A Königsbergi Töredék és Szalagjai a magyar nyelv legkorábbi emlékei közé tartoz-nak, és valószínűleg a legproblémásabbak közé is. A több mint 150 éve felfedezett szövegemlékkel kapcsolatban számos kérdés merült fel: vajon versről vagy prózá-ról van-e szó, vajon a Töredék egy korábbi mű másolata-e, és vajon mi lehetett a magyar szöveg forrása? Ezek a kérdések máig visszatérnek a Königsbergi Töredék kutatásában.
Az utóbbi két kérdés megválaszolásához nemrég egy új szempont vetődött fel:
Tóth Péter 2009-ben írt cikkében arra hívta fel a figyelmet,1 hogy az őrzőkódex vizs-gálata sokban hozzájárul a Königsbergi Töredék kutatásához. A cikk szerint ugyanis a Königsbergi Töredék és Szalagjainak szövegét eredetileg is az őrzőkódexbe írták, majd innen vágták ki a magyar szöveget tartalmazó lapokat, hogy aztán velük erősítsék meg a kódex kötését. A magyar szöveget lejegyző kéz pedig nem másolta, hanem saját maga hozta létre a művet, amihez a kódexben olvasható szövegek egyikét, Beauvais-i Vin-ce De laudibus beate Marie virginisét vette alapul. Ez tehát azt jelenti, hogy a magyar szöveg keletkezésének ideje megegyezik a lejegyzés idejével. Ez azonban ellentmond a nyelvtörténet által elfogadott álláspontnak, melyet Benkő Loránd írt le Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei című művében.2 Eszerint a Königsbergi Töredék szö-vege 1200 körüli nyelvállapotot tükröz, és a ránk maradt 1350 körülről származó írás másolat. Tóth Péter datálását nem is fogadta el mindenki: A. Molnár Ferenc3
1 Tóth Péter, „A Königsbergi Töredék és Szalagjai újabb vizsgálata”, in „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig, szerk. Madas Edit (Budapest: Országos Széchenyi Könyvtár, 2009), 97–119.
2 Benkő Loránd, Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei (Budapest: Akadémia Kiadó, 1980).
3 A. Molnár Ferenc, „A Königsbergi Töredék és Szalagjai (és más korai szövegemlékeink) datálásához”, Magyar Nyelv 110 (2014): 305–321.
* Előadásom 2018. nyarán hangzott el. Azóta megjelent tanulmányomban Jakubovich Emil őrzőkódexről készített jegyzeteiről az itt leírtakhoz hasonló gondolatokat fogalmaztam meg: Kovács Annamária, „Jakubovich Emil jegyzetei a Königsbergi Töredék őrzőkódexéről”, Magyar Könyvszemle, 134, 3. sz. (2018), 328–336, DOI 10.17167/mksz.2018.3. 328–336.
és Holler László4 a cikkre reagálva a nyelvállapot korai datálása mellett felhozható ér-veket ismertették. A kérdés eldöntéséhez hozzájárulhat az őrzőkódex és a Königsbergi Töredék kapcsolatának részletesebb vizsgálata.
Azonban a könyv kutatása nem akadálytalan: a kódexnek ugyanis a II. világhá-ború alatt nyoma veszett a Töredékkel és a Szalagokkal együtt. Később a Töredék ugyan meglett, de a kódex és a Szalagok azóta sem kerültek elő, ám szerencsére a könyvről ké-szült leírások és fényképek lehetővé teszik a kutatást. A Königsbergi Egyetemi Könyvtár igazgatói, Julius Zacher és Paul Schwenke megírták a fő tudnivalókat a kódexről Toldy Ferencnek és Szily Kálmánnak.5 A legfontosabb forrást azonban azok a kódexről ké-szült jegyzetek és fényképek jelentik, amelyek Jakubovich Emil hagyatékában marad-tak fenn, és amelyeket ma a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őriznek.6 Jakubovich ugyanis korán felismerte az őrzőkódex jelentőségét a Königsbergi Töredék és Szalagjainak kutatásában, még a kódex eltűnése előtt megvizsgálta a könyvet, jegy-zeteket készített róla, és lefényképeztette azokat az oldalakat, amelyeket a Königsbergi Töredék szempontjából fontosnak talált. Kutatásaim során megvizsgáltam és átírtam Jakubovich Emil őrzőkódexről készített jegyzeteit.7
Jakubovich a Königsbergi Töredék és Szalagjai őrzőkódexével először 1930 októbe-rében foglalkozott, amikor a nyelvemléket és a kódexet Berlinbe kérette. Ekkor kezdte el leírni a kódex jellemzőit. Feljegyzéseket készített a könyv anyagáról, a bélyegzőkről és iniciálékról, illetve kiírta a kódexből azokat a bejegyzéseket, melyeket fontosnak talált, és ekkor fényképeztette le az őrzőkódex számos oldalát. 1932 júliusában visszatért a Berlini Állami Könyvtárba, ahol folytatta a kódex vizsgálatát, és néhány oldalból hosz-szabb részeket írt át.
