4. AZ ÉNIDENTITÁS MINT KÖZÖS FORRÁS – A MORÁLIS IDENTITÁS KONCEPCIÓJA
4.1. Az identitásfogalom kidolgozása
4.1.2. Identitás az értelemképződés terében / Az identitás mint self-koncepció – a szociális
megközelítés
Az a korábban megfogalmazott állítás, miszerint az identitás-problematika éppen akkor kerül az európai gondolkodás érdeklődésének a fókuszába, amikor a társadalom régi egysége felbomlik, és a modern kor emberének a komplementer rendszerek igazságai között kell megtalálnia és megteremtenie azt, amit korábban egy egységes értelemadó instancia vagy tradíció biztosított – az identitásfogalom meghatározásakor az
értelemképződés terében válik ismét fontossá. Ebből a szempontból az indentitás felé való odafordulás nemcsak az egységkeresés problematikájából következett, hanem a modern kor másik nagy kihívásából, a szemantika oldaláról. Az, hogy nincsen egységes tradíció az identitás oldaláról, azt jelenti, hogy az inkluzivitás és exkluzivitás kérdése a különböző társadalmi alrendszerek és az egyének feladatává válik.248
Itt ismét BREITSAMETER elemzésére utalunk, aki Niklas LUHMANN társadalomelméletére hivatkozva a következőképpen fogalmaz: „Amíg a régi
társadalomban az individualitás inklúzión alapult, és azon a konkrét társadalmi helyen keresztül került megkonstruálásra, amit az egyén betöltött, addig a funkcionálisan differenciált társadalomban ez a szociális hely már nem létezik.”249 Ezért az indentitás-alkotási folyamat legalább annyira tekinthető értelemkonstruáló munkának, mint egységkeresésnek.
Minden bizonnyal DESCARTES „cogitója” jelenti azt a paradigmaváltást, amellyel az
„ich denke”-probléma évszázadokra a filozófiai gondolkodás középpontjába került.250 Az identitás az öntudat (Selbstbewußtsein) egységének a kérdéseként fogalmazódott meg, amelynek képesnek kell lennie megteremteni az önazonosságot a gondolkodás folyamata
247 Vö. Breitsameter, 2003, 38−39. o., valamint Mead, 1934, 216−229. o.
248 Luhmann, 1993, 27−28. o.
249 „Während in der alten Gesellschaft Individualität auf Inklusion beruhte und durch den konkreten Platz, den einer in der Gesellschaft einnahm, konstituiert war, gibt es in der funktional differenzierten Gesellschaft diesen sozialen Ort nicht mehr.” Breitsameter, 2003, 108. o.
250 Taylor, 1989, 262−288. o.; Breitsameter, 2003, 20. o.
közben. Az identitásfogalom tehát az újkori filozófiában az önreflektív szubjektum önazonosság-keresésének a leírásaként jelenik meg.
Ezzel máris elérkeztünk az identitás harmadik funkcionális eleméhez: az önreflexióhoz.
Amikor MEAD arra a következtetésre jut, hogy a sikeres énidentitás megalkotásához a kommunikáción keresztül vezet az út, aminek a legfontosabb eleme a nyelv, megteszi az első lépést az identitásteóriák és a nyelvfilozófia összekapcsolásához. Ezen a vonalon halad tovább Henri TAJFEL és Sheldon STRYKER, akik kidolgozzák ezt a kapcsolatot a két kutatási irányzat eredményei között. Így születik meg a TAJFEL251 nevéhez köthető szociális kategorizációs, valamint a STRYKER-féle252 strukturális-szimbolikus interakcionalista
megközelítés. Ennek a lépésnek jelen kutatás szempontjából abban van a jelentősége, hogy egy empirikusan is igazolható modell keretén belül kapcsolódik össze az identitás és a jelentés problémája, ami szükséges előfeltétele annak, hogy az identitásról mint a morális cselekvés forrásáról beszélhessünk.
A szakirodalom253 ennek megfelelően a két megközelítést külön elnevezéssel tartja számon. Az előbbihez köthető az ún. szociális identitáselmélet (social identity theory), az utóbbihoz pedig az ún. identitáselmélet (identity theory), amely később kiegészül Peter J.
