VI. „Conditio” és kezesség
6. A határidő („terminus”)
A határidő: a „terminus”, azaz hogy a rab mennyi ideig járhatta váltságdíjáért a hódoltságot, ugyancsak fontos volt, és nagyon változó: 12 naptól akár hat hónapig is terjedt.
Ez természetesen attól függött, hogy mit kellett teljesítenie a rabnak, és hogy kiről volt szó. A
739 Pesti Váli Mahmud, Érdi Vendégfogadó Hüszejn, Kalocsai Hüszejn odabasi, Fehérvári Boszniai Ali
740 Az 1568-as drinápolyi béke szerint azokat a rabokat, akik meg tudtak szökni a fogságból, egyik fél sem követelhette vissza. Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526–1790. II/1. i. m. 147.
741 A fentieken kívül Budai Memiről a rabnyilvántartó könyvből derül ki, hogy meghalt (248. cs. No 49.
pag. 67.): Anno 1652. Megverettetvén ezen rabunk szalonaki várunkban való föltámadásért megdöglött.” Így összesen 11-en haltak meg a 38-ból, azaz a lázadók 29%-a biztosan belehalt a szökési kísérletbe.
742 (Fehérvári) Boszniai Ibrahim (248. cs. No 49. pag. 90.): „Anno 1652. die 25. Novembris Ezen rabunk az több társaival együtt szalónaki várunk megvételiért és kiereszkedésiért megverettetett, s a’ mint die eodem megdöglött.”
743 249. cs. No 275. pag. 2.
744 248. cs. No 49. pag. 3.
129 leggyakoribb az egy hónapos határidő, illetve a néhány hetes. Ennél hosszabb időt csak különleges esetekben engedélyezett a főkapitány.
Berzencei Ahmed odabasi 1650 januárjában a szalonaki rabok postájaként járt a hódoltságban,745 és mindössze 12 napot kapott. 1651. február 28-án keresztény rabokat kellett volna szabadítania Budán, erre 30 nap volt a terminusa, de megszökött.746 A fentebb már emlegetett Budai Bolond Mehmedért 1657 augusztusában Budai Muharrem, Fehérvári Mehmed és Zülfikár mentek postaként, és mindössze 15 napot kaptak arra,747 hogy visszahozzák, ez azonban nekik sem sikerült. 1659. március 2-án Pécsi Hodzsa Ahmed748 három hetet kapott Laki Pál és egy úrnak való főló beszolgáltatására.749 1652 márciusában Esztergomi Mikulának négy hete volt arra, hogy megszabadítsa Dudás Jancsit, és meg is tette.
1652 márciusában Palotai Muharrem postaként ment keresztény rabokat szabadítani, erre 30 nap volt a határideje.750
1646 és 1659 között gyakori az egy hónapos határidő. Fehérvári Koppányi Ali 1646.
március 17-én egy keresztény rabért – valószínűleg Tót Györgyért – és egy szerszámos, úrnak való lóért indult, és erre egy hónapot kapott.751 Siófoki Ramazán mellé 1648. szeptember 19-én ugyanennyi határidőt jegyeztek fel,752 ahogy 1648. november 14-én is.753 Az, hogy végül ekkor hajtotta-e be a jószágot, nem derül ki az iratokból, 1652. február 25-én viszont feljegyeztek a neve mellé egy lovat.754 Siófoki Iszmail Simon Jakab fejváltsága volt, 1659.
február 12-én ment érte a hódoltságba,755 azonban nincs arra vonatkozó adat, hogy kiszabadította-e. Rajtuk kívül még bőven akad példa az egy hónapos határidőre, a főkapitány szerint tehát ennyi idő alatt ki lehetett váltani egy keresztény vitézt vagy gyermeket,756 be lehetett szerezni egy főlovat szerszámostul vagy akár 90 vagy 100 tömb kősót.757
745 249. cs No 246. pag. 1–2.
746 249. cs. No 323. pag. 24.
747 249. cs. No 387. pag. 11.
748 Hodzsa: mohamedán pap, hitoktató, tanító, tiszteletre méltó idős ember. A XVII–XVIII. században kezdett kialakulni a lármás, nagyszájú és mohó, kapzsi pejoratív jelentéstartalma is. Kakuk Zs.: A török kor emléke a magyar szókincsben. i. m. 233–234.
749 249. No 429. pag. 4.
750 249. cs. No 340. pag. 3–4.
751 249. cs. No 150.
752 248. cs No 49. pag. 56.
753 249. cs. No 199. pag. 16-18.
754 249. cs. No 335.
755 249. cs. No 429. pag. 3.
