Lipsius Diva virgo Hallensise egy időben készült el Philips Numann hasonló tematiká-jú traktátusával, amely a Scherpenheuvelben található Szűz Mária szoborhoz köthető csodákról szól.14 Numann holland és francia nyelven írt, melyet nagyon hamar elérhe-tővé tettek a jobbára spanyol ajkú királyi udvar számára is. Ezzel együtt is elsősorban helyi érdeklődésre tarthatott számot, míg a neves humanista gondolkodóé európaira.
Persze ez az érdeklődés Lipsius irányában nem volt egyértelműen pozitív, sok támadás érte a szerzőt: következetlenséggel és hatalomvággyal vádolták.15 Sőt, a kötet végén szereplő verséről, amelyben ezüst tollát felajánlja a Szent Szűznek (mintegy az általa írt munkák szimbólumaként), több gúnyos átirat készül.16 A kritikák között találjuk a Pet-rus Denaisius német kálvinistának tulajdonított anonim latin nyelvű értekezést
1605-13 Jó példa erre az egyes fejezetek hosszúságának összevetése a későbbi fordításokéval. Természetesen a latin nyelv sajátosságai is hozzájárultak az eredeti szöveg tömörségéhez, de például a 10. fejezet Lipsiusnál 87, a protestáns holland fordításban 150, míg Philips Numannál 165 szóból áll. Theo Hermans, „Miracles in Translation: Lipsius, Our Lady of Halle and Two Dutch Translations”, Renaissance Studies 29, 1. sz. (2015): 125–142, 134.
14 A város fontos zarándokhely volt a középkortól fogva a 16. századtól kezdődően pedig az ott lévő Szűz Mária szobor kapott hangsúlyos szerepet, amikor az első csodák történtek. 1603 szeptemberében, Mária születésének ünnepén körülbelül 20000 ember zarándokolt el oda (egyesek szerint maga Lipsius is velük volt). Philips Numann feladata volt, hogy a hatalmas tömegben történt csodák jegyzőkönyvét a trienti zsinat határozatainak megfelelően szedje adja ki. A megbízást Mathias Houvius, Mechelen érsekén és Antwerpen püspökén, Johannes Miraeuson keresztül érkezett hozzá.
A főhercegi pár külön elzarándokolt Scehprenheuvelbe, amikor 1603 novemberében sikeresen verték vissza a „’s-Hertogenbosch városánál a protestánsok támadását, mivel sikerüket a Szent Szűznek közbenjárásának tulajdonították. Uo., 127.
15 E reflexiók egy része természetesen inkább szóltak Lipsiusnak, illetve az általa végrehajtott konverziónak semmint magának a műnek.
16 Hermans, „Miracles in Translation”, 129.
ből,17 amelynek még abban az évben elkészült holland és francia fordítása is. 1606-ban Wolfgangus Mamphrasius jelentette meg bírálatát Lepizigben.18 De születtek Lipsiust támogató munkák is, a katolikus világ természetesen mellé állt. 1607-ben jelent meg Anastase Cochelet francia karmelita teológus írása latin, holland majd francia nyel-ven is.19 A helyi, németalföldi viszonyokat tekintve is hasonlóan megosztó reakciókat váltott ki az 1604-es Diva Virgo Hallensis. Az 1568 óta tartó ún. nyolcvanéves hábo-rú fegyverszünete (1609) előtti utolsó évek ezek, amikor különösen kiéleződhettek a protestáns-katolikus ellentétek. Ez a harc természetesen a könyvkiadások területén is megmutatkozott – Lipsius ezen írása pedig megfelelő terepet adott ehhez.
1605-ben újabb támadás éri Lipsiust egy észak-németalföldi holland nyelvű kiad-ványban,20 amelyben megjelent a Diva Virgo Hallensis fordítása, a mű első anyanyelvi változata. A fordítás anonim és a könyv összeállítása több kéz munkájára utal. A szakiro-dalomnak sikerült azonosítani a fordító szignóját: az Æ.V.O. A(e)lbert von Oosterwijck személyét takarja.21 Oosterwijck Deventerből menekült Delfbe és a katolikus liturgiára vonatkozó ismeretei arra utalnak, hogy egy katolikusból átkeresztelkedett lelkész vagy szerzetes lehetett.22 A fordítás a lehetőségekhez képest pontos és hű az eredeti szöveg-hez, de mind a bevezető ajánlások mind pedig a fordításban egyébként igen gyakori láb- és széljegyzetek határozottan ellenséges hangot ütnek meg Lipsiusszal szemben.
A céljuk ezzel nyilvánvalóan a humanista gondolkodó hiteltelenné tétele volt.
Sem Numann, sem Lipsius nem tudta a holland fordító kilétét, de munkájáról bizonyosan értesültek, mert az 1605-ös Diva Sichemiensisben Lipsius reagál az őt ért támadásra, válaszát egy bizonyos holland pojácának, üres fecsegőnek, gazembernek címzi.
A rövid választ az approbatiók közötti négy számozatlan oldalon találjuk, tehát valószí-nűleg az utolsó pillanatban illesztették be a kötetbe. A fordításra adott másik válasz az volt, hogy Numann – Lipsius egyetértésével – egyből elkezdett dolgozni a Diva Virgo
17 [Petrus Denaisius], Dissertatio de Idolo Hallensi, (Heidelberg: s. t., 1605). Charles Weiss, Biographie universelle ou Dictionnaire historique par une société de gens de lettres (Párizs: Furne et cie., 1841), 2: 337.
