A főkapitány személyesen fogott rabjai

Batthyány I. Ádám a kora újkor egyik legvitézebb főurának számított,³⁸⁴ így ő maga is gyakran vett részt csatákban, erről tanúskodik saját kezűleg vezetett itinerariuma.³⁸⁵ 16 személy mellett tünteti fel, hogy „magunk fogtuk” (1. számú táblázat). Kiemelkedően magas a Fehérvár alól³⁸⁶ hozottak létszáma (12 fő), s a főkapitány Segesd és Kanizsa alól is hozott egy-egy törököt, illetve két rácot a Kapos felől. A főurat a hősiesség mellett természetesen az anyagi haszon is motiválta a főurat. Az iratokban felsorolt foglyok közül legkorábban Babócsai Mahmudot fogta Kanizsa alatt.³⁸⁷ A rabnyilvántartó könyvből egyértelműen kiderül, hogy 1645-ben³⁸⁸ megalkudott vele, s a későbbi iratokból világossá válik, hogy a török elkezdte gyűjteni a váltságdíját,³⁸⁹ de miután teljesítette azt,³⁹⁰ a szabadulás helyett a végső nyugalom várta.³⁹¹ A segesdi kethüdát 1649-ben³⁹² ejtette foglyul a főkapitány, de csak hat év múlva adta el a kiskomáromi kapitánynak, Pethő Lászlónak,³⁹³ méghozzá elég szép összegért.

Batthyány 1657-ben pedig a Kapos folyó felé két rácot fogott, akiket a németújvári alsó tömlöcben őriztetett. Velük már nem tudott megegyezni, ez valószínűleg utódjára, II. Kristófra hárult, noha erről nem maradt fenn feljegyzés.

384 Vö. J. Újváry Zsuzsanna: Batthyány I. Ádám, a vitéz katona. (sajtó alatt); Zimányi V.: A rohonc-szalonaki uradalom. i. m. 21–22.

385 MOL Batthyány cs. lt. P 1315/2. cs. Batthyány Ádám itinerariuma.

386 Uo. 1647. „October holnapja N^o 10. 15. die, Makkból estve indoltam el, s mentem virradatig által az Vértesen az lesben. 16. die Szamoli [Zámoly] táján vártok az martalékot, s ekkor volt is harconk az feiérvári törökökkel, s jöttönk vissza, egész éjjel is mind jöttönk.”

387 A főkapitány több mint 2 500 emberrel ment Kanizsa alá 1639 novemberében. J. Újváry Zs.: Batthyány I. Ádám, a vitéz katona. i. m.

388 248. cs. 49. pag. 58. „Anno 1645. Megsarcolván ezen rabunk ígért minekünk sarcában kűsót N^o 500, partékát pro fl. 100, avagy egy lovat, 100 forint érőt.”

389 249. cs. 299. pag. 24. Összesen 12 utat tett a hódoltság területén: „In summa hozott meg sarcában kűsót N^o 391 ½ készpénzt fl. 45, két lovat pro fl. 50. Item egy paripa árában fl. 45, facit fl. 140.” A hozott érték a váltságdíjnak tehát majdnem 90%-a, így a babócsai török mindenképpen hasznot hajtott Batthyány I. Ádámnak.

390 Az 1649. szeptember 25. (249. cs. N^o 240. pag. 3.): „Babolcsai Mahmut éppen meghozta az ő maga sarcát.”

391 Az 1650 augusztusában készült rablistában (249. cs. 275. pag. 3.) az „Az kik mostan odabenn vannak” rabok közé sorolták Babócsai Mahmudot, aki nyilvánvalóan a hódoltság területén járt utolsó sarcrészletéért, a következő megjegyzés került a neve mellé: „megholt”. Öt évig járta váltságdíja után a vidéket, és miután teljesítette; meghalt; ilyen keserves sorssal többször is találkozhatunk mindkét oldalon.

