Az értelmezési készségek

Nabokov egyetemi tanári éveiben készített egy gúnyos kvízt a jó olvasóktól meg-kívánt készségekről (természetesen maga a műfaj is parodisztikus). Tíz pontból választandó ki a „jó olvasó” négy jellemzője: az olvasónak legyen képzelőereje, emlékezőtehetsége, szótára és némi művészi érzéke. A mellőzendő pontok sem érdektelenek: nem garantálja a jó olvasást a könyvklubtagság, a hősökkel azono-sulás képessége, a társadalmi és gazdasági nézőpont érvényesítése, az akciók és a párbeszédek iránti vonzalom, és nem szükséges kezdő írónak sem lenni.⁷⁰

Már tanári pályám kezdetén szükségét éreztem, hogy kidolgozzak egy kife-jezetten tanításhoz használható általános elemzési módszert, amely azoknak is megbízható alapokat jelenthet, akik nem tudományos pályára készülnek. A ne-kem legtöbbet segítő szakcikkekből elkezdtem összegyűjteni azokat a szem-pontokat, amelyeket minden egyes irodalmi művel kapcsolatban föl lehet vet-ni. Ebből idővel kialakult egy szempontlistám, amelyet elemzési fogódzónak kezdtem használni. Ez az egymástól persze nehezen elválasztható tizenhárom szempont nem csupán segédlet, hanem alapismereti tár is, mert olyan fogalma-kat tartalmaz, amelyeknek van általánosan elfogadott irodalomelméleti meg-határozása. A gyakran ellenkezéssel fogadott terminológia (szakszavak) hasz-nálatáról érdemes előre leszögezni, hogy ez a taníthatóság záloga. Egy valaha újonnan megalkotott fogalom, annak egy valamikor kialakult meghatározása annak a biztosítéka, hogy különböző kultúrákban ugyanazt értjük rajta – éppen ezért ez tanítható. Mint Tzvetan Todorov is írja, az elmélet (poétika) és elemzés

70 „1. The reader should belong to a book club.

2. The reader should identify himself or herself with the hero or heroine.

3. The reader should concentrate on the social-economic angle.

4. The reader should prefer a story with action and dialogue to one with none.

5. The reader should have seen the book in a movie.

6. The reader should be a budding author.

7. The reader should have imagination.

8. The reader should have memory.

9. The reader should have a dictionary.

10. The reader should have some artistic sense.”

Nabokov, V.: Good Readers and Good Writers [1948]. In Nabokov, V.: Lectures on Literature.

San Diego – New York – London, A Harvest Book, Harcourt, Inc., 1982. 3.

1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA

( interpretáció) egymást kiegészítik. Az interpretáció fogalmai a konkrét elem-zés szükségleteinek megfelelően alakulnak ki, de ez csak úgy haladhat előre, ha használja az elmélet által kidolgozott eszközöket, vagyis hol megelőzi, hol követi a poétikát.

Ha egy órán elvitatkozunk azon, hogy kinek tetszett egy mű és kinek nem, vagy mit érez a szöveg olvastán, abból érdekes beszélgetés és hasznos egyéni, illetve közösségi élmény születhet, de ez nem tanítható. Ha kiemelünk egy műből akár csak tíz bármilyen elemet (például Anna Karenina öngyilkosságát, Harmsz Eseteinek címét vagy a szereplők számokkal megnevezését Zamjatyin Mi című regényében vagy Szorokinnál a Dostoevsky-tripben), amelyeket (hipotetikusan) mindössze kétféleképpen lehet értelmezni (például a fenti estekben: pozitív/ne-gatív; újsághír/orvosi eset; utópikus/antiutópikus) – ez máris 1024 értelmezést fog eredményezni. Arról nem is beszélve, hogy a legszemélyesebb élményeket az ember saját magának sem könnyen fogalmazza meg, és még nehezebben osztja meg azokat alkalmi társakkal. Tegyük fel, hogy egy olvasót az apjára emlékezteti egy szereplő. Lehet, hogy ez látens élmény marad, de ha kezd is megfogalmazód-ni, aligha oszthatja meg ezt bárkivel. Ha szívesen meg is osztaná, akkor is jobban fogják azok érteni, akik ismerték az apját. Ezek csak az első nehéz lépések foko-zatai, mert nagy valószínűséggel kettejük (ő és apja) viszonyáról is szólna az, amit elmondana, és erre a viszonyra nem lehet objektív rálátása. És folytathatnánk a bökkenők sorát…