Kutatása eredményeit ugyanakkor Jakubovich nem tette közzé. A jegyzetei vé-gén olvasható bejegyzés arról tanúskodik, hogy még folytatni akarta a kódex vizs-gálatát, azonban erre már nem volt alkalma. A Jakubovich-hagyaték ennek ellenére nagy segítséget nyújt a Königsbergi Töredék kutatásában. A jegyzetekből kiderül, hogy Jakubovich is azt feltételezte, hogy a Königsbergi Töredéket eredetileg az őrzőkódexbe írták. Jakubovich feljegyezte, hogy a 96v és a 97r lapok közül 6 hártyalevelet kivágtak, de azt is felírta, hogy a magyar szöveg nem innen származik: „nem ezeken volt a magy.
szöveg – ott egész beíratlan hártyaívet vettek ki”.8Tehát Jakubovich úgy gondolta, hogy a Königsbergi Töredéket az őrzőkódexből vágták ki, csak épp nem a 96v és 97r
4 Holler László, „»Ki miatt ördögök szörnyülének és csodálkodván úgy szólának« Kronológia és szövegrekonstrukció: a 120 éve felfedezett Königsbergi Szalagok alapkérdéseiről”, Nyelvtudományi Közlemények, 109 (2013): 268–336.
5 Akadémiai Értesítő 5, 399–402. és Akadémiai Értesítő 22, 460–463.
6 MTAK Kézirattár, Ms. 4820/323; MTAK Kézirattár, Ms. 4822/14–24; MTAK Kézirattár, Ms.
4822/230.
7 A jegyzetek kiadását lásd: Kovács, „Jakubovich Emil jegyzetei...”, 331–336.
8 Kovács, „Jakubovich Emil jegyzetei...”, 334.
lapok közül. Erre bizonyítékot is talált, amikor a kódexben található lapszéli jegyzeteket vizsgálta. A Töredék lapján ugyanis ugyanazzal a kézírással írt jegyzetek vannak, mint amilyenek a kódex többi lapján is olvashatók: „Egész kódexen, kivéve a papiroson levő részt a lapszéleken u. azon 2 kéz, egy vastagabb és egy vékonyabb jegyzetei9 vonulnak keresztül és ezek a Vorsatzblatt (ug scolanac) első oldalán is megvannak.”10
Az őrzőkódex és a Töredék fizikai összetartozása mellett Jakubovich a kódex tartal-ma és a Töredék szövege közti lehetséges kapcsolatra is felfigyelt. Különösen Beauvais-i Vince De laudibus beate Marie virginise keltette fel a figyelmét. Amikor először foglal-kozott a kódexszel, leginkább a könyv egészének jellemzőiről, anyagáról és tartalmáról írt, de már ekkor is érdekelni kezdte a De laudibus beate Marie virginis. Erről tanúskodik, hogy miután a Máriát dicsérő mű első oldalainak kijegyzetelését befejezte, egy listát készített a Mária-tiszteletről szóló szakirodalomról. Amikor 1932-ben visszatért, már kizárólag Beauvais-i Vince művével foglalkozott: elkezdte átnézni a szöveget, és átírta a fontosnak tűnő részeket. Munkáját azonban nem tudta befejezni, a 44r laptól a 82v lapig tartó mű olvasásában a 67r lapig jutott. Jegyzeteiben többször jelezte, hogy bizonyos részek vizsgálatát folytatásra érdemesnek találja, és a jegyzetek végén azt is felírta, hogy honnan kellene folytatni a szöveg kutatását.
A De laudibus beate Marie virginis és a Königsbergi Töredék közti párhuzamok rész-letes bemutatására azonban mindeddig nem került sor.11 Kutatásaim során megvizsgál-tam tehát a De laudibus beate Marie virginist, és megkerestem azokat a részeket, melyek a Königsbergi Töredék forrásául szolgálhattak.
A mű Beauvais-i Vince egy teológiai munkája, amelyet különböző Máriáról szóló írásokból állított össze. Vince az általa hitelesnek tartott művek részleteit összeszer-kesztve hozta létre a De laudibus beate Marie virginist, amelyben Mária életrajza, és az életéről vagy erényességéről szóló elmélkedések olvashatók. Vince számos homíliát és szentbeszédet felhasznált műve megalkotásakor, de leggyakrabban Clairvaux-i Szent Bernát szövegeiből és Ágostonnak tulajdonított – de valójában nem tőle származó, apokrif – sermókból vette idézeteit.
