A bonyolult rendszer működéséhez I. Ádámnak komoly szervezetre, precizitásra és természetesen pénzre volt szüksége. A főúr szervitorai nemcsak a haza és birtokai védelmét szolgálták, hanem volt köztük több jelentős rabszerző is,185 hiszen a portyázás egyik igen fontos célja, hogy foglyokat ejtsenek, akik váltságdíjukkal hozzájárulnak a Batthyányak gazdaságához.
Az árveréseken, a kótyavetyéken – ha nem tudott a főúr személyesen részt venni – mindig volt képviselője. A főkapitány ügyelt arra, hogy ne rövidíthessék meg katonái, és igyekezett minél jutányosabb áron értékes rabokhoz jutni. Felügyelte tehát a zsákmány szétosztását is, számon tartotta, tartatta a kótyavetőket, akik vezették az árverést. De tiszttartóval számon tartatta a rabok fogyasztását, sőt azt is, hogy mennyi bort ivott meg ő maga katonáival együtt.186
Az alapos főúr kezében tartotta összes uradalmának irányítását, mivel nem volt jószágigazgatója,187 így kénytelen volt személyesen ellenőrizni birtokait, várait, ez utóbbiakat természetesen porkolábjai felügyelték. Akik amellett, hogy ellátták a katonai parancsnokságot, a németújvári, szalonaki, rohonci és borostyánkői várban vezették a rabokról készült lajstromokat,188 egyezkedtek a foglyokkal váltságdíjukról,189 rögzítették a
183 249. cs. No 335.
184 249. cs. No 355.
185 Kisfaludy Balázs Batthyány I. Ádámnak nemcsak kitűnő vitéze volt, hanem az egyik legfontosabb rabbeszállítója is. Ugyanerről: Varga J. J.: Szervitorok katonai szolgálata. i. m. 119.; Uő: Rabtartás és rabkereskedelem. i. m. 125.; Vö. Kisfaludy László: A kisfaludi Kisfaludy család története. (Régi magyar családok 2.) Debrecen, 2004. II. és IV. leszármazási tábla, 190., 192.
186 248. cs. No 51.
187 Koltai A.: Egy magyar főrend pályafutása a császári udvarban. i. m. 67.
188 249. cs. No 297., 394.
37 kezesek számát, vállalását,190 kiállították a kezeslevelet.191 Ők tartották számon, hogy melyik fogoly, mit hozott meg váltságdíjában, és még mennyivel tartozik még.192 A közvetlen alájuk rendelt tömlöctartók feladata a rabok ellátása és őrzése volt, de szükség esetén azok fegyelmezése, esetleg ütlegelése, kínzása is. Arra azonban szigorúan ügyelniük kellett, hogy meg ne haljanak foglyaik– olyannyira, hogy a sebesült, beteg rabokat, elkülönítették, és Rohoncra szállították gyógyíttatni, ahogy erről esett már szó –, illetve a gyorsabb alku érdekében inkább a talpukat verjék, hiszen az fájdalmasabb.193
Azonban I. Ádám azt is észrevette, ha tévedett embere, és helyesbítette a téves adatokat.194 Nemcsak levelezés útján ellenőrizte tisztviselőit, hanem személyesen is végigjárta várait,195 a jelentősebbekben több napot is eltöltött, így ő maga is felügyelte rabjait. Nemcsak arról kellett gondoskodnia, hogy foglyai ne tudjanak megszökni, erre nyilvánvalóan voltak katonái, hajdúi, hanem életben is kellett tartania őket, ezt kívánta az elemi érdeke. Általában a rabok napi két cipót kaptak; azonban ne gondoljunk mai fehér kenyérre, inkább rosszabb minőségű rozsból, zabból, még inkább kölesből sütött kényérfélére, és olykor húsféléhez is jutottak. A Batthyányaknak természetesen voltak szakácsai és sütőasszonyai,196 de ezeknek a főúri családot kellett szolgálniuk, sokkal valószínűbb, hogy a rabok látták el magukat, hiszen egyébként is dolgoztatták őket.197 A török rabokat a XVII. században gyakran hóhérként is alkalmazták, ők valójában az ítéletek végrehajtása mellett a tömlöctartóknak ugyancsak segítettek a rabok (társaik) kínzásában.198
Körmend amellett, hogy fontos végvár volt, gazdasági központként is jelentős szerepet játszott a Batthyány birtokok között, a hódoltságból visszatérő rabok ide szállították be áruikat, a kősótömböket minden esetben, így a körmendi tiszttartónak, Nemsem Istvánnak199 a rabok által beszállított kősót nyilván kellett tartania, illetve szét kellett osztania. Pontosan feljegyezte melyik rab hány és milyen súlyú kősót hozott, és aztán azt, hogy mire használták fel. A tiszttartó küldte tovább a hatalmas udvartartáshoz szükséges mennyiséget a főbb várakba: Németújvárra, Szalonakra, Rohoncra, Borostyánkőre és az ezekhez tartozó falvakba is. A főkapitány szintén ezzel fizette katonáit, de elszámolt Nemsem saját illetményével is, a
189 249. cs. No 184.