BURKE megközelítésével,254 az identitáskontroll elméletével, ami a self és az identitás belső dinamikájának leírásával foglalkozik. Mindkét kutatási irányzat az identitás fent meghatározott strukturális elemeiből indul ki, azaz abból, hogy a self reflektív, reflexivitása által pedig képes a nevén nevezni és kategorizálni a dolgokat, valamint identifikálódni másokkal.255 Ennek megfelelően ebben a rendszerben az identitás egy kognitív sémaként kerül meghatározásra, amely ezeknek a szerepeknek vagy szociális kategóriáknak az internalizálásaként jön létre azáltal, hogy a személy ezeknek a kifejezéseivel sorolja be önmagát az egyikhez vagy a másikhoz.256 Vagyis arra a kérdésre adja meg a választ, hogy
251 Tajfel, 1978.
252 Stryker, 1980.
253 Hogg et al, 1995.
254 Stryker & Burke, 2000, 284. o.
255 Stryker & Burke, 2000.
256 Burke & Stets, 1998.
„ki vagyok én ebben a szerepben”, azaz „ki vagyok én mint apa, anya stb”.257 Egy szerep vagy szociális kategória rögzíti azokat az elvárt társadalmi és szociális viselkedéseket, amelyek egy-egy státuszhoz köthetőek, mint pl. az „anya”, „apa”, „szülő”, „orvos” stb.
Mivel minden ember többféle identitással rendelkezik, a self-koncepció nem más, mint e sokféle identitás fontossági sorrendbe helyezett hierarchikus struktúrája.258 BURKE kiemeli,259 hogy az ember identitásának és önértelmezésének nemcsak reflektív, hanem egyúttal relációs struktúrája is van. A szerepek ugyanis sokszor kiegészítik egymást: ahhoz, hogy valaki apa vagy anya lehessen, szüksége van egy gyermekre, stb. Az alábbi 1. számú táblázatban áttekintjük a két elmélet legfontosabb téziseit. A táblázatban szó szerinti idézetek találhatók a lábjegyzetben jelölt forrás szerint.260
257 Stryker & Burke, 2000.
258 Stryker, 1989, 54. o.
259 Burke 1980.
260 Burke & Stets, 1998, 9−12. o.
Tézisek Szociális identitáselmélet Identitáselmélet 1 Önbesorolás, a self kognitív
asszociációs összekapcsolása egy szociális kategóriával, egy másik kategóriával szemben.
2 Az identitás egy csoport vagy szociális kategória kifejezéseivel való
önbesorolás.
Az identitás egy szerep kifejezéseivel való önbesorolás.
3 A koncepcionált self, egy személy összes identitásának készlete.
4 A prototípus egy szociális kategória kognitív leképződése, amely kategória tartalmazza mindazokat a jelentéseket és normákat, amiket a személy asszociatív módon összekapcsol az adott szociális kategóriával.
Az identitás standard, egy szerep kognitív leképződése, amely szerep tartalmazza
mindazokat a jelentéseket, és normákat, amiket a személy asszociatív módon összekapcsol az adott szereppel.
5 Egy adott helyzetben kiemelkedő identitás, az abban a helyzetben aktivizálódott identitás.
Egy adott helyzetben kiemelkedő identitás, az abban a helyzetben magas valószínűséggel aktivizálódó identitás.
Összefoglalva azt kell rögzítenünk, hogy a szociális kategorizációs és a strukturális-szimbolikus interakcionalista megközelítés annyiban jelent többletet az énidentitás
fogalmának kidolgozása során, hogy további érvekkel támasztja alá azt a felvetést, hogy az énidentitás mint modern szubjektivitás nemcsak az egység problémájára adott válasz, hanem egyúttal válaszadási kísérlet a szemantikai kérdésfelvetésre is. Így válik érthetővé az identitás- és kommunikáció-elméletek összekapcsolódása, és ez a gondolati lépés szükséges annak megértéséhez, hogy az identitás koncepciója – mint azt a későbbiekben látni fogjuk – miként képes a cselekvéseinket befolyásolni.
1. számú táblázat: Az identitáselméletek tézisei