IV. A rabok vételára
3. A készpénzes vételárak megoszlása
A 63 esetből csupán kilenc rab asszony (gyermekeikkel együtt 22 fő; 25. számú melléklet), ez a rácok 14%-a (az összes készpénzben vásárolt rabnak 3%-a); Batthyány I. Ádám valamennyit az igali portya (1641. február 2.) után vette a körmendi kótyavetyén, összesen 513 forint 40 dénár értékben. Öten alkudtak meg a főúrral (1641–1642) – már mindegyikről volt szó –, 1 482 forintnyi értéket várt tőlük, amely majdnem mind be is érkezett (1 405 forint); ez az összeg a vételáruk 2,7-szerese, és mindegyikük mellett feltüntetik, hogy teljesítette sarcát. Egyszer fordul elő eladás, és három esetben ismeretlen a rác asszonyok sorsa.
3. A készpénzes vételárak megoszlása
Az tehát egyértelmű, hogy az értékesebb rabok a törökök közül kerültek ki, és a kiemelkedően értékesek valamilyen magasabb tisztséggel rendelkeztek: aga (vagy a fia), esetleg emín.571 A foglyok túlnyomó többsége nyilvánvalóan a megszálló hadseregből került ki, és a rácok közül is többen valamiféle katonáskodó elemként, martalócként572 kerülhettek közéjük. A rácok között természetesen bőven akadtak jobbágyok is, magyar és hódoltsági alattvalók, akiket – ahogy fentebb láthattuk –, családostul (gyerekek, felségek, menyek, unokák, vők, anyósok, testvérek) fogtak el.573 Nagy részüket az oszmán államgépezet telepítette le az elpusztult, elnéptelenedett hódoltsági területekre, akik adóztak a törököknek, de a magyar állam és az egykori magyar földesurak fennhatóságát nem ismerték el. Ha a fejenkénti vételárat vizsgáljuk, akkor még nagyobbak az eltérések a török és rác rabok között;
571 emín: a bérletbe adott kincstári bevételek egyik beszedője. Hegyi K.: A török hódoltság várai. i. m. 362.;
eming: emin: felügyelő, Okmánytár 469.
572 Hegyi K.: Etnikum, vallás, iszlamizáció. i. m. 242.
573 Mindez persze így volt a magyaroknál is, hiszen a zsitvatoroki békekötés után mindkét oldalon folytatódtak a portyázások, és a törökök is újabb és újabb községet hódoltattak meg. J. Újváry Zs.: „Csak az nevét viseljük az békességnek”. i. m. 15–34.
Alapi Mirko;
750 Ft
Érdi Hromi Marko; 300 Ft
Fehérvári
Gyurko; 100 Ft Kanizsai Todor;
50 Ft Örsi Grubacs fia;
23,6 Ft 0
100 200 300 400 500 600 700
800 vételár/kamarai forint
92 a török főrabok elérhették a több száz, sőt a több ezer forintos vételárat is. Ahogy ezt már említettem, ők kifejezetten magas jövedelemmel rendelkeztek, illetve gazdag családokból származtak.
7. diagram: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt 413 rabja fejenkénti vételárának megoszlása 1637–1658 (ebből kiemelve: 12 fő)
Ercsi Juszuf agáért a főúr 1 000 forintot adott, és ennek majdnem a tízszeresét várta volna (9 881 Ft, kiszámított érték), azonban a váltságdíjnak csupán 27%-a (2 635 Ft, kiszámított érték) folyt be (1653–1656), ekkor ugyanis meghalt az aga. Batthyány I. Ádám 600-600 forintot hét rabért is adott, közülük Fehérvári Mehmedet 1648-ban vette, de vételára és tartása is kidobott pénz lett, hiszen 1651-ben meghalt. Kilenc fogolynak volt 500 forint a vételára, közülük Budai Musztafa csaus 1649-ben kiemelkedően magas váltságdíjat, vételárának 33-szorosát (16 500 Ft, kiszámított érték) ígérte a főúrnak, azonban 1650-ben meghalt, így ő is csupán veszteséget jelentett. A főkapitány viszonylag sok rabért, 18 főért (az összes készpénzben vásárolt rab 6%-a) adott 300 forintot; Kaposvári Dervist 1655-ben vásárolta ennyiért, de ő már csak Kristófot gazdagíthatta, ha meg tudott egyezni vele. A fentebbinél jóval magasabb a 150 forintért vásárolt rabok száma; 36 főnél (11%) találjuk ezt a vételárat, köztük Fehérvári Ahmed szpáhinál, akit 1639-ben vásárolt Batthyány I. Ádám.
1647-ben megegyezett vele, de 1651-ben még mindig csak azt tudjuk róla, hogy sarcát gyűjti.
A leggyakoribb vételár – ahogy a török férfiaknál is – a 100 forint. 46 esetben (a készpénzben vásárolt rabok 31%-a) találkozunk ezzel az összeggel. Pécsi Musztafát a főúr 1653-ban vásárolta, de nagyon valószínű, hogy még 1658 decemberében is sarcolatlanul ült a németújvári alsó tömlöcben. Hidvégi Ali azon 11 rab (3%) egyike volt, akiket 75 forintért vásároltak, őt a szalonaki lázadásban való részvételéért verték agyon. 50 forintos vételárat 18 rabnál (6%) találunk; Simontornyai Kászimot 1643-ban vette a főúr, és 1645-ben vételárának
Kaposvári Ahmed,
93 tízszeresében egyezett ki vele (500 Ft). Ennek 83%-át meg is hozta, majd valószínűleg 1650-ben meghalt. A legalacsonyabb vételárakat – mint már fentebb említettem – a rác rabokért fizették ki, Dadai Lazar, Mikula, Milos és Kéri Nixa egész családjával került fogságba, és fejenként 12 forintba kerültek. Igali Szmoljana fiával és lányaival együtt ért 27 forint, és így fejenként mindössze 6 forint 75 dénárba kerültek.