18 Wolfgangus Mamphrasius, Dissertatio de miraculis Bennonis Episcopi olim Misnensis annis 1601 et 1602 Monachi editis et D. Virginis Hallensis, Iusti Lipsi Hallis patratis, Quae Monachenses et Iustus Lipsius cernui demirantur, et Divina dispicantur (Lipcse: Börner, 1606), hozzáférés: http://mdz-nbn-resolving.
de/urn:nbn:de:bvb:12-bsb10789244-7.
19 Anastase Cochelet, Palaestrita honoris D. Hallensis pro Ivsto Lipsio adversvs dissertationem mentiti idoli Hallensis anonymi cuiusdam hæretici, (Antwerpen: Apvd Ioannem Bapt. Vrintivm, 1607).
20 Aelbrecht van Oosterwijk, I. Lipsii Heylige Maghet van Halle. Hare weldaden ende Miraculen ghetrouwelick [...], (Delft: Bruyn Harmanssz Schinckel, 1605), hozzáférés: https://books.google.hu/
books?id=JylHAAAAcAAJ&hl=hu&pg=PA1#v=onepage&q&f=false.
21 Emellett pedig a fordításhoz melléklet előszóban több kiegészítő verset találunk más-más monogramokkal: P. V. B., A. L., D. L., D. N. és N. N. A könyv végén újabb vers D. D. szignóval.
Hermans, „Miracles in Translation”, 135.
22 A fordítás kiadója Bruyn Harmesz Schinckel volt, aki nyomdász családból származott és apját a spanyol inkvizíció végeztette ki katolikusellenes kiadványok terjesztése miatt.
Hallensis katolikus szemléletű anyanyelvi fordításán.23 1606-ra készült el vele, de már csak Lipsius halála után, 1607-ben jelent meg.
A két fordításban közös, hogy Lipsius eredeti szövegén nem változtatnak, de az eltérő megközelítés miatt (is) bizonyos különbségeket fel lehet fedezni közöttük, me-lyekről Theo Hermans tanulmánya részletesen beszámol.24 Véleménye szerint a pro-testáns fordító, Oosterwijck sokkal pontosabban, mai terminussal élve dokumentarista módon fordít. Emellett nála teljes mértékben szétválasztható a fordító és a szerző sze-mélye, a széljegyzetekben is E/2-ben vagy E/3-ban beszél Lipsiusról, míg Numann katolikus fordításában nem mindig elhatárolható a szerző és a fordító kiléte. Numann arra törekszik, hogy a Lipsius által keltett hatást elérje, tehát az övé inkább instrumen-tális fordításnak nevezhető. Helyenként magyarázatot fűz egy-egy dogmatikai kérdés mellé, akár a főszövegbe ágyazva is, a biztos megértésre törekedve. Másként kezelik a verseket is. Numann a kezdő és záró poémát nem versben, hanem prózában közli, de a marginálián feltünteti, hogy az eredeti változatában itt vers volt. A protestáns fordító többé-kevésbé pontos fordítását adja a verseknek is, egyben felhasználja őket a szerző nevetségessé tételére. A versek mellé a lábjegyzetekben dallamokat ajánl az olvasó fi-gyelmébe a 31. fejezethez például egy csúfolódó, obszcén dalt, a 19. fejezethez pedig a holland felkelők indulóját (amely ma az ország himnusza). Azzal együtt, hogy az ere-deti mű főszövege érintetlen marad, Oosterwijck leplezetlenül ellenséges Lipsiusszal szemben, a cím fordításánál is kifejezetten terjengősen fogalmaz, amellyel a katolikus bálványimádáson élcelődik.
Emellett a két fordítást bevezető saját szövegek, mint az olvasóhoz szóló ajánlás felvonultatják a katolikus-protestáns polémia szokásosnak mondható eszköztárát: a csodákba vetett hit, a képek tisztelete, Szűz Mária és a szentek közbeavatkozásába vetett hit. Oosterwijcknél gyakran olvashatjuk, hogy Szűz Mária szobra csupán egy darab fa, egyes csodáknál pedig felszólítja az olvasót, hogy vesse össze azokat a Lipsius által állí-tott kritériumokkal.25 A szerző szavahihetőségét már az első fejezetben megkérdőjelezi, amikor a saját életen át tartó Mária-tiszteletéről ír és emlékezteti a Leidenben töltött évekre. Sőt, az egyik jegyzetben kifejezetten megvádolja Lipsiust, hogy a katolikus hitre való visszatérése és a jezsuitákkal fenntartott szoros kapcsolata pusztán egyfajta hatalmi pozíció megszerzésére irányult.
23 [Philips Numann], Die heylighe maghet van Halle, door Ivstvs Lipsivs. Hare weldaden ende mirakelen oordententlijck ende ghetrouwelijck beschreuen […], (Antwerpen: Rutgeert Velpius, 1607), hozzáférés:
https://books.google.hu/books?id=EP5aAAAAQAAJ&hl=hu&pg=PP5#v=onepage&q&f=true
24 Hermans, „Miracles in Translation”.
25 Az 5. fejezet a valódi csoda és a szemfényvesztés közötti különbségekről szól. Lásd Lipsius, Diva Virgo Hallensis, 15–18.