2. GAZDASÁGI ÉS MORÁLIS CSELEKVÉS A NAGY ÁTALAKULÁS TÜKRÉBEN
2.3. Kísérletek az utilitarista válasz meghaladására
2.3.3. Kísérletek a vallásfilozófia és a teológia oldaláról
2.3.3.2. Két protestáns hátterű modell
2.3.3.2.1. Georg Wünsch értéketikai gazdaságetikája
WÜNSCH 1927-ben megjelent Evangelische Wirtschaftsethik című munkája sok szempontból a protestáns teológia gazdaságetikai hozzájárulásának modern kori
elindítója. WÜNSCH 1919-ben doktorált az Erlangeni Egyetemen teológiából, majd 1926-ban jelen volt, amikor Emil FUCHS és Erwin ECKERT nevével fémjelezve megalakult a Bund der religiösen Sozialisten Deutschlands, azaz a vallásos szocialista mozgalom németországi szövetsége.
WÜNSCH gazdaságetikai megközelítése Max SCHELER hatására egy olyan értéketikai koncepció, amelyben a legfőbb érték Istenhez köthető. A szerző szavaival fogalmazva: „Ebben az értelemben úgy »döntünk«, hogy az a szent a legfőbb érték [...].”123 A keresztény etika pedig az Istenfogalomnak, és az abból levezett értéknek a
következménye. Tehát WÜNSCH teológiai etikája igazi protestáns etika abban az
értelemben, hogy mindvégig arra törekszik, hogy a dogmatika maradjon az előtérben. Az etika nem más, mint az Istenről mondottak és vallottak következménye az élet különböző területein. Az etika „a különböző szakterületek között hoz létre kapcsolatot a kellés (sollen) nézőpontjából”.124 A keresztény etika számára a gazdaság mint probléma ezek alapján úgy foglalható össze, hogy arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen az a
gazdaság, amilyet Isten akar vagy Isten is akarna. WÜNSCH szerint azonban ebből adódik a teológiai ihletettségű gazdaságetika problémája is, ugyanis Isten és a gazdaság egymástól távol eső értékek. A gazdaság természetét az anyagi szükségletek kielégítésének
kiszolgálása jelenti,125 továbbá Isten és a gazdaság között még nehezebb kapcsolatot
123 „Und in diesem Sinne 'entscheiden' wir uns für das Heilige als Hauptwert [...].” Wünsch, 1927, 124. o.
124 „Ethik […] die Beziehung zwischen verschiedenen Sachgebieten unter dem Gesichtspunkt des Sollens herstellt […].” Wünsch, 1927, 270. o.
125 Wünsch, 1927, 360. o.
teremteni, mint Isten és a világ között.126 Ez a távolság nem csak abból adódik, hogy a gazdaság azt állítja magáról, hogy egy empirikus, leíró és elemző kvázi
természettudomány. Ugyanis WÜNSCH szerint éppen ellenkezőleg, azt kell mondanunk, hogy a gazdaság tele van irracionális elemekkel, ezek azonban elvesztették kapcsolatukat a szenttel.127 Ezért el kell vetnünk azt is, hogy az ökonómia olyan kényszerítő erejű
összefüggésekről (Zwangszusammenhang) tudna, melyeket például az etika felől
lehetetlen lenne felülírni. S ahogyan korábban láthattuk, ez az érvelés évtizedekkel később Peter ULRICH munkásságában is visszaköszön. Kérdés azonban, hogy vajon WÜNSCH megközelítése osztja-e azt a feltételezésünket is, miszerint az 1700-as évek utáni gazdaság valami egészen más, ami nem hasonlítható össze – éppen a nem racionális elemek
tekintetében – az ember(iség) korábbi gazdasági aktivitásával. Megközelítését áttekintve úgy tűnik, hogy nem annyira érzékeny erre a változásra, és azt inkább a liberális
kapitalizmus jelenségéhez köti.
Ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy amit korábban a morális és az ökonómiai elvek autonómiájából következő integrációs problémaként fogalmaztunk meg, az WÜNSCH számára is realitás. Munkájában ugyanis megkülönbözteti egymástól a gazdaság teleológiai és technikai autonómiáját. Utóbbi a célok megvalósításához szükséges
eszközök autonómiáját jelöli, amelyet szigorúan külön kell választanunk a betöltendő cél autonómiájától. A gazdaságnak ugyanis van olyan célja, amelynek betöltése kizárólag annak feladata és autonómiája, ami nem több és nem kevesebb, mint az anyagi szükségletek betöltése, s ezzel az élet megőrzésének a célja az alapja. A két
autonómiafogalom egyúttal megmutatja a rendszeren belüli etikai kérdést, amely nem más, mint „a szükségletek és az eszközök közötti harmónia kialakítása”.128 Amennyiben ez a harmónia nincs meg, akkor könnyen kialakulhat a gazdaság démoni működése, vagyis az a helyzet, amikor a gazdasági cél öncéllá válik, és minden más érték fölé helyezi magát. A konkrét helyzettől független termelékenység, ami túlzott termeléshez vezet, e démoni működés legplasztikusabb példája.129 Ennek történelmi megvalósulása pedig a liberális
126 Wünsch, 1927, 273. o.
127 Wünsch, 1927, 275. o.
128 „[...] die Harmonie zwischen Bedarf und Deckungsmittel herzustellen.” Wünsch, 1927, 384. o.
