IV. A rabok vételára
2. Készpénzért vásárolt rabok
323 esetben (412 fő) találtam meg a tallérban vagy forintban (esetleg mindkettőben), azaz a készpénzben megadott vételárat. Ha már ennyi készpénzt kiadott a főkapitány, akkor azt várnánk – ahogyan ő is –, hogy ebből kiemelkedő haszna származott. Az iratok alapján próbáltam követni a foglyok sorsát.
3. diagram: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt rabjai sorsának megoszlása 1637–1658 (323 tétel; 412 fő)439
2. a A készpénzért vásárolt, megsarcolt rabok
A legmagasabb tehát a megsarcolt rabok aránya: 32,8% (106 tétel; 154 fő), értük 1637 és 1658 között a főúr összesen több mint 25 000 forintot adott ki. Cserébe több mint 318 000 forintot440 (kiszámított érték) várt volna, tehát kifejezetten magas a váltságdíj kiszámított értéke (1641–1659). Ha alaposabban megvizsgáljuk az adatokat, akkor azonban nem annyira mesés a haszon. A megsarcolt rabokat további három kategóriába lehet sorolni; 1. akik
438 Bresztovity (?): elpusztult hely a temesvári szandzsákban. Hegyi K.: A török hódoltság várai és katonasága.
i. m. 391.
439 A meghalt rabok között Koppányi Havva bulyát gyermekével együtt fogták el, 1649. január 12-én neve mellett a következő bejegyzés áll (249. cs. No 205. pag. 1.): „22. Koppányi Hava bulya leányával; megholt maga.” Arra, hogy ezek után mi lett a lányával, nem találtam adatot. Igali Milene ugyan meghalt, de Vucseta nevű öccsére szállt a sarca, hogy kisfiával mi történt, nem derül ki. Igali Zilkáde Haszan és Szulejmán nevű fiaival együtt került rabságba az igali portyán, az asszony talán 1648-ban halhatott meg, két fiának sorsa ismeretlen. Az ő esetükben természetesen egy fővel számoltam, így 412 helyett 407 főt számolhatunk össze.
440 Valójában kilenc esetben (Budai Muharrem janicsár, Budai Sánta Csirko (Pirko), Kanizsai Ali, Kanizsai Ali gyermek, Kanizsai Ibrahim, Kanizsai Mehmed, Kanizsai Száli, Pécsi Gruicsa, Szigetvári Vak Ali) feltüntetik az iratok, hogy megsarcolt (1654–1658) az adott rab, de nem találtam semmiféle váltságdíjat, így igazából az ő vételárukat ki kell venni, és akkor 24 000 forint körüli a kiadott összeg. Az arányok alig változnak, hiszen így 12,5-szöröse, úgy pedig 13,3-szorosa az összvételárnak az összváltságdíj.
32,82%
70 megsarcoltak, ám nincs arról adat, hogy bármit is hoztak sarcukban; 2. akik megsarcoltak és gyűjtötték is a váltságdíjukat; 3. akik teljesítették az alkujukat.
4. diagram: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt megsarcolt rabjai sorsának megoszlása 1637–
1658 (106 eset, 154 fő)
A legmagasabb azoknak az aránya: 43% (46 eset; 63 fő), akik az alku után elkezdték gyűjteni a váltságdíjukat, de arról nincs információ, hogy az összeset meghozták-e a főúrnak (16. számú melléklet). Ezért a 63 emberért Batthyány több mint 7 000 forintot441 adott ki (1637–1654), valamint több mint 69 000 forintot várt tőlük (kiszámított érték), azaz vételár tízszeresét (1652–1656). Ennek a 66%-a, majdnem 46 000 forint (kiszámított érték) meg is érkezett (1646–1658) a főúrhoz. Ez kifejezetten jó arány, hiszen ez a vételár hatszorosa. A teljesítés mértéke azonban nagyon változó, a kiszámított adatok alapján olyan is akad, aki teljesítette alkujának az értékét, mégsem találtam mellette erre utaló megjegyzést.
