Iszaak Babel: Lovashadsereg, Odesszai történetek, Gedali1
Babel Odesszában született, jómódú zsidó családban. Kereskedelmi gimnázium-ba járt, de vallásos nevelést is kapott. Tudott jiddisül, kitűnően beszélt franciául.
Az első világháború alatt Petrográdba került, itt találkozott Gorkijjal, aki arra biztatta, ismerkedjék meg közelebbről az élettel. 1926-os Önéletrajzában írja:
És hét évre – 1917-től 1924-ig – az emberek közé mentem. Ez idő alatt voltam katona a román fronton, aztán szolgáltam a Csekában, a Közoktatásügyi Nép-biztosságon, élelmiszerbegyűjtő-osztagnál 1918-ban, a Jugyenyics ellen harco-ló Északi Hadseregben, az Első Lovashadseregben, az Odesszai Kormányzósá-gi Bizottságnál, voltam tördelőszerkesztő a 7. szovjet nyomdában, Odesszában, voltam riporter Pétervárott meg Tifliszben, és voltam még sok egyéb.2
1924 után Moszkvában élt. Első felesége Párizsba emigrált, ott született meg lá-nyuk. Később Babel újra megnősült Moszkvában, ahol szintén lánya született.3
Odessza sokszínű, nyüzsgő hangulata a húszas évekre egész írócsoportot adott az orosz irodalomnak: Eduard Bagrickij, Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov, Valentyin Katajev, Jurij Olesa és Szemjon Hecht mind innen érkeztek. Ez a multikulturális, nyüzsgő kikötőváros olvasztótégelye volt a különböző nemzetiségek különböző hagyományokban megnyilvánuló kultúrájának. Talán ezért tudott Babel is oly sokféle, gyakran összeegyeztethetetlennek látszó álláspontot együtt felmutatni műveiben. Babel egy kijevi orosz-zsidó folyóiratban debütált (Az öreg Slojme, 1913). Az 1917 utáni politikai helyzet, az átrendeződő társadalom, irodalmi élet és értékrend azt a reményt sugallták Babelnek, hogy a kialakulóban lévő új ideálok világában otthonra lelhet, sőt, azok alakítója is lehet. Ez az a két háttér, amely
1 Ez a fejezet kiegészíti, ill. folytatja az 1992-es Babel-monográfiámban írottakat. Hetényi Zsuzsa:
Csilla gosok – keresztesek. Mítosz és messianizmus I. Babel Lovashadseregében. Bp., Tankönyv-kiadó, 1992.
2 Babel, I.: Önéletrajz. Ford. Wessely László, In Gereben Ágnes (szerk.): Iszaak Babel művei. Bp., Európa 1986. 698. A fejezet további lábjegyzeteiben IBM rövidítéssel.
3 Műfordítóknak érdekes lehet, hogy a „nyugati” és „keleti” özvegy és a két gyermek később a szer-zői jogok lejártáig igen bonyolult helyzetet teremtett.
I. BABEL
meghatározza Babel kettősségét: a zsidó gyökerek és egy szovjet identitástudat reménye.
A Lovashadsereg (1923–26), az összesen harmincnégy elbeszélésből álló cik-lus mindössze alig másfél száz oldalt tesz ki. 1926 és 1933 között nyolc kiadást ért meg, majd az 1933-as kiadástól kezdve kiegészült az Argamakkal, így lett har-mincöt elbeszélés a kötetben. A kritika alapjában véve lelkesen fogadta a művet, amely azonban a politikai irányvonal őrzőinek tetszését nem nyerte el.
A novellák megírásához Babelnak a naplója (Napló, 1920) szolgált volna ala-pul, amelyet 1920 nyarán az Első Lovashadsereg hadjáratában vezetett, azonban elvesztette, így csak emlékekből építkezett írás közben.4 A Napló híven tükrö-zi a fiatalember lelkiállapotát, aki Kirill Ljutov álnéven cikkeket írt a Krasznij Kavaleriszt (Vörös Lovas) című lapba. A belső konfliktusokat feltáró vívódások, az idő és a helyszín meghatározta tragikus lakonikusság és az ugyanakkor író-dott cikkek harciasan agitatív alaphangja között nem találunk semmi közöset.