Merőben szubjektív tényezők sora játszik közre abban, ahogyan egy olvasó személyessé tesz, sajátjává olvas egy szöveget, érzelmei és emlékei csatolásával.

A kognitív irodalomterápia, más néven „személyiségfejlesztő irodalmi élmény-foglalkozás”⁷¹ éppen ezekkel az effektusokkal foglalkozik, a személyes élmények előhívásával, elmesél(tet)ésével – vagyis mindazzal, amit az irodalomelemzés nem tud vállalni. A műalkotást azonban minden olvasója és elemzője élteti, e nél-kül halott szöveg, tárgy vagy előadás maradna.

Ha azonos nyelven (terminológiával) és megindokolt érveléssel beszélünk, és intellektuális olvasási módszert alkalmazunk, akkor nyilván módszeresebben haladhatunk. Ez nem zárja ki a fent említett személyes, élményszerű benyomá-soknak a megfogalmazását, viszont az alapok ismeretében már ragaszkodunk a szöveghez és nem rugaszkodunk el tőle. Akár magányosan, akár másokkal be-szélgetve gondolkodunk az irodalomról, akkor ad igazán jó érzést, ha egyesíti a tár-gyi tudás objektív támpontjait és az irodalom jellegéből fakadó szubjektív, sza-bad asszociációkat, miközben tudatában van mindkettő befejezhetetlenségének.

71 Jókainé Molnár Katalin szóhasználata. http://tantrend.hu/hir/szoveg-lelek-onismeret-interju-jokaine-molnar-katalinnal (megtekintés 2019.01.29.).

ELEMZÉS, ÉRTELMEZÉS

Asszociációkból rendszert építeni, logikusan, a szövegre fűzve felépíteni egy ér-telmezést – ez lehet egy tanóra kihívása, feladata.

Az értelmezéshez el lehet sajátítani készségeket (gyakran angolul emleget-ve: skills) és meg lehet tanulni (tanítani) egy eszköztár használatát, a módszert.

A készség attól válik munkamódszerré, hogy gyakoroljuk, változatosan (ver za ti-li sen) alkalmazva és ismétlődően, és egyre gyorsabban használjuk.

Viktor Sklovszkij szerint, aki a modern irodalomelmélet hajnalán született formalista iskola egyik létrehozója volt, minden írásban szövegalkotó műfogá­

sok, eljárások találhatók. ⁷² Sklovszkij szerint ezt az író tudatosan alkalmazza:

könnyű belátni, hogy ez nem bizonyítható soha, vagyis más szóval: nem tudni, hogyan kerül a metafora vagy más stíluseszköz a szövegbe, de ez nem is lehet kérdés: a szövegben ott van, és a szerző tette bele.⁷³ A sklovszkiji módszeresség érvényes lehet azonban az elemzőre, aki valóban tanult eljárásokkal tud egy szö-veghez hozzányúlni, és szakszerű és tudatos fogásokkal nyitja fel. Az elemzés bizonyos mértékig lehet szakma, míg számomra az lehet kérdés, hogy az irodalmi művek alkotása lehet-e szakma (bár a kreatív írás amerikai eredetű gyakorlata és tanítása egyre elterjedtebb). Egy biztos, közös „anyaguk” a nyelv, így a nyelv bölcseleti és társadalmi meghatározottsága a háttere.