Kanizsai Kis Ahmedről a rabnyilvántartó könyvből442 tudjuk, hogy 1655. szeptember 21-én kezdte el gyűjteni a sarcát. Az utolsó feljegyzés 1657. december 29-ről való: „Nota bene: Ez az sarc, melyet immár meghozott, nem ebben, hanem más könyvben való”.443 A beszállított összáru kiszámított értéke eléri a követelést, főleg ha a behajtott ló valóban 100 forint értékű volt.444 A rab 1658. június 9-én teljesített egy lovat és egy párducbőrt, azonban az értékük nincs feltüntetve. Az összes hozott portéka kiszámított értéke: 1 552 Ft. Kanizsai Kis Ahmed a követelést ugyan teljesítette, az viszont nem derül ki, hogy mi történt vele ezek után.
441 Ahogy említettem, ezek készpénzben megadott vételárak, nem kellett átszámítani az értékeket, csak egyes esetekben a tallért forintra (Batthyány I. Ádám idején 1,5-szeres a szorzó).
442 248. cs. No 49. pag. 39.
443 A „másik könyv” (valószínűleg): 249. cs. No 299. pag. 51.
444 Hozott 9 db bagariát 54 db kősóért, 39 pár karmazsin csizmát (3Ft/pár), 2 db díványszőnyeget (40 tallérért/db), 1 db díványszőnyeget 50 db kősóért, 14 db vörös karmazsint 21 db kősóért, 300 tallért Sáli Ádám sarcában, egy keresztény rabot 300 db kősóért, 100 db kősót, 40 pár karmazsin papucsot 80 forintért, 2 db párducbőrt, de csak az egyiknél szerepel az érték, az 70 db kősó, 4 vég patyolatot 20 db kősóért és egy lovat.
43%
37,7%
18,9%
gyűjtött valamennyi sarcot (46 eset, 63 fő)
megsarcolt, de hogy mennyit gyűjtött belőle ismeretlen (40 eset, 48 fő)
teljesítette sarcát (20 eset, 43 fő)
71 Kéri Vukot 1643. július 7-én a sarcgyűjtő rácok között találjuk,445 váltságdíjának kiszámított értéke 700 forint, vételárának a 15-szöröse. Tíz úttal 338 kősót szerzett, továbbá behajtott 24 ökröt; 38 kősóval többet és egy ökörrel kevesebbet teljesített, de ez összességében akkor is több volt a váltságdíjánál. A kiszámított érték 722 forint, ez a váltságdíj 103%-a, és a vételár 15-szöröse. 1646 augusztusa446 után Kéri Vuk nevét egyetlen iratban sem találtam; lehetséges, hogy megszabadult, de erről nincs feljegyzés.
Rajtuk kívül még hatan teljesítettek 90% felett: Kanizsai Hosszú Ramazán, Szigetvári Mehmed aga, Igali Obren, Kanizsai Gyurica (Jurica), Sásdi Mahmud és Kanizsai Nagy Redzseb. Azonban sarcuk 20%-a alatt teljesítő rabok is vannak, nyolcan: Budai Radován, Kanizsai Sábán, Hadzsi Haszan szolgája, Karádi Mihály, Karádi Radovan, Segesdi Fatire, Simontornyai Hüszejn, Simontornyai Szulejmán szpáhi és Váli Ramazán.
A készpénzért vásárolt megsarcolt rabok között 48 főt (40 eset; 37,4%) találunk olyat (1640–1659), akiknél biztosan kiderül, hogy alkut kötöttek (17. számú melléklet), viszont semmiféle utalás nincs a teljesítésre. A főúr (1640–1658) 14 472 forintot adott ki értük, és több mint 218 000 forintnak (kiszámított érték)447 kellett volna bejönni a váltságdíjakból.
