Az identitás mint a vállalkozói cselekvés forrása

Jelen fejezettel tudományos vállalkozásunk utolsó láncszeméhez érkeztünk. Az

alábbiakban amellett fogunk érvelni, hogy a vállalkozói cselekvésnek is lehet forrása az

436 Mitchell, 2014, 3. o.

437 A representativeness heuristic, azaz a reprezentatív megértés meghatározása Daniel Kahneman és Amos Tversky nevéhez köthető, akik szerint az individuális döntések során a döntéshozó igyekszik az adott szituációt a korábban tapasztalt hasonló helyzetekhez hasonlítani.

438 Koh, 1996.

439 Carsrud & Jonhson, 1989.

440 Vö. Carsrud & Jonhson, 1989.

énidentitás. Ezzel pedig véleményünk szerint a bizonyítandó kérdések és tételek köre lezárul.

Mint az imént láttuk, a vállalkozóiság, a vállalkozói döntések és a vállalkozói

magatartás magyarázatával foglalkozó megközelítések között az utóbbi három évtizedben

441 megszaporodtak azok, amelyek az individuális tényezőket, azaz az embert helyezték előtérbe.⁴⁴² Ezen belül a pszichológia és a szociálpszichológia területén kidolgozott, korábban bemutatott identitáselméletek is jól használható keretrendszernek bizonyultak.

Ahogyan Charles MURNIEKS és Elaine MOSAKOWSKI fogalmaznak: „az egyén azért motivált arra, hogy vállalkozói aktivitásokba kezdjen, hogy ezáltal önmagáról alkotott fontos koncepciókat igazoljon.”⁴⁴³ Ezért a vállalkozóvá válás egyfajta identitásalkotási munka, amely során a vállalkozó önmagáról alkotott koncepciója összefüggésbe hozható vállalkozóiságával.

Az identitás szempontjából ahhoz, hogy valaki vállalkozóvá váljon, önmagát a vállalkozó szerepébe vagy kategóriájába kell sorolnia. Ez történhet úgy, hogy egyszerűen azonosul az adott kontextusban értelmezhető vállalkozói szereppel, vagy abban az

esetben, ha többféle szerepfelfogás elérhető, arról dönt, hogy melyik vállalkozói szereppel azonosuljon, de kritikai reflexiók során olyan saját szerepfelfogást is megalkothat, mellyel azonosulni tud. Ahogyan arra Michael CONGER és szerzőtársai rámutatnak,⁴⁴⁴ ennek megfelelően elsősorban a vállalkozói szerepidentitások, azon belül kiemelten az alapítószerep vizsgálata került a kutatások fókuszába. A vonatkozó tanulmányok abból indulnak ki, hogy a vállalkozó egy társadalmi szerep, ezért az, hogy kiből lesz vállalkozó, összefügg azzal, hogy ki és hogyan képes ezzel a szereppel azonosulni, vagyis hogyan internalizálja a vállalkozói szerepet. Másképpen fogalmazva: az egyénnek milyen válaszai vannak azokra a kérdésekre, hogy ki vagyok én a vállalkozói státuszban? Ki vagyok én, mint vállalkozó?

A Steven FARMER nevével fémjelzett kutatócsoport⁴⁴⁵ három országra kiterjedő

441 Ollila, 2012.

442 Vö. Baritz, 2014a.

443 „[...] individuals are motivated to engage in entrepreneurial activities because they seek to verify important self-conceptions.” Murnieks & Mosakowski, 2007, 1. o.

