Jómagam azzal a tudattal oktatok irodalmat, hogy az irodalomolvasás fejleszti az empátiát, az érzelmi intelligenciát – magyarán még az értelmezés nélküli olvasás, az átélés vagy nevezzük a szópár kedvéért így: „érzelmezés” is építi a személyisé-get. De értő olvasásra, elemző szövegértésre is mindenkinek szüksége van az élet minden területén – a szövegekkel sokat foglalkozó ember akár egy banki feltétel-rendszert vagy jogi leírást is könnyebben ért meg. Sokan leírták azt is, hogy aki olvas, az meghosszabbítja az életét, hiszen régi korokról szerez ismereteket vagy a távoli jövőről is gondolkodik, valamint olyan emberek sorsáról, akiket egy élet alatt nem ismerhetett volna meg. Az ismeretszerzés azonban csak az első lépés, mert nem kétséges, hogy aki rendszeresen elemez, annak analitikus gondolkodá-sa és az élethelyzeteket értékelő képessége is fejlődik.
Minden félév elején (sőt minden könyvem elején) úgy érzem, számot kell ad-nom tanári és kutatói krédómról, az alapoktól. Hozzá kell tenni, hogy ennek a „krédónak” kiforrásához valóban szükség volt pár évtizedre, mert évről évre alakult az, amit változó sikerrel az óráimon csináltam. Ahányszor (hozzávető-leg negyvenkétszer) tanítottam Bulgakovot, mindig újra átolvastam, és mindig másképpen alakult az óra. A „kiforráson” a módszer valamelyes rendszerré épü-lése értendő, hiszen minden értelmezés tovább forr, miközben újra tanítom, újra elolvasom – semmi sem végleges, csak maga a szöveg. (És orosz közegben az is csak jó esetben: előkerülhet egy újabb változata egy kéziratnak, mint Bulgakov Kutyaszívének esetében a kinyíló archívumokból a rendszerváltozás után.)
Egy magyar oktatási rendszerben felnevelkedett fiatalnak azzal szembesülni, hogy nem megtanulható tételekből áll az irodalmi elemzés, akár sokkoló is lehet.
Szeretne jól vizsgázni, szeretne minél kevesebb idő alatt felkészülni az órákra, a legegyszerűbb az lenne számára, ha nem kellene sokat gondolkodnia, esetleg egyszerűen megtanulhatna egy kész tankönyvet. Ez más konzervatív felépítésű oktatási közegben is előfordul. Egy olasz vendéghallgatóm fakadt ki elkeseredetten, hogy az órák nagy része azzal telik el, hogy gondolkodnak, és társai rossz oroszság-gal megkísérelnek valamit eldadogni. Ő a tanártól szeretné szabályos orosz nyel-ven meghallgatni a tananyagot, hogy majd megtanulja – mert náluk így működik az egyetem, és erre van szüksége a karrierjéhez. Miközben titokban örültem, hogy
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA
nem magyar hallgató mondta ezt, igazolva láttam azt, hogy már a kurzusaim ele-jén hasznos tisztázni, mit tekintek taníthatónak és mit nem. A gondolkodás és az idegen nyelv magas fokú gyakorlása önmagában is egyetemi tevékenység.
Aligha van oktató (Oktató?), aki ne ismerné a műelemző órák elején beálló mély csendet, amelyet a tanár szintén mély csenddel fogadott kérdései követnek.