A formalizmus másik nagy alakja, Roman Jakobson 1921-ben pedig így írta le a kívánatos fordulatot:

Mostanáig az irodalomtörténészek leginkább olyan rendőrökre hasonlítottak, akik egy adott személy letartóztatása során biztos, ami biztos alapon elvisznek a lakásból mindent és mindenkit, amit csak ott találnak, sőt még az utcáról is azokat, akik véletlenül arra járnak. Ugyanígy használtak fel mindent az iro-dalomtörténészek: a hétköznapi életet, a pszichológiát, a politikát, a filozófiát.

Irodalomról szóló tudomány helyett házi termesztésű tudományágak halma-za jött létre. Valahogy elfelejtődött, hogy a fenti területeknek megvan a saját megfelelő helyük a tudományok között, a filozófiatörténet, a kultúratörténet, 72 Шкловский В.: Искусство как прием. B: О теории прозы. М., Круг, 1925. 7–20.

http://www.opojaz.ru/manifests/kakpriem.html (megtekintés 2019.09.09.). Magyarul:

Sklovszkij, V.: A művészet mint fogás. Ford. Szőke Nóra. In Molnár Angelika, Fresli Mihály (szerk.): A szó feltámasztása. 19–31.

73 Amikor felteszem a sarkalatos kérdést, hogyan kerül a metafora a szövegbe, ezt következetesen példaként vagy mintaként használom, írhatnék alliterációt, felsorolást, beszélő neveket, motí-vumokat, narrációs stílust, tér- vagy időszerkezetet stb. Számtalanszor előfordul, hogy az em-ber véletlenül rímes vagy ritmusos „prózában” szólal meg, amin rögtön örömmel nevet is. Ezt nem ő gondolta ki, nem ő „tette bele”, de lehet elemezni, mi volt benne a ritmus, a rím, a vicces hatás. Egy másik profán hasonlattal az almás lepényben lévő mazsola eredetét nem találgatjuk, azt viszont igen, hogy milyen arányban és összefüggésben áll az ideális jó ízzel, hogyan hat a hangulatunkra, és ebben elválasztható a mindenkinél egyedi, az ízlelőbimbók agynak küldött üzenete, annak közös mechanizmusa.

1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA

a pszichológiatörténet stb., és hogy ezek természetesen felhasználhatnak iro-dalmi emlékeket is mint hibás, másodrangú forrásokat. Ha az irodalom tu-dománya tudománnyá óhajt válni, akkor a „műfogás/eljárás” kell legyen az egyetlen „hőse”.⁷⁴

Az orosz formalisták (megalapítva az önálló irodalomelméletet mint kutatási irányt) eltávolodtak a pozitivizmus és idealizmus ellentétes szélsőségeitől, az esz-tétikától, a szociológiától, a pszichológiától és a történettudománytól, helyette az irodalom anyagának, a nyelvnek a tudományára támaszkodtak, és az irodalmi eszköz (műfogás, eljárás, or. prijom) fogalmát bevezetve le is hántották az ideo-lógiai rendszerekről, valamit a filozófiáról is az elemzéseket. Ezzel az elvontság-gal sajátos módon „internacionalizálták” is az irodalom megközelítését. Az orosz strukturalizmus a formalizmus örökségéből alakult ki, és a prágai nyelvészkör (1928–1946), köztük nagyban Roman Jakobson műveire támaszkodott.⁷⁵

Galin Tihanov szerint az irodalomelmélet mint tudományág halott, lényegé-ben 80 évet élt, 1910-től 1990-ig.⁷⁶ A modern irodalomelmélet a két világháború között nem véletlenül jött létre Kelet- és Közép-Európában (orosz, cseh, magyar és lengyel közegben), ezt egy sor kulturális és intézményi tényező egybeesése okozta. ⁷⁷

74 Якобсон Р.: Новейшая русская поэзия [1921]. B: Якобсон Р.: Работы по поэтике. М., Прогресс, 1987. 275.