Ercsi Juszuf esetében lehetséges, hogy mégis csak hozott sarcában valamennyit. 1659-ben448 – tíz évvel a fogságba kerülése után – végre a saját váltságdíjáért ment, postája Koppányi Ahmed volt: „Ercsi Juszupff is arra felelt, hogy hátramaradott sarcát az terminusnapra fogyatkozás nélkül kihozza.” Ezek szerint már korábban is hozhatott valamennyit sarcában, de arról nem maradt fenn semmiféle feljegyzés. Rajta kívül még 12-en jártak a hódoltságban.449
A készpénzben megvásárolt és megsarcolt rabok 19,6%-a (20 eset; 11 török, 9 rác;
43 fő) teljesítette a sarcát (18. számú melléklet). Ez nem minden esetben jelent 100%-os teljesítést, és azt sem, hogy az adott rab (és családja) megszabadult. A tíz rácból kilenc az igali portyán került fogságba, és Batthyány a körmendi kótyavetyén vásárolta meg a rác férfiakat és asszonyokat családostul (30 fő).450 A vételáruk igencsak ingadozott: 27 forint 451
445 248. cs. No 92. pag. 2.
446 248. cs. No 137. pag. 1.
447 A fentebb említett kilenc eset (Budai Muharrem janicsár, Budai Sánta Csirko (Pirko), Kanizsai Ali, Kanizsai Ali gyermek, Kanizsai Ibrahim, Kanizsai Mehmed, Kanizsai Száli, Pécsi Gruicsa és Szigetvári Vak Ali) itt található, így igazából az ő vételárukat ismételten ki kell venni. Nélkülük is 13 000 forint fölött volt a kiadott összeg, az arányok nem igazán változnak, hiszen az összváltságdíj így 17-szerese, úgy pedig 15-szerese az összvételárnak.
448 249. cs. No 403. pag. 1–2.
449 Budai Bolond Mehmed, Budai Koppányi Iljász, „ifjú legény”, Budai Musztafa janicsár cselebi segesdi főharmincados, Budai Szabácsvári Murteza, Csókakői Vinka, Esztergomi Gyantai Radovan, Fehérvári Vajoli Ali, Kanizsai Hadzsi Haszan, Pécsi Hodzsa Ahmed, Váli Ali, Budai Szabácsvári Fatima és a lánya.
450 A főúr a Hadzsime nevű török asszonyt is ekkor vette két gyermekével együtt, összesen 651 forint 75 dénárt adott értük, és több mint 3 600 forint (kiszámított érték) értéket várt. Ez a vételár 5,6-szerese, ebből öt év alatt, 1642 és 1647 között meg is érkezett több mint 3 400 forint (94%), a vételár 5,2-szerese.
451 Igali Szmoljana fiával és lányaival
72 és 150 forint452 között, az ő esetükben – azt gondolom – a sarc teljesítése egyben a szabadságot is jelentette. Esztergomi Mikula 150 talléros vételárával kilóg a sorból, ő végül Dudás Jancsi, keresztény legény fejváltsága lett. A főúr több mint 3 600 forintnyi értéket várt a rácoktól, és ebből 3 400 forintot, azaz az összeg 94%-át meg is kapta. Közülük négyen nem hozták meg az alku teljes összegét. Több esetben maga I. Ádám engedett a váltságdíj összegéből, erre már Batthyány II. Ferenc idején is volt példa.453 Örsi Lukacs másodmagával három úttal hozott 404 forintot és 4 ökröt, majd a következőt írták mellé: „Az többi megengedtetett neki.”454 A teljesítés a váltságdíj 84%-a, a vételár 7,3-szerese.455 Vajon milyen minőségű, mekkora ökröket szerezhetett? Ez azért nagyon komoly engedmény, hiszen tíz ökörből mindössze négyet hozott, és csupán négy forinttal adott többet a készpénzben kialkudott váltságdíjánál (400 Ft). 1647. március 9-én456 azt írták a neve mellé, hogy megadta sarcát, azonban már 1643. július 7-én457 is azok között találjuk, akik „megadták sarcokat”.