Ha tehát etnikum és nem szerint vizsgáljuk az összes készpénzben vásárolt rab (323 eset) vételárát, igazolódik az a feltevés, miszerint a rabok jelentős többsége muszlim férfi (77,1%, 249 eset), és közöttük találjuk a legmagasabb vételárakat is (8. számú diagram).
Azonban a kevés elfogott bulya (3,4%) vételárának megoszlása nagyon hasonló, hiszen az ő értéküket az adja meg, hogy kinek a feleségéről, anyjáról, lányáról van szó, azaz az árak megoszlása között nincs különösebb eltérés. A rácok aránya megnőtt ugyan a XVI. századhoz képest – ez ugyancsak várható volt574 –, azért a rabok között jóval alacsonyabb a számuk a muszlim katonákéhoz képest (16,7%), ahogy vételáruk is. Végül a ranglétra és vételárak legalján a rác asszonyokat, lányokat találjuk (2,8%), akiket ugyancsak elhurcoltak családjukkal együtt, köztük aztán valóban nem találunk kiemelkedően magas vételárat; amint már fentebb említettem, rác rabnőt néhány forintért is lehetett venni.
8. diagram: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt rabjának etnikai megoszlása 1637–1659 (323 eset)
Összességében tehát elmondható, hogy Batthyány I. Ádám igen eltérő áron és különböző módokon jutott rabjaihoz. 475 esetet (564 fő) lehet a rabvásárláshoz kapcsolni. A készpénzben vásárolt rabok száma a legmagasabb (68%, 323 eset; 409 fő); 15,2%-nál (72 fő) viszont semmiféle értéket sem találunk; 6,9%-hoz (33 fő) nem készpénzért jutott a főúr, de az ellenértéket feltüntették; 6,5%-ot (31 eset; 36 fő), pedig ajándékba kapta; valamint a rabok 3,4%-át maga I. Ádám fogta. Egyértelmű tehát, hogy a rabvásárlás kapcsán nagyon jelentős pénzforgalomról beszélhetünk.
574 Már a bevezetésben jeleztem, hogy a tizenöt éves háború pusztításai miatt mind a rácok betelepedése, mind a tudatos betelepítésük gyakori volt. Szakály F.: Magyar adóztatás. i. m. 151., 157–158.; Uő: Magyar intézmények a török hódoltságban. i. m. 149–173.; Hegyi K.: Török berendezkedés Magyarországon. i. m. 100–109.; Uő:
Etnikum, vallás, iszlamizáció. i. m. 229–256.
77,1%
16,7%
3,4% 2,8%
török férfi (249 eset) rác férfi (54 eset) török asszony (11 eset) rác asszony (9 eset)
94
9. diagram: A Batthyány I. Ádám tulajdonába került összes rab megszerzésének és értékének megoszlása 1637–1658 (475 eset)
Ha statisztikánkból kivesszük azokat a rabokat, ahol nem tüntettek fel semmiféle értéket a vásárlásnál, akkor még egyértelműbb a helyzet, hiszen így már a készpénzben vásárolt rabok az összlétszámnak 80,1%-át teszik ki (10. számú diagram). Ehhez képest valóban elenyészőnek tűnik az ajándékozás, az egyéb ellenérték, és az a 4% is, amit Batthyány maga hozott. A főkapitány jórészt ugyanúgy a kótyavetyén jutott rabjaihoz jutányos áron, mint szervitorai, csak neki előnyösebb helyzetet biztosított rangja, vagyona.
Nem sokan engedhették meg maguknak, hogy ekkora summát adjanak ki rabokért, ám a Magyar Királyság legnagyobb földbortokosai igen.
10. diagram: A Batthyány I. Ádám tulajdonába került rabok vételárának megoszlása 1637–1658 (403 eset; 494 fő)
A vásárlás kiemelkedően magas kiadást jelentett a főúr számára, holott a fentiek alapján láthattuk, hogy kapott rabot ajándékba, fejváltságba, sőt maga is ejtett foglyokat. Az a készpénz, amit rabvásárlásra költött, megközelíti a 77 000 forintot. Ezt az összeget a főkapitány 1637 és 1658 között adta ki, ami évi átlagban megközelítően 3 700 Ft-ot jelent, ennél azonban egészen biztosan többe került csupán a rabok megvétele, hiszen ehhez jöttek még a nem készpénzben vásárolt rabokért kiadott értékek is. 1648-ban Batthyány I. Ádámnak a marhakereskedelemből évi 1 332 tallér, 1 Ft és 32,5 dénár haszna volt,575 azaz átszámítva 1 999 forint és 32,5 dénár. A főúr ezen összegnek majdnem kétszeresét kiadta évente
575 Zimányi V.: Adalékok a Batthyányiak XVII. századi marhakereskedésének történetéhez. i. m. 60–84.
68%
15,2%
6,9%
6,5%
3,4%
készpénzérték (323 eset)
nincs érték (72 eset) érték forintérték nélkül (33 eset)
ajándék (31 eset)
a főúr maga fogta (16 eset)
80,1%
8,2%
7,7%
4%
készpénzérték (323 eset) érték forintérték nélkül (33 eset)
ajándék (31 eset)
95 rabvásárlásra. Ha már ilyen sokat