b A meghozott lószerszámok fajtái és értéke

Már II. Ferenc idején gyakori a lóhoz tartozó tárgyak követelése, tehát számottevő a saját célra felhasznált áru.⁹¹² A legjelentősebb a kötőfék, ebből tizennyolc alkalommal érkezett 157 darab⁹¹³ 290 Ft 20 dénárért, valójában tehát nem számít kiemelkedő bevételnek, mégis fontos volt, hiszen e nélkül nem tudták volna kezelni a jószágokat. A kötőfékek értéke

909 Hegyi K.: Jászberény török levelei. i. m. 89. Pl. a 67. jászberényi levél: Musztafa egri pasa a jászberényieknek, Eger, 1649. május 2.: „Ti, akik a hatvani szandzsákban fekvő Berény város lakosai vagytok!

Tudomásunkra jutott, hogy olyan rabok, akiknek egy lábán van vas és nincs írásos engedélyük, bejönnek a városba és ott garázdálkodnak, kocsit követelnek és vesznek el önkényesen.”

910 248. cs. N^o 1. pag. 37.

911 150 kősó, 10 pár csizma és 2 rác ló volt a sarca, minden bizonnyal teljesítette, hiszen (249. cs. N^o 412.

pag. 1.): „megszabadult”.

912 1598 januárjában az Egerszegen tartott generalis congregatio árszabása szerint 6 lóra való szerszám minden hozzá tartozó szerszámmal együtt 16 forintot, 1 nyakbavető 40 dénárt, 1 farmatring 20 dénárt, 1 állásbeli kötőfék 35 dénárt, 1 úti kötőfék 20 dénárt ért. Kiss Ernő: Árúsok regulája 1598-ból. i. m. 62.

913 Ennél is magasabb a számuk, hiszen gyakran a ló vagy a lószerszám tartozékaként tartották számon, így természetesen nem számítottam kétszer.

168 darabonként 1,4–8 Ft között váltakozik. Egyáltalán nem mindegy milyen bőrből készült az adott szíj. A „capabőrből” készült kötőfék⁹¹⁴ akár a kétszeresét is érhette a bagaria⁹¹⁵ bőrből készültének.

21. táblázat: A hozott kötőfékek értéke és minősége 1587–1604

megsarcolt rab az áru minősége db érték/kam. forint érték/kam. forint/db Szabó Ibrahim capa, lóra való szügyelő, farmatring 5 40 8

Koppányi Kara Hüszejn bagaria 6 24 4

Szűcs Ibrahim „capa” 3 9 3

Koppányi Mehmed „capa” 1 3 3

Berzencei Eglenche ismeretlen 1 2,5 2,5

Berzencei Eglenche ismeretlen 10 20 2

Szigetvári Oszmán bagaria 6 9 1,5

Banja Luka-i Musztafa bagaria 2 3 1,5

Babócsai Kis Veli ismeretlen 5 7,5 1,5

Odaverdi bagaria 10 15 1,5

Szigetvári Oszmán ismeretlen 19 28,5 1,5

Ali cseribasi bagaria 17 25,5 1,5

Szűcs Ibrahim ismeretlen 20 30 1,5

Babócsai Kis Veli ismeretlen 12 18 1,5

Ali cseribasi ismeretlen 10 15 1,5

Bajrám ismeretlen 4 6 1,5

Berzencei Veli ismeretlen 7 10,1 1,4

Berzencei Csonka Haszan ismeretlen 19 27,1 1,4

összesen: 18 eset 157 293,2 1,4–8

A lószerszámok kifejezetten keresettek voltak, a főúrak esetében leginkább az

„aranyas-ezüstös”, hiszen ezzel a kifejezéssel gyakran találkozhatunk a követelt sarcnál.