Ezek szerint mindössze két évig raboskodott, ahogy egyébként Igali Szmoljana és Pava is.
Igali Vinka gyermekével, Ivánnal került Ádám gróf tulajdonába. Az összeírás458 alapján kilenc úttal 155 forint értékű portékát hozott, így még 45 forinttal tartozott.459 1646.
augusztus 20-án460 nevüket megtaláljuk még a sarcgyűjtő rabok között is, majd az áll mellettük (Igali Inszia, Sztoja, Damjana, Pava, Szmoljana, Rusica, Ljubicsa, Sztipania, Vinka), hogy „Éppen meghozták sarcokat.”461 Arról, hogy a 45 forintot elengedte-e neki a főúr fia halála miatt,462 vagy valahogy mégis megadta, nincs információ.
Igali Insziának viszont biztosan adott engedményt a főúr.463 Ő kilenc úttal gyűjtött 31,5 forint készpénzt, 36 forint értékben kősót, és felhajtott 18 ökröt, ebből nyolc biztosan ért 82,5 forintot: „Hozott […] pro fl. 82/50, kűsót pro fl. 36, item ökröt No 10”, ha a tíz ökröt tíz
452 Igali Vinka gyermekével, Ivánnal
453 Tíz esetben engedett a főúr a rabok sarcából, meglehetősen szélsőséges értékekben: a 4,2%-os engedménytől (Koppányi Kara Hüszejn, 1604) a 38%-os engedményig (Segesdi Musztafa, 1590). Vö. Tarkó I.: A török rabok váltságdíjai. i. m. 73.
454 249. cs. No 299. pag. 31.
455 Ha az ökröket a legmagasabb értékkel számolom darabonként 16 forinttal (1647. okt. 1.: Dadai Lazar, 249.
cs. No 165. pag. 5.), a négy ökör értéke mindössze 64 forint, mivel ezen kívül a rác rab 404 forintot biztosan hozott, ez értékben összesen 464 forint, márpedig az eredeti váltságdíj 400 forint és 10 ökör, ennek a kiszámított értéke (16 forint értékű ökrökkel számolva) 560 forint, tehát egész biztosan adott engedményt a főkapitány, ahogy ezt a fentebbi megjegyzésben olvashatjuk, csupán ennek mértéke bizonytalan.
456 249. cs. No 147. pag. 7.
457 248. cs. No 92. pag. 2.
458 249. cs. No 299. pag. 36.
459 249. cs. No 165. pag. 3. (1647. október 1.)
460 248. cs. No 137. pag. 1.
461 248. cs. No 137. pag. 2.
462 248. cs. No 60.
463 A sarc kiszámított értéke 350 Ft (rác paplan: 12 Ft/db; ökör 16 Ft/db). Igazából nem tudom pontosan, mennyit engedhetett a főúr, ha az eredeti értékekkel számolok (ökör: 16 Ft/db), akkor 50 forintot, ez nagyon bizonytalan, így komoly engedmény lenne (14%). (248. cs. No 49. pag. 270.): „megsarcolván ezen rab asszony, ígért minekünk sarcában készpénzt fl. 150, rácpaplant No 10, ökröt No 5. Ez éppen meghozta az sarcát.”
73 forintjával számoljuk, az még 100, ehhez jött még 36 forint értékű kősó.464 Az 1647. október 1-jei irat465 szerint Inszia 140 forintot és 10 ökröt hozott: „Az paplanok megengedtettenek neki, ez éppen meghozta sarcát, ide tudván az egy ökröt.”
