Szintén hagyományos, de esztétikai jellegű kezdési módszer a prózai művek esetében a szereplők és egymáshoz való viszonyuk, csoportokba rendezhetősé-gük megtárgyalása. Ennek előnye, hogy átfogja az egész művet, valamint a sze-replők tetteiben lényegében megelevenedik a cselekmény (ez különösen hasznos azoknak, akik régen olvasták a művet, vagy az óra előtt fejezték be sebtében, vagy nem is fejezték be...). Jellemző lehet itt minden: hogy hány szereplős a mű, hogy a női és férfi szerepeket hogyan közvetíti, hogy milyen szerepe van a gye-rek- vagy állathős választásának, hogy milyen társadalmi rétegeket fognak át a szereplők, hogy (kép)viselnek-e különálló problémákat, hogy mennyi és mi-lyen jellegű információt ad róluk a szerző, mimi-lyen neveket ad hőseinek az író, és sorolhatnánk.
Természetesen nem minden szereplő kifejtett jellem, és éppen az, hogy mi-lyen részletességű a bemutatása és hogyan bomlik ki a róla alkotott kép, szintén jellemző egy-egy műre. Ha sok az epizódszereplő vagy éppen sematikusak, báb-szerűek maradnak az alakok, annak is sajátos jelentése van (például az abszurd irodalomban). A klasszikus realizmushoz köthető jellemábrázolás továbbra is hasznos fogalom, mert a kortárs orosz irodalom visszatér a lélektani regényhez (például Ljudmila Ulickaja), és a „magánéleti” regény világszerte jelen van.9
A szereplők közötti kapcsolatok egyik jellegzetes szerkezete a hasonmá-sok alkalmazása. Az első irodalmi hasonmáhasonmá-sok a romantika korában feltűnt Doppelgängerek voltak, az orosz irodalomban Dosztojevszkij A hasonmás című kisregénye. Másik világos képlet az ellentétes vagy hasadt hőspárok (mintapél-dájuk Stevenson hasadt hőse, Jekyll és Hyde), de a fekete-fehér ellentéteknél bo-nyolultabb ellentétek is léteznek. Szélesebb értelemben a rokon hősök, alteregók, a hasonló problémákra más választ adó hősök, például Lev Lunc Szülőhazájá-ban a két barát, vagy Tolsztoj az Anna KarenináSzülőhazájá-ban a házassági és párkapcsolati problémákat három házaspárnál is ábrázolja. Iszaak Babel Lovashadseregében
9 Görföl Balázs meghatározása. Ld. cikkét: Privát tér, jelen idő. A fiatal magyar irodalom „magán-életi” prózájáról. Jelenkor 2019/2. 171.
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | VADEMECUM
több párhuzamos sors is kirajzolódik, ez is a ciklus egyik összetartó eleme.10 Nabokov Másenykájában a főszereplőhöz három nőalak kötődik háromfélekép-pen (Másenyka, Ludmilla és Klara). A polifonikus regények testvérei (pl. Doszto-jevszkij: A Karamazov testvérek) is kapcsolati viszonysémákba rendezhetők, egy kérdésre vagy problémára adott különféle válaszokat megtestesítve, a szerzői idea variációinak meghatározására. A modern irodalmi hasonmások már nem a ha-gyományos fantasztikum eszközei, hanem az ironikus, önreflexiós, metafikciós jellegé – amikor a szövegben megjelenik a mű létrehozásának valamilyen körül-ménye, a szerző kilép a mű kereteiből, például megszólítja a hősét (Nabokov: az Áttetsző testek kezdése) vagy elmagyarázza, miért hagyja ki a következő fejeze-tet, amit aztán beletesz, de áthúzza az oldalt pirossal (Sklovszkij: Zoo).
A szereplők szerkezetén belül a főhős fogalma sem vehető automatikusan ki-jelölhetőnek – erre jó példa Bulgakov A Mester és Margarita című regénye. Mu
tatis mutandis szélesebb értelemben alkalmazható Lukács György megfigyelése a történelmi regényekről, amely szerint ebben a műfajban, például Walter Scott-nál egy társadalmilag középhelyzetű hős mozgatása nyitja meg az alsó és felső rétegekben elhelyezkedő közeg bemutatására a lehetőséget.11
A hagyományosabb elemzői szempontokat azért is érdemes az elsők között alkalmaznunk, mert ezek (különösen a szereplők felvázolása nagy vonalakban) nagyjából azonosan működnek az eredeti nyelvű és a műfordított szövegek ese-tében.12
Irodalmi személynevek
Az irodalmi névadás, a szereplők neve szinte külön terület az elemzésen belül.