Bajrám bég még pallost is szállított a lóval és a lószerszámmal együtt: „1605. 3. Septembris az mit hozott, egy lovat hozott minden szerszámával az pányvástól, ezüstös kötőfékétől, ezüstös hámaljátul, aranyas pallosátul megvolna.”⁹¹⁶ Ali cseribasi pedig egy kifejezetten értékes és különleges boncsokot⁹¹⁷ szerzett 60 forintért.⁹¹⁸ A fentieken kívül hoztak még a foglyok 60 darab kulánt (nyeregövet),⁹¹⁹ 16 darab hevedert: 50 dénárért darabját, 10 zablaszíjat,⁹²⁰ 9 nyerget, ezeket kimondottan szélsőséges értékekben: 5 forinttól 100

914 Capa, azaz cápa az ikrásbőrt jelentette, erről fentebb már volt szó.

915 Bagaria: orosz, keleti eredetű, sötétvörös, durván kidolgozott marhabőr. Szamota-Zolnai: Magyar Oklevél-szótár (továbbiakban: Szamota-Zolnai) Bp. 1902–1906. 41., Antonius Bartal: Glossarium mediae et infimae.

latinitatis Regni Hungariae. (továbbiakban: Bartal) Bp. MCMI, 64.; Révai nagy lexikona. II. Bp. 1911.

916 248. cs, N^o 1. pag. 71.

917 Boncsok: a lovak nyakára, szügyelőjére erősített, rézzel vagy üveggömbbel kombinált bojt. Eredetileg nem a lószerszám díszének szánták, hanem a ló védelméül szemmel verés ellen. Tévesen lófarkas jelvényt is értenek alatta. Temesváry F.: Díszes nyergek, lószerszámok. i. m. 219.

918 248. cs. N^o 1. pag. 5.

919 Kulan: cingulum: nyeregöv Szamota-Zolnai, 554., cingulum, Bartal 127. Egyetlen esetben találtam mellette értéket, Szűcs Ibrahim hozott négyet 1589. január 8-án, 1 forintért darabját (248. cs. N^o 1. pag. 17.).

920 Banja Luka-i Musztafa szállította 1587. november 21-én 25 dénárért darabját (248. cs. N^o 1. pag. 10.).

169 forintig,⁹²¹ 4 darab kengyelszíjat⁹²² és egy nyeregkápát.⁹²³ 1588-ban és 1589-ben 73 kefe is beérkezett, darabonként 12 dénárért.⁹²⁴ 1589. január 8-án Szűcs Ibrahim 80 pányvát és nyűgöt is szolgáltatott be, 50 dénár esett darabjára. A törökök által kifejezetten kedvelt áru, a tarisznya ugyancsak ide sorolható. Darabját 12 dénárért számították be a váltságdíjukba, ahogy Barom Alinál is történt 1587. november 2-án.⁹²⁵ Szűcs Ibrahim határozottan értékes tarisznyákat szerzett, hiszen darabjáért 2 forintot adtak.⁹²⁶ Ugyancsak Bajrám bég szolgáltatott be sarcában egy puzdrát, azaz tegezt: „Anno 1607. 7. Novembris küldött Bayran bég török arannyal varrott paplant.⁹²⁷ Ismeg egy nyeregkápát. Hogy Komárom alatt volt Uram ő nagysága, akkoron adott egy puzdrát mindön szerszámjával.”⁹²⁸

I. Ádám idején a lószerszámokból is többet találunk, a kötőfékek száma majdnem kétszerese a korábbinak, 290 darabot találtam a forrásokban, értékük nagyon szélsőséges volt:

40 dénártól 499 forint 50 dénárig terjed (43. számú melléklet). Az előbbit Pécsi Musztafa hozta harmadik útjával: „hozott sarcában […] Item 10 kötőféket per d. 40 facit fl. 4.”⁹²⁹ A legmagasabb értékű kötőféket Szigetvári Haszan szpáhinál találjuk: „Anno 1658. die 22 Martii hozott […] 2 aranyos és köves féket p. tall. 333, facit tall. 666.”⁹³⁰ Szigetvári Hüszejn szpáhi szintén különleges kötőféket szállított: „1657. die 28. Decembris hozott sarcában […]

aranyos féket 2 pro tall. 230.”⁹³¹ Ugyancsak kiemelkedő értékű az Igali Ibrahim által hozott darab: „1656. hozott féket N^o 1 pro fl., Anno 1657. die 19. mensis Maii hozott aranyas szügyelőstül, zablástól N^o 1, az előbbeni féknek is meghozta zabláját és fékszárát. Az előbbeni szerszámmal együtt vettük el tűle kűsóért N^o 200.”⁹³² De az ezüstös-aranyos kötőfék mellett találunk rezest, beslit, boglárost, capát is. Egyértelmű tehát, hogy elképesztően nagy eltérés van az egyszerű hétköznapi árucikk és a luxus, „úrnak való” lószerszám között. Az összérték több ezer forint megtakarítást jelentett a főkapitány számára.

921 A legalacsonyabb értékűt 1588. november 1-jén Berzencei Csonka Haszan hozta (248. cs. N^o 1. pag. 17.). A legértékesebb nyerget pedig Szabó Ibrahim, nem véletlenül ért meg 100 forintot (248. cs. N^o 1. pag. 37.): „1592.

prima Januarii hozott egy nyerget szerszámostul azaz fékestül, szűgyelöstül, farmetrigostul és egy csáprágot, ezt mindenestűl vették el tűle fl. 100.”

922 Berzencei Csonka Haszan szállította 1588. február 20-án 1 forintért darabját (248. cs. N^o 1. pag. 17.).

923 Bajrán bég küldte 1607. november 7-én, nincs mellette érték (248.cs. N^o 1. pag. 71.).

924 248. cs. N^o 1. pag. 14., 17., 22.

925 Uo. 248. cs. N^o 1. pag. 9.

926 Uo. pag. 22.

927 Kiemelkedően értékes paplanról van szó, hiszen a bég Konstantinápolyból szállítatta magas költséggel a

„császárnak való” holmit. V. Ember M.: Régi textíliák. i. m. 28.

928 248. cs. N^o 1. pag. 71.

929 249. cs. N^o 299. pag. 17.

930 Uo. pag. 53.

931 Uo. pag. 52.

932 Uo. pag. 46.

170 Az „úrnak való” lószerszámok között találunk vágófegyvert, lóra való pallost is, ezek minősége és értéke is nagyon különböző. A legértéktelenebbet Dadai Milos rác szerezte a 15.

útján,⁹³³ Kanizsai Csonka Ramazán ezüstös-aranyas pallost hozott, ezért már megadtak 20 tallért.⁹³⁴ A legértékesebb, bársonnyal borított aranyos pallosokat a két szigetvári szpáhi adta váltságdíjában, ezekért beszámítottak 190, ill, 195 tallért.⁹³⁵ Aranyas botból hármat Szigetvári Hüszejn szpáhi szolgáltatott be 278 tallérért, így darabonként majdnem 93 tallért értek, ugyanő egy kifejezetten értékes aranyos tegezt is adott váltságdíjában 287 tallér értékben.⁹³⁶ Kanizsai Tót Haszan két aranyas kardot szállított sarcában és egy skófiummal varrott tegezt kézi íjastul,⁹³⁷ igaz, ezek mellett nem találunk értéket. Palotai Redzseb 1657 februárjában hozott két karvasat, két vörös páncélinget⁹³⁸ és két páncélsisakot.⁹³⁹ Teljesen egyértelmű tehát, hogy mindkét oldal tiltása ellenére kereskedtek fegyverrel, igaz, a váltságdíj-beszolgáltatás a kereskedelem elég rendkívüli módja volt.

