A rendőrség ott végződik, ahol Benya kezdődik. […] de Tartakovszkij nem nyu-godott, és megérte azt, hogy egy zenegéppel ellátott vörös gépkocsi a Szeregyin téren eljátszotta a Kacagj, Bajazzót. A gépkocsi fényes nappal odagördült a há-zikó elé, amelyben Pesze néni lakott. A gépkocsi kerekei csikorogtak, okádta a füstöt, rézveretei ragyogtak, bűzlött a benzintől, és jelzőkürtjével az áriát játszotta. A gépkocsiból kiugrott egy illető, s bement a konyhába, ahol a földes padlón a töpörödött Pesze néni vergődött. „Másfél zsidó” ott ült egy széken, és hadonászott.22
Ha ebben a pár sorban kicserélnénk a tulajdonneveket, azt hihetnénk, hogy Rej-tő Jenő sorait olvassuk. Az Odesszai elbeszélésekben Babel gengszterekről írt, szülővárosának legendás hőseit örökítette meg. A komikum alól elő-előbukkan a komorabb és szegényes odesszai háttér, és mindent beleng a nosztalgia, mert az elbeszélők tudják, hogy „a legenda oda”.
Az Odesszai elbeszélések témájában nincs semmi különös: a zsidó ember má-sokhoz hasonlóan jókat eszik, szerelmes, házasodik, meghal és eltemetik. Ezeket a szokványos eseményeket azonban a zsidók a maguk hagyományainak megfele-lően élik meg, a hagyományokat az odesszai zsidók a maguk módján átalakítják, az író pedig a saját nézőpontjából ábrázolja ezt.
Babel művészetében a kelet-európai groteszk egyik forrása született meg, az orosz és a zsidó irodalom legjobb hagyományainak összegyúrásából. Idézhetünk és idézünk is még kelet-európai íróutódokat, akiknek groteszk szemlélete nem-csak rokon Babeléval, hanem közvetlenül és kimondottan tőle tanultak. Közöttük említhető Danilo Kiš, aki a különc, szinte őrült apafiguráját vagy a pogromot át-élő zsidó kisfiú magatartását Babel alakjaiból és szemléletével alakította ki. Em-líthetjük Hrabalt, akinek Temetés című novellája akár az odesszai elbeszélések közé is beillene, nem is szólva Pepin bácsiról, akinek beszédáradata Babel hőse-inek szkáz-modorát mutatja. Babel Odesszai elbeszéléseinek oroszlánrésze van abban, hogy Odesszát különleges városnak képzeli Európa, amint az is volt, már a kezdetektől.
Odesszán belül is külön fogalom a Moldavanka, a város legrégebbi része, ere-detileg moldáviai románok alapította település. Itt koncentrálódott egykor a vá-ros ortodox, többnyire szegény zsidósága. A Moldavanka legendás gengszterei
22 Odesszában ezt így csinálták. Ford. Wessely László. IBM, 229.
I. BABEL
voltak Babel alakjainak mintái, mindenekelőtt Miska Japoncsik, eredetei nevén Mojszej Vinnyickij, más néven (keskeny vágású szeme miatt) Japonyec, azaz Japán (a kicsinyítőképzős, lekicsinylő Japoncsik nevet a bolsevikok adták neki később).
Babel odesszai elbeszéléseiben is világtörténelmi pillanatot volt képes megra-gadni, és itt is a rejtett ambivalencia feszültsége az, ami kivételessé teszi. Babel első újítása, hogy az akkor mintegy 60 éves múltra visszatekintő orosz-zsidó iro-dalomban tevékenykedő íróelődök többségétől eltérően – akik az elnyomott és üldözött zsidókat védték, mentegették az oroszokkal szemben, és ezzel az ideoló-giai teherrel művészetük ritkán tudott kitörni a másodvonalból – az oroszországi zsidóság új nemzedékét mutatja meg. A 19. századi tipikus zsidó megalázkodni kénytelen, fizikailag is gyenge, bocsánatkérő testtartásba merevedett alak, vagy legfeljebb olyan, aki emelt fővel és hovatartozását áldozatként viselve vállalja a szenvedést. Az új hang és új generáció kezdetét már Alekszandr Kipen, illetve Andrej Szobol művei jelzik az 1910-es években (lásd az orosz-zsidó irodalomról szóló fejezetben).
