Egy mű képi világát a korábbi iskolai oktatás szóképek összegyűjtésével szokta kezdeni, és elsősorban a lírai művekre tartotta jellemzőnek. Egy mű képi világá-ba azonvilágá-ban mindazon leírások beletartoznak, amelyeket vizualizálunk, és ezen belül lényeges az, hogy milyen képekre koncentrál a szöveg és milyen eszközök-kel valósítja meg. Dominálhatnak tájleírások, természeti képek, városképek vagy belső terek, ezeknek leírásában a színek vagy éppen azok hiánya, az embereket a tárgyakhoz fűző viszony vagy a személyleírások – illetve ezek aránya és egy-máshoz kapcsolódása is az elemzés tárgya. Amikor Iszaak Babel egymás mellé tesz egy földgömböt és egy koponyát Gedali régiségboltjában, a két tárgy hasonló kereksége, a forma teremt vizuális metaforát és kapcsolatot köztük – az egyén és a földkerekség sorsa között. A lehetőségek száma szinte végtelen, hiszen minden író azért lesz író, hogy másképpen írjon, mint a többiek.
A leggyakoribb művészi kép a metafora, mégis elméleti munkák sorában boncolgatják elméletét és alfajait. A metafora definíciójaként az összevont ha
sonlat velős megnevezést javasolták valaha az iskolákban. Két eddig össze nem kapcsolt dolog kerül egymás mellé, aminek szokatlansága megfejtésre vár. Az új szókapcsolat két eleme közti oszcilláló asszociáló tudati folyamatnak határozta meg a hatásesztétika, ami érinti korábbi témánkat, az olvasás vagy rákövetkező elemzés gondolati örömét.
A Gestalt-pszichológia (alaklélektan) alaptétele, hogy a részek összege nem azonos az egésszel, itt maradéktalanul érvényesül. Amikor Mandelstam azt írja a 20. századról, hogy „vek-volkodav”, „szilaj farkasvadász-kor a vállaimon”,87 ak-kor egy elvont és egy konkrét szót társít. A metaforákat éppen ennek alapján lehet aprólékosan osztályozni, milyen elvont fogalmi kategóriába tartozik a társított két szó (ezt Andrej Belij mesteri fokon alkalmazza Gogolról szóló tanulmányá-ban).88 Ha a vers orosz szövegéhez fordulunk, látjuk, hogy a „volkodav” szóban még két szóelem gazdagítja a jelentést: ez ugyanis a farkasvadászatra használt
87 Mandelstam, O.: A jövő korokért. Ford. Garai Gábor. In Uő.: Csillapíthatatlan szavak. Bp., Euró pa, 1973. 108.
88 Белый, А.: Мастерство Гоголя. М. – Л., ГИХЛ, 1934.
KÉPVILÁG, STÍLUS
kutyafajta neve is oroszul: „farkasfojtó”. A baljós hangzást az ismétlődő és kerete-ző „v” hangok és a monoton mély magánhangzók is valóban mélyítik (a volkodav kiejtése valkadav).
A metafora az eddig kimondatlan szavakkal a kimondhatatlan megközelíté-se: „Elfeledtem szavam […], ajkamon fekete jégként ég és kínoz az emlék” – írja Mandelstam másutt (Lasztocska).89 A fekete jég és az égető jég sem csak e két szó keltette elsődleges jelentésében vesz részt, az ajkakon égő szó Puskin Pró
fétáján keresztül bibliai allúzió. Éppen ilyen messze vezető asszociációk felkel-tésére valók a metaforák. A metaforák átszövik életünket, a hétköznapi nyelvtől a művészet és a kreatív gondolkodás minden formájáig, az egzakt tudományt is ideértve (mint már volt szó erről), hiszen az eddig nem felfedezett dolgokra és képzetekre új fogalmakat kell találni.90 A dekonstrukció elmélete, pontosab-ban Jacques Derrida, a metaforát mindenre kiterjeszti, mert azt állítja, hogy a szavaknak nincsen többé szó szerinti értelme, minthogy a valóság is kétséges.