22. táblázat: A hozott pallosok értéke és minősége 1650–1658

megsarcolt rab minőség db érték érték/kam. forint érték/db/kam. forint

1. Szigetvári Haszan szpáhi bársonnyal borított aranyos 1 190 tallér 285 285

2. Szigetvári Hüszejn szpáhi aranyos 2 195 tallér 292,5 146,25

3. Kanizsai Csonka Ramazán ezüst aranyozott 1 30 Ft 30 30

4. Dadai Milos ismeretlen 1 3 Ft 3 3

5. Kanizsai Tót Haszan aranyos 2 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

6. Ercsi Mehmed aga ezüst aranyos 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

összesen 8 3–285

Az értékes lószerszámokhoz tartozhatott a párduc- vagy tigrisbőr, ez több forrásban is előfordul: „egy úrnak való főlovat minden hozzája tartozandó aranyos szerszámával, egy tigris- és egy párducbőrt”.⁹⁴⁰ Előbbiből kevesebbet találunk, mindössze 4 darabot, de értékesebb is volt a párducbőrnél. Szigetvári Hüszejn szpáhi 1657-ben két tigrisbőrt hozott 600 tallérért.⁹⁴¹ A 18 darab párducbőrnél (23. számú táblázat) igen szélsőségek az értékek, a 40 forintostól⁹⁴² egészen a 198 talléros⁹⁴³ vagy a 300 kősót érő darabokig (hozzávetőlegesen 300 Ft).⁹⁴⁴ Mindenesetre a legértékesebb is csupán a két harmadát érte a tigrisbőrének. A

933 Uo. pag. 33.

934 Uo. pag. 3.

935 Uo. pag. 52–53.

936 Uo. pag. 52.

937 Uo. pag. 5. Az kézi íj és a tegez is értékes fegyvernek számított. Temesváry F.: Fegyverkincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban. i. m. 52. (54–55. kép)

938 Ezt a ruhafélét a sodronypáncél fölé vették. Höllrigl J.: Magyar és törökös viseletformák i. m. 363.

939 249. cs. N^o 384.

940 249. cs. N^o 396.

941 249. cs. N^o 299. pag. 52.

942 Uo. pag. 48.

943 Uo. pag. 52.

944 Uo. pag. 24.

171 vitézi megjelenést egyértelműen emelte az egzotikus ragadozók kikészített bőre, Balassi Bálint – a magyar nyelvű líra megteremtője, aki Esztergom ostrománál (1594) halt hősi halált – leghíresebb katonaénekében ugyancsak megemlékezik erről: „2 Ellenségnek hírére vitézeknek szíve / gyakorta ott felbuzdul, / Sőt azon kívül is, csak jó kedvébül is / vitéz próbálni indul / Holott sebesedik, öl, fog vitézkedik, / homlokán vér csordul. // 3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát / vitézek ott viselik / Roppant sereg előtt távol az sík mezőt / széllyel nyargalják, nézik; / Az párduckápákkal [a nyeregkápáját díszítették párducbőrrel], fényes sisakokkal, / forgókkal szép mindenik.”⁹⁴⁵ Bizony nemcsak Balassi Bálint gyönyörködött a felvonuló katonákban, és nemcsak a Batthyányak kedvelték a szép, míves fegyverzetet, az egész korszakban kifejezetten népszerűek voltak a török eredetű lovak, ruhafélék, és a jó minőségű kézművestermékek.

23. táblázat: A hozott párducbőr mennyisége és értéke 1650–1658

megsarcolt rab db érték érték/ kam. forint érték/db/kam. forint

Igali Malkocs agáné 1 300 kősó 300 300

Szigetvári Hüszejn szpáhi 1 198 tallér 297 297

Kanizsai Kis Ahmed 1 200 kősó 200 200

Kanizsai Bivaly Ibrahim 1 95 Ft 95 95

Kanizsai Baba Haszan 5 393 Ft 393 78,6

Kanizsai Kis Ahmed 1 70 kősó 70 70 Kaposvári Ali bég 1 30 tallér 45 45 Kanizsai Redzseb odabasi 1 40 Ft 40 40 Szigetvári Mehmed aga 2 ismeretlen ismeretlen ismeretlen Ercsi Juszuf aga 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen Kanizsai Baba Haszan 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen Kanizsai Baba Haszan 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen Szigetvári Hüszejn szpáhi 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