Igali Sztoja esetében a főúr ugyancsak tett engedményt. Kilenc úttal hozott vagy küldött 41 forint készpénzt, 33 darab kősót, hét ökröt, két háromesztendős tulkot és egy 60 forint értékű paripát.466 Úgy tűnik, híja van a váltságdíjnak, neve mellett mégis ez áll: „Ez is immár régen fölszabadult.” Az 1647. október 1-jei irat467 részben megmagyarázza az előbbieket: „Hozott [ti. Igali Sztoja] és küldött meg ebben 8 ízben készpénzt, item kűsót készpénzért fl. 134, engedtek meg neki az fia haláláért fl. 20. Item hajtott ökröt No 9, restál [tartozik] ökör 1. Ez a’ rác asszony fölszabadult immár.” Azaz 1647 októbere után tette meg a kilencedik utat, mindenesetre az összefoglaló füzetben az elengedett 20 forintot is beleszámolták a teljesített összegbe. Hat évvel fogságba esése után, váltságdíjának 90%-át teljesítve (ez a vételár 4,4-szerese), halott fiát hátrahagyva az asszony megszabadult a rabságból.
Egyetlen példát találtam arra is, hogy egy rác rab felülteljesített; Örsi Grozdan tíz úttal 655 kősót hozott 650 db helyett.468 A rácokból tehát biztosan nem gazdagodott meg a főúr, még akkor sem, ha ők jóval nagyobb arányban teljesítették a váltságdíjukat, mint a törökök. A nagycsalád összetartó ereje a rácoknál is megmutatkozott, hiszen a gyermekét és a feleségét, azaz a családját nehezebben és ritkábban hagyja cserben az ember, mint a bajtársait.
Természetesen a muszlim katonák között is találunk családosokat,469 akik feleségük, gyermekük kiváltásáért könyörögtek elöljáróiknak.470
A készpénzben vásárolt megsarcolt rabok közül 11 török közül nyolcról tudjuk, hogy melyik szervitora hozta a főúrnak. A török katonákért (aga, szpáhi, szubasi) és a bulyáért már magasabb összeget adott ki: 3 215 forint 75 dénárt, s ezért jelentősebb nyereséget, több mint 26 000 forintot várt tőlük. Ez a vételár 8,2-szerese: ebből 16 év alatt (1642 és 1658 között) be is folyt több mint 24 000 forint, a váltságdíj 92%-a, a vételár 7,6-szerese.
464 249. cs. No 299. pag. 28.
465 249. cs. No 165. pag. 1.
466 249. cs. No 299. pag. 29.
467 249. cs. No 165. pag. 2.
468 249. cs. No 299. pag. 30.
469 Hegyi Klára: Török várkatonák családi állapota a 16. század közepén. Történelmi Szemle XLIX(2007) 197-204.
470 Kanizsai Ahmed alajbég levelének kivonata I. Ádámhoz (249. cs. No 395.): „Nagyságodnál egy török gyermekecske van, bizony dolog nem is köllene Nagyságodat minden kicsin dologért búsítanom, mit tehetek, az atya sok sírását-rívását kapu mellett heverését eluntam, annak az atyja egy szegény ember, kétszer Légrádon rab volt, az harmadik rabsága itten, Nagyságodnak eleget adott. Kérem továbbvaló szolgálatomért Nagyságodat képes pénzen eressze szegény gyermeket, egy gyermekecske, Nagyságos Úr, nem sok, ha Isten éltet bennünket az szomszédságban én annál többet szolgálok Nagyságodnak.” Még az is meglehet, hogy a főúr valóban elengedte egy jelképes összegért a török fiút.
74 Ercsi Mehmed aga 1649. január 12-én a sarcgyűjtő rabok között szerepel egy elég figyelemfelkeltő megjegyzéssel: „adós még, de ismét elfogták.”471 Ezek szerint meg akart szökni, de végül mégis megszabadult: „Ezen rabunk éppen megadta sarcát, semmivel sem tartozik immár minékünk.”472 Igaz, a beszállított portéka473 jóval kevesebbnek tűnik a váltságdíjánál. A forrásban kiszámolt összeg: 1 934,15 Ft. Ha ehhez hozzáadjuk még a tigrisbőr lehetséges árát,474 450 forintot, az még mindig csak 2 384,15 Ft, amely összeg igen távol esik a sarc kiszámított értékétől (4 500 Ft). Persze ezek a számítások csak hozzávetőlegesek, itt azonban nagy eltérés van az alig 2 400 forintnyi érték és a 4 500 forintnyi követelés között. Az utolsó lajstrom, amelyben az aga neve megtalálható, 1651-ben készült,475 azaz 1649 és 1651 között adta meg a sarcát.