A nyelv csak apóriák halmaza, már nem magyarázhatja vagy jelölheti a jelöltet, és a kettő kapcsolata sem meghatározható.91
Hasznos elmejáték lehet a metaforagyakorlat, ha egyes metaforákba hossza-san belegondolunk, és gondolattérképbe is foglaljuk messzire engedett asszociá-cióinkat.92 „Lehet, hogy a világtörténelem néhány metafora története, mondja Jorge Luis Borges, s előadásának zárómondatában így korrigálja a gondolatot:
lehet, hogy a világtörténelem néhány metafora különböző intonálásának törté-nete. Ha a világtörténelmet nem is, de az irodalomtörténetet ma már el tudjuk képzelni értelmezéstörténetként, vagy éppen a metaforák létrejötte és kiürülése, elevensége és elhalása, valamint a megértésükre irányuló törekvések szüntelen váltakozásaként” – írja Thomka Beáta.93
89 Saját fordítás H. Zs. A mondat második sora (ajkamon fekete jégként ég és kínoz az emlék) teljesen kimaradt a magyar fordításból, amelynek a címe is A fecske helyett a kezdősor lett. Vö.
Mandelstam, O.: Szólni akartam, de elfeledtem szavam. Ford. Lator László. In Uő.: Csillapít
hatatlan szavak. Bp., Európa, 1973. 65.
90 A vizuális művészetekben a metafora analógiája a montázs, amely a filmben éppen a forma-lizmus idején jelenik meg, Szergej Eisenstein nemcsak alkalmazta, az éles vágásokkal együtt, hanem elméleti írásaiban is tárgyalta. Eisenstein, Sz.: Montázs 1938. Ford. Berkes Ildikó. In Bárdos Judit (szerk.), Eisenstein, Sz.: Válogatott tanulmányok. Bp., Áron, 1998. 151–184.
91 Javasolt belépő Derrida világához és a dekonstrukció helyes értelmezéséhez: Interjú Angyalosi Gergellyel: Titok nélkül nincs irodalom. Litera 2019. október 25. https://litera.hu/magazin/
interju/angyalosi-gergely-titok-nelkul-nincs-irodalom (megtekintés 2019.10.31.).
92 „Párizs az én Bakonyom” (Ady), „tapsikolnak a jázminok” (József Attila).
93 Thomka Beáta: Metafora, interpretáció, teória. In Kabdebó Lóránt, Kulcsár-Szabó Ernő (szerk.): Az irodalomértés horizontjai. Párbeszéd irodalomtudományunk modern hagyomá
nyával. Pécs, JPEK, 1995. 187. http://mek.oszk.hu/05800/05839/pdf/irert09.pdf (megtekin-tés 2019.10.31.).
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | VADEMECUM
A képi világ megmutatja a kicsi részletek kidolgozottságát, és ezektől mint ob-jektívan megfigyelhető elemektől vezethet az egész művet jellemző összbenyo-másig. A képhasználat erősen jellemezheti magát a szerzőt és egyes műveket is.
Marcel Proust egy-egy tárgyból, kis részletből kiinduló képgazdag emlékfutamai (az emlékelőhívó nevezetes madelaine-sütemény), vagy Vladimir Nabokov in-variánsai (több mint százat soroltam fel könyvemben, a névmutatóban), köztük a tó, a sziget, a telefon, a vakság, az ösvény és sorolhatnám. Jurij Olesa Irígység című regényében mindenféle tükröző tárgyak alkotnak rendszert, mítoszi óriá-sokká, sőt a folklórból vett rémekké nagyított tárgyak szerepelnek: a kolbász, az Ofélia nevű gép, a párna (lásd a 2. kötet Olesa-fejezetét). Az egyedi képalkotások eggyé válhatnak a szerzők nevével.
