Egy mű filozófiáján természetesen nem tételes elvek rendszerének feltárását ért-jük, hanem olyan elvont fogalmakhoz kapcsolódó gondolatokat vagy azok rend-szerét, amelyekkel a filozófia foglalkozik. Az sem kizárt, hogy egyes filozófusok koncepcióinak hatását közvetlenül is látjuk egy művön, amit néha a korszellem-nek is tulajdoníthatunk. A művek időszemlélete, amelyről korábban (a krono-toposz-fejezetben) már esett szó, az író világszemléletét is közvetítik. Például Proust vagy Nabokov időfelfogásában közvetlenül érzékelhető Bergson már többször említett, szubjektív időről szóló elméletének hatása (Idő és szabadság, 1889). A művészet Bergson szerint a szubjektív idő (durée) és az intuíció birodal-ma. Az emlékezés irodalmára nagy hatással volt az a gondolata, hogy minden pillanatunkban velünk él egész múltunk. Bergson relatív, felcserélhető viszonyba helyezte a múlt-jelen-jövő viszonyát is, és bevezette az egyidejűség-gondolatot is, ami a szinkronicitás jungi fogalmának előzménye, a véletlenek egybeesése, az egy időben történő dolgok összefüggésének sejtése, illetve utólagos felismerése.100 Az irodalmi művekben a véletlennek és a különböző helyeken történő egyidejű eseményeknek óriási a szüzséformáló szerepe (lásd például Nabokov kozmikus szinkronizáció fogalmát, a 2. kötet Nabokov-fejezetében). A filozófiai absztrakció, egy elvont szempont felvetése azért lényeges, hogy tudatosítsuk, hogy az iroda-lom mindig a létre vonatkozó általános, „nagy” kérdéseket vet fel. Ezek nem mu-tatkoznak meg önmaguktól, ezekre rá kell keresni.
Egy-egy irodalmi szövegből összeállítható alkotójuk világlátása is, ahogyan időről (múltról és jövőről), térről (például Kelet-Nyugat ellentétéről), saját kul-túrájáról és a történelemről, a történelmi és kulturális hagyományokról, a koz-moszról és az ember helyéről gondolkozik a világban. „Mi az ember helye a tör-ténelemben? Mi a metafizikai rendeltetése? – kérdezi Danilo Kiš. – Én ezeket a bonyolultabb formákat veszem célba és öntöm irodalmi formába.”101
100 Jung, C. G.: Szinkronicitás. In Hark, H. (szerk.): C. G. Jung alapfogalmainak lexikona 1–2.
Ford. Bodrog Miklós. Bp., Kossuth, 1998. 2. 109–111.
101 Kiš, D.: Die Prosa darf nicht lügen. [A próza nem hazudhat. Interjú.] Blažek, V.: Ein Gespräch mit dem jugoslawischen Schriftsteller Danilo Kiš. Süddeutsche Zeitung Nr. 222, 27–28. 09.
1986. 15.
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | VADEMECUM
Alapvető közelítő kérdésekben vehetjük szemügyre, vajon a lineáris, törté-nelmi, illetve vallási-megváltási időelképzelés dominál egy műben, vagy pedig az örök visszatérés körkörös elképzelése, amely a természet ciklusait és az erre vonatkozó mitológiai elképzeléseket tükrözi. (Ez a kronotoposz elvontabb tár-gyalása, amit már annak tárgyalásakor mérlegelhetünk, hiszen az elemzés, mint említettem, nem hierarchikus, még sorrendi szabályt sem tud követni első meg-közelítésben, legfeljebb írott dolgozatban).
Az „eszmei mondanivaló” megfogalmazása az iskolai tantervben kényszerű összefoglalója vagy lezárása volt valaha egy órának, de csak annak – egy elemzés soha nincs befejezve. Egy-egy szakaszának lezárása azonban természetes igénye a Hallgatónak, az ő rendteremtő elméjének, hiszen a továbblépéshez egy megfo-galmazott, megfogható összegzés támaszt nyújthat. Egy kész részkövetkeztetés a gondolattérképben önálló helyet biztosít a logikai láncolatban és a szabad asz-szociációk terepén is. Az összefoglalással szembeni ellenérzéseket háttérbe állít-va a mű számunkra közvetített aktuális igazságát, redukált lényegét nevezhetjük egy-egy mű mondandójának, üzenetének. (Ez nem azt jelenti, hogy a szerző üzen vagy az ő szándékát fogalmazzuk meg.)