392 Segesd alatt több mint 2 600 emberrel járt Ádám gróf. J. Újváry Zs.: Batthyány I. Ádám, a vitéz katona. i. m.

393 Pethő László: „uraim”, 1637–1638. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.

63

1. táblázat: A Batthyány I. Ádám által fogott rabok 1639–1657 (16 fő)

a rab neve az elfogás helye a rab további sorsa

1. Babócsai Mahmud Kanizsa alatt (1639) teljesítette sarcát (1649. szept. 25.?), meghalt (1650?)

2. Fehérvári Nagy Redzseb Fehérvár alatt (1647) B. Á. elajándékozta: „Nádasdy Ferenc uramnak adtuk ajándékon”

3. Fehérvári Orudzs Fehérvár alatt (1647) B. Á. elajándékozta (1647?): „Zichy Istvánnak³⁹⁴ adtuk ajándékon”

4. Fehérvári Ömer szpáhi³⁹⁵ Fehérvár alatt (1647) Szíj Palkó fejváltsága, csere Koppányi Musztafáért, a sarcot teljesítette

5. Fehérvári Ibrahim/Muhiddin

szpáhi Fehérvár alatt (1647) Veszprémi Bádogh Máté³⁹⁶ fejváltsága: sarcának leszállításáért, fölötte ígért még 1 200 db kősót 6. Fehérvári Kis Redzseb Fehérvár alatt (1647) meghalt (1647-1651?)

7. Fehérvári Ali besli szpáhi Fehérvár alatt (1647) meghalt (1649), az alku után Németújvárott 8. Fehérvári Naszuh szpáhi Fehérvár alatt (1647) meghalt (1647) Németújvárott

9. Fehérvári Sánta Muharrem Fehérvár alatt (1647) meghalt (1648) Németújvárott 10. Budai Pelpecs³⁹⁷Ahmed

csaus³⁹⁸ Fehérvár alatt (1647) meghalt (1650. szept. 2.) 11. Fehérvári Abdi csaus Fehérvár alatt (1647) megsarcolt (1649) 12. Fehérvári Kis

Haszan/Hüszejn³⁹⁹szpáhi Fehérvár alatt (1647) megsarcolt (1650)

13. Fehérvári Ifjabbik Muharrem Fehérvár alatt (1647) B. Á. elcserélte (1647?) Veszprémi Kis Jánossal más rabért

14. Segesdi Muharrem kethüdá Segesd alatt (1649) B. Á. eladta (1655) Pethő Lászlónak: 500 kősóért, 300 tallérért

15. Mácsi (Macsvai?) Jovan Kapos felé (1657) sarcolatlan 16. Sternócsi (ternovicei?) Lazar Kapos felé (1657) sarcolatlan

Ha a rabok sorsát vizsgáljuk, kiemelkedően magas a meghalt rabok⁴⁰⁰ aránya: 37,5%

(6 fő), bár nem minden halott jelentett anyagi veszteséget, hiszen Babócsai Mahmud

394 Zichy István: győri generális, 1646 és 1655 között magyar főkapitány-helyettes volt. A Zichy család levéltára.

Repertórium. Összeállította: Bakács István. Bp. 1963. 140.; Vö. Varga J. J.: Szervitorok katonai szolgálata. i. m.

91.

395 Az 1651-ben készült lajstromban (249. N^o 320. pag. 7.) ez áll: „4. Az kiket fejek váltságában adtuk másoknak:

1 Feiérvári Omér N^o 8, magunk hoztuk, Ságodi István katonájának, Szÿ Palkónak adtuk.” A rabnyilvántartó könyvben (248. cs. N^o 49. pag. 16.) viszont az áll: „7. Feiérvári Omér Anno 1647. Ezt az rabot is magunk hoztuk Feiérvár alól Szÿjártó katonájának, Szÿ Palkónak adtuk feje váltságában, ez följül megírt rabért, ezér Szÿ Pál más rabot adott, úgymint Koppani Musztafát.” Az tehát biztos, hogy Szíj Palkó fejváltsága lett a török, az is, hogy ezért cserébe adott egy másik rabot, sőt az is, hogy I. Ádám kiszabadította Ságodi István katonáját (248. cs.

N^o 49. pag. pag. 198.): „2. Item Koppáni Musztafa, ezt az rabot Ságodi István katonája adta egy Feiérvári Ómer nevő rabért, a’ ki által szabadulása lett. In Anno 1654. die 27. mensis Februarii, megsarcolván ígért minekünk sarcában készpénzt tall. 120, kűsót N^o 220, vég abát N^o 20, karmazsin csizmát párt N^o 20, karmazsin papucs kapcástól p. N^o 20, besliafék N^o 20, szíjheveder N^o 10.” Ez egész szép haszonnal kecsegtetett.