Nincs ebben semmi meglepő – rengeteget kell gondolkodni minden művön (ame-lyet a Hallgatók jó esetben éppen csak befejeztek az óra előtti napokban, rossz esetben nem olvasták, szerencsétlen esetben évekkel korábban olvasták). A ta-nártól várják a kinyilatkoztatást, aki pedig általában csupán gyakorlottabb, mert sokat olvasott. (A Hallgató biztatására írom: számtalanszor előfordult, hogy egy hallgató egészen váratlan dolgot látott meg olyan szövegekben, amelyeket már megszokott a tanár.) Elsőrangú amerikai egyetemen is láttam olyat, hogy a cso-portból senki nem olvasta el az órán feldolgozandó regényt, mire a tanár fogta magát és elmesélte a regényt. Nem is tudja elképzelni az a csoport, mit veszített azzal, hogy egyrészt a saját gondolatai helyett készeket, beszélgetés helyett elő-adást kapott. Azt nem is említve, hogy a kiváló professzortól mennyivel értéke-sebb tudást kaphatott volna, ha a tartalomelmesélés helyett lett volna ideje több probléma felvetésére.50
Hagyományosan az egyetemen az olvasmányok mellé szakirodalmat is aján-lunk, kötelezően is adunk fel. A szakirodalom haszna felmérhetetlen, mert nem-csak kiegészítő ismeretanyag, hanem eszköz, támpont vagy mérce is lehet. Nem tudunk folyamatosan csak a magunk ötleteiből táplálkozva elég széles körben tájékozódni, hiszen az egész világról van szó az irodalomban. A szakirodalomból tudást, szemléletet és módszert meríthetünk, fogalmakat és ismereteket gyűjthe-tünk, analógiákat alkothatunk, továbbgondolhatjuk saját asszociációinkat, szak-nyelvet tanulhatunk, új témákat gyűjthetünk, valamint a világirodalmi időálla-potok összevetéséhez találhatunk kapcsolatokat. Még a rossz szakirodalmi cikk is tud inspirálni, mert amint érzékeljük tévedéseit, már meg is születik saját he-lyesbítő (vagyis új) gondolatunk. A szakirodalom olvasása, különösen az idegen nyelvűé azonban rendkívül időigényes, gyakran segítséget is igényel. Ez pedig ritkán fér bele az irodalmi órákba. Iskolás „felmondása”, a készen kapott megol-dások talán meggyorsítják az elemzés menetét, de befagyaszthatják a párbeszé-det, az egyéni ötleteket. Rossz esetben a Hallgató lényegében tankönyvi leckének veszi a szakcikkeket, még rosszabb esetben ügyesen ezzel helyettesítheti a szöveg elolvasását. A szakirodalom olvasását egyszerre kritikusan és tanulási alázattal, valamint könyörtelen válogatással érdemes végezni.
50 A tartalomelmesélésnek is lehet érdekessége egy lélektani vagy intelligenciavizsgálatban, hi-szen lényegében egy saját szempontú újraépítésről van szó.
ELEMZÉS, ÉRTELMEZÉS
Arra törekszem tehát, hogy a Hallgató tanuljon meg szövegekkel bánni és azokat értelmezni. „Minden szöveget egészen másképpen olvasok, mint azelőtt”– írta egy-szer egy Hallgató egy kurzus végén, amikor névtelen válaszokat kértem pár kérdés között arra is, miért volt hasznos az óra. Ezt nevezem a készségek elsajátításának:
azt a magabiztosságot, hogy bármilyen szöveggel találkozunk, tudjuk, hogyan nyúl-junk hozzá, mit nézzünk rajta először, hogyan hatolnyúl-junk benne egyre mélyebbre.
Az óra eleji hallgatások oka az is, hogy minden mű más kérdéseket vet föl, más szempontokat helyez előtérbe, lényegében saját fogalmainak bűvkörét rajzol-ja meg, amelyen belül az elemzés elkezdődhet. Ezen felül minden olvasó is más és más személyiséggel, műveltséggel és szempontokkal érkezik, nincsen egyedül üdvözítő irodalmi iskola, nincsenek kész receptek, csak az eddigi irodalomtudo-mány eredményeiből leszűrt módszerek és szemléleti módok állnak rendelkezé-sünkre, akár a szerszámok. Minden mű más valamiben, minden elemzés más va-lamiben, de irodalmi létük a közös bennük. Ezt felszabadító körülménynek kell megélni, ami újra csupán elhatározás kérdése.
