Az identitás mint a morális cselekvés forrása – a morális identitás működése

lehet, korábban már vázoltuk. Ezzel kapcsolatban utaltunk a TAJFEL és STRYKER nevéhez köthető, szociális kategorizációs és strukturális-szimbolikus interakcionalista, valamint BURKE identitáskontroll elméletére, amely ennek a működésnek egy még pontosabb leírását adja. Az alábbiakban az identitáskutatás két további megközelítését mutatjuk be, azzal a céllal, hogy bizonyítsuk, az identitás nemcsak általában a cselekvés, hanem a morális cselekvés forrása is lehet. Ehhez először meg kell határoznunk, mit értünk morális cselekvés alatt. Ebben a definíciós kísérletben elsősorban James REST és Augusto BLASI morálpszichológusok munkáira támaszkodunk. REST az amerikai Minnesota Egyetem

professzora volt. A neo-kohlbergiánusként számon tartott gondolkodó nevéhez kötődik az ún. Defining Issues Test (DIT), valamint a négykomponenses modell, amit az alábbiakban be is fogunk mutatni. BLASI klinikai pszichológiából doktorált a Washingtoni Egyetemen, majd az 1980-as években a Massachusetts Egyetem professzoraként dolgozta ki morális identitáskoncepcióját.

BLASI 1980-as évek elején publikált tanulmányai³¹⁷ alapján kutatók egy csoportja³¹⁸ a moralitás identitás- és self-koncepciókon belül betöltött szerepét kezdte vizsgálni. Ezt a megközelítés a szakirodalomban szokás a morális identitáskarakter megközelítésének nevezni. Alapját a BLASI nevéhez kötődő self-modell jelenti. Ahogyan arról már korábban külön szóltunk, elméletének megalkotásakor BLASI abból a megfigyelésből indult ki, hogy az egyén morális döntését és viselkedését nem kizárólag az erkölcsi vélemény- és

ítéletalkotás (moral judgment) befolyásolja, hanem – amint azt már kifejtettük – egyéb motiváló tényezők is.³¹⁹ A BLASI által használt identitásfogalom ERIKSON elméletéből táplálkozik, ám a saját bevallása szerint meghaladja azt. BLASI felfogásában az identitás

„nem egyszerűen karakter- és személyiségjegyek vagy észlelések gyűjteménye, hanem a selffel kapcsolatos információk szervezett formája, amelyben a különböző elemek, különböző pszichológiai elveknek megfelelően, konzisztens módon tartoznak össze”.³²⁰ BLASI azonban nem arra törekszik, hogy az eriksoni identitás- és self-elméletet

továbbfejlessze, hanem elsősorban az érdekli, hogy milyen összefüggés van a moralitás identitáson belül betöltött szerepe és a morális cselekvés között.³²¹ Ebből a célkitűzéséből nő ki a self-modell néven ismerté vált feltevése, melynek három fontos állítása a

következő:

1. Egy morális dilemmahelyzet értékelésénél az emberek nemcsak azt veszik számba, hogy a döntési alternatívák közül melyik a helyes, hanem azt is, hogy ebben a helyzetben kinek mekkora a felelőssége (judgment of responsibility).

317 Blasi, 1980 és 1983.

318 William Damon, Anne Colby, Daniel Hart, Miranda Yates, Suzanne Fegley és Gerry Wilson.

319 Blasi, 1980.

320 „The self is not simply a collecton of characteristics, traits, or percepts; it is an organization of sel-related information in which the various elements are brought together according to certain principles of psychological consistency.” Blasi, 1984, 131. o.

321 Blasi, 1993, 100. o.

2. Az erkölcsi ítélőképességünk forrása a morális identitásunk (moral identity), amely azt mutatja, hogy mennyire meghatározó karaktere az egyén személyiségének, selfjének, hogy erkölcsös akar lenni.

3. A morális viselkedés motivációs aspektusa az egyén önazonosság iránti törekvésének mértéke (strive for self-consistency).

BLASI tehát úgy látja, hogy a moralitás különböző mértékben épül be egy-egy személy identitásába, és attól függően, hogy mennyire kiemelt a helye, fog valaki az általa

morálisan helyesnek vélt módon eljárni. Így a karakter-megközelítés szerint elképzelhető, hogy valaki a CMD szerinti rendszerben a legmagasabb szinten van, mégsem fontos számára, hogy belátása szerint cselekedjen, mert énidentitásának ez nem meghatározó része. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy amikor a morális ítélőképesség már kialakulóban van, a morális identitás még korántsem fejlődött ki.³²² Láthatjuk továbbá, hogy hasonlóan az ICT elméletéhez, itt is fontos szerepet kap az önazonosságra, a személyes hitelességre való törekvés mint motiváló erő. Ezzel pedig a narratív etika macinytere-i állítása kap megerősítést a morálpszichológia oldaláról.