Ritkán lehet az állatmesék végére jellemző morális következtetéseket levonni az irodalmi művekből, lélektani helyzetekre adott válaszokat még kevésbé, kü-lönösen a modern irodalomban. Anna Karenina sorsa nem ad választ arra, mit tegyünk, ha a házasság elromlik, noha a regény sok jelenetéből lehet jó kérdése-ket feltenni hasonló helyzethez (például az öngyilkosság elsősorban nem morá-lis, hanem filozófiai értékeléséről).102 Ez a kérdés a mű mondandójához tartozik, amelyet nemcsak az eseményekkel, hanem az elemzés evvel összhangban álló formai jegyeivel is alátámaszthatunk. A törekvés nemcsak az, hogy az elemzé-si szempontok egymás közötti kapcsolatainak feltárásával egyre többet tudjunk meg a műről, a világról és magunkról. Az elemzés éppen az elvont gondolkodás felé tett lépések sorozata, és menet közben születik meg az intellektuális tevé-kenység érzéki öröme – a szöveg öröme és gyönyöre.103
102 Tanulságos naiv mérlegelést olvashatunk a 20. század egyik legkorábbi bonyolult regényéről, James Joyce Ulysseséről, ahol a cikk szerzője a filozófiai, szerkezeti és nyelvi kérdések he-lyett egyetlen hős viselkedésére figyelve felveti, miért nem cselekszik semmit Bloom, ami-kor megtudja, hogy felesége megcsalja. Parks, T.: The Books We Don't Understand. The New York Review of Books, 2017. http://www.nybooks.com/daily/2017/08/15/the-books-we-dont-understand (megtekintés 2017.08.24.).
103 Barthes, R.: A szöveg öröme. Ford. Mihancsik Zsófia. In Barthes, R.: A szöveg öröme. Bp., Osiris, 1996. 75–116.
A GONDOLATTÉRKÉP
Az elemzés kapcsolati-kapcsolási játékának vizualizálásra, rögzítésére, tovább-vezető rendszerezésére alkalmas a gondolattérkép (mind map) módszere. Az-zal kezdtük, hogy minden műben keressük meg a számunkra érdekes rétege-ket – az összegzésben ugyanide térhetünk vissza azzal, hogy most már a mű is elénk tárta, mi benne a fontos. A könyv 2. kötetének első felében lesznek levezetési kísérletek, illetve konkrét szóbokor-ajánlatok a gondolattérkép elin-dításához.
Kész rajzokat nem tartalmaz a könyv, mert ezeket nem ugyanolyan hasznos nézegetni, mint sajátokat készíteni, hiszen a sajáttá tevés elengedhetetlen állo-mása a fogalmak megtalálása, az összekötő vonalak saját kezű felrajzolása és megtervezése. A gondolattérképben nem az eredmény, hanem a hozzá vezető út a lényeges, mert, mint említettem korábban, inspirál. Mások kész gondolatait vagy egy egészében elénk kerülő komplex eredményt sokkal nehezebb követni és átlátni. A gondolattérkép ezen felül saját építmény, személyes alkotás. A sa-ját elemzés során kiküzdött sasa-ját felismerések alaposabban bevésődnek, mint a másoktól olvasott elemzés, a készen kapott gondolatok. Amire maguk jövünk rá, az jobban bevésődik. De még idegen gondolatok esetében is hatékonyabb tanulási módszer a jegyzeteléssel kísért tanulás, az átforgatott, magunknak át-strukturált szövegkép. Joseph Czapski például 1940—1940 telén a grjazoveci szovjet fogolytáborban gondolattérképben elevenítette fel és elemezte Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című nagyregényét fogolytársainak.104
A saját kézírás, különösen a folyóírás önmagában is elősegíti a módszeres gondolkodást. Előre tervezést kíván meg, ritmizálja a gondolatokat, megjeleníti a szavak és fogalmaink születését. A rajz folyamata rugalmas, színek és geomet-riai kiemelési formák dinamikus beszúrását és átcsoportosítását engedi meg,
104 https://www.researchgate.net/publicati_/294425909_Conte xtures_graphiques_dans_les_
manuscrits_d%27auteurs_reperes/figures?lo=1 Angol fordítását ld. https://www.brainpickings.
org/2019/07/31/jozef-czapskilost-time-proust/ (megtekintés 2020.01.18.).
