Az integrációs stratégiák közül nem maradt fenn mind a mai napig mint irodalmi köz-hely, egynémely szempont kiveszett a köztudatból. Különösen érdekes ezek közül egy, amely spontán mód aztán újra előkerül sokkal később, Horváth Ivánnal mint az egyik leginnovatívabb megközelítési mód. Horváth Iván nem lép messzire a 19. szá-zadi kanonizációtól, amikor a költészet magas és alacsony (arisztokratikus és populá-ris) regisztere felől értelmezi Balassi költészetét. Ő Balassit az arisztokratikus regisz-terbe tartozónak ítéli, és a fin’amors ideológia első hazai képviselőjeként mutatja be.81 A fin’amors a tökéletes és tiszta szerelem, magas erkölcsi követelmények jellemzik, a középkor trubadúrköltészetének fő ideológiája. Így Horváth Iván állítása szerint Balassi
75 Bodnár, A magyar…, 281.
76 Csernátoni, „A magyar óda-költés…”, 325.
77 Kardos, A XVI. század…, 418.
78 Gajári, „I. Balassa…”, 302.
79 Négyesy, „Balassa…”, 514.
80 S. Varga, A nemzeti…, 609.
81 Uo., 230.
az első magyar trubadúr-költő és minden versét áthatja a fin’amors, melyet ő és köre honosít meg idehaza, így a magyar költészet kezdőpontján is egy trubadúr-költő áll.82 E sokat vitatott és nagy port kavaró elmélet alapvetően értelmezte újra Balassi pozícióját a hazai irodalomban, illetve a német irodalom mintájára hozta létre a magyar irodalom történeti kezdőpontját, amely mindenképp ötletgazdag megközelítésmód.
E gondolatot azonban nem Horváth Iván veti fel először, a 19. század végi re-cepcióban már előkerül a később Horváth Iván által kidolgozott értelmezési út, mint Balassi lehetséges kanonizációja az eredetközösségi narratíva felől. A cél hasonló: Ba-lassi pozícionálása, mint a magas költészet első képviselője, ezáltal a magyar nemzeti költészet eredetmítoszának megteremtése. Az általam vizsgált források közül Gajári Lajos értelmezi így Balassit, méghozzá épp dalnokság megteremtésével kapcsolatban:
„Ő a magyar dalnokság megteremtője s egyedüli képviselője egyszersmind.
Érzése, gondolkodása, szerelemtelt lényének egész mivolta a középkori troubadourokat s minnesängereket juttatja eszünkbe. Költészetének nem egy vonása azok közvetlen hatásából látszik eredni.”83
Ő nem csupán a trubadúrlíra, hanem a Minnesang-költészet (a trubadúr német meg-felelője) felől is értelmezi Balassit (Horváth Iván és használja a minnesänger párhu-zamot, azonban nála nincs meg a két megközelítési irány egyenrangúsága). Érdekes kutatási területként veti fel, hogy vajon melyikhez állhat közelebb Balassi szerelmi költészete.84 Véleménye szerint a „kettőnek ellentétes sajátságai” olvadnak össze Ba-lassi lírájában: „Mintha a szenvedély hevét a troubadouroktól, az érzelem bensőségét a minnesängerektől örökölte volna.”85 Ez a kettős hasonítás más nemzetek költészeti hagyományához bekerül Beöthy Zsolt 1896-s munkájába is (melynek, csakhogy még nehezebben lehessen követni a recepció útját, Balassiról szóló részeit Kardos Albert írta).86 Balassit szerelmes versei révén Kardos Albert szerint is trubadúr költői név ille-ti.87 Ám Kardos továbbmegy, szerinte Balassi túl is tesz e középkori költőkön: „Költői szükség bírja őt líraibb versformák megalkotására, nem pedig az eredetiség hiú kere-sése, mint a vele máskülönben oly rokon troubadourt és minnesángert.”88 Hiába a mai szemmel feltűnő ötletgazdagsága ez az integrációs ötlet nem élte túl a századfordulót és a huszadik századra teljesen elfelejtődött, majd Horváth Iván saját munkássága és
iroda-82 Uo., 231–232
83 Gajári, „I. Balassa…”, 287.
84 Uo., 288.
85 Uo., 288.
86 Beöthy Zsolt, A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei fellépteig (Budapest:
Athenaeum, 1896).