Szigetvári Haszan szpáhi esetében is tett a főúr engedményt. A rab hozott 3 747 forintnyi értéket és egy lovat, egy tigrisbőrt pedig elengedett neki Batthyány.476 Mivel három úttal (1657. október 18., december 18., 1658. március 22.) teljesítette az ígéretét, így Batthyány I. Ádám felszabadította.477
Kanizsai Kis Haszant az 1646. november 21-ei rablistában478 nemcsak a megsarcolt németújvári rabok között találjuk, hanem Batthyány azt is melléírta, hogy „megadta sarcát.”479 Az összefoglaló füzetből480 megtudjuk, hogy valóban, „Ez éppen meghozta az sarcát, semmivel sem restál [tartozik]”, ugyanis nyolc úttal összegyűjtötte, illetve megküldte az összes követelt értéket. Az igaz, hogy első útjával semmit sem hozott, de 1646. február 12-én,481 második útjával beszállította a kármán nyerget,482 majd szépen, folyamatosan az összes többi portékát. Az 1646-os dátumokból azt a valószínű következtetést vontam le, hogy a rab
471 249. cs. No 205. pag. 2.
472 249. cs. No 299. pag. 22.
473 249. cs. No 299. pag. 22. (1. út: 1 db 450 forintos ló, 1 db tigrisbőr, 1 db ezüst-aranyos pallos, 1 db (?) újforma katonanyereg meggyszínű posztókápával, ez utóbbiak minden bizonnyal a ló „tartozékai”; 2. út: „29 papiros skófium arany és ezüst, papirosát pro tallér 4. facit fl. 174, 30 papirosnak köllött volna lenni, de meg nem ütötte az mértéket; 3. útjával: Esztergami Musztár bég küldötte ki sarcában Kátai Jánost pro tall. 584, facit fl. 876, ebben engedtünk meg Kátainak tallért 284; 4. út: Ezen Esztergami bég küldötte ki Nagy Lőrincet, melyet vettünk be ezen Ercsi sarcában pro tall. 289 d. 65, facit 434,15. In summa hozott és szállított sarcában készpénz[t]
fl. 1 934,15. Item hozott tigrisbőrt No 1”.
474 A 249. cs. No 299. pag. 53. Szigetvári Haszan szpáhi 1657. december 28-án hozott egy tigrisbőrt, amelyért 300 tallért számoltak, azaz 450 Ft-ot.
475 249. cs. No 320.
476 249. cs. No 299. pag. 53.
477 249. cs. No 396.
478 249. cs. No 140. pag. 6.
479 Ennek kissé ellentmond, hogy a 8. (utolsó) úttal behozott 60 db kősót az (249. cs. No 299. pag. 8.) iraton kívül egy 1647-es (249. cs. No 174.) évszámmal ellátott forrásban találjuk meg.
480 249. cs. No 299. pag. 8.
481 248. cs. No 121. és 249. cs. No 299. pag. 8.
482 Kármán: karamániai, a törökországi Karamán vidékéről származó nyeregtípus. Az Esterházy-kincstár textíliái.
i. m. 304. Vö. Kakuk Zs.: A török kor emléke a magyar szókincsben. i. m. 99–100., 258–259. A kármán nyerget a karcsún felnyúló, gombban végződő első, valamint a széles, egyenesen álló, félköríves hátsó kápa jellemzi. Dr.
Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Natura Kiadó, Bp. 1971. 342.
