁴³ Azzal kapcsolatban azonban, hogy egy olyan szellemi vállalkozás, amely ebből az állításból indul ki, mennyire lehet sikeres, maga a szerző is bizonytalan.¹⁴⁴

Összefoglalva és értékelve láthatjuk tehát, hogy RICH a teológia oldaláról is hasonló problémát érzékel, mint a korábban bemutatott, a gazdaság oldaláról megfogalmazott megközelítések. Azaz hogy az ökonómia elválik az eredeti etikai tartalmától, és annak helyébe egy kvázi vallásos elv, a gazdasági racionalitás elve kerül. A jelenséget WÜNSCH-höz hasonlóan, a teológia oldaláról értelmezve, de nála talán tágabb perspektívában arra mutat rá, hogy ez az emberi egzisztencia alaphelyzetének egyik jellemzője. Ugyanakkor arra a kérdésre nem kapunk választ, amit ebben az esetben szükségszerűen fel kellene tennünk, hogy miért pont ebben a társadalmi jelenségben fejeződik ki ez az alaphelyzet, azaz miért éppen az ökonómia mutat rá az ember és a világ Istentől elszakadott voltára.

RICH ebből levezetésre kerülő maximái és a gazdasági rendszereket vizsgáló-értékelő elemzései némileg anakronisztikusan hatnak, ahogyan arra maga a szerző is utal. Hiszen

140 Bonhoeffer, 1958.

141 Thielicke, 1955.

142 Rich, 1990, 174. o.

143 „Es kann nicht wirklich menschengerecht sein, was nicht sachgemäß ist, und nicht wirklich sachgemäß, was dem Menschengerechten widerspricht.” Rich, 1990, 174. o.

144 Rich, 1990, 174. o.

mire megjelenik munkájának második kötete, a keleti blokk rendszerváltásának a közepén vagyunk, ami a nyugati gondolkodók számára a szocialista gazdasági kísérlet kudarcát is jelenti.