Amikor Babel azt írja: „mi”, a vöröskatonákat érti ezen, nem pedig azokat a zsi-dókat, akikért vérzik a szíve. „Éjszaka a mieink fosztogattak, a zsinagógában ki-dobták a tóratekercseket” – írja furcsa tudathasadással, hiszen könnyek szöknek szemébe, ha jiddisül beszélhet.5
Babel az ornamentális próza mestere: nyelvének gazdagsága, költészetbe illő képalkotása és motívumszerkesztési rendszere a módszer iskolateremtőjévé avatja. Tömör, célratörő stílusa a naplóformát is őrzi. Elbeszéléseiben gyakran alkalmazza a szkaz-formát (elsősorban az alacsonyabb műveltségű néprétegek beszélt nyelvének stilizációját), a kozákok beszéde vad és zárt világuk elérhetet-lenségét érzékelteti. A Lovas hadsereg eseményeit át- meg átszövik a történelmi párhuzamok, e területek – Galícia és Nyugat-Ukrajna – soknemzetiségű világá-nak konfliktusai és hagyományai, a lengyel katolicizmus, a zsidó haszidizmus és a kozákság csaknem háromszáz éves előtörténete. A szöveg fegyelmezett szerke-zete sugallja azt a nehezen kiküzdött harmóniát, amely az írót elbeszélője, Ljutov fölé emeli, és akivel nem szabad az írót, Babelt azonosítanunk.
Az Odesszai elbeszélések (1931) mindössze négy novellát magában foglaló kis ciklus, látszólag semmiben sem hasonlít a Lovashadsereghez, noha tüze-tesebb olvasásakor kiderül, hogy a nézőpont és az írói fogások jellegzetesen ugyanazok.
4 A napló 1954-ben váratlanul előkerült. Ebben az évben rehabilitálták Babelt, és a naplót őrző kijevi asszony, aki Babel első feleségének elhagyott házában talált rá még a húszas években, csak ekkor mert jelentkezni Babel özvegyénél. Csak 1990-ben jelenhetett meg oroszul, majd franciá-ul, másodikként idegen nyelven magyarfranciá-ul, aztán németül, angolul és más nyelveken.
5 Babel, I.: Napló, 1920. Ford., előszó és jegyzetek Hetényi Zsuzsa. Bp., Pesti Szalon, 1993.
2. IRODALOMELEMZÉS A 20. SZÁZADI OROSZ PRÓZA SZÖVEGMINTÁIN
Az 1925 és 1931 között írott, néha „önéletrajzi” elbeszéléseknek nevezett írá-sai sok kötetben szerepelnek csoportosítva, holott nem tekinthetők ciklusnak az előbbi két ciklusnál látott értelemben. Sőt önéletrajzinak is csak annyiban ne-vezhetők, hogy az író gyermekkorának hangulata ihlette megírásukat, hiszen az ábrázolt események nem felelnek meg az író életrajzának. A galambdúcom története és Az első szerelem (1925) valódi témája az Oroszországban 1905-ben kirobbant pogromok szörnyűsége. Babel egy gyermek szemével láttatja az esemé-nyeket, akinek természetesen saját élete, az első plátói szerelem egy érett asszony iránt vagy első galambjainak beszerzése sokkalta fontosabbak, mint az utcán és a politikában zajló harcok. Azzal, hogy a történelem háttérbe szorul és a tiszta tekintetű, egészségesen önző kisgyerek számára érthetetlen marad, Babel meg-kérdőjelezi a történelmi és társadalmi előítéletek értelmét, és így élezi ki a két novella tragikumát. Az Ébredés és A pincében (1931) egzotikus családot ábrázol, kalandos életű ősöket, mániákus, művelt és hibbant felmenőket, könyvek fölött görnyedő hisztérikus kisgyermekeket.6 Babel túlzásainak sajátos humora már nem is irónia, hanem olyan kettős magatartás, amely egyszerre büszkeség és szé-gyen, amelyben egyszerre érzi magát belül és kívül. Ahogyan korai novellájában megfogalmazta: „Szerettem volna világgá futni, de arra is vágytam, hogy örökké itt maradjak.”7
