Alexandr Kuprin: Salamon csillaga
Alekszandr Kuprin kisregénynek (повесть) tekinthető novellája 1917-ben szüle-tett, 1920-ban jelent meg, Helsingforsban, azaz a valaha orosz fennhatóság alatt élt Helsinkiben.1 Nemcsak a megalkotás ideje emblematikus, hanem a helye is:
ez az időszak a régi Oroszország végét jelző cezúra, egyben az emigrációs iroda-lom kezdete.
Az irodalomtörténet kontextusában is átmeneti vagy fordulati pont ez a végleg lecsengett Ezüstkor és az avantgárd térnyerése között. A kisregény jelentőségét az 1920-as évek prózájának bevezetőjeként éppen az adja, hogy a szimbolista pró-za utózöngéjeként, egyfajta mintagyűjteményeként jelentkezik, múlt és a közeljö-vő közötti hídként.
A Salamon csillagának témái (csodák, bálok, egyéni sorsok, vidéki udvarhá-zak, szellemi tudás és könyvek hatalma) végképp a múltba letűnt, szinte mesés-nek ható világot jelenít meg. Ugyanakkor mindazokat a magas irodalmi motívu-mokat, amelyek egykoron szellemi újdonságot jelentettek, könnyed olvasmánnyá alakítja a rémregény, a kalandregény és a moralizáló irodalom szintjére szállítva.
Rávilágít egy olyan jelenségre, amely az Ezüstkor prózavonulatának meghatáro-zó jellemzője, nevezetesen a fantasztikum és az ezoterikus (okkult) szimbólumok motivikus összekapcsolására. Írásmódszere átvezet a későbbi orosz irodalom nagysikerű regényéhez, hiszen A Mester és Margarita első változatát mindössze nyolc évvel később kezdte el Mihail Bulgakov.
Az Ezüstkor egyszerre egy korszak megnevezése és stílusjelölés. Először 1933-ban használta Nyikolaj Ocup a párizsi emigráció1933-ban, de csak a költészetre, holott az orosz szimbolizmus éppen azzal emelkedik ki a világirodalom többi nyelvén született szimbolista vonulatok közül, hogy prózája egyenrangúan jelentős volt.
Ez a próza természetesen igen költői próza, amire elsősorban az ún. ornamentális (szó szerint: díszített) próza jegyei világítanak rá. Ennek jellemzője, hogy a line-áris vagy akár kronológiát átrendező cselekmény helyett is motívumok szervezik a mű egységét, képrendszerek és ismétlések teszik koherenssé. A motívumokból
1 Fakszimile kiadása megtekinthető itt: https://ru.wikisource.org/wikiИндекс:Звезда_
Соломона_(Куприн_1920).djvu (megtekintés 2019.10.10.).
A. KUPRIN
így vezérmotívumok (a wagneri zenéből vett szóval: Leitmotívumok) épülnek, és a nyelvi megformáltság olyan gazdag (díszített), akár a verseké.
Andrej Belij Szimfóniái voltak az első szövegkísérletek arra, hogy a zenei kont-rapunkt elve szerint kapcsolja össze az alapmotívumokat. A mű struktúrájának megalkotásában felhasznált zenei elem nemcsak magas fokú, időnként matema-tikai szerkesztettségű szöveget hoz létre, hanem filozófiai jelentést is képvisel, mégpedig a szimbolisták elméletének központi fogalmát, a „világzenekar” har-móniáját fejezi ki a világ káoszával szemben.
A zenéből kölcsönzött terminus nem véletlen, hiszen a szimbolista művészet-elmélet hierarchiájában a legmagasabb rendű műnem a legkevésbé materiális zene (míg a legalacsonyabb a szobrászat és építészet). A Salamon csillagának is egyik alapmotívuma a zene: Cvet kórusban énekel, nőies hangja van.