A De laudibus beate Marie virginis és a Königsbergi Töredék és Szalagjainak szö-vege között számos párhuzamot találunk. Az Ave Maria szöszö-vege például a Königsber-gi Szalagokon és a De laudibus beate Marie virKönigsber-ginisben is megjelenik, de egyik műben
9 Tóth Péter a kétféle írást ugyanannak a kéznek tulajdonítja, amely egyszer vastagabb, egyszer vékonyabb tollat használt. Szerinte ez a kéz a Töredéket lejegyző kézzel is megegyezhet. A kérdéssel részletesen foglalkozom megjelenés alatt álló TDK-dolgozatomban.
10 Kovács, „Jakubovich Emil jegyzetei...”, 334.
11 A tanulmány megírása óta megjelent a párhuzamok itteninél részletesebb kifejtése: Kovács Annamária, „Beauvais-i Vince és a Königsbergi Töredék: Párhuzamok Beauvais-i Vince De laudibus beate Marie virginis című műve és a Königsbergi Töredék és Szalagjai között”, in Fenntartható tudomány:
Hagyomány és újrahasznosítás a felvilágosodás előtt. Fiatalok Konferenciája 2019, szerk. Bene Ildikó Mária, Molnár Annamária, Szűcs Kata Ágnes, Virág Csilla és Vrabély Márk, 43–63 (Budapest:
reciti, 2020).
sem Gábriel szájából hangzik el. A Szalagokon az Úr mondja el az angyalnak, hogy mely szavakkal kell köszöntenie Máriát: „Úr isten úgy szóla: […] Szűz leányhoz titkon, Józsefnek jegyeséhez, ezen szóval: üdvöz légy… malaszttal teljes, úr teveled vagyon, áldott vagy te mind…// előtt, és te méhednek gyümölcse”. A De laudibus beate Marie virginis-ben pedig a 79. fejezetben olvashatjuk az Ave Mariat, amikor Mária egyes szám első személyben beszél az angyali üdvözletről. A fejezetet Vince végig egy Ágostonnak tulajdonított, angyali üdvözletről szóló sermóból idézi,12 amely párbeszédes részleteket is tartalmaz. A műben a szerző megszólítja Máriát, és kifejezi a csodás szülés felett érzett ámulatát, majd megkéri a szüzet, hogy magyarázza meg, miképpen lett ő Isten fiának szülőanyja. Válaszul Mária elmeséli, hogy hogyan történt az angyali üdvözlet, valamint elmondja, hogy mit mondott neki Gábriel. Az Áron vesszeje kifejezés is felbukkan mind-két műben. A Königsbergi Töredék Szalagjain abban a jelenetben olvashatjuk, amikor az Úr elküldi Gábrielt: „Úr isten úgy szóla…légy[en] én szerető, hű szolgám [a]ki én követségem viselhesse, angyaloknak karát hamar elmulhassa, mennyeknek egét meg-törhesse, Názáret városát meglelehesse! Ihol vagyon szűz leánynak lakadalma, királyi magzatból támadatja, dicső Áron ágból áradatja”. Itt tehát Áron vesszeje Mária szárma-zására vonatkozik.
A De laudibus beate Marie virginisben Áron vesszeje kétszer is megjelenik, de Beauvais-i Vincénél nem Mária származására utal, hanem a szűzen szülés ószövetségi előképeként kerül bele a műbe. A motívum első előfordulása a Qualiter prefigurata est a patriarchis?13 című 3. fejezetben található, amely három ószövetségi történetet mutat be. Ezek Mária szűzen szülésének előképeként értelmezhetők: az egyik az égő csipke-bokor, amely a lángok ellenére nem égett meg, a másik Áron vesszeje, amely a természet törvényei ellenére kihajtott, a harmadik pedig Gedeon gyapja, amely nem sérült meg amikor Gedeon kiterítette a földre. A fejezetben részletesen olvashatunk arról, hogy Áron vesszejének virágában és gyümölcsében Jézus értendő, maga a vessző pedig Má-riát jelenti, mivel mind az ág, mind Mária a természet törvényei ellenére volt termékeny.
A motívum másik előfordulása a 77. fejezetben található, amely a De inualida iudeorum et manicheorum obiectione14 címet viseli. A fejezet a zsidók és a manicheusok álláspontját cáfolja, mely szerint lehetetlen, hogy egy szűz, szüzességét megőrizve gyer-meket hozzon a világra. Ellenérvként két példát olvashatunk a szövegben: az egyik az üveg, amely nem sérül meg a rajta áthaladó napsugár miatt, a másik Áron vesszeje, amely kihajtott, holott a természet törvényei ezt nem tették volna lehetővé.