129 Wünsch, 1927, 393. o.
kapitalizmus.130 A kijelentés alapján sejthetjük, hogy WÜNSCH nem volt rajongója az általunk modern piacgazdaságnak vagy kapitalizmusnak nevezett gazdasági formának. Ám ezen a ponton fontosabb azt kiemelnünk, hogy az 1920-as években a gazdasági
rendszerek közötti versengés korántsem tűnt annyira lejátszottnak, mint manapság.
Ebben az értelemben tehát a vallásos szocialista WÜNSCH nyilvánvalóan „baloldali”
teológiát írt.
A démoni gazdaság gondolatában ott van az értéketikának és az 1920-as évek perszonalista és dialektikus teológiai gondolkodásának a találkozása, miszerint Isten és a világ, ebben az esetben Isten és a gazdaság között kialakult szakadékot kizárólag Isten oldaláról lehetséges áthidalni. „Csak akkor oldható meg a probléma, ha a gazdaság szolgálata egyúttal Isten szolgálata is, azaz amikor alávetem magam a gazdasági autonómiának, akkor egyúttal Istennek is alávetem magam.”131 Az értéketika rendszerében megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a szent mint legfontosabb érték magasabb rendű, mint az anyagi szükségletek betöltésének az értéke. Ezért a gazdaság teleológiai autonómiája korlátozott autonómia csupán, aminek alá kell rendelődnie az etika autonómiájának. Leegyszerűsítve tehát nemcsak arról van szó, hogy a gazdaságban nem szabad felcserélni a cél–eszköz viszonyt, például a mesterségesen gerjesztett
termeléssel, hanem hogy maga a cél is egy alacsonyabb rendű cél a teológiai etika
szempontjából. Összefoglalva WÜNSCH megközelítését, a saját szavaival azt mondhatjuk, hogy „a gazdaság arra is rendeltetett, hogy más magasabb rendű célok mellett a
keresztény célt, azaz Istent is szolgálja. Ezáltal a gazdaság Istennek alárendelt, és arra rendelt, hogy betöltse parancsait. A keresztény ember számára tehát a gazdasági
tevékenykedés Istennek engedelmes cselekvést jelent. Így az Isten akarata az, ami határt állít a végtelen termelésnek, ezáltal véget vet a démoni gazdálkodásnak […]”.132 WÜNSCH
130 Wünsch, 1937, 475. o.
131 „Nur dann gibt es eine Lösung des Problems, wenn der Dienst an der Wirtschaft zugleich als Gottesdienst gelten kann, so daß, wenn ich mich den autonomen Forderungen der Wirtschaft unterwerfe, ich mich gleichzeitig Gott unterwerfe.” Wünsch, 1927, 279. o.
132 „[...] es ist die Bestimmung der Wirtschaft, neben andern werthöheren Zielen auch dem christlichen Ziel, also Gott, zu dienen. Damit wäre die Wirtschaft Gott untergeordnet und dazu bestimmt, sein Gebot zu erfüllen. Wirtschaftshandeln bedeutete damit für den Christen ein Handeln an der Wirtschaft im Gehorsam gegen Gott. Der Wille Gottes bildet dann die Begrenzung des unendlichen
Produktionsstrebens, er bedeutet die Aufgaben der Wirtschaftsdämonie […].” Wünsch, 1927, 402. o.
maga is önkritikus kijelentésével kapcsolatban, és megjegyzi, hogy az etika szempontjából állításában még kevés a konkrétum. A konkrétumok megfogalmazása kapcsán
vezérelvként ezért vezeti be a keresztényi felebaráti szeretet koncepcióját. Ezek alapján a keresztény gazdaság ideálja a korlátozott szükségletekre épülő gazdaság.133
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy WÜNSCH mint kvázi gazdaságetikai előfutár, nem osztja azt az állításunkat, hogy a modern gazdaság alapvetően különbözik a korábbi évszázadok gazdaságaitól, ezért az alapproblémát nem annyira a két autonómia egymásnak feszülésében látja – bár tesz ezzel kapcsolatos megjegyzéseket –, hanem sokkal inkább egy konkrét gazdasági forma, az általa démoni gazdaságnak nevezett liberális kapitalizmus rendszere az, amely megkívánja a teológiai etika oldaláról a
korrekciót. Az értéketikai gondolkodásában tulajdonképpen nem jelent komolyabb logikai kihívást kimondani, hogy vannak magasabb rendű értékek és célok, és az Isten–gazdaság viszonyban ez a mérleg az Isten és a szent értéke felé dől el. Az eddigi vizsgálódásunk szempontjából tehát WÜNSCH időben és szellemi értelemben is határponton helyezkedik el: ugyan több szempontból hasonló irányban haladnak a gondolatai, mint a korábban bemutatott gazdaságetikai megközelítések, azonban a fő problémát még nem a két autonómia szükséges integrációjában látja, hanem alapvetően a teológiai etika keretén belül kívánja tárgyalni a gazdaság etikai aspektusait.