444 Conger et al, 2012.

445 Farmer et al, 2011.

vizsgálatában abból indult ki, hogy a vállalkozói prototípus-szerepek kialakulása összefügg azzal a kulturális kontextussal, amiben vizsgáljuk. Munkájukban Sheldon STRYKER

identitáskoncepcióját⁴⁴⁶ használják, amely alkalmas arra, hogy egyszerre vonatkoztassuk az egyén szociális kontextusára és cselekvéseire. Ennek megfelelően azt feltételezték, hogy a vizsgált három országban – az USA-ban, Tajvanon és Kínában – más-más vállalkozói szerepidentitásokat fognak találni. Vizsgálatuk során arra jutottak, hogy a vállalkozói szerep valóban eltér kultúránként, valamint igazolták azt, hogy azok a személyek, akik jobban tudtak azonosulni a szereppel kapcsolatban elvárt társadalmi viselkedési mintákkal, sokkal inkább vállalkozóként tekintettek magukra. Tehát abból, aki könnyen tudja internalizálni a vállalkozói státuszhoz tartozó szerepelvárásokat, inkább lesz vállalkozó, mint az, aki ezekkel szemben elutasító.

Emmanuelle FAUCHART és Marc GRUBER⁴⁴⁷ a kutatásukban arra voltak kíváncsiak, hogy a vállalkozó mint alapító szerepéhez kötött értelmezések hogyan befolyásolják a vizsgált személy stratégiai döntéseit. A szociális identitás elméletére alapozva abból indulnak ki, hogy a vállalkozóiság egy személy identitásának és önértelmezésének a kifejeződése. Kvalitatív kutatásukban arra keresték a választ, hogy

a) milyen tipikus alapító-identitásokat fognak találni,

b) mennyire befolyásolja az alapító-identitás a létrehozott szervezet alapdimenzióit.⁴⁴⁸

A mélyinterjúk eredményeképpen a szerzők három alapító-identitáshoz köthető értelmezéssel találkoztak, melyeket az alábbiak szerint neveztek el:

1) „darwinista identitás”, amely elsősorban a saját boldogulását tartja szem előtt 2) „közösségi identitás”, amely úgy tekint a vállalkozására, mint közösségépítésre 3) „misszionárius identitás”, amely úgy tekint a vállalkozására, mint a tágabb

környezet számára hasznos szervezetre

A tanulmány legfontosabb hozzájárulása a vállalkozói identitáskutatáshoz az, hogy az

446 Stryker, 1980.

447 Fauchart & Gruber, 2009.

448 Fauchart & Gruber, 2009, 938. o.

azonosított alapító-identitás és az üzleti döntések között összefüggéseket mutat ki. Ennek megfelelően demonstrálja, hogy a vállalkozói önértelmezés valóban befolyással van az olyan stratégiai dimenziókra, mint pl. a piacszegmentálás, az ügyféligények vagy az erőforrások elosztása.

Melissa CARDON és szerzőtársai a vállalkozói szenvedélyt vizsgáló kutatásukban⁴⁴⁹ az identitáselmélet önigazolással kapcsolatos eredményeit hozzák összefüggésbe a vállalkozói motivációval. Alapfelvetésük szerint a vizsgált vállalkozók fontosnak tartott vállalkozói szerepidentitásai kiemelt hatással vannak a motivációjukra: „az identitások olyan akciók motiváló forrásai, melyek az önértelmezés szociális validálásából erednek. A szerepidentitások az embereket szociális kategóriákba osztják (pl. »én befektető vagyok«), az emberek pedig motiváltak arra, hogy önértelmezésüket ápolják és megerősítsék

azáltal, hogy olyan aktivitásokat vesznek fel és olyan interakciókba kerülnek másokkal, amelyek a fontosnak tartott szociális kategóriának megfelelő szerepelvárásokat

megerősítik, és validálják a hozzátartozó a viselkedést is.”⁴⁵⁰ William GARTNER és szerzőtársai tanulmányára⁴⁵¹ hivatkozva három vállalkozói szerepidentitást határoznak meg: a befektetőt (investor), az alapítót (founder) és a fejlesztőt (developer).

Kutatásukban igazolva látták, hogy a vállalkozói szenvedély mint pozitív érzés akkor jelenik meg, amikor a vállalkozónak lehetősége van arra, hogy az általa fontosnak vélt

szerepidentitásban aktivizálja magát.