összesen: 14 eset 18 40–300

A leszállított nyergek értéke ismételten széles skálán mozog (24. számú táblázat). A két szigetvári szpáhi, Haszan és Hüszejn szállította a két legértékesebb, aranyos szerszámú, illetve skófiumos nyerget 300 forint értékben.⁹⁴⁶ Egy másik szigetvári szpáhinak, Alinak viszont csupán 5 forintot számítottak be a kétkápájú nyeregért szerszámával együtt.⁹⁴⁷ A legalacsonyabb értékű nyerget Kanizsai Sípos Ali hozta 4 forint 50 dénárért.⁹⁴⁸ Ahogy látható, az igazán minőségi, kézművesterméknek az értéke is jóval magasabb, ez semmit sem változott, és az sem, hogy ezeket a luxuscikkeket csak a főurak – napjainkban pedig az ún. elit tagjai– engedhették meg maguknak.

945 Balassi Bálint versei. Régi Magyar Könyvtár, Források 4. Szerk. Kőszeghy Péter, Balassi Kiadó, Bp., 1994.

125.

946 249. cs. N^o 299. pag. 52–53.

947 Uo. pag. 53.

948 Uo. pag. 49.

172

24. táblázat: A hozott nyergek értéke és minősége 1642–1658

megsarcolt rab a nyereg minősége db érték érték/kam. forint érték/ kam.

forint /db

Szigetvári Hüszejn szpáhi aranyos szerszámú 2 400 tallér 600 300

Szigetvári Haszan szpáhi skófiumos 4 800 tallér 1 200 300

Szigetvári Ali szpáhi posztóval borított 1 15 Ft 15 15

Igali Hadzsime nemezestül⁹⁴⁹ 1 12 Ft 12 12

Kanizsai Csonka Ramazán ismeretlen 1 10 Ft 10 10

Kanizsai Samel Haszan ismeretlen 2 15 Ft 15 7,5

Örsi Rausa ismeretlen 2 12 Ft 12 6

Igali Hadzsime ismeretlen 1 6 Ft 6 6

Szigetvári Ali szpáhi kétkápájú, szerszámostól 3 15 Ft 15 5

Kanizsai Sípos Ali ismeretlen 1 4,5 Ft 4,5 4,5

Kanizsai Oszmán szpáhi katona szerszámostul 5 ismeretlen ismeretlen ismeretlen Segesdi Mehmed szpáhi közönséges, szerszámostól 3 ismeretlen ismeretlen ismeretlen Ercsi Mehmed aga újfajta katona, meggyszínű posztó

kápával 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

Kanizsai Csonka Ramazán kék karmazsinnal borított 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

Kanizsai Csonka Ramazán ismeretlen 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

Kanizsai Kis Haszan kármán 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

Kanizsai Gyurica katona, paripához 1 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