A szóbeli művészet zeneiségének elmélyítése a szimbolisták elméletéből fa-kadóan olyan művészeti nyelvvel lehetséges, amely a szavak hangzásával hat, és így közelíti meg a kimondhatatlan ideálokat. Ideáik szerint a fogalmilag ki-meríthetetlen, meghatározhatatlan szimbólumokkal lehet esetleg közel kerülni a világ lényegéhez. A szimbolista nyelv sajátossága ezért a kódoltság. A szöveg ritmizálását, minden nyelvi elem szemantizációját, a hangoktól és írásjelektől kezdve a szövegalkotásig és a zérójelekig (sic!); a hangképek és a ritmus hordozta jelentést; ismétlések útján létrehozott alapgondolatokat, a szöveg kis és nagy egy-ségeinek variálását és fokozását (metaforák, leírások, párbeszéd részletek, tájkép részletek és a színskála használatát) mind a szimbolisták vezették be az orosz prózába. 2
Ezen felül a szimbolisták használták először általános stíluseszközként az uta-lások rendszerét, a reminiszcenciákat, allúziókat és asszociációkat, amelyeket az emberiség kulturális kincséből: a világirodalomból, a mítoszokból, a Bibliából vagy a folklórból merítettek, és éppen annyira valóságos második világként és anyagként fogták fel, mint a külső világot. A művészi alkotás világát az idealis-ta filozófiára támaszkodva kitágították, a világ transzcendens átértelmezésével, a káosz és a harmónia harcának kettősségében.
Kuprin művének nyelve nem bonyolult vagy költői, nem is fogható a szimbo-listákéhoz, de az egyébként realista irodalomhoz sorolt Kuprinnak3 ez a műve következetesen épít fel egy olyan kódrendszert, amelyben a szimbolizmusból jól ismert poligenetikus (sok utalásrendszerre visszavezethető) jelekkel és képekkel,
2 Силард, Л.: Вклад символизма в развитие русского романа. Studia Slavica Hung. 1984/3–4.
185–207.
3 Ekként írja le Szilárd Léna: Kuprin. Ford. Antal Magdolna. In Zöldhelyi Zsuzsa (szerk.): Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig. Bp., Tankönyvkiadó, 1997. 222–224.
2. IRODALOMELEMZÉS A 20. SZÁZADI OROSZ PRÓZA SZÖVEGMINTÁIN
jelentéstartalmakkal operál, így alkot travesztiát vagy éppen tankönyvi mintát a szimbolista eszközökből egy fordulatos kisregényben.
Az ezoterikus motívumok konkrét szövegelemzése igen alkalmas arra, hogy a gondolattérkép készítésével próbálkozzunk, például azt jelezve, hogy a kódok, emblémák vagy szimbólumok milyen kulturális gyökerekhez vezethetők vissza.
Ezoterikusnak azt nevezzük, ami beavatottak számára hozzáférhető, beavatás útján, illetve után megszerzett tudással érthető. Ennek következtében a kódo-kat alkalmazó művek cselekménye is nagyrészt beavatási mintákódo-kat követ. Be-avatás a szövegfejtés is, a közben megszerzett sokrétű tudással avat be, amit én szinkretikus szövegnek nevezek, a benne elhelyezett sok gyökerű, poligenetikus kódrendszer miatt. A Salamon csillaga címben a bölcsességre utaló név erre a rej-tett tudásra utal, és aligha lehetne szélesebb szimbólumtartamú poligenetikus ősi képet találni, mint a hatágú csillag, amely két háromszög egymásra fektetve:
a háromszög a különböző kultúrákban más és más állandó, mégis szimbolikus jelentést hordoz.4 Az oroszul olvasható részletesebb elemzés5 sorra veszi a be-szélő nevek értelmezési lehetőségeit, a beavatáshoz köthető fogalmakat, például a lélekvezető alakokat, ezek egyiptomi, görög, gnosztikus, keresztény-bibliai, kö-zépkori, fausti, szabadkőműves szimbólumokhoz köthető rétegeit. Míg ezek több-nyire műveltségi elemekre támaszkodnak, a másik elemzett kód ennek szubkul-turális variánsa, a kabbalisztika, a tarot kártya, és ezzel szoros összefüggésben a számok és betűk misztikus jelentéssel és mágikus erővel felruházása. Mindezek pontos utalásokkal rendeződnek rendszerbe a szövegben. Talán mondani sem kell, hogy e kulturális, és különösen szubkulturális kódrendszerek nem világné-zeti állásfoglalást jeleznek a szövegekben, nincs szükség elfogadásukra és csak olvasói, nem pedig másféle hit kérdése a megfejtésük. A képi és fogalmi kódrend-szer az irodalomban a műveltségbe ágyazást végzi el, az emberiség szellemtörté-netéből merít. A magasztos és alantas kettősségének együttese (bináris oppozí-ciója) hagyományos, archetipikusan és biológiailag kódolt gondolkodásunkban, a mítoszi kezdetek óta. Hermész egyszerre méltóságteljes lélekvezető félisten és csalárd megtévesztő, Mefisztó pedig hol bölcs cinikus, hol kicsinyes ördög.