396 Bádogh Máté: Batthyány Ádámnál a „házi uraim” („vice”) között találjuk 1652–1657, az azonosság nagyon valószínű, hiszen a lakhelye Veszprém táján volt. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m. Viszont nem derül ki a váltságdíjának nagysága.

397 Peskescsi: peskescsi aga és peskescsi pasa: a Portára küldött ajándékok felügyelője; Kakuk Zs.: A török kor emléke a magyar szókincsben. i. m. 334.

398 248. cs. N^o 64. pag. 2.: „Az mely törököket mostan hoztanak Feiérvár alól 1. Budai Pelpecs Amhet csauz”. Az 1650. augusztus 1-jére dátumozott listában (249. cs. N^o 275. pag. 2.) a szalonaki főrabok között találjuk, de már melléjegyezték, hogy szeptember 2-án meghalt.

399 A rabnyilvántartó könyvben (248. cs. N^o 49. pag. 28.) és a 248. cs. N^o 65. számú iratban Haszan utónév szerepel, a 249. cs. N^o 320. iratban viszont a Hüszejn nevet találjuk, minden valószínűség szerint ugyanarról a személyről van szó, hiszen a többi adat megegyezik.

400 Budai Pepecs Ali sarcolatlanul halt meg, miután majdnem három évig raboskodott, így csak veszteséget jelentett a főúr számára. Fehérvári Ali beslivel ugyan megsarcolt, de a török meghalt, mielőtt bármit gyűjthetett volna. Fehérvári Kis Redzsebről csak az derül ki, hogy sarcolatlanul meghalt (248. cs. N^o 49. pag. 4.). Fehérvári Naszuhról ugyancsak (248. cs. N^o 49., 64., 65., 249. cs. N^o 171., 320.), ahogy Fehérvári Sánta Muharremről is.

64 teljesítette a váltságdíját halála előtt. A főkapitány két-két főt elajándékozott,⁴⁰¹ fejváltságba adott,⁴⁰² megsarcolt,⁴⁰³ és csupán a fentebb már említett két rác maradt sarcolatlan. A főúr mindössze egy törököt, Segesdi Muharrem kethüdát adta el, akiről már volt szó, és egyetlen esetben történt rabcsere.⁴⁰⁴ Csak hat rab mellett találunk váltságdíjat, ez megközelíti a 6 700 forintot (kiszámított értékben). Ehhez jön még Szíj Pál, akit Fehérvári Ömer szpáhi szabadított ki, a befolyt összeg viszont csupán 1 400 forint (kiszámított érték).

Mindenestre ez a két kategória, az ajándékba kapott, ill. Batthyány I. Ádám által fogott rabok jelenthették a legnagyobb nyereséget, hiszen ebben a 47 esetben (52 fő) nincs vételár, csak a rabtartás költségeivel kellett számolni. A bevétel azért közel sem olyan magas, amilyet a főúr szeretett volna, hiszen a halálozási arány mindkét csoportnál kifejezetten magas volt.⁴⁰⁵

401 Fehérvári Nagy Redzsebet Nádasdy Ferencnek, Fehérvári Orudzsot Zichy Istvánnak ajándékozta a főúr.

402 Fehérvári Ömer szpáhit Szíj Palkónak, Fehérvári Muhiddin Ibrahim szpáhit pedig Veszprémi Bádogh Máténak adta a főúr.

403 Fehérvári Abdi csaus nemcsak megsarcolt, hanem váltságdíjának 10%-át teljesítette is; Fehérvári Kis Haszan szpáhi ugyancsak megegyezett a főúrral, arról azonban nem maradt fenn feljegyzés, hogy hozott volna bármit is.

404 Természetesen ez sem ilyen egyszerű, ugyanis I. Ádám Fehérvári Ifjabbik Muharremet azzal a Veszprémi Kis Jánossal cserélte el, akinek már fejváltságába adta volna Fehérvári Sánta Muharremet, azonban a rab meghalt, mielőtt kiválthatta volna a keresztény vitézt.

405 A sarcalkunál azonosított személyek sorsát vizsgálva ugyancsak magas ez az arány: 18%. Ez jóval magasabb, mint a korszak első listájában (248. cs. N^o 1.): ott csupán két fogoly mellett találjuk, hogy meghalt, ez 2,5 %-a a listában szereplő raboknak. Tarkó I.: A török rabok váltságdíjai Batthyány II. Ferenc idején. i. m. 71–80.

65