190 249. cs. No 386., No 387.
191 249. cs. No 158.
192 249. cs. No 239.
193 Takáts S.: A török és a magyar raboskodás. i. m. 246–247.
194 248. cs. No 107.
195 MOL Batthyány cs. lt. P 1315/2. cs. Batthyány Ádám itinerariuma
196 Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom. 45–48.
197 249. cs. No 266.
198 Takáts S.: Magyar rabok, magyar bilincsek. i. m. 535–540.; Pálffy G.: A rabkereskedelem. i. m. 59–60.
199 Nemsem István: „házi uraim”, körmendi tiszttartó, étekfogó, 1641–1645, Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
38 szarvasmarhák számára ugyancsak küldtek a sóból, és szükség esetén, a főúr jobbágyainak is osztatott a nélkülözhetetlen, ám igen drága áruból, és természetesen el is adtak belőle.200
Ádám gróf a beérkezett sarcot is gondosan számon tartotta, tartatta, és precízen követte annak sorsát. A porkolábok és a tiszttartók feladata volt a beszállított áruk ellenőrzése is, a főúr ugyanis nem fogadott el akármilyen portékát, és emberei olykor nem is engedték, hogy feldühítse magát az értéktelenebb darabokon, hanem eleve visszaküldték a rabot jobb minőségű áruért. Ha pedig I. Ádám tisztviselői mégsem voltak elég figyelmesek, akkor ő személyesen írta az elfogadhatatlan áru mellé, hogy mást kér helyette vagy kevesebbért számítja be az illető váltságdíjába.
Az egész rendszer nem ment volna a rác és török foglyok együttműködése nélkül, nyilvánvalóan kényszer uralta az egész helyzetet. Ennek ellenére a megsarcolt raboknak, kezeseknek, postáknak ugyancsak végezniük kellett dolgukat, hiszen e nélkül egy dénár sem folyt volna be a főúr gazdaságába. Márpedig folyt, és ha nem is volt mesés ez a jövedelem, mégis jelentősen hozzájárult a Batthyány uradalmak fenntartásához.
Az egyébként is alapos I. Ádám kezében tartotta egész gazdaságát, rabjainak sarcoltatását ugyancsak. Neki feleltek familiárisai, tisztviselői, mindent és mindenkit pontosan elszámoltatott, illetve számon tartott, erős kézzel irányította birtokait. Megszervezte és működtette foglyainak váltságdíj-beszállítását, ezt igazolja, hogy a legtöbb rablistán, illetve forrásban megtalálhatjuk kézírását, saját kezű bejegyzéseit. Keményen elvárta az engedelmességet nemcsak embereitől, hanem foglyaitól is, és ha ezt bárki megszegte, akkor azt irgalmatlanul megbüntette, hiszen csupán így tarthatott fegyelmet a folyamatos csatározások közepette.
200 248. cs. No 141., 249. cs. No 333.
39