Az angyali üdvözlet is megtalálható mindkét műben: a Königsbergi Szalagok elő-lapja Gábriel kiválasztásának és elküldésének jelenetét dolgozza fel. A De laudibus beate Marie virginis pedig a 15. fejezetben mutatja be az angyali üdvözletet, amelyben arról
12 Ps. Augustinus, Sermo App. 195, Patrologia Latina 39, 2107. Vö. Henri Barré, „Sermons marials inédits in Natali Domini”, Marianum 25 (1963): 39– 93, 61.
13 Hogyan látták előre az ősatyák?
14 A zsidók és manicheusok érvénytelen ellenvetéséről.
olvashatunk, hogy az angyali üdvözlet és Mária megtermékenyítése titokban megy végbe. A szöveg szerint a „titkos frigy” után Mária továbbra is szűzként viselkedik, és titkolja terhességét. Ez a titokzatosság a Königsbergi Szalagokon, az Úr Gábrielhez in-tézett beszédében is előkerül. A Szalagok előlapjának végén Isten ugyanis megszólítja Gábrielt, utasítja, hogy menjen el Máriához, és elmondja, hogy pontosan mi lesz az angyal feladata. Az utasítások között szerepel, hogy Gábriel titokban menjen el a szűz-höz, és köszöntse az Ave Mariaval: „Szűz leányhoz titkon, Józsefnek jegyeséhez, ezen szóval: üdvöz légy…”.
A parancsait osztogató, Gábrielt utasító Úr képe a De laudibus beate Marie virginis 15. fejeztében újra megjelenik, és a szavak, amelyekkel Isten elmondja Gábrielnek a fel-adatait a Königsbergi Szalagokon, a De laudibus beate Marie virginisben olvasható szavak fordításai lehetnek. Gábriel megszólítása például hasonló a két műben. A De laudibus beate Marie virginis 15. fejezetében így hangzik: „Vade, inquit, Gabriel”,15 a Szalagokon pedig ezt olvashatjuk: „Úr isten úgy szóla: […] Támadj, Gábriel”. Az arkangyal felada-tainak felsorolásában szintén találunk párhuzamokat a latin és a magyar szöveg között.
Közvetlenül a megszólítás után az Úr a 15. fejezetben ezt mondja Gábrielnek: „ethereas sedes rumpe”16. A Szalagokon ehhez hasonlóan a „mennyeknek egét megtörjed” ki-fejezés szerepel. Ezen kívül Isten mindkét szövegben megmondja, hogy a követnek Názáretbe kell mennie.
Szilády Áron Jacobus de Voraginénél megtalálta a latin párhuzamait azoknak a sza-vaknak, amelyekkel Isten elküldi és utasítja az arkangyalt.17 Ennek értelmében Jacobus de Voragine ugyanazt az Ágostonnak tulajdonított sermót használta forrásként,18 ame-lyet Beauvais-i Vince is a De laudibus beate Marie virginis 15. fejezetének megírásakor.
A Königsbergi Töredék kezdőszavai, világ kezdetétől fogva szavak is megjelennek Vince művében. Először a 73. fejezetben találkozunk ezzel a fordulattal: „A seculo quippe non est auditum quod virgo peperit, quod mater virgo permansit, sola hec est, in qua fecunditas et virginitas obuiauerunt sibi”. A fejezet ugyanakkora csodás kevere-désekről szól, amiről sem a Szalagokon, sem a Töredéken nincs szó. A „világ kezdetétől fogva” kifejezés a De laudibus beate Marie virginis egy másik fejezetében, a De serpentis antiqui conculcatione19 című 86. fejezetben is megjelenik, itt már a Töredékkel valószí-nűsíthető párhuzam is egyértelmű, hiszen ebben a fejezetben az ördög szájából hangzik el a kifejezés, ahogy feltehetően a Königsbergi Töredéken is. A Königsbergi Töredéken az „úgy szólának” ugyanis azokra az ördögökre vonatkozhat, akik a Szalagok hátlap-ján szörnyülködnek Jézus születésén („Ez lőn új ügynek csodája … [a]ki miá ördögök szörnyülének”). Tehát a De laudibus beate Marie virginis 86. fejezetében és a Königsbergi
15 „Menj, szólt Gábriel”
16 „törd át az éteri hajlékot”