Mint említettem, ez a szerzői hatáskör és szándékosság megnyilvánulásának egyik kivételes mozzanata lehet a szövegekben. A kitalált személyt jelölő név az író hősének alakítására születik, az olvasó számára a névbe információkat foglal.
Az író kihasználja az archetipikus elképzelést, amely szerint a névnek mágikus befolyása van viselőjére, alakítja sorsát. Csakhogy itt sem szabad a szándékok ku-tatását eltúlozni, hiszen a szerző és olvasó érzelmi és műveltségi névtapasztalata különböző, így névolvasata is az lesz.
10 Ld. Hetényi Zsuzsa: Csillagosok – keresztesek. Bp., Tankönyvkiadó, 1992. 216–227.
11 Lukács György: A történelmi regény. Bp., Magvető, 1977.
12 Sajnos, a múlté már az idegen nyelven olvasás, BA szinten és a tanárszakosok esetében is.
A Hallgató manapság többnyire magyarul olvas, az első olvasás szinte kizárólag magyar nyelvű.
A tanárszakosok „nekünk nem kell az irodalom” félévkezdő mondatát sosem fogom elfelejteni, de azt sem, hogy magyarul államvizsgáznak, többségük lényegében nyelvtudás nélkül végez.
HŐSÖK, JELLEMEK, NEVEK
Elég beleképzelni magunkat a névadás helyzetébe, akár úgy, mintha leülnénk regényt írni vagy mintha gyerekünk születne. Választásunkat sok-sok racioná-lisnak tűnő érvvel szeretnénk magunk előtt is indokolni, és szinte elkerülhetet-len annak áttekintése, milyen jeelkerülhetet-lentéseket csatolt már az emberiség kultúrája ehhez a névhez, vagy milyet mi magunk életünk során. (Ha volt egy ellenségünk valaha, annak nevéhez örökre bevésődhet negatív asszociáció, tudattalanul is.) A név embléma, és úgy hisszük, kötelez: bármilyen névvel születik az ember, abba ugyan nincsen beleszólása, mégis úgy érzi, köze van az identitásához, sőt meghatározza.
Az irodalmi hősök nevei között a legegyszerűbb szándékhordozó vagy jellem-zésre szolgáló a népi műfajokból kölcsönzött beszélő név. Áttételes beszélő neve-ket lehet felfedezni a nevek etimológiájának felfejtésével.
A személynevek kultúratörténete különösen azért érdekes, mert az emberek tudatában nem váltják egymást, hanem egyszerre élnek tovább az emberiség eddigi névstratégiái: egymás mellett létezik a mítoszi, vallásos és tudományos értelmezése annak, milyen kapcsolatban is áll a személy neve a személyiséggel, a tulajdonnév mennyire tulajdona az embernek és mennyire jellemzi a tulajdon-ságait.
Szó és jelölt kapcsolatának nyelvészeti megközelítésében egyértelműen lát-szik, hogy bármely köznév és az általa megnevezett tárgy között nem ugyan-olyan az összefüggés, mint egy személy és neve között. Akármit gondolunk a szavak eredetéről (hogy konvenció, hogy gondolati képzés, mágia vagy etimo-lógia), a szó, a jelölt/megnevezett és az elnevező közti hármas kapcsolat más mint például egy név, egy kialakulatlan csecsemő és a „névadó” ember (szülő, pap, stb.) között.13 Nyelvészeti szempontból a személynév megjelöl (identifikál), egyénít (individualizál), de nincsen értelme, bár a nyelvészet is kénytelen elis-merni, hogy jelentéskomponensek társulnak egy névhez, különösen egy irodal-mi szövegben.14
Ugyanakkor a hétköznapi életben a személynevekre is hajlamosak vagyunk rávetíteni a köznevek nyelvi viselkedési analógiáját, amely azonos hangsorhoz azonos vagy hasonló dolgok halmazát rendeli. Egyik asztal alapvetően hason-lít a másikhoz. A tulajdonnevek esetében ez a hasonlóság nem létezik, mégis
13 A névadás szituációjára (és a névtévesztés vagy más tévedés hipotéziseire) többször is visszatért élvezetes előadásaiban Austin, J. L.: Tetten ért szavak. Ford. Pléh Csaba. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990.