Az elemzés során elhatározzuk, hogy időt és figyelmet szentelünk valaminek, időt hagyunk a saját gondolatainknak, és aztán rendezzük, kiigazodunk bennük, és ezzel sajátunkká tesszük. Ennek első fázisa vagy lökése szinte biológiai, ideg-rendszeri folyamat: az agytevékenység velünk született „kisajátítási” képessége nagyrészt önkéntelen. A modern agykutatás filmet is készített az agyi pontok bekapcsolódásának folyamatáról, mégpedig csecsemők agyáról, amint feldolgoz-nak egy információt. Az inger hatására az egyetlen pontból induló mozgás foko-zatosan behálózza az egész agyat, és elérheti annak egészen távoli területeit is.51 Már jó száz éve rámutatott a Wolfgang Köhler, Kurt Koffka és Max Wertheimer nevéhez fűződő alaklélektan (Gestalt-elmélet), hogy az emberi elme asszociációk útján terjeszti ki működési szféráját, és von be újabb és újabb területeket a gondol-kodásba egy kérdésről. Eközben arra törekszik, hogy egyrészt az új impulzusokat beillessze eddigi tapasztalatai közé, hasonlóságokat keressen, másrészt, az újak közötti eddig még nem ismert kapcsolatokat hozzon létre és rendszert teremtsen.
Tételük, hogy az egész több, mint a részletek összessége, mert az összefüggések és a mintázatok érzékelése a döntő, az irodalmi elemzésre döntő befolyással volt és messzemenően vonatkozik. Gyakorlatilag az agy állandó rejtvényfejtési állapot-ban van, csak a képalkotás közben nem kapcsolja be a tudatot, prelogikus (rend-szerezés előtti) állapotban van. Az elemzési rutin bekapcsolt állapotba hozza.
A látással érzékelt dolgok feldolgozási különbsége alkalmas arra, hogy az írott szöveg befogadásának néhány sajátosságát felismerjük. Egy kép láttán a szem
51 Ez videón megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=wBciB2eW6_8 (megtekintés 2019.07.01.).
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA
akaratunktól függetlenül pásztázza a látottakat. Ezt a szemmozgást akár rá is lehet rajzolni aztán a megszemlélt képre. Ezen jól látható, hogy mely területek maradtak ki és melyekre koncentrálódott nagyobb figyelem – egy egyszerű ab-lakra nem fókuszált a szem, elég volt térlátással befogni, míg a kisebb tárgyakra és különösen az emberi arcokra még vissza is tért a tekintet. A szövegolvasás köz-beni szemmozgást is vizsgálták, de az irodalmi elemzéshez kapcsolódó kutatás ezen belül is egy specifikus terület. Az olvasási folyamat lassulása (illetve a szer-ző részéről lassítása) nagy szerepet játszik benne. (Gondoljunk Viktor Sklovszkij defamiliarizációs elméletére, amely szerint az irodalmi szöveg szokatlan, elvá-rással szembemenő nyelve, hősei és eseményei megakasztják az olvasás automa-tizmusát és elgondolkodtatják az olvasót.52)
Egy könyv lapjain alapjában előrefelé kell haladni, mert a nyelv sajátossága, hogy a szavak egymás után következnek, azaz lineáris.53 Viszont éppen az elem-zéshez, akár már az első olvasáskor is jó módszer a visszalapozgatás, a távolabb eső részekhez való visszatérés, az összefüggéseik keresése. E fázisban a jegyze-telés, rajzolás vagy ábrakészítés, a gondolattérkép-készítés, illetve kommentárok fűzése alkotó folyamattá teszi a szövegről való gondolkodást, és közelíti egymás-hoz az olvasás és írás folyamatát.54
A gyermekpszichológia megfigyelése szerint az olvasás közben történő belső képalkotás elengedhetetlen a kisgyermek fejlődéséhez.55 Alighanem a szöveg „ki-színezése” (megértése, elemzése) is ehhez hasonló folyamat. Sokszor tapasztalt csalódás, ha egy-egy kedvenc könyvünk új kiadása más illusztrációkkal, elkép-zelt hősünk új arccal jelenik meg, vagy ha egy filmváltozat megtestesíti ugyanezt
52 A tudományos kutatás számos grafikai elem hatását is vizsgálta, valamint a vissza-visszatérő szemmozgást, és nem tudott releváns eredményekre jutni. Hoven, E. van den, Hartung, F. C., Burke, M., Willems, R. M.: Individual Differences in Sensitivity to Style During Literary Reading: Insights from Eye-Tracking. Collabra: Psychology 2016. 2/1, article 25. https://
repository.ubn.ru.nl/bitstream/handle/2066/168499/168499.pdf (megtekintés 2019.11.05.).