75 Sériot, P.: Structure et totalité: Les origines intellectuelles du structuralisme en Europe cen­

trale et orientale. Paris, Presses Universitaires de France, 1999.

76 Ezt a kategorikus állítást árnyaltabban és korábban magam is felvetettem, arra reagálva, hogy Bojtár Endre a strukturalizmust „lejárt” iskolának minősítette. Hetényi Zsuzsa: A poszt-teoretizmus kiáltványa, avagy Eretnek gondolatok az orosz irodalom történetének készülő má-sodik kötete kapcsán. Mozgó Világ 2001/10. 43–48.

77 Az orosz, magyar, lengyel és cseh kultúrában nem volt erős saját filozófiai hagyomány, amelynek tekintélye akadályozhatta volna a létező filozófiai diskurzusok célzatos módosí-tását és átalakímódosí-tását irodalomelméleti módszerré. Az értelmiség ezekben az országokban az I. világháború után többnyire német-osztrák filozófiai kölcsöntőkéből élt, amelyet ép-pen ők alakították át esztétikává és irodalomelméletté. Ez a négy ország az első világháború előtti eltűnt nagy birodalmak részeként természetes tapasztalatnak élte meg a többnyelvű-séget, a több kultúra együttélését, vagyis a heterokulturalitást és a heterotópiát (emig rá ciót, helyváltoztatást, idegenséget, bizonytalanságot), akár keserű etnikai konfliktusok formá-jában. Ez fájdalmas, mégis termékeny környezetet biztosított az anyanyelvtől és szülőföld-től és hagyományaitól különböző irodalomról való elvont, elméleti gondolkodáshoz.

Mind a négy ország értelmisége ambivalensen, egyszerre elidegenedve és azonosulva is szem-lélte a korra jellemző nemzetállamok kialakulását. Ez a kettősség az irodalmat megítélő régi és új, hagyományozott és kialakuló értékrendszerek és irodalomfogyasztási szokások bonyo-lult kölcsönhatásaira is vonatkozott. Tihanov, G.: Why did modern literary theory originate in Central and Eastern Europe? (And Why Is It Now Dead?). Common Knowledge 2004/1. 61–81.

https://monoskop.org/images/f/f4/Tihanov_Galin_2004_Why_Did_Modern_Literary_

Theory_Originate_in_Central_and_Eastern_Europe.pdf (megtekintés 2017.10.02.). Rövidebb

ELEMZÉS, ÉRTELMEZÉS

Tihanov nem emeli be levezetésébe azt a fontos körülményt, amelyet fent már említettem, hogy amikor az irodalom maga szakított a mimetikus ábrázolás­

sal, ki kellett alakuljon egy másféle irodalomkezelési és -megértési mód. Ez az orosz irodalomban nagyon látványosan következett be a szimbolizmus harma-dik korszakában és a futurizmus megjelenésével. A posztmodernnek nevezett elméleti rendszer újra visszatér a tudományágak közötti határok eltörléshez, a multidiszciplinaritáshoz.

Kelet-Európában a társadalom hangjának tartott irodalom kivételes rangja is hozzájárult korai oktatási és tudományos intézményesítéséhez. Az első magyar tanszék megalakítására 1791-ben került sor, II. Lipót nevezte ki vezetőjének Vá-lyi Andrást a Pesten működő egyetemre. Oroszországban az első orosz iroda-lomtanszéket 1835-ben alapították (bár ilyen tárgyú kurzusok már korábban is léteztek), míg az első angol irodalmi tanszéket Angliában csak 1852-ben hozták létre (a londoni UCL-en), a Harvardon pedig csak 1876-ban. Oxfordban 1894 előtt nem létezett angol tanszék; Cambridge-ben pedig 1916-ig nem lehetett BA diplomát szerezni angol irodalomból.⁷⁸