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | GONDOLATTÉRKÉP
mozgósítja az asszociációkat, összekapcsolja a különböző agyi területeken folyó tevékenységet (képalkotást és fogalomalkotást, logikát és csapongást).
Egy előadáshoz készített vázlat vagy kiosztmány (hand-out), egy vetített dia-sor elkészítése hasonló rendszerezést jelent, csak azok lineárisak és ezért nem nyitottak. A prezentációk terén ezért tudott forradalmi változást hozni és üzleti sikert elérni a Prezi, mert a linearitást törte meg lényegében a gondolattérkép formájának felhasználásával. A Prezi a közelítés bevezetésével pedig szinte há-romdimenziós bemutatást tesz lehetővé.105
Érdekes a kollektív gondolattérkép-készítés is; egy szemináriumi csoportban a közös következtetések együttes berajzolásakor az elhelyezés megvitatása is új gondolatokra adhat alkalmat.
105 Prezi-projekt: www.prezi.com. A gondolattérképhez számos színes és rajzos szoftvert is kínál az internet, ez már a Hallgató választása, technikai tudása és pénztárcája függvényében. Eze-ket nem sorolnám fel, mert nem mind próbáltam ki, és reklámnak is minősülhetne. Tapasz-talatom szerint nemcsak elegendő, de inspirálóbb is egy megfelelő méretű, pl. A3-as papír és néhány színes toll.
ÖSSZEGZÉS
Az 1. kötetben elmondottak számomra egy módszerré álltak össze, és (ami fő), érdekes kreatív játékká. Úgy gondoltam, hogy mások számára is hasznosak le-hetnek. Számomra fontos kezdeti lépés, hogy el tudom különíteni a lényegében objektívan rendszerezhető, egyetemes, vagyis mindenki számára érthető, és a szubjektív, személyes élményekkel asszociált területeket (ami nem kis dolog ön-magában sem). Olyan módszert szerettem volna összeállítani tankönyvemben, amivel bárkit tanulással kapcsolt élményhez lehet juttatni. Az elemzés alapfo-kán a gondolattérkép módszerével akár kulturálisan hátrányos helyzetűeket is a kultúra és a szövegértés felé lehet irányítani, ezért a tanárképzéshez biztosan javasolható.
A pszichológia és a modern agykutatási eredmények segítségével igyekeztem bebizonyítani, hogy mindenkinek szüksége van irodalomhasználatra, művészet-re, műértésművészet-re, szövegértésre. Társadalmi méretekben mindenkinek biztosítani kellene a hozzáférést a kultúrához, különben a tömegek elvesztik a felemelkedés esélyét, sőt igényét is. Az irodalom, a színház és a film egyedülálló módon fej-leszti az empátiát, belehelyezkedést a mások helyzetébe, mások megértését. Más művészeti ágak, például a szimfonikus zene, bár erős érzelmeket is tud kelteni, nem segíti ezt, és a képzőművészet is ritkán, mert sta tikus.
A megértés nyitottabbá tesz bennünket, fejleszti empátiánkat és képessé-günket a toleranciára. Az egyszerre érzelmi és intellektuális megismerés nem-csak más emberek iránt, hanem más csoportok, népcsoportok, nemzetek és az ő történetük és történelmük iránt is fogékonnyá tesz. Formálja és ösztönzi az em-lékezést, egyaránt alakítja a privát és a közösségi emlékezetet, tudatosítja a saját és az idegen fogalmait és dialógusban tartja a közöttük lévő viszonyt. Mindez hatékonyan járul hozzá a gyűlölködés mérsékléséhez, ami még a politikai szélső-ségekhez csatlakozás ellen is védelmet adhat.106
106 Eagleman undorkísérlete azt mutatta ki, hogy a másik embertől idegenkedő, nem empatikus emberek túlnyomó része ideológiai szélsőségek rabja. Eagleman, D.: The Brain. The Story of You. Edinburgh – London, Canongate, 2015. 113–114.