756 Simontornyai Szulejmán 1657-ben kétszer is a veszprémi Szente vajda fiáért ment (249. cs. No 387. pag. 7–9.
és pag. 9–10.). Mindkét alkalommal egy hónapot kapott rá, még az is lehet, hogy kiszabadította, mivel 1658 januárja után már nem tartották számon (249. cs. No 394. pag. 3.).
757 249. cs. No 402. pag. 1.
130 Akad azonban ennél hosszabb határidő is: Pesti Karimán besli 1652. március 28-án Sárdi Pálért indult, öt hét volt a terminusa.758 A rabnyilvántartó könyvből lehet tudni, hogy végül – mialatt legalább kétszer járt a hódoltságban759 – megszabadította a keresztény rabot.760 1657 márciusában Kaposi Ivánnak hat hetet adtak arra, hogy 40 ártányt hajtson fel a főúrnak.761 Türbéki Piri aga 1652. március 13-án Pécsi Redzsebbel együtt ment sarcának feléért, Kanizsai Oszmán volt a postájuk, hat hetet kaptak a teljesítésre, és még két hetet arra, hogy részt vehessenek a pécsi vásáron.762 Simontornyai Hidvégi Mahmud – szintén szalonaki lázadó, aki a pálcázást is túlélte763 – 1657 februárjában és novemberében is 150 darab kősóért járta a hódoltságot, erre először hat hetet,764 majd egy hónapot765 kapott. Fehérvári Kovács Ömernek 1657. március 18-án keresztény kezes rabokat kellett volna kiszabadítania, illetve egy 300 tallér értékű főlovat kellett volna hajtania Batthyány Ádámnak, amelyre hat hete volt.766 A lovat biztosan nem teljesítette, hiszen augusztus 9-én Fehérvári Puskás Juszuf és Koppányi Ahmed ment érte, 20 napot kaptak ennek teljesítésére.767 1659. február 11-én ugyanő Palotai Alival és Veszprémi Dervissel (ő volt a postájuk) Veszprémi Sári Istókért és a kezességéért indult, erre azonban már két hónapot kapott.768 Fehérvári Abdi csaus 1652.
április 24-én a sarcáért769 indult a hódoltságba, hét hét volt a határideje. Szófiai Sábán csausnak két hónapja volt (1658. július 24-én) 1 000 tallérnyi készpénz megszerzésére.770 Valószínűleg az összegyűjtendő váltságdíj értéke, minősége és beszerzésének nehézségei határozták meg, mennyi ideig tartózkodhatott a rab a hódoltságban, de ez, az adatok alapján, nem jelenthető ki egyértelműen.
A főúr próbált ragaszkodni a terminus betartásához, ez lehetett néhány nap vagy több hónap is. De ahogy a feltételeket, úgy a határidőt sem sikerült mindig betartatnia.
Jól megfigyelhető, hogy a főkapitány milyen módon próbálta megóvni lehetséges hasznát, ahogy azt már említettem, ez azonban számára nemcsak anyagi, hanem presztízskérdés is volt,771 így ha egy rab már eljátszotta a bizalmát, inkább egy másikat
758 249. cs. No 340. pag. 3–4.
759 Uo. 10–11.
760 248. cs. 49. pag. 84.
761 249. cs. No 387. pag. 3–4.
762 249. cs. No 340. pag. 1.
763 249. cs. No 321. pag. 12.
764 249. cs. No 387. pag. 2.
765 249. cs. No 387. pag. 19.
766 249. cs. No 387. pag. 5.
767 Uo. pag. 11.
768 249. cs. No 403.
769 249. cs. No 340. pag. 8–9.
770 249. cs. No 429. pag. 2.
771 Lásd erre Pécsi Redzseb sorsát: J. Újváry Zsuzsanna: „Az szegény anyámat immáron teljességessen megemészti az sok siralom.” i. m. 102–130.
131 küldött helyette a hódoltságba. Ez történt Váli Operka Mehmed esetében is: „Mivel tökéletlenségéért maga be nem bocsáttatik azért az lóért, kit uramnak ígért, mai nap az Zombori Memhetet bebocsáttatta, hogy ő 15 napjára kihozza, maga ez alább megnevezendő rabokkal kezes lévén érette ily ok alatt, hogy ha az megnevezett Zombori Memhet azt a' lovat, kit kívántunk Vali Operkátul, az hagyott terminusnapra ki nem hozná, tehát mind ő maga Operka, mind penig az több kezesi erősen megpálcáztassanak. Annak fölötte, ha Zombori Mehmet ez jártában ott benn meghalna, avagy ki nem akarna jönni, annak is az sarca hogy az Operkára szálljon.”772