Az irodalmi áramlatoknak az a fejlődési folyamata, amelyet a posztmodern fogalommal illetünk ma már, hozzájárult ahhoz, hogy az irodalomtudomány hi-tele fellazuljon, mert fokozatosan elmosódtak a határok a fikciós és nem fikciós írások között. A szépirodalom mint az írott könyveknek egyik műfaja tömegpiaci áru lett világszerte, és a fogyasztókra kezdett orientálódni. Ezzel a „szöveg” kul-túraelméleti módszerekkel is megközelíthetővé vált (például posztkolonialista, nemzetkutatási, gender vagy tematikus olvasatokkal). A strukturalizmus követői és maga Lotman is ebbe az irányba léptek, a kultúratudomány felé kiszélesítve elméleti rendszereiket.

Ha egy elemző ilyen-olyan eszközöket vagy műfogásokat talál egy szövegben, a következő lépés, hogy megtalálja annak funkcióját, különben öncélú, sőt adott esetben akár értelmetlen is a felfedezése. Hiába listázzuk a metaforákat egy szö-vegben, ha nem teremtünk a képek elemei között és a metaforák között kapcso-latot, nem látjuk át, mi épül föl belőle. Arról nem is beszélve, hogy egy metafo-rákban fuldokló szöveg állhat kiürült sémákból. A kiürült sémák használatának

változata oroszul: Почему современная теория литературы возникла в Центральной и Восточной Европе? Пер. С. Силаковой. НЛО 2002. 53. Részlete: Vajon a modern irodalom-elmélet miért Közép- és Kelet-Európából ered? Ford. Scheibner Tamás. http://ketezer.hu/

2012/01/galin-tihanov-vajon-a-modern-irodalomelmelet-miert-kozep-es-kelet-europabol-ered (megtekintés 2018.06.11.). A fordítás helyenként pontatlan.

78 Wallace, M.: Criticism and the Academy. In Litz, A. W., Menand, L., Rainey, L. (eds): The Cambridge History of Literary Criticism, Vol. 7: Modernism and the New Criticism.

Cambridge, Cambridge UP, 2000. 269–321.

1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA

lehet fontos üzenete is (például az abszurd irodalomban), egy szöveg nyers meta-forátlansága lehet művészi nyelvi eszköz… és folytathatnánk.

Ha a formalisták terminusával művészi eszköznek nevezem ezeket az eleme-ket, akkor azt feltételezem, hogy ezeket tudatosan alkalmazta alkotója egy bi-zonyos hatás elérésére, amivel nem kerülhető meg az, hogy az elemző feladata felfedezni ezeket, és megmagyarázni jelentésüket. A formalista irodalomelmélet tudatos alkotói szándékot feltételező (intencionalista) túlzásai a 20. század eleji nyelvtudományi felismerések ( Saussure munkásságának) folyományai, és ellen-reakciót jelentettek az impresszionista és filozofikus kritika szubjektivista partta-lanságára. A túlzásokat mindig le kell hántani az iskolák és irányzatok esztétikai alapfogalmairól és szakszavairól, amelyekkel viszont máig operálunk, és amelyek megkerülhetetlen munkaeszközeink.⁷⁹ Mint D. H. Lawrence mondta, a kritika fő feladata, hogy kimentse a történetet az alkotó szerző karmaiból.⁸⁰ Vlagyimir Szorokin pedig keserű, bár bensőséges iróniával ostorozza azokat, akik neki ma-gasztos szándékokat tulajdonítanak, akik azt várják, hogy valamit deklaráljon, és transzformatívnak, unalmasnak, automimetikusnak titulálva őt a fogyasztói társadalom kigúnyolójának könyvelik el.⁸¹