14 Rigolot, F.: Poétika és onomasztika. Ford. Sári Andrea. Helikon 1992/1. 348–349. http://real-j.
mtak.hu/1220/1/HELIKON_1992.pdf (megtekintés 2019.10.10.). E kérdés filozófiai szakirodal-mi háttere óriási. Wittgenstein, L.: Filozófiai vizsgálódások. Ford. Neumer Katalin. Bp., Atlan-tisz, 1992 (2. kiadás 1998); Kripke, S.: Megnevezés és szükségszerűség. Ford. Bárány Tibor. Bp., Akadémiai Kiadó, 2007. (magyar Kripke-szakirodalmi bibliográfiával).
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | VADEMECUM
metaforizáltan működik az emberek tudatában.15 A köznyelvben is érvénye-sül az „irodalmi” szemlélet, mintha a név jelentése elemzésre várna, méghoz-zá a nevet viselő személyre is vonatkoztatva. (Népszerű blogok szerint egy jól választott név boldoggá tesz, életutat, sorsot, tulajdonságokat határoz meg.) A név eredetileg kiemeli az egyént egy kisebb együtt élő közösségen belül, mint-hogy azonban a nevek száma véges, a nevek ismétlődése már belehelyezi az egyént az azonos nevűek közé is. Történeti vonatkozásban egy nevet számta-lan referencia vesz körül a hagyományok révén; ennek jele a máig fennmaradt névnap ünneplése. Az orosz kultúrában elevenebben élő hagyomány a szüle-tés napjához kötött kalendáriumi védőszent nevét adták a csecsemőnek (ennek nyoma az orosz nyelvben, hogy a „születésnapos” jelentésű imenyinnyik valójá-ban „névnapost” jelent).
A névre etimológiai jelentésén kívül a történelmi és kulturális emlékezet azonos nevű hőseinek sorsa is rávetül vagy beleépül. Magyarországon Jégtörő Mátyás, Mátyás király vagy Rákosi Mátyás mind egy név szemantikai jelentés-mezejébe tartoznak, miközben a Jahve ajándéka héber-latin eredetét kevesen tu-datosítják, amint azt sem, hogy a Mátyás és a Máté azonos tövű nevek.16 A név az ehhez hasonló referenciák révén metafora szerepét hordozza, sőt, szimbólummá tágulhat. (A személynevek történeti áttekintéséhez fontos adat a családnevek be-vezetésének ideje: a 16. század.)
Egy felnőttkorban választott név jelentése sokszorosan jelentősebb és „jelen-tésesebb”, mint egy irodalmi hősé. Rituálisan neveket cserélnek a szerzetesek, a mozgalmak és a szellemi ezoterikus közösségek, vagy akár az írócsoportok, mint a Szerapion-testvérek. Az írói álnév az orosz kultúrában nem ritka jelenség, és nem csupán a származás elfedésére vették föl művészek. A 20. századi orosz irodalomban Makszim Peskov a Gorkij (’keserű’) nevet vette föl, Pilnyak volgai német apját Vogaunak hívták, Andrej Belij eredeti neve Bugajev volt, Nabokov pedig Szirin néven publikált 1940-ig. Utóbbi két író névcseréjében közrejátszha-tott az apa árnyékának leküzdése, mert apjuk igen híres tudós, illetve államférfi volt. A névváltás vagy álnéven, illetve kettős néven szerepeltetés az irodalmi mű-vekben fontos jelentést hordozhat az identitási válságokról, amit tükrözhetnek ezeknek az íróknak a művei.
Az irodalomban a személynevek akkor a legérdekesebbek, ha utalásrendsze-rük összetett. Roland Barthes szerint az irodalomban a tulajdonnév a „jelölők
15 Egyszer egy mogorva pénztáros nevem hallatán mosolyogva felnézett: „én is Zsuzsa vagyok”, és várakozóan vizsgálgatta arcomat, mintha valami egyéb hasonlóságot is keresne köztünk.
16 Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. A leggyakoribb női és férfinevek.
Bp., Tinta, 2009. 169–176.