87 Uo., 200.
88 Uo., 202.
lomtörténeti hozzáállása nyomán került ismét a Balassi-szakirodalom középpontjába.
Nagyon egyedi kapcsolat ez két teljesen más kor irodalomtörténete között, sőt Gajári kettős megközelítése a trubadúrok és minnesängerek felől Horváth Iván elméletét akár új elemekkel is kiegészítheti.
Interpretáció
Ahogy a kánonképzés útjai, úgy a versek interpretációja sem változik sokat a szerel-mi versek megjelenésével, csupán ez a terület is hatalmas feldolgozandó anyaghoz jut.
A diskurzus továbbra is Balassi életének rekonstrukciójára, illetve most már a szerelmi versek címzettjeinek kilétére fokuszál. Minden Balassival foglalkozó irodalomtörténeti munka gerincét ez adja a korban, de néhány szerző, habár szintén ezzel foglalkozik, kifejti aggályait e versolvasási stratégia biztosságáról. Mivel a recepció ezen a téren még a kanonizációs utakhoz képest és keveset változott a kódex kiadásának hatására, így ebben a fejezetben inkább a kódex kiadási utáni olvasásmódszertani aggályokra kívánok koncentrálni, két konkrét esetet kiemelve szeretném bemutatni a kor interpretációs gyakorlatának nehézségeit.
A két kiemelt probléma a tűzbevetés mítosza, illetve az Aenigma című vers89 egy interpretációja lesz. Nyilvánvalóan nem szükséges 2018-ban a történetfilológiai olva-sás ellen érvelni, azonban a problémák bemutatásával nem is ez a célom, csupán az, hogy megmutassam Balassi költészetének értelmezése milyen, a kor interpretációs gyakorlataiból fakadó leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Szilády munkáságában Gajári regisztrálja az általam felvázolt ellentmondást: „Szilády erre a Balassa műveinek kiadásához írt életrajzban következőkép válaszol: szerelmi énekekből nem lehet ténye-ket halászni; bajos meghatározni, mennyi bennük a valóság, mennyi fikció. S mégis ő vonja le Balassa virágénekeiből a legmerészebb következtetést.”90 A problémát azzal oldja fel, hogy Balassi költeményei annyira magukon viselik a közvetlenség bélyegét, hogy őszinteségükben nem lehet kételkedni, tiszta valóságként elfogadhatóak.91 Sőt, elemzései végén az olvasóknak is azt tanácsolja, hogy ha valaki meggyőződést akar, mélyedjen bele Balassi verseibe, „Ennek legalább meg volna az a jó eredménye, hogy Balassát többen olvassák.”92 Bodnár Zsigmond is tesz megjegyzést az ilyen irányú kuta-kodás visszáságára, azonban ő fel sem oldja a problémát, önellentmondásba zavarodik, mert miután hosszan taglalta a versek alapján a költő életét és a kedvesek kilétét, azt
89 Balassi, Összes verse, hozzáférés: 2021. 09. 28, http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/itart.
htm, (Jelentem versben mesémet…).
90 Uo., 288.
91 Uo., 289.
92 Uo., 301.
mondja: „Bármily érdekesek az irodalomtörténetíróra és a költői művek megértésére nézve e föltevések, mivel nem biztosak, nem építhetünk reájuk.”93
Rátérve a konkrét esetekre, az első a tűzbevetetés mítosza, amely Balassi Ó én édes hazám… kezdetű versének94 utolsó versszakán alapszik, és már Toldynál és Szath-márynál is megvan. A tűzbevetés mint romantikus gesztus, több irodalomtörténet-írót megihlet. A kérdéses versszak így szól:
„Ti pedig, szerzettem átkozott sok versek, Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek, Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, Mert, haszontalanok, jót nem érdemletek.”