75 már 1645-ben megalkudott a főúrral. Mindenesetre – a gyakorlattal ellentétben – fogságba esésétől számítva három éven belül megsarcolt, sőt meg is adta a váltságdíjat. Az ugyan nincs feltüntetve a neve mellett, hogy megszabadult-e, hiszen lehetett még rajta kezesség is, de mivel a további rablajstromokban nem található meg, megszabadultnak vélhetjük.
Igali Hadzsimét az 1646. augusztus 20-ai listában483 a németújvári megsarcolt rabok között tartották számon, és melléírták, hogy öt évvel a fogságba esése után „meghozta az sarcát”. A török asszony 14 úttal 96 forintot és 526 db kősót hozott, s mivel Batthyány I. Ádám 1 darab kősóért általában 1 forintot számított, ez a teljesítés: 622 Ft értéket jelentett, azaz még magasabb is volt az elvártnál, mivel az asszony eredetileg vállalt sarca 300 forint készpénz és ugyanennyi értékű portéka, azaz 600 Ft érték volt.484 Persze az is könnyen meglehet, hogy túl aprók voltak a kősódarabok, egy darab nem ért egy egész forintot, azonban nem találtam erre vonatkozó megjegyzést.
Kanizsai Kara Haszan, másképp Deli Kurd485 egy év alatt megadta sarcát 1649-ben, 486 ahogyan Kanizsai Hosszú Ramazán is. A hozott sarcoknál azonban nem maradt erről feljegyzés, viszont utoljára őt is az 1651-es extractusban (a rablista kivonatában, a nevek felsorolásában)487 jegyezték föl. Sorsáról nincs további információnk, így arról sem, hogy megszabadult-e.
A török rabok esetében is találkozhatunk engedménnyel, csak itt jóval magasabb váltságdíjakról van szó, és valószínűleg a hódoltság területén nem volt akkora családjuk, mint a nagycsaládban élő rácoknak, így segítséghez is nehezebben jutottak. A készpénzben vásárolt megsarcolt rabok három kategóriájának vizsgálata alapján a rác rabok jóval alacsonyabb, ámde biztosabb jövedelemforrást jelentettek: a teljesítésnél 45%-ban (9 esetben) rácról van szó, és csupán 11 esetben törökről (55%). Még az kiemelkedő, hogy a 9 esetből 6 fő rác asszony (ez az összes eset (20) 30%-a); a családjukért, elsősorban gyermekeikért aggódó anyák minél előbb igyekeztek megváltani szabadságukat. Ahol találunk bármiféle teljesítést, szintén elég magas a rácok aránya: 37% (46-ból 17-szer), a muszlimoké pedig 63%. Azoknál a raboknál viszont, akiknél csupán az derül ki, hogy megsarcoltak, de a teljesítésről semmiféle adat sincs, már jóval magasabb a törökök aránya: 87,5% (40-ből 35), a rácoké mindössze 12,5% (5 tétel). A források alapján úgy tűnik, hogy az oszmán rabok nehezebben alkudtak
483 248. cs. No 137. pag. 6.
484 249. cs. No 299. pag. 25–26.
485 Kara: fekete. Hegyi Klára által összeállított Muszlim férfi- és ragadványnevek kéziratos jegyzéke. A deli vitéz lovas katonát jelentett (lásd fentebb), a Kurd személynév.
486 249. cs. No 205. pag. 1.: „2. Az németúÿvári megsarcolt rabok, s hordják sarcokat: […] 5. Kanisai Hosszú Ramadán 6. Kanisai Delli Kurtt, megadták sarcokat éppen ezek.”; 249. cs. No 225. pag. 2.: „9. Kanisai Deli Kurt Haszon megadta sarcát.”
487 249. cs. No 320. pag. 2.
76 meg, évekig tartott, amíg sarcukat gyűjtötték, és mind szökésük, mind haláluk gyakrabban fordult elő a hosszú idő alatt, mégis a valódi, a jelentősebb anyagi hasznot ők jelentették.