Babel második újítása, hogy – az amerikai gengszterirodalommal párhuza-mosan – zsidó hősei nemcsak nem engedelmesek, hanem még a törvényeket is ki-játsszák, rafináltak és fizikailag is erősek. Újításának harmadik eleme, hogy nem csupán vállalja a (még a zsidó irodalomban is alantasnak tartott) humor hagyo-mányát, hanem úgy emeli be műveibe, hogy az alantasnak tartott anekdota példá-zattá magasztosul. Elég, ha itt újra a két közismert jiddis íróra, Sólem Aléchemre és Mendele Mojhér Szforimra vagy az első humoros műre, Oszip Rabinovicséra utalunk. (Ha magyar párhuzamra lenne szükség, bátran Mikszáthra lehetne hi-vatkozni, aki a hazai hagyományban szintén elavultnak tartott életképet és anek-dotát kezelte hasonló módon.) És végül a negyedik vonás, amely ugyancsak egy ellenpontra, az ambivalens, tehát sommás értelmezéseken túlmutató elvre épül:
miközben Babel az új, erős, magát otthonérző zsidó nemzedékről beszél, egyúttal megmutatja annak hanyatlását, távozását, vagyis a vidám novellákban az orosz-országi zsidó élet végét, alkonyát vetíti előre. Ennek a tragikumnak és az életvi-dám komikumnak az együttes megjelenése hozza létre azt a groteszk effektust, aminek köszönhetően az Odesszai elbeszélések felejthetetlenek.
Babel a zsidók új generációját mítoszi magasságokba emeli avval, hogy a be-tyár- vagy oroszos „westernromantika” dicsfényével övezi. A romantika szabá-lyainak megfelelően itt nem a nyers erő, az erőszak és a fizikai fölény mértéke rangsorolja a figurákat, hanem a fegyverek erejét csak háttérül használó „gyön-géd gyilkos”, a kifinomult modorú, a pénzről diplomáciai tárgyalásokat folyta-tó, méltóságteljes, szűkszavú és szarkasztikus humorú, gáláns bandita alakja emelkedik mítoszivá. Mint a század elején Szemjon Efron (Litvin) megjegyzi:
2. IRODALOMELEMZÉS A 20. SZÁZADI OROSZ PRÓZA SZÖVEGMINTÁIN
„A társadalom szimpátiával szemléli a csempészeket és nem tekinti őket egyszerű bűnözőknek, hanem lovag-bűnözőknek, olyan embereknek, akik egy veszélyes sportot űznek.”23
Az Odesszai elbeszélések címen ismert négy elbeszélés nem nevezhető feltétel nélkül ciklusnak már a Lovashadsereggel összehasonlítva sem.24 Babel eseté-ben a ciklus kohéziójáról beszélni nem puszta irodalomtörténészi tudálékosság.
Konsztantyin Pausztovszkij feljegyezte, milyen alaposan, aprólékosan bíbelő-dött Babel a szövegeivel, és e visszaemlékezésnek sokatmondó már a címe is:
Kényszermunka.25 A tömörség Babel számára elsődleges szempont volt, állan-dóan rövidítette műveit, amelyeket egy-egy javítási fázis után hónapokra nagy ládájába zárt el, hogy azután újra friss szemmel húzza ki a fölöslegesnek ítélt szavakat. A „ládás módszer” lett összes írásának végzete, mert 1939-es letar-tóztatásakor minden kéziratát egyszerre kobozhatták el. Babel az egyetlen író, akinek nem került elő egyetlen sora sem az egykori szovjet állambiztonsági ar-chívumokból.
Az Odesszai elbeszélések írójuk életében ezen a címen csak egyszer és elég későn, 1931-ben jelent meg, elején a magyar kötetekben szokásos négy elbeszé-léssel, de nem az általunk ismert sorrendben, hanem az utolsó kettőt megcse-rélve: A király, Odesszában ezt így csinálták, Kozák Ljubka, Atya.26 Ez a sor-rend mindvégig megmaradt. Ha egy kutató nem az eredeti sorsor-rendet veszi figyelembe, az önkényes, hamis tartalmi következtetésekre is alkalmat adhat.27
23 Эфрон, С.: (Литвин) Воспоминание о В. А. Крылове. Исторический Вестник 1906/104.
247. Ld. Henry, B.: Jewish Plays on the Russian Stage: 1905–1907. In Berkowitz, J. (ed.): Yiddish Theatre. New Approaches. Oxford, Littman Library of Jewish Civilization, 2003.
24 Éppen ezért tévedés ciklusként elemezni, mint teszi Есаулов, И.: Одесские рассказы И.
Бабеля. Логика цикла. Москва 2004/1. 204–216.
25 Паустовский, К.: Каторжная работа. Время больших ожиданий. M., Сов. писатель., 1960.
http://paustovskiy-lit.ru/paustovskiy/text/kniga-o-zhizni/vremya-ozhidanij_15.htm (megte-kintés 2019.04.13.).
26 Az 1931-es kötetben még szerepelt: Alkony, Galambdúcom története, Első szerelem, Szent Ipatyij vége, Mahno atyánknál, Rosszul számítottál, kapitány! Az odesszai téma még előfor-dult későbbi kötetekben is. Az egy évvel későbbi, 1932-es kiadás további négy elbeszélést tar-talmazott: Ébredés, A pincében, Karl-Jankel és A szeretetház vége.