HŐSÖK, JELLEMEK, NEVEK
hercege”.17 Flaubert pedig úgy véli, egy név ugyanannyira megváltoztathatatlanul hozzátartozik irodalmi viselőjéhez, mint a bőre.18 Mint Balassa Péter írja, a név dimenziójában szoros összefüggés létesül dolog és jel között, és a név olyan azo-nosságot jelöl, amelynek célja az irodalmi alkotásban, hogy a narráció alanyává válik általa a hős. Idézi Nádas Pétert, aki felveti „a név jogosultságá”-nak kér-dését, ami mögött nyilván az a gondolat áll, hogy az embernek meg kell értenie, mit fejez ki a neve, azután ki kell teljesítenie a nevében mint nyelvi jelben rejlő sorsot.19
A név ilyetén tulajdonságára világít rá a példázatok erejével ható filozofikus zsidó anekdoták örökségét folytató vicc. Mose érzi, hogy a halálán van, és attól fél, hogy amikor az Úr színe elé kerül, az számon majd kéri tőle, miért nem lett belőle egy Rothschild vagy egy Einstein. Amikor meghal, az Úr ezt kérdezi tőle:
„Mose, Mose, miért nem lettél Mose?”
A filozofikus vicc a név kettős értelmét mutatja meg. Egyrészt a hétköznapi Mosét neve alapján a bibliai Mózeshez méri, akinek nagysága a hagyomány sú-lyával példát adhatott volna Mosénak. Másrészt értelmezhető a kérdés úgy is, miért nem valósította meg önmagát úgy, hogy neve többet jelentsen, mint csak személyének elnevezése, miért nem teljesített be egy feladatot, amelyhez felnő-hetett volna.
A posztszimbolista, avantgárd korszak alkotóinak névvel és névadással össze-függő gondolkodását nagyban meghatározta a bibliaértelmezés és a Kabbala ha-gyománya, amire elméleti írásaikból lehet következtetni (Andrej Belijtől Szergej Jeszenyinen át a futuristákig).
A héber nevek mindig jelentést hordoznak, és a hagyományt közvetítik. Egy név megváltoztatása közvetlenül befolyásolhatja a személy sorsát. Amikor Áb-rámot Ábrahámnak, Sárát Sarahnak nevezi át az Úr, saját nevének, a JHVH tetragrammatonnak egyik betűjét adja nekik, szent elhívatásuk jeléül és zálogául.
17 „A tulajdonnevet mindig nagyon figyelmesen meg kell vizsgálni, mert a tulajdonnév mondhatni a jelölők hercege, konnotációi gazdagok, társadalmiak és szimbolikusak.” Barthes, R.: Textual Analysis of a Tale of Poe. In Blonsky, M. (ed.): On Signs. Oxford, Basic Blackwell, 1985. 84–97.
85.
18 „A tulajdonnév rendkívül fontos egy regényben, egy kapitálisan fontos dolog. Egy szereplőről éppen úgy nem vehetjük le a nevét, mint ahogyan a bőrét sem, Olyan lenne, mintha egy fekete embert fehérre változtatnánk.” Flaubert több szójátékot alkalmaz itt. A kapitális szó nagybe-tűt is jelent, ahogy a tulajdonnevek írandók, és elsőrendűen fontosat is. A fehérré változtatni egy feketét franciául annyit tesz: valami lehetetlent próbálni meg, de itt a bőr lecseréléséről is szó van. 1868-as (decemberi?) levél Louis Bonenfant-hoz. In Lettres de Flaubert (1830–1880), édition Louis Conard, 1926–1930. Rouen, Danielle Girard et Yvan Leclerc, 2003.
19 Balassa Péter: Metaforák és szimbólumok hálójában. Nádas Péter: Egy családregény vége. Al
föld 1996/5. 48–71.
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | VADEMECUM
A zsidó Biblia hosszú névsorokban listázza a származási sorokat, ki kit nem-zett, s ezek nem a jelentős bibliai személyiségeket rögzítik. Ezek a névsorok (toledot, tkp. nemzetségsorok) éppen sokaságukkal töltenek be rituális szerepet, kántálható formájuk jelzi az idők mélységét, a zsidóság ősiségét, az idő múlását és a származás pontos számontartását. Elsősorban azonban a „sokasodjatok és szaporodjatok” parancsolatnak a szövegben keletkező és abból szövődő meditá-ciós mágia útján előhívott megvalósulását jelentik.20
A név klasszikus filozófiai tárgyalását először Platón Kratülosz című dialógu-sában olvassuk, ahol Szókratész kifejti, hogy az elnevezés nem konvenció, hanem a szó teremtése, a tökéletes lényeg kifejezése, hiszen a szó a megnevezett tárgy előtt létezik. Példaként az irodalom szerepel, Homérosz hősei, valamint az isten-nevek, amelyek végképp „nem véletlenek”. Platón példájában a műalkotás, az iro-dalmi névalkotás és az isteni alkotás azonos tevékenységként szerepel, mindkét alkotó démiurgosz, aki a szavakat szándékolt kódolt jelentéssel és valóságteremtő erővel hozza létre.