Az interpretációelmélettel szemben álló szélsőség a recepcióelmélet (be fo-ga dás elmélet), amely szerint a saját olvasat a döntő. Eszerint az olvasó elvei, élményei, személyisége szűrik meg, hogy mit mond neki a szöveg, így a műnek annyi olvasata van, ahány értelmezés született róla. Ezeknek halmazából ala-kul ki egy mű olvasattörténete.⁸² Az igazság sokféleségének tétele (az igazság esetünkben a hiteles olvasatokra vonatkozik) a szellemtudomány hagyomá-nyaihoz visszanyúló hermeneutikai filozófia hatására egészében elveti az ob-jektivitás érvényességét, a művészi tapasztalat nevében.⁸³ A hermeneutika szó a görög ’magyaráz, értelmez’ igéből származik, de áthallással a bibliai szöve-gek teológiai hermetikus elemző módszerére is utal, amely csakis a szöveggel

79 Az orosz irodalomtudományi iskolák áttekintéséhez: Grishakova M., Salupere S. (eds):

Theoretical Schools and Circles in the Twentieth-Century Humanities, Literary Theory, History, and Philosophy. New York, Routledge, 2015.

80 „The proper function of a critic is to save the tale from the artist who created it.” Lawrence, D. H.:

Studies in Classic American Literature. London, Penguin Classics, 1990. 2.

81 Szorokin, V.: Mea culpa. Ford. Hetényi Zsuzsa. Kalligram 2019/7–8. 16–20.

82 Hans Rober Jauss és Wolfgang Iser nevéhez fűződik a recepciótörténeti, ill. ezen belül az olva-sásaktus elmélete.

83 „[A] tudományos kutatás, melyet az úgynevezett művészettudomány folytat, eleve tudatában van annak, hogy sem helyettesíteni, sem felülmúlni nem tudja a művészet tapasztalatát. A mű-alkotással igazságot tapasztalunk, melyet semmilyen más úton nem tudnánk elérni. Ebben áll a művészet filozófiai jelentősége, mely minden okoskodással szemben érvényre jut.” Gadamer, H. G.: Igazság és módszer. [1960]. Ford. Bonyhai Gábor. Bp., Gondolat, 1984. 22.

ELEMZÉS, ÉRTELMEZÉS

foglalkozva nem vesz figyelembe külső vonatkozásokat a magasabb értelem ki-fejtéséhez.⁸⁴

Visszatérve az irodalmi elemzés lehetőségeihez, az egyéni munkához vagy akár konkrétan az egyetemi órákhoz, elegendő az induláshoz az egyes szövegek és kö-zös szövegjellemzők vizsgálata, mindannak megnevezése, ami a szövegben benne van. Nem keressük azt, hogy ki tette bele, amire felfigyelünk, mert a szöveg maga mint jelenség áll rendelkezésünkre. Abban keressük a jelentést, annak tudatá-ban, hogy ezt a jelentést mi tulajdonítjuk neki, és idézetekkel alátámasztva meg tudjuk teremteni a szöveg összefüggését, koherenciáját. Ezen felül vizsgálhatjuk azt is, mi hat ránk és hogyan, amire modern tudományos mérések is rendelke-zésre állnak már. Miközben a neuroesztétika tárgya a művészetnek az agyműkö-désre gyakorolt hatása, az értelmezés azt keresi, mivel hat a szöveg, amire az agy érzelmekkel és aktivitással reagál. Úgy vélem, az agykutatásban és az irodalmi elemzésben az a közös, hogy az egyéni feldolgozásokban és képzetekben, a tuda-ti szubjektuda-tivitásában keresi az általánosan jellemző, univerzális vonásokat, ami mindenki számára elérhető, ami mindenkiben ott rejlik, biológiai, lélektani és intellektuális lehetőségként.