27 Például az író halála után záró darabnak megtett novellában Kozák Ljubka csecsemő kisfia egy leendő, újabb Királynak vélhető, talán „királyi” neve miatt, mert Davidnak hívják. Ez a szö-vegtől elrugaszkodott értelmezés Babel mondandójának meg nem értését, és a történelemnek teljes nem ismerését is tükrözi: Király ugyanis csak egy volt, amint ez az Odesszában ezt így csinálták lapjain többször elhangzik. Újabb Király nem születhetett, mert a maffia eltűnésé-vel elkezdődött a zsidóság elmerülése, és így nem lehet a mítoszi körforgást feltételezni ebben a mozzanatban. Есаулов, И.: Одесские рассказы И. Бабеля. Логика цикла. 204–216. 66. j.
I. BABEL
(Egy megjegyzés a magyar fordításhoz: ha az első címe A király, az utolsóé is névelővel lenne jó: Az atya.) Egy biztos: az odesszai ciklusnak tartott együttes nem négy elbeszélésből áll, és nem a szerző életében megalkotott és befejezett ciklus. Még egy további adalék ehhez: Babel, akinek ciklusalkotói hajlandósága végig töretlen volt, maga használta az Önéletrajzi elbeszélések fejlécet jó pár Odesszában játszódó novella címe fölött. Ezeket a későbbi kiadások nem így je-lölik, hanem az Odesszai elbeszélések körül homályos, bár hasznosan általános fejezetbe gyűjtik össze, amely viszont nem tartalmazza a szintén Odesszában játszódó, de önéletrajzinak tűnő Pincében és Ébredés novellákat.28
A kiadói akarat szerint állandóan változó művek ugyan nem tekinthetők cik-lusnak, így nem vizsgálható a belső kompozíció, a sorrend és az arányok sem.
De érdekes lehet végigkövetni a novellák első publikációjának idejét, és ennek megfelelően helyüket az írói életművön belül, mert ez az elbeszélői stílus vizsgá-latakor kulcskérdéssé válik.
A cselekmény ideje, a téma miatt az olvasók szinte kivétel nélkül úgy gondolják, hogy az odesszai novellák korábbiak, mint a Lovashadsereg, hiszen a századelőn, illetve a forradalom előtt játszódnak. A valóságban azonban a Lovashadsereg és az Odesszai elbeszélések egy időben, párhuzamosan születtek 1921-től kezdve.
Ennek jelentősége abban áll, hogy Babel az egymástól teljesen távol eső két té-mát meglepő módon hasonló nyelvi és írói eszközökkel, valamint azonos narra-tív stratégiával alkotta meg.29 Itt is jellemző a szkáz nyelvi keverése és a humor:
28 Ezt a mintát követi az 1986-os magyar Babel összes művei (Európa), és ezt veszi át a Noran kiadó 2006-os kiadása is.
29 Néhány megjelenési dátum, ínyenceknek: az Odesszában ezt így csinálták: Odesszai Izvesz
tyija 1923. május 5., majd az augusztus-szeptemberi LEF-ben (1923/4). Az Egy ló története és az Egy ló történetének folytatása (a Lovashadsereg darabjai) ugyancsak az Odesszai Iz
vesztyijában, 1923. április 13., majd újra a Krasznaja Nov 1924/4. április-májusi számában.
A Lovashadsereg tudatos ciklusszerkesztését mutatja, hogy ez a két, alkotástörténetileg és témájában, címében is szorosan összetartozó novella később, a ciklusban már nem egy-más mellett szerepel, hanem elég távol, köztük egy-másik nyolc novellát helyezett el később Ba-bel. A királyt, amely egyébként mindkét ciklus művei között a legkorábbi, mert már 1921-ben megjelent a Morjak (Tengerész) című újságban, szintén az Оdesszai Izvesztyija közölte 1923. május 14-én. Ezt követték ugyanitt más „lovashadsereges” művek (A levél, A só), míg a klasszikusan vagy szűken vett négynovellás Odesszai elbeszélések másik két darabja, a Kozák Ljubka és az Atya a Krasznaja Nov következő, 1924/5. számában jelent meg. Az előző szám, mint láttuk, a Lovashadsereg két novelláját közölte, tehát az olvasó még ak-kor is egymásba fonódva ismerte meg Babel két fő témáját, ha csak egy lapot ismert.
Babel műveinek első kiadásait és a róla szóló szakirodalom teljességre törekvő listáját állította össze Efraim Sicher a 2004-es The Enigma of Isaak Babel konferencia résztvevőinek segítsé-gével: Freidin, G. (ed.): The Enigma of Isaac Babel. Biography, History. Stanford, CA, Stan-ford UP, 2009. A 2014-es állapotot tükröző bibliográfiát ld.: http://www.stanStan-ford.edu/group/
isaac_babel/bibliography/works_and_criticism.pdf (megtekintés 2019.10.10.).