A BLASI által ihletett kutatási irány mellett, azzal párhuzamosan TAJFEL³²³ hatására a szociális identitáselmélet egy önállóan és sok tekintetben elkülönülten továbbfejlődő koncepciója is a morális identitás leírásával kezdett el foglalkozni, amit a morális

identitáskutatás szakirodalma szociális-kognitív megközelítésnek nevez.³²⁴ A szociális-kognitív megközelítés abból indul ki, hogy a morális identitás egy szociális identitás, vagy legalábbis van olyan paramétere, amelyik úgy működik, mint egy szociális identitás.³²⁵ Ennek megfelelően e megközelítés kapcsolódik ahhoz az elmélethez, amely szerint a különböző szociális identitások az emlékezetben egyedülálló struktúrában kapcsolódnak a selfhez.³²⁶ Ebből a mentális struktúrából különböző szociális helyzetekben egymással versengő identitások aktivizálódhatnak.³²⁷ A megközelítés szerint abban, hogy egy adott

322 Blasi, 1984.

323 Tajfel, 1978.

324 Ide sorolhatók többek között Albert Bandura, E. Tory Higgins, Karl Aquino, Americus Reed, Daniel K.

Lapsley, Benjamin Lasky, Darcia Narvaez és Scott Hagele munkái.

325 Aquino & Reed, 2002, 1424. o.

326 Markus, 1997.

327 Markus & Kunda, 1986.

helyzetben milyen identitások aktivizálódnak és hatnak, a cselekvés szempontjából fontos szerepet játszik a morális identitás. Karl AQUINO és Americus REED ezt az állítást

igyekeznek empirikusan is alátámasztani.³²⁸ Definíciójuk szerint a morális identitás egy olyan önmagunkról alkotott koncepció, amely morális jegyek vagy jellemzők köré szerveződik. Ezen a ponton válik világossá a morális identitás és a szociális-kognitív megközelítések összekapcsolásának a jelentősége. Ugyanis a morális jegyekhez vagy jellemzőkhöz ebben az elgondolásban úgynevezett asszociációk is kapcsolódnak,³²⁹ továbbá a személy morális identitásának lehetnek szociális referenciái. Ilyen referencia lehet egy elvont ideál, egy közeli ismerős vagy egy ismeretlen példakép.³³⁰ Ezen az elméleti háttéren nyílik lehetőség arra, hogy az identitás konceptualizálása és

operacionalizálása, azaz mérhetővé tétele ne absztrakt módon (vallásos, etnikai vagy gender alapon) történjen. Ennek megfelelően kell értékelnünk, hogy kutatásuk során, melyet két egyetem és egy középiskola diákjai között végeztek, arra a következtetésekre jutottak, hogy kutatási eredményeik konzisztensek William JAMES³³¹, valamint Allan FENIGSTEIN és munkatársai³³² azon állításával, hogy az identitásnak van privát és publikus dimenziója. Ennek megfelelően szerintük a privát dimenziónak megfeleltethető az

internalizálás, a publikus dimenziónak pedig a szimbolizálás. Míg az internalizálás a morális jellemzők jelentőségének mértékére reflektál, addig a szimbolizálás azt mutatja meg, hogy ezek a morális jellemzők mennyire fejeződnek ki egy személy világában.³³³ Továbbá igazolni vélték William DAMON azon állítását,³³⁴ hogy a morális identitásnak egyaránt lehet központi vagy perifériás szerepe egy-egy személy identitásában. Ebből következően pedig empirikusan is alátámasztani vélik, hogy van összefüggés a morális identitás személyiségben betöltött szerepe, a morális döntés és cselekvés között, ahogyan azt DAMON és Daniel HART feltételezte.³³⁵

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy miután áttekintettük egyrészről az

328 Aquino & Reed, 2002.

329 Sha et al, 2008, 517. o.

330 Aquino & Reed, 2002, 1424. o.

331 James, 1890.

332 Fenigstein et al, 1975.

333 Vö. Reynolds & Ceranic, 2007, 1611. o.

334 Damon, 1984.

335 Damon & Hart, 1992.

identitáskoncepciókat és azok cselekvésre gyakorolt motivációs hatását, másrészről az identitás morális térben való elhelyezését, majd e két fogalmat összekapcsoltuk, jelen fejezetben pedig a hiányzó logikai lépést tettük meg azzal, hogy bemutattuk, milyen modellek mentén illeszthető össze a morális identitás koncepciója a morális cselekvéssel.

Itt két megközelítéssel is találkozhattunk. Amíg a szociális-kognitív megközelítés az identitás, a cselekvés és a moralitás kapcsolatát abból a tézisből építi fel, hogy a morális identitás egy szociális identitásként írható le, addig BLASIt és később követőit, a karakter-megközelítés kidolgozóit az érdekelte, hogy a morális elem identitáson belül betöltött szerepe hogyan befolyásolja a morális cselekvésre való hajlandóságot. Több ponton

láthattuk, hogy a filozófiai etika által megfogalmazott állítások, mint például a MACINTYRE nevéhez köthető elképzelés arról, hogy az ember a hiteles életre törekszik, a pszichológia oldaláról is igazolást nyertek.

4.6. Az identitás mint a morális cselekvés forrása a gazdasági szervezetek