A képi világ sajátos esete az ekfrázis, amikor valóban létező képet, tágabb ér-telemben vett művészeti alkotásokat ír le egy szöveg. A vizuális ábrázolás szóbeli ábrázolásának feszültségét egyrészt az adja, hogy a vizuális benyomást szavak-kal átadni lehetetlen, másrészt az, hogy a leíráshoz kiemelt részek kiválasztása mindig szubjektív, viszont a kép kiválasztása célzatos.94 Klasszikus példája Dosz-tojevszkijnél A félkegyelműben Hans Holbein 1522-ben festett A halott Krisztus című, máig talányosnak tartott és aktívan elemzett képének értelmezése, amely szerint a nagyon széles, de szokatlanul alacsony, szinte csíkszerű képen Krisztus csupán egy emberi hullára emlékeztet, nem pedig szent vértanúra. A Rogozsin szájába adott gondolatok szerint ez a kép elveszi a hitet a feltámadásában.
(Ezt a laposan rá nehezedő felső vonal is megerősíti, szinte lenyomja a testet, elvágva az utat a transzcendens értelmezés felé.) Dosztojevszkij saját megrázó élményét adta hősének, mert a kép láttán Baselban rosszul lett, ami majdnem epilepsziás rohamba torkollott.95
Könyvünkben is szerepelnek jelentős ekfrázisok. Iszaak Babel Lovas had
seregében Pan Apolek templomi képei kulcsot adnak a novellaciklus értelmezé-séhez. A festő egyszerű embereket, közülük is a kivetett páriákat, koldust, prosti-tuáltat festi meg a szentképein. Ezt a világlátást követi az író is, aki a kozákokat magasztosítja fel hősökké. Andrej Platonov Dzsanjának főhőse egy képet lát le-endő felesége moszkvai lakásában, amelyen a föld és az ég elszakad egymástól, leszakítva a felhőkön átkukucskáló kíváncsi ember fejét. Egyfajta allegória lehet ez az ideálok kereséséről, annak kudarcáról. Nabokov novellája, A múzeumban egy megbízatással kezdődik, egy vidéki múzeumban őrzött kép felkutatásával
94 Az ekfrázisról ld. Hetényi, Zs.: Экфраза о двух концах – теоретическом и практическом.
B: Heller, L. M. (Ред.): Экфрасис в русской литературе. Труды Лозаннского симпозиума.
Lausanne, Université de Lausanne, 2002. 162–166.
95 Az 1867-es látogatásra egész elméletet alapozott Julia Kristeva: Le Christ mort, de Holbein. In Kristeva, J.: Soleil noir. Dépression et mélancolie. Paris, Éditions Gallimard, 1987. 117–150.
KÉPVILÁG, STÍLUS
bízza meg a barátja az éppen oda utazó elbeszélőt, aki ugyan vonakodik, de egy vihar éppen a múzeumba kergeti be. Egy sor kiállítási tárgyat mutat be a szöveg, köztük képeket, amelyeknek esetlegessége és múzeumba nem illése asszociációs elemzésre invitál.96
A számos szókép és alakzat közös vonása, hogy nem a megszokott nyelvi for-mában kerülnek egymás mellé szavak. Maguknak az alakzatoknak a száma is tekintélyes, de értelmezésük szinte végtelen, ezért mindig az adott szövegben kell a koherens elemzésben elhelyeznünk.