A szimbolizmus jelentős mértékben átdolgozta a 19. századi orosz realisták, elsősorban Dosztojevszkij és Gogol műveit. Ezt a vonalat is követi Kuprin, mert
4 Jelentései között szerepel a Szentháromság, lefelé fordítva sátáni jelkép, földi és transzcendens kapcsolata, férfi és női jelleg, test, szellem és lélek egysége, de a szerelmi háromszög, vagy akár a nem nélküliség, a harmadik nem is megjelenhet, hiszen Cvet kifejezetten nőies alkat.
5 Hetényi, Zsuzsa: Эзотерическая символика как жанрообразующая основа фантастической и философской прозы Серебряного Века. Звезда Соломона А. Куприна в контексте эпохи.
In Lanne, J-C. (dir.): L’age d’argent dans la culture russe. Lyon, Université Jean-Moulin, Centre d’Études Slaves André Lirondelle, 2007. 429–446.
A. KUPRIN
főhőse hangsúlyozottan gogoli hivatalnok kisember, aki Raszkolnyikovhoz ha-sonlóan padlásszobában lakik, és az ördöggel köt egyezséget (lásd hatását Bulga-kovra). Csakhogy neki nincsenek vágyálmai köpönyegről, sem napóleoni teóriái, hanem érdeme és különössége (és a világ szerencséje) éppen abban mutatkozik meg, hogy nem enged ezek csábításának, a szerény hétköznapokba tér vissza. Az orosz elemzés végén szó esik a kortárs jelenségek hatásáról, a filmszerűségről és a relativitáselmélet beemeléséről a kisregénybe. A fenti motívumok kapcsolatai-nak egyéni felfedezése további gondolatébresztő távlatokat nyithat.
Kiinduló fogalmak a Salamon csillaga című kisregény elemzési gondolattérképéhez
• rémregény (gótikus regény), kalandregény, fantasztikus regény, szerelmi regény, filozófiai regény (?)
• az ornamentális próza elemei
• az álom mint szüzsészervező: mi tűnik álomnak, mi nem; a fantasztikum szerepe
• kódrendszerek: zenei, egyiptomi, zsidó, görög, gnosztikus, kabbalista, ke-resztény-bibliai, középkori, fausti, szabadkőműves
• nevek, betűk és számok, tarot kártya
• szimbolikus tárgyak, motívumok: zene, fény, tűz, film, vasút, könyv, bál, párbaj
• bináris/kettős világ: magasztos és alantas, kultúra és szubkultúra, élet és halál, gazdagság (pénz) és szerénység/szegénység
• kronotoposz: elvont és konkrét helyszínek: kisváros, nagyváros, a provin-cia, kúria, elhagyott (magára hagyott, metafizikus erőknek átengedett) he-lyek, régi könyvtár, képzeletbeli terek; életidő és „álomidő”: messzi múlt (Salamon) és a bizonytalan, de 20. századi dátum: 19…
• intertextuális kapcsolatok: mítoszok (Hermész), Goethe: Faust, Balzac, Gogol, Dosztojevszkij, Csehov, Szologub… ; ill. hatása: Ehrenburg: Julio Jurenito, Bulgakov: A Mester és Margarita…