17 Szilády Áron, „A Königsbergi Töredék”, Akadémia Értesítő 6 (1895): 561–580, 564–565.
18 Tóth, „A Königsbergi Töredék…”, 106.
19 A régi kígyó eltaposásáról.
Töredéken is az ördög(ök) szólal(nak) meg. (Arra már Tóth Péter is felhívta a figyelmet, hogy a Pszeudo-Maximus-beszéd, amelyből Vince a 86. fejezetben idéz, és a Königsbergi Töredék szövege között számos párhuzam figyelhető meg.)20
Beauvais-i Vince ördögének gondolatmenete sokban emlékeztet a Töredék szöve-gére: a megszólaló mindkettőben arról beszél, hogy soha nem történt még olyan, hogy valaki a világra jött, és ő nem tudott róla, mindkét megszólaló megemlíti, hogy látja a gyermeket és az anyát, de nem tudja, ki az apa, mindkét megszólaló felismeri, hogy a gyermek bűn nélkül való, valamint mindketten arra következtetnek, hogy a gyermek Isten. Ezenkívül mindkét szöveg utal rá, hogy a kisded úgy viselkedik, mint egy átlagos gyerek, de érezhetően mégsem egy hétköznapi gyermekről van szó.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a De laudibus beate Marie virginis a Königsbergi Tö-redék és Szalagjai forrásának tekinthető, a nyelvemlék Mária-tiszteletének szellemiségé-ről is képet alkothatunk. Beauvais-i Vince De laudibus beate Marie virginis-ének Mária-tiszteletére jellemző a Szent Ágostonnak, ill. Maximus Taurinensisnek tulajdonított, de nem későókori, hanem valószínűleg érett középkori, kifejlett Mária-tiszteletet tükröző szentbeszédek hatása, valamint a Clairvaux-i Bernáttól származó idézetek nagy száma.
Az idézeteken keresztül Beauvais-i Vince művében a Bernátra jellemző Mária-tisztelet hangsúlyos szerepet kap.
Bernát az Énekek énekéről írt sermóiban Máriát a menyasszonnyal azonosítja, és a szeretet képviselőjeként jeleníti meg.21 Bernát műveiben gyakran a Maria név értelme-zésekor az elterjedt etimológiára hivatkozik (Maria – maris stella ’tengernek csillaga’), és Máriát a „tenger csillagához” hasonlítja, amely egyfelől utat mutat, másfelől Mária tisztaságát is szimbolizálja. Mária a gyermekét gondozó anyaként és az isteni kegyelem közvetítőjeként is megjelenik, aki képes az emberek bűneinek megbocsátásáért köz-benjárni.
A Bernátra jellemző Mária-tisztelet nyomait a Königsbergi Töredék és Szalagjai szövegében is felfedezhetjük. Mária közbenjáró szerepére a Szalagok szövege is utal, amikor Máriát úgy mutatja be, mint akihez kéréssel fordulhat a hívő: „kérje…bűnnek veszélyénél”. Mária anya szerepe is megjelenik a magyar nyelvemléken: a Szalagok hát-lapja „boldog anyának” nevezi, és a Töredéken is olvashatunk arról, hogy Mária anyaként gondoskodik a gyermekről: „füröszti, mossa, eteti, emleti úgy, mint anya szülöttét”.
A Königsbergi Töredék és Szalagjai, valamint a nyelvemléket tartalmazó kódex egyik szövege közt tehát számos párhuzamot fedezhetünk fel: a Szalagokon és a De laudibusban is megjelenik Áron vesszeje, és az Ave, Maria... szövege, a világ kezdetétől fogva kifejezés a latin és a magyar szövegben is szerepet kap. Mindezeken kívül a De laudibus tartalmazza az eddigi legközelebbi párhuzamot a Töredékkel, ugyanis
mindket-20 Tóth, „A Königsbergi Töredék…”, 107–108.
21 Szt. Bernát Mária-tiszteletéről lásd Miri Rubin, The Mother of God. A History of the Virgin Mary (New Haven: Yale, 2009), 149–151; Marina Warner, Alone of All Her Sex: The Myth and Cult of the Virgin Mary (1976) (Oxford: Oxford University Press, 2013), 131–132.
tő az ördög szemszögéből, az ördög monológján keresztül mutatja be Jézus születését.
A kódexben található jegyzetek – amelyek valószínűleg a magyar kéznek tulajdonítha-tók – arról tanúskodnak, hogy a Töredék és a Szalagok lejegyzője olvasta a De laudibust, és minden bizonnyal használta a latin szöveget a magyar elkészítésekor. Ez arra utal, hogy a Königsbergi Töredék és Szalagjai egykorú a lejegyzésével, és nem másolat.