Az alkony (1926–27) Babel első színműve (a másodikat, a Mariját 1932–35 között írta). Az Odesszai elbeszélésekből ismert szereplőket felvonultató színda-rabban már nem lehet fölfedezni a novellák anekdotikus hangvételét, romanti-kus világát. Babel magasztos, drámai komolysággal mutatja be, hogy az orosz zsidóság mérföldkőhöz érkezett. A baljós alkony képei már a Lovashadseregben is gyakran feltűntek, itt azonban szimbolikus jelentésű a cím. Az oroszországi zsidóság patriarchális értékrendjének, hagyománytisztelő életének végét jelké-pezi, hogy az öreg Mendel Krikre kezet emelnek fiai. Nosztalgiának nyoma sincs:
„A nappal az nappal, és az este az este. Minden elrendeződött” – ismétlődik az örök bibliai bölcsesség a darab végén.8
Jelképessé lett e színdarab abban az értelemben is, hogy ekkor kezdődött Ba-bel írói alkonya. 1928 után már nem írt nagyobb horderejű művet, egy-két kicsi,
6 A nyomorgó, őrült alakokat felvonultató családról szóló későbbi remekművek alapján készült a Világirodalmi Lexikon tévedésekkel teli címszava. Babel nem szegény sorban nőtt fel, hanem jómódú polgári családból származott. A lexikon tévedését menti, hogy a hatvanas években, ami-kor megjelent az első kötet, meglehetősen nehéz volt hiteles információkat beszerezni az íróról, akinek műveit rehabilitálása után kiadták ugyan Ehrenburgnak köszönhetően, de hamarosan ismét „kihúzták” a szovjet irodalomból.
7 Gyermekkorom. A nagymamánál. Ford. Gereben Ágnes. IBM, 13.
8 Az alkony. Ford. Wessely László. IBM, 462.
I. BABEL
talán régen érlelt remeklést kivéve (Dante utca, 1934; Di Grasso, 1937). Válságá-ban szerepet játszottak a sztálini éra kezdetével együtt járó változások mind az irodalmi, mind a politikai életben. Eltűnt a történelem színpadáról Babel kettős identitástudatának egyik pillére, a zsidóság hagyományos életmódja, és így felbo-rult a kettős harmónia egyensúlya. Utolsó műve minden bizonnyal egy be nem fe-jezett regény volt a kollektivizálásról, amelyből csak két részlet maradt meg, mert letartóztatásakor elkobzott kézirataival együtt ennek is nyoma veszett. A KGB archívumából semmi sem került elő.
1925-től kezdve Babel filmforgatókönyveket is írt. Sólem Aléchem műveit, majd saját elbeszéléseit dolgozta át, később megrendelésre dolgozott, csupán hogy pénzt keressen. Babel a húszas évek szinte legnépszerűbb írója volt, ugyan-akkor állandó politikai támadások célpontja. Először azért támadták, mert nem domborította ki kellőképpen a Lovashadsereg harcosainak hősiességét, később meg azért, hogy nem ír semmit. A korabeli, politikai szempontú irodalomkritika egyértelműen az útitárs írók közé sorolta. Jogosan tették: Babel soha sem tar-tozott semmilyen politikai, de még irodalmi csoportosuláshoz sem. Gorkij ba-rátsága és támogatása sokáig védelmet jelentett számára: hozzá vitte első írását pályája kezdetén, és Gorkij halála után söpörte el őt is a letartóztatási hullám.
A nagy tisztogatás végén, 1939-ben tartóztatták le. Kivégzésének dátuma (1940) csak 1988-ban vált ismertté, peranyaga még később. 9 Műveit az olvadás korszaka után adták ki ismét (1957, 1966), ekkor kezdte a kritika újraértékelni életművét.