összesen: 17 eset 31 1 890,5+ismeretlen 4,5–300

I. Ádám korszakában hevederből⁹⁵⁰ is jóval többet, 58 db-ot találunk a beszállított áruk között (25. számú táblázat). Az összérték jelentéktelen (47 forint 75 dénár). Az egyértelműen kiderül az adatokból, hogy egy [szíj]heveder értéke 75 dénár és 1 forint között mozgott. A kengyelszíj értéke megegyezett ezzel, egy pár bagaria kengyelszíjat Kanizsai Ötvös Sábán szállított negyedik útjával egy forintért.⁹⁵¹ Kanizsai Iszmail tizenharmadik útja után 15 pár kengyelszíjat szolgáltatott be 12 forintért,⁹⁵² így egy párra 80 dénár esik. A kengyelvasat szíjastul hozták, ezért természetes lenne, ha magasabb értékeket találnánk. Négy török szállított 18 pár kengyelvasat, a legértékesebb párral, 2 forint 50 dénár értékben Csonka Ramazán gazdagította a főurat.⁹⁵³ Fehérvári Abdi csaus 1648. szeptember 7-én egy párat hozott szíjastul 1 forint 50 dénárért.⁹⁵⁴ Kanizsai Ibrahim harmadik útjával szolgáltatott be 5 pár kengyelvasat szíjastul, de párjáért csupán 50 dénárt adott a főúr.⁹⁵⁵ 11 párnál viszont nem tüntettek fel értéket: „Kanizsai Oszmán Iszpáhia hozott sarcában In Anno 1655. die 3

949 Nyereg alá való nemezbélés (kecse?), Pásztor Emese szíves közlése.

950 A hevederre ugyancsak az Esterházy gyűjteményben találunk példát. Az Esterházy-kincstár textíliái. i. m.

200. Kat. 38.

951 249. cs. N^o 299. pag. 4.

952 Uo. pag. 10.

953 Uo. pag. 3.

954 249. cs. N^o 197. pag. 2.

955 249. cs. N^o 299. pag. 10.

173 Maii […] Tatár kengyelvasat szíjastul N^o pár 11.”⁹⁵⁶ Hasonló értéket képviselt az ún. szirom (szirony),⁹⁵⁷ ebből nyolcat szállított Fehérvári Abdi csaus,⁹⁵⁸ darabját 50 dénárért. A szorítószíj szintén ebbe a kategóriába tartozott, Kanizsai Szakállas Musztafa 1649.

szeptember 30-án (3. útjával) 10 darabot hozott 5 forintért,⁹⁵⁹ ötöt pedig Segesdi Mehmed szpáhi 1655. május 2-án, de érték itt nem szerepel.⁹⁶⁰ Ezeknek a hétköznapi kézművestermékeknek az elfogadása, sőt elvárása, ugyancsak annak a jele, hogy nehezen és kifejezetten drágán lehetett ezekhez hozzájutni, a hazai kézműipar elmaradottsága szinte ki is kényszerítette ezt a cserekereskedelmet. Mindazonáltal ezek az adatok azért is értékesek, mert így tudjuk, mennyit értek ezek a portékák a XVI–XVII. századi Nyugat-Dunántúlon.

956 Uo. pag. 47.

957 Szirony: keskeny színes bőrszalag, bőrfonal, bőrdíszítési mód. Erdélyi magyar szótörténeti tár. XII. 2005.

i. m. 507.; MAMŰL I. i. m. 437.

958 249. cs. N^o 252.

959 249. cs. N^o 197. pag. 3.; 249. cs. N^o 299. pag. 7.

960 249. cs. N^o 364. pag. 3.

174

25. táblázat: A hozott hevederek értéke és minősége 1648–1656

megsarcolt rab minőség db érték/Ft érték/Ft/db

Kanizsai Iszmail ismeretlen 15 15 1

Kanizsai Ibrahim szíj 2 2 1

Fehérvári Abdi csaus ismeretlen 10 7,5 0,75 Fehérvári Abdi csaus ismeretlen 21 15,75 0,75 Kanizsai Csonka Ramazán szíj 10 7,5 0,75

összesen: 4 fő 58 47,75 0,75–1

A terhelőszíj szintén a hétköznapi lószerszámok közé tartozik, s értéke ennek megfelelően általában 50 dénár darabonként. 1648. szeptember 7-én viszont Fehérvári Abdi csaus az előbbi kétszereséért hozott két terhelőszíjat.⁹⁶¹ Segesdi Mehmed szpáhi 1655. május 2-án adott 7 abrakos tarisznyát.⁹⁶² Kanizsai Csonka Ramazán negyedik útjával 50 szőrtarisznyát szállított, darabját 30 dénárért.⁹⁶³