Ahogyan CONGER és szerzőtársai⁴⁵² erre felhívják a figyelmet, az identitás- és vállalkozáselméletek implementációja során viszonylag kevés olyan kutatás született, amely a vállalkozói szerepidentitás vizsgálatán túl a személyes identitás hatását is vizsgálta volna. Ezen a ponton a Peter J. BURKE nevéhez köthető identitáskontroll elmélet egyik általunk korábban már bemutatott alaptézisére alapozva azt állítják, hogy a személyes identitások értelmezési standardok, amelyeknek az identitások hierarchikus rendszerében

449 Cardon et al, 2009.

450 „[...] identities are a source of motivation for actions that result in social validation of self-meaning.

Role identities put people in social categories (e.g., »I am an inventor«), and individuals are motivated to maintain and confirm their self-meaning by engaging in activities and interacting with people in ways that confirm the role expectations and validate the behavioral implications of salient social categories.” Cardon et al, 2009, 516. o.

451 Gartner et al, 1999.

452 Conger et al, 2012.

moderáló szerepük van.⁴⁵³ A szerzők ezen a ponton elővezetnek egy hipotézist, amely szerint az értékek úgy működnek, mint a személyes identitás, azaz moderáló szerepük van.

Az elméleti megközelítésekből következnie kell annak, hogy a személyes és a morális identitásnak, vagy az akként működő értékeknek kell hogy legyen szerepe abban a

folyamatban, amely során valaki dönt arról, hogy milyen vállalkozói szereppel azonosuljon, vagy éppen milyen vállalkozói szerepet alkosson meg. Erre az elképzelésükre alapozott empirikus kutatásukkal a személyes identitást és a vállalkozók szociális céljait vizsgálva pedig empirikusan is igazolták, hogy azon vállalkozók, akik számára fontosak az

önmeghaladó (self-transending) értékek, inkább elkötelezettek a szociális célkitűzések irányába. Ez az ICT-elmélet kreatív továbbgondolása még akkor is fontos eredménnyel bír, ha egyébként önmagában tautológiának is tűnhet az az állítás, hogy aki számára

fontosabb a morál mint érték, az etikusan fog cselekedni. Hiszen azt mindenképpen igazolták a kutatók, hogy a morális identitás a vállalkozóiság kontextusában is moderáló működéssel bírhat.

A CONGER-féle kutatócsoport munkájára rímmel Isobel O’NEIL és Deniz

UCBASARAN 52 interjún alapuló kvalitatív kutatása, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a) melyek a személyes identitásnak azok az elemei, amelyek befolyásolják a

vállalkozót abban, hogy fenntartható vállalkozást hozzon létre

b) a személyes identitás hogyan befolyásolja a szociális változásokat előmozdító vállalkozóiságot⁴⁵⁴

Tanulmányukban négy tipikus jellemzőt sikerült azonosítaniuk:

1. a hitelesség és identitásdeficit mint változásgenerátor-elem 2. a vállalkozói szereppel összekapcsolt szabadság

3. a vállalkozói szereppel összekapcsolt elképzelés arról, hogy a vállalkozás legitim módja a változtatásnak

4. a vállalkozóiság mint a változtatás konkrét formája

Mindenképpen ki kell emelnünk, hogy a hitelesség mint az énidentitás egyik fontos eleme, már megjelent MACINTYRE megközelítésében is. Ezen a ponton tehát ismét

453 Burke, a.

454 O’Neil & Ucbasaran, 2010, 7. o.

kapcsolatot láthatunk az elméleti és az empirikus munka között. Tehát O’NEIL és UCBASARAN kutatása alapján kijelenthetjük, hogy a vállalkozóiság összefüggést mutat ezzel a morális identitás koncepcióján belül megfogalmazott elvvel.

Összefoglalva elmondható, hogy elegendő, empirikus adattal is alátámasztott kutatási eredmény támasztja alá azt az állítást, hogy a vállalkozói cselekvés magyarázható és eredeztethető az énidentitásból. Ezt igazolta, hogy mind az ICT-, mind a szociális identitáselméletek implementálhatóak voltak a vállalkozóiság motivációját vizsgáló modellekbe.