Az irodalmi elemzés elődtudományágai közül a poétika és a stilisztika első-sorban a szónoki beszédet és lírai műveket vizsgálta a művészi eszközök hasz-nálatának szempontjából. Ezeknek mesteri alkalmazása egyrészt követelménye, másrészt értékmérője volt a klasszikus formáknak. A szép, harmonikus hangzás, a pontos rímek és azok változatos képletei és elrendezése (szótagszám, hangsúly, hosszúság függvényeként), a hangismétlések, a hangutánzás és a hangfestés (звукопись) együttesen a szöveg hangszerelésnek is nevezhető, ami az oroszban elterjedt műszó (инструментовка). „Nincs különbség az ékesszólás [Rede] he-lyes szabályai és az ún. retorikai alakzatok között. Tulajdonképpen mindaz, amit általában ékesszólásnak hívunk, figuratív nyelv” – mondta Nietzsche, aki számára
„[a]z ékesszólás és a stílus az alakzatok elméletéből származó alkalmazott forma.”97 A szimbolizmus zeneiségre törekvő ornamentális szövegei a líra minden eszkö-zét alkalmazták a prózában, rímet, ritmust, hangalakzatokat (például alliterációt, anagrammát). Itt is érvényes az elv, hogy észrevevésük csak az első lépést jelenti, a második lépés annak a jelentésnek, értelemnek a megkeresése, ami a nagyobb szövegegységek jelentését támogatja. (Például Nabokovnál az alliterációk szokat-lanul nagy mennyisége a tükörmotívumaihoz társul, igaz, gyakran mindössze szó-játékként is alkalmazza.) Az alliteráció tulajdonképpen hangrím, még pontosab-ban betűrím, és a betűk önálló jelentéssel történő felruházása egyre nagyobb teret kap a 20. századi prózában (lásd például a záum értelmen túli nyelvét).
A betűk szemantizálása (jelentéssel történő ellátása grafikai formájuk vagy más jellemzőjük alapján) kifinomult kódolása a szövegnek. Ezt például Nabokov is használta, de nem véletlenül, hiszen sok vizuális művészhez hasonlóan szinesz-téta volt, azaz önkéntelenül kapcsolt agyműködése jelentést a betűkhöz.98 A szép
96 Ld. Хетени, Ж.: „Идеальная нагота”. Мотивы масонской инициации в рассказе Вл.
Набокова Посещение музея. Studia Slavica Hung. 2003/1–3. 105–121.
97 Idézi Paul de Man, Nietzsche mindössze két hallgató előtt Baselban 1872-ben tartott retorika-órájának egyetemi jegyzeteit elemezve. De Man, P.: A trópusok retorikája (Nietzsche). Ford.
Vástyán Rita. Helikon 1994/1–2. 37.
98 Ld. erről könyvemben: Nabokov regényösvényein. 645, 910.
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | VADEMECUM
szöveg elkerülése is lehet poétikai eszköz: Szergej Dovlatov például tudatosan irtotta prózájában az egymást követő, azonos betűvel kezdődő szavakat. Létez-nek a szóelejin kívül belső és szótagismétléses alliterációk, mássalhangzók más sorrendű összehangzatása, hangzócsoportok ismétlése (például Nabokov a Szt- kezdetű nevekkel és szavakkal érzékelteti, hogy mindenki Sztarov herceg tör-vénytelen gyereke, a Nézd a bohócot! című regényében). A betűjátékok egyben vizuális ismétlődést is jelentenek, valamint nagyobb, szószerkezeti játékok részét alkothatják, anagrammákat építhetnek.
A retorikai megformáltság főként a szintaktika és a szófordulatok szintjén koncentrálódik, és pontos latin vagy görög megnevezése van számtalan olyan formájának,99 amelyekre egyre kevésbé érzékeny a mai olvasó, részben azért, mert a modern szövegek már nem követnek szabályokat és előírásokat. Az iro-dalmi stílus (kifejezésmód) összefoglaló szó, a formanyelvi eszközök összessége.
Köthető történelmi korokhoz (klasszicista, romantikus), köthető egy-egy íróhoz, nyelvi beszédrétegekhez (lásd a narráció leírásánál), a beszélőhöz (vagy irodal-mi hőshöz). Meghatározó eleme a lexika (szókincs, szóhasználat). A stilisztika nem véletlenül volt külön tudományág, kis túlzással állítható, hogy egyidős az irodalommal.
99 Szabó G. Zoltán, Szörényi László: Kis magyar retorika. Bevezetés az irodalmi retorikába. Bp., Tankönyvkiadó 1988. http://real.mtak.hu/43137/1/Kis Magyar Retorika.pdf. (megtekintés 2018.02.13.).