Toldy 1854-es munkájában a sort még valamiféle elveszett gúnyversekre érti: „Lehet-nek „Lehet-neki feddő és gúnyversei is, s ilyek értendők azon „átkozott sok versek” alatt, miket láttuk, tűzre ítélt.”95 Toldy a vers szavaiból következtet erre, ám, nem meglepő módon e négy sor értelmezését a későbbiekben egy külső hatás, a Balassa-kódex verseinek ki-adása megváltoztatja, ezután a szerelmi versekre értik majd a tűzbevetést az irodalmá-rok. Csillagh Mór egyenesen ezzel magyarázza, hogy a szerelmi versek miért vesztek el évszázadokra.96 Bodnár Zsigmond már kicsit alaposabb, inkább Balassi korának tema-tikai ellentartásával okolja a szerelmi versek elkallódását, de ő is beemeli, hogy: „Hisz Balassa is meg akarta semmisíteni dalait és csak a legújabb idő hozta napvilágra őket.”97 A mítoszt Kardos Albert rombolja le végleg az 1896-os Beöthy Zsolt által szerkesz-tett irodalomtörténeti munkában. Ő a szerelmi versek eltűnését már azok 16. századi kinyomtathatatlanságával magyarázza, így egy sokkal hihetőbb, infrastrukturális okot talált a versek hiányára.98 Jól példázza mindez, hogy a verseket valóságreferenciaként értelmező olvasásmód milyen – meglehetősen történetietlen –mítoszokat szülhet.
A másik eset az Aenigma című verssel kapcsolatos. Csillagh Mór e vers értelme-zésekor alapozza meg azt a félreértést, amely aztán nagyon sokáig fennmarad. Csillagh az életrajzi mozzanatokat próbálja kiolvasni a versből, a verset alapvetően leválasztva a kötetről, csakhogy az így, ahogy látni fogjuk, értelmetlenné válik.99 Csillagh értelmezése alapján a vers bizonyíték lenne arra, hogy Losonczy Annát már leánykorában is ismerte
93 Bodnár, A magyar…, 288.
94 Balassi, Összes verse, hozzáférés: 2021. 09. 28, http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/itart.
htm, (Ó, én édes hazám…).
95 Toldy, A magyar költészet története…, 209–212.
96 Csillagh, Balassi...
97 Bodnár, A magyar…, 286.
98 Beöthy Zsolt, A magyar irodalom…, 200.
99 Vadai István, „Egy hiányzó hattyú. Balassi Bálint Aenigma című verséről”, Tiszatáj 58 (2004):
1–16, 14.
Balassi. „Aenigma alakjában, melyet ő mesének nevez, mondja el a költő szerelmüknek azt a szomorú eseményét, hogy imádottja más felesége lett.”100 Tehát az egyik hattyú Ba-lassi lenne, az elragadott pedig Losonczy Anna.101 Vadai István 2004-es írásában felteszi a kérdést: „De ha így lenne, és a hölgyet már elragadták a költőtől, akkor mi értelme lenne találós kérdésbe foglalni az egészet, és azt a kedvesnek rejtvényként feladni?”102 Vadai elemzésében rámutat, hogy a vers egésze (a címmel együtt) csak úgy értelmezhe-tő ellentmondásokba keveredések nélkül, ha nem Balassi élete felől próbáljuk olvasni, hanem a kötet felől, a lírai önéletrajz felől. Így az Aenigma megoldása maga a kötet lesz, a hattyú-kedves elragadásának története nem a kedvesnek szól, hanem az olvasónak, rejt-vényes formában az egész kötet „történetét” foglalja össze. Jelenleg a vers ilyen irányú értelmezése tűnik a leginkább védhető és legizgalmasabb interpretációnak, kitűnő pél-dája ez annak, hogyan fedheti el a legérdekesebb költői eljárásokat az, amikor egy kor interpretációs technikája bizonyos elemeket önmagából adódóan nem tud észrevenni.