Vegyünk egy példát a koherencia megteremtésére. Iszaak Babel Gedali című elbeszélésben könnyen észrevehető, hogy az öreg Gedaliban sok gyerekes vonás tűnik fel, kicsinyítő képzős szavak szerepelnek tárgyainak és külsejének leírásá-ban. Ha elkezdünk köré további szövegtényeket keresni az öreg/gyerek fogalom-körben, akkor egyszerre olvashatjuk gyerekesen tiszta és bölcs gondolatoknak naiv elképzeléseit a „jó emberek Internacionáléjáról”, ahol élesen szembeállított elvekre kimondott „igen”-eket és „nem”-eket hajtogat. Ebben újabb ellentét tűnik fel, mert a naiv ideák is egyszerre patetikusan szépek és nevetségesek is. Itt két pólus, a megvalósíthatatlanság tragikuma és a lehetetlenség komikuma jelenik meg, s ebben ráismerhetünk a groteszk alapképletére. A komikus és tragikus egy-befonódó ellentétére felfűzhető az egész novella, az ócskásbolt kacatjai, a gramo-fon, a kakastollas tollseprű és a bennük megmutatott elmúlás. Az elmúláshoz kapcsolódik a fénnyel és idővel kapcsolatos szavak hálója (gyertyaláng, csillagok, nap, pislog, kihuny, alkony, este, félhomály), köztük a rituális időé. (Az elemzés a 2. kötet Babel-fejezetének végén olvasható).

84 Érdemes újra megemlíteni a bibliamagyarázatok ősi módszereit, a judaizmusban a pardesz mozaikszóval jelölt négyszintű szövegmagyarázatot, ill. a keresztény egzegetikát (egzegézis:

szövegből kifejtés, magyarázat, értelmet adó elemzés). A zsidó peser (angolosan: pesher, arámi szó, jelentése: értelmezés, megoldás) pedig olyan technika, amely a szöveget a jelenre vonatkoz-tatja, annak jóslataként, azt gyakran végidőknek mutatva be.

1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA

A strukturalista felfogást meghaladó módszerben tudatosodik, hogy a mű-elemzés (értelmezés) javarészt értelemtulajdonításnak tekinthető, mert bármit is fedezünk fel, arról nem állítható, hogy tudatos szerzői fogás, csupán annyit, hogy mi annak látjuk. A szövegelemek funkcióját azért keressük, hogy a saját értelme-zésünk koherenciáját megalkossuk. Egy elemzés pedig attól koherens, hogy a ré-szei ösré-szeillenek és belőlük felépül valami. A szöveg szerveződése és nyelve biztos objektív alap, és van tudományos eszköztár arra, hogy ezt megragadjuk. Az is kör-vonalazható, mi jellemző egy műben az írójára, más műveivel összefüggésben.⁸⁵

Nem tudhatjuk, mi az, amit a szerző közvetíteni akart, hiszen róla és az ő gon-dolkodásáról aligha tudhat más ember bármit is. (Gondoljunk arra, hogy még magunkat is mily kevéssé ismerjük, vagy milyen kevéssé látunk bele a hozzánk legközelebb álló emberek gondolkodásába.) ⁸⁶ Sőt mi több: nem is érdekes, hogy a szerző szándéka mi lehetett, hiszen esetleg a szövegéből egészen más derülhet ki, mint ami akár a kimondott szándéka volt. Ennek klasszikus példája Tolsztoj Anna Kareninája az azonos című regényben: Tolsztoj deklarált értékrendjében és a regény puszta cselekményében a házasságtörő asszony bukott ember, a

Nem tudhatjuk, mi az, amit a szerző közvetíteni akart, hiszen róla és az ő gon-dolkodásáról aligha tudhat más ember bármit is. (Gondoljunk arra, hogy még magunkat is mily kevéssé ismerjük, vagy milyen kevéssé látunk bele a hozzánk legközelebb álló emberek gondolkodásába.) ⁸⁶ Sőt mi több: nem is érdekes, hogy a szerző szándéka mi lehetett, hiszen esetleg a szövegéből egészen más derülhet ki, mint ami akár a kimondott szándéka volt. Ennek klasszikus példája Tolsztoj Anna Kareninája az azonos című regényben: Tolsztoj deklarált értékrendjében és a regény puszta cselekményében a házasságtörő asszony bukott ember, a

In document Irodalomelemzés a 20. századi orosz próza szövegmintáin (Pldal 40-54)