Természetesen ezek a kutatások a képernyős olvasás vizsgálata felé tolódtak el az utóbbi időben.
53 Az egyéni olvasási szokásokba beletartozhat az is, hogy előre megnézi valaki a könyv végét, illetve a szöveglapozgató pásztázás jó stratégia a könyvesbolti vagy könyvtári döntés előtt, ér-dekel-e bennünket az adott könyv, elolvassuk-e. Létezik az ún. gyorsolvasás is, amely a szem térlátását fejlesztve nem szavakat, hanem szókapcsolatokat, majd sorokat, később több sort, sőt egész oldalakat ragad meg egy-két fizikai pontra fókuszálva. Ez a fajta olvasás szépirodal-mi elmélyüléshez nem alkalmas, megkönnyíti viszont az újságolvasást. Olvashatunk futólag, lényegretörően, vagy ha egy nevet vagy információt keresünk (skimming, scanning), ha csak tájékozódunk vagy újraolvasáskor egy részletet keresünk.
54 Köszönöm Sipos Balázs gondolatát arra vonatkozóan, hogy „hogy írás közben is visszaolvas az ember, írás közben tanulja az olvasást is – írás és olvasás határvonala illékony”.
55 Ennek különösen nagy irodalma született a televízió elterjedésekor, az olvasást kiszorító té-vénézés veszélyeiről. Ld. pl. Vekerdy Tamás: Hányszor sír Nemecsek? Kritika 1995/4. 15. Az internet elterjedése újabb kutatásokat követel meg.
ELEMZÉS, ÉRTELMEZÉS
a hőst, és az nem olyan, mint a mi belső képünk volt. A filmadaptációk óhatatlanul átírják a regényeket, hiszen mások a műfaji követelmények, arról nem is beszélve, hogy az irodalom legfontosabb jellemzői: a megformált szöveg nyelve és stílusa, a szavakkal átadás miatt kiegészítendő, nyitott értelmezésű képalkotás „elvész”.
Az agyműködés a képeket sem csak egyféleképpen tudja felidézni, mert előhívhat már látott vizuális benyomásokat (emlékezik vagy emlékképekből épít), és létre-hozhat belső mentális képeket. Utóbbiakat ritkán emeljük a tudatosság szintjére, még kevésbé tudjuk szavakba foglalni (gondoljunk az álmokra).
Mit jelent az, hogy egy művészeti alkotás elemzése elhatározás kérdése? Egy múzeumban eldönthetjük, hogy csak néhány pillanatig állunk egy kép előtt, amíg kiderül, tetszik-e, vagy csak pár percet gyönyörködünk benne. Egészen más vi-szonyunk lesz a képhez, ha tüzetesen megvizsgáljuk, milyen apró elemeit tudjuk felfedezni, illetve ha még a múzeumon kívül is ismereteket gyűjtünk a képről, az alkotóról, más műveiről, kortársairól és korszakáról, és így tovább. Irodalmi mű esetén a „gyönyörködés” megfelelője a részleteknél elidőzés, illetve az újraol-vasás, és nem is egyszeri újraolvasás vagy részletek kikeresése. A művészeti és tudományos elemzés között a más érzelmi agyterületek bevonódása jelenti a kü-lönbséget: másképpen hat a kép és másképpen a szöveg. Az a felfogás, hogy a bal és a jobb félteke kizárólagosan „felelősek” bizonyos tevékenységekért, például a nyelvért és a beszédért, a képalkotó eljárásokkal megdőlt: az agy különböző területei szerteágazóan, hálószerű pályákon aktivizálódnak. Az egyedi ismeret-háló és a személyes érzelmek asszociatív, nem általános érvényű, szövevényes és egyedi rendszerré formálják az irodalmi elemzést.