Platón reneszánsz kori fordítója, Marsilio Ficino kommentárjában önálló ér-tekezést közöl, amelyben immár a Kabbala és keresztény misztika gondolatait is beleszövi.21 Ennek újdonsága az a felfogás, hogy a szavaknak van egy univerzális dekódolási rendszere, mégpedig a bibliai szövegmagyarázat. Isten felfoghatat-lanságáról értekezve a név problematikáját szinte minden egyházi filozófus érinti.
Szent Gergely mondja, hogy „Isten minden nevet birtokol és egyet sem.”22 Az át-nevezés szimbolikus elhívatást jelent a kereszténységben, Saulusból Paulus lesz, Simonból pedig Péter (kőszikla). A Péter név az orosz kultúrában I. (Nagy) Péter
20 A judaizmus legáltalánosabban ismert névvel kapcsolatos alapvetése az Isten nevét övező tabu, amely a kezdetek, a Teremtés idejétől érvényesek. A Jahve és Elohim alakok a Teremtés könyvének első fejezeteiben eredetileg lehettek különböző ősi istenségek nevei, a kanonikus szövegben azonban a legfontosabb Név elrejtését sugallja a kétnevűség, hiszen ha két neve van valakinek, akkor egyik sem az igazi. A judaizmus istenalakja számára betűkombinációkkal számtalan nevet alkotott a zsidó bölcselet. „Ehje aser ehje” – hangzik az Úr szájából, amely mondatot sokféleképpen fordítják és értelmezik (leggyakrabban: „vagyok, aki vagyok” vagy
„vagyok, aki leszek”), de egy biztos: hogy Isten neve rejtve marad benne. Az Adonaj forma is kódolás, ráadásul többes számú, és a nem is ismert istennév helyett magát a név szót, HaSém (= a név) használják az imákban, ami tabuizálás. Istennek nem csak neve leplezett és szent, hanem az arca is láthatatlan, vagy csak közvetve látható. Ld. Alter, R., Kermode, F. (eds.): The Literary Guide to the Bible. Cambridge, MA, The Belknap Press of Harvard UP, 1987. 41–42.
A nem kanonikus iratok szerint Lilith, az Éva előtti első nő azzal is vétkezik, hogy kiejti Isten nevét, ezért is kell letűnnie a színről. Az istennév a posztmodern kori nyelv- és névfilozófiának is próbaköve.
21 Ficino, M.: Kratülosz, vagy a nevek valódi értelme. A Platón-dialógus argumentuma. Ford. Pa-jorin Klára. Helikon 1992/3–4. 338–347.
22 Naszianszoszi Szent Gergely idézetéhez Balassa Péter (ld. fent, Alföld 1996/5.) forrása: Congar, Y.: Entretien avec Claude Goude. Panorama. Le mensuel chrétien 1988/1. 52.
HŐSÖK, JELLEMEK, NEVEK
után széles történeti, társadalomtörténeti és bölcseleti aurát kapott.23 A poszt-modern kor nyelvelmélete számos új megközelítéssel bővítette a név filozófiáját, ennek nyitányául John R. Searle Tulajdonnevek című írása tekinthető.24 „,A tulaj-donnév egyfelől mintha maga lenne a lefordíthatatlanság, sőt, a nem-olvasható-ság példája, mintha a tulajdonnév maga lenne a nyelven, jelentésen kívüli tiszta referencia” – írja Jacques Derrida, aki rendszeresen visszatér a név és az aláírás problémájának bizonytalanságára, de elsősorban az élethelyzetek és a szerzői név problémáját tárgyalja.25
23 Az irodalmi névadásnak óriási a szakirodalma. Az 1978 előtti művek bibliográfiája: Rajec, E. M.:
The Study of Names in Literature: A Bibliography. New York, KGS, 1978.
24 Searle, J.-P.: Proper Names. Mind 1958/67. 166–173.
25 Angyalosi Gergely: A név és az aláírás problematikája Jacques Derrida műveiben. Konferencia-anyag, Szeged, 1996. http://mek.niif.hu/00000/00073/html/01.htm (megtekintés 2019.04.04.).