26. táblázat: A hozott terhelőszíj értéke és minősége 1648–1658

megsarcolt rab db érték/kam. forint érték/kam. forint/db

Fehérvári Abdi csaus 2 2 1

Kanizsai Baba Haszan 5 2,5 0,5

Kanizsai Csonka Ramazán 4 2 0,5 Kanizsai Csonka Ramazán 8 4 0,5

Kanizsai Ibrahim 10 5 0,5

Kanizsai Kis Haszan 5 ismeretlen ismeretlen összesen: 5 fő 34 15,5 +ismeretlen 0,5–1

Három teljes lószerszámot külön tartottak nyilván a hozott áruk között, de értéket csak egyik mellett találunk. Kanizsai Sípos Ali negyedik útjával szállította 1657. május 29-én:

„1 lóra való ezüstös-aranyos szerszámot, melyet vettünk el tűle vég abáért N^o 60.”⁹⁶⁴ Hasonló értékű lehetett, amit egy másik kanizsai török, Tót Haszan hozott ötödik útjával: „Egy aranyozott ezüst lóra való szerszámot szügyelőstül.”⁹⁶⁵ Ugyancsak szügyelőstül szerzett egyet Kanizsai Baba Haszan hatodik útjával.⁹⁶⁶ 12 farmatringról maradt feljegyzés, két kanizsai török szállította 1647 és 1656 között, darabját 40-50 dénárért.⁹⁶⁷ Egy török jártatóbőrt szintén Csonka Ramazánnak 6 forintért számítottak be (negyedik útja után), és kettőt Kis Haszannak a harmadik útja után öt pár papucsért. Ezekből az esetekből is látszik, hogy I. Ádám nem ragaszkodott feltétlen az eredeti követeléséhez, de a számára vagy emberei számára értékes, vagy legalább hasznos portékához igen.

961 249. cs. N^o 197. pag. 2.

962 249. cs. N^o 364.

963 249. cs. N^o 299. pag. 3.

964 249. cs. N^o 299. pag. 49.

965 Uo. pag. 6.

966 Uo. pag. 5.

967 Uo. pag. 3–4.

175 II. Ádám korszakából két kiemelkedő minőségű lószerszámról készült feljegyzés. Az egyik 1688 májusában került a főúrhoz: „Csányi uram rabja ígért volt az Úrnak ő Nagyságának egy lóra való aranyos szerszámot, melyet most megküldött, úgymint egy keskeny kantárt és szügyelőt.”⁹⁶⁸ Fehérvári Hosszú Oszmán 650 tallér mellett küldött egy „lóra való aranyas szerszámot.”⁹⁶⁹ Értéket viszont egyik mellett sem találunk, és egyéb lószerszám sem szerepel az iratokban. Csupán Kanizsai Hüszejn hozott egy párducbőrt,⁹⁷⁰ de emellett sincs érték feltüntetve, bár minden bizonnyal értékes áruról van szó. 1679-ben Budai Ali két pár karvasat hozott 16 tallérért,⁹⁷¹ Kanizsai Musztafa pedig egy pár karvasat 6 darab kősóért szállított le.⁹⁷²

Ennek alapján bátran kijelenthető, hogy mindhárom korszakban kifejezetten gyakori és kedvelt csereárunak számított a lószerszám és minden lóhoz, katonai felszereléshez tartozó tárgy. Bár természetesen a főurak ezekből is az értékesebb, aranyas-ezüstöst szerették volna, de vágyaik helyett, olykor beérték a hétköznapi használati cikkekkel is, hiszen az állandó hadakozás időszakában nemcsak lóra, hanem lószerszámra is folyamatosan szükség volt, és jól jött a Batthyányaknak, ha rabjaik által szállított váltságdíjjal tudták biztosítani az utánpótlást.

In document Rabkereskedelem és anyagi kultúra a XVI–XVII. (Pldal 167-175)