Iskolai éveim alatt valódi elemzéssel sokáig nem találkoztam, mert az ún.
tankönyvi fordulatot, a reformtankönyveket (1978–1982) már fiatal tanárként éltem meg.56 Számomra (és talán generációmnak) a valódi irodalomelemzés kez-deteit az orosz formalizmus, az erre épülő francia strukturalizmus és az orosz
56 A középiskolai irodalomoktatás megújítására született, Veres András nevével fémjelzett köny-vek immár elérhetők azóta http://reciti.hu/2015/3156 (megtekintés 2019.05.05.). A 2000-es években összefoglaló elméleti esszéket is összegyűjtött ez a kötet: Lóránd Zsófia, Scheibner Ta-más, Vaderna Gábor, Vári György (szerk.): Laikus olvasók? A nem-professzionális olvasás le
hetőségei. Bp., L‘Harmattan, 2005. Arató László és Fenyő D. György tantárgy-pedagógiai szem-léletének nagy újítása az volt, hogy a középiskolai oktatásba a kortárs irodalmat és a korábban szubkulturálisnak vagy populárisnak titulált kultúrát is beemelte. Fenyő D. György (szerk.):
A szöveg vonzásában. Tanulmánykötet Arató László tiszteletére. Magyartanárok Egyesüle-te, 2018. [Online.] https://magyartanarok.wordpress.com/2018/04/05/a-szoveg-vonzasaban-tanulmanykotet-arato-laszlo-tiszteletere (megtekintés 2019.09.22.). Arató László, Fenyő D.
György, Pethőné Nagy Csilla, Knausz Imre, Bárány Tibor, Molnár Gábor Tamás, Gintli Tibor, Bengi László, Miklós Tamás írásai a magas- és populáris kultúra viszonyát is tárgyalják. E kötet eredményeit már nem tudtam figyelembe venni könyvemhez, terjedelmi és határidős okokból, és mert a felsőoktatási irodalomoktatásra koncentrálok.
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA
szemiotikai iskola módszereinek megismerése hozta el – Viktor Sklovszkij, Ju-rij Lotman, Umberto Eco, Roman Jakobson, Vlagyimir Propp, JuJu-rij Tinyanov, Borisz Eichenbaum, Mihail Bahtyin, Roland Barthes, Petr Mukařovský, René Wellek művei (igyekeztem beavatásom sorrendjét is feleleveníteni). Elsősorban az irodalom másodlagos jelrendszerelmélete, az irodalom modellszerűsége ho-zott döntő felismerést.57 A tipologizálás új terminusai is nagyon vonzónak tűntek, például Németh G. Bélának az „önmegszólító” verstípusra vonatkozó érzékeny elemzései.
Lassan összeállt a kép, hogy amikor az irodalom maga szakított a mimetikus ábrázolással, ki kellett alakuljon egy másféle irodalomkezelési és megértési mód. Ez az orosz irodalomban nagyon látványosan következett be a szimboliz-mus harmadik korszakában és a futurizszimboliz-mus megjelenésével. Jurij Lotman mo-dellelméletét58 alapvetőnek tartom a tanításban: az irodalomélvezőből az a fel-ismerés formálhat irodalomelemzőt, hogy az irodalmi szöveg nem életdarabka, nem életmásolat, és elemzése nem abból áll, hogy belehelyezkedve átéljük és pszichologizálással vagy etikai követelményrendszerrel tárgyaljuk a hősök kap-csolatait.59 Időben Lotmannal, Bahtyinnal és Lukács Györggyel párhuzamosan született meg Lev Vigotszkij művészetpszichológiai elmélete is, aki az emberrel vele született lelki jelenségekre alapozott kulturális nevelésre nagy hangsúlyt he-lyezett, mert úgy látta (a gyermekkort vizsgáló kísérleti pszichológusként), hogy ezek alakítják ki a magasabb pszichikai funkciókat.60
Az OPOJAZ egy nyelvészeti indíttatású csoportra alapult, de szorosan kap-csolódott a születő avantgárd irodalomhoz. A mindkettőben egyaránt beágya-zott orosz formalizmus jelentősége abban áll, hogy az ő munkáiktól számítható az irodalomtudomány létre jötte. Mindez azt is jelenti, hogy az orosz gondolko-dás első alkalommal került ki a világ tudományos gondolkogondolko-dásának élvonalába, későbbi hatásformáiban fő gondolati áramába. A formalizmus hangsúlyos jelen-létét ebben a könyvben nemcsak ez magyarázza, hanem az is, hogy rendszerük
57 Лотман Ю.: Тезисы к проблеме “Искусство в ряду моделирующих систем”. B: Статьи по семиотике культуры и искусства. СПб., Академический проект, 2002. 274–293. http://
philologos.narod.ru/lotman/thesis.htm (megtekintés 2019.10.10.).
58 Lotman magyarul megjelent műveit ld. http://www.jgypk.hu/jelkepter/184 (megtekintés 2019.03.06.), valamint egyenetlen fordításokban in Molnár Angelika, Fresli Mihály (szerk.):
A szó feltámasztása. Orosz irodalomelméleti tanulmányok. Ford. Gerencsér Norbert, Bán Zsu-zsanna. Szombathely, Savaria University Press, 2016. 102–110, 111–118.
59 A pszichoanalitikai, freudista irodalomelemzés mértékletes alkalmazásának van létjogosultsá-ga bizonyos korokban és művekkel kapcsolatban, hiszen az irodalom emberi viszonyokat ábrá-zol, amelyekhez a pszichológia ad kulcsot.
60 Vigotszkij, L.: Művészetpszichológia. Bev. Leontyjev A., szerk., jegyz. Ivanov, V., ford. Csibra István. Bp., Kossuth, 1968.
ELEMZÉS, ÉRTELMEZÉS
belátható terjedelme és konkrétsága igen alkalmas az elemzési készségek első fázisának elsajátítására, vagyis igen jól használható a tanításban. Napjainkban, a formalizmus létrejöttének 2014-es századik évfordulóját követően újra meg-élénkült a figyelem az iskola iránt, talán azért is, mert az irodalomtudomány ha-gyományos formájában már nem létezik. Az orosz és nyugat-európai, valamint amerikai irodalomtudomány egybeáramlása viszonylag új fejlemény. Az ezred-forduló előtt megjelent kisenciklopédia külön tárgyalja a nyugati irodalomtudo-mány fogalmait.61
A lotmani (orosz formalizmusból és strukturalizmusból kinőtt) szemiotikai elmélet szögezte le, hogy az irodalmi nyelv egy másodlagos modelláló rendszert alkot – vagyis a körülöttünk lévő világ nyelvét, tárgyait, valóságdarabkáit (reá-liáit), embermintáit építi össze egy modellé, amely az író érzékelési és szemléleti módját tükrözi. Más kérdés, hogy Lotman és iskolája az építkezés anyagát jelek rendszerében látta, módszerét pedig szabályokba és normákba, struktúrákba gondolta foglalni (innen a strukturalizmus elnevezés).
A modelljelleg szemlélet kérdése: minek akarom láttatni (az író módszere) és látni (az olvasóé). Elég egy tetszőleges szövegről elhatározni, hogy szépiroda-lomnak olvassuk, máris verssoroknak láthatjuk a felsorolást, és a szavak má-sodlagos jelentést keltenek. A fikció azt jelenti, hogy szépirodalom, de bármely szöveget lehet irodalminak olvasni. Nem érvényes rá az „igaz vagy hamis” vetésű megközelítés, mert szövegrealitás. A fikciónak nem az életutánzás a fel-adata.62 Ha például sorokba tördeljük, melyek voltak a leggyakoribb Google kereső kérdések egy költségtervező oldalon, olvashatjuk akár versnek is, az or-szágokra vonatkozó sztereotípiákról. Az alábbi szöveg legépelése közben még azon is kaptam magamat, hogy a sorrendet önkéntelenül is „szerkeszteném”, időrendbe raknám, a tanulást a házasságkötés, azt pedig a válás elé, és a végére a temetést.63
61 Современное зарубежное литературоедение. Страны Западной Европы и США.
Концепции, школы, термины. Энциклопедический словарь. Ред. Ильин, И., Курганова, Е. М., Интрада, 1999.
62 Az irodalom fogalmáról és a fogalom történetéről ld. Todorov, Tz.: Az irodalom fogalma, Heli
kon 2018/1. 14–26.
63 Cost Obsessions Around the World. https://www.fixr.com/blog/2015/04/17/world-of-obsessions (megtekintés 2018.02.22.). Szemléletes példa a fotó: André Kertész ismert korai képe nem áb-rázol mást, mint egy tányér szélére támasztott villát. A jelenet lehet akár reális, de a falon már a művészi látásmód körébe kerül. http://fototortenet.blogspot.hu/2012/10/szoveg-nelkul-19.
html (megtekintés 2018. 02.22.).
1. ÉRTELMEZÉSI KULCSOK AZ IRODALOMELEMZÉSHEZ | ELŐSZOBA
Mibe kerül egy sör Észtországban?
Mibe kerül egy BMW Németországban?
Mibe kerül egy válás a Malvin-szigeteken?
Mibe kerül egy házasságkötés Cipruson?
Mibe kerül egy ház Jemenben?
Mibe kerül egy pocakfelvarrás Mexikóban?
Mibe kerül egy vese Iránban?
Mibe kerül egy teve Szaúd-Arábiában?
Mibe kerül egy Ferrari Olaszországban?
Mibe kerül egy prostituált Ukrajnában?
Mibe kerül a tanulás Angliában?
Mibe kerül egy temetés Haitin?
Mibe kerül az olaj Líbiában?
Mibe kerül egy PlayStation3 Izraelben?
Mibe kerül egy rabszolga Guineában?
Mibe kerül egy tehén Indiában?
Mibe kerül egy lombikbébi Ausztráliában?
Mibe kerül egy szabadalom az USA-ban?
Mibe kerül egy útlevél Kanadában?
Mibe kerül egy szivar Kubában?
A kétféle műbefogadás közül az elemző (és nem beleélő) olvasás a másodszori és sokadszori olvasásban úgy valósul meg, hogy az írott szöveget már nem a külső világra vonatkoztatva, puszta történetként, hanem távolságtartással, intellektuá-lisan vizsgálja az elme. Kihívásnak veszi, hogy kapcsolatokat keressen, ismeretei közé illessze, az ismeretlen elemeket megértse, ehhez újabb ismereteket szerez-zen be. Mozgósítja elvont gondolkodását, miközben sajátjává gyúrja, még talán
A kétféle műbefogadás közül az elemző (és nem beleélő) olvasás a másodszori és sokadszori olvasásban úgy valósul meg, hogy az írott szöveget már nem a külső világra vonatkoztatva, puszta történetként, hanem távolságtartással, intellektuá-lisan vizsgálja az elme. Kihívásnak veszi, hogy kapcsolatokat keressen, ismeretei közé illessze, az ismeretlen elemeket megértse, ehhez újabb ismereteket szerez-zen be. Mozgósítja elvont gondolkodását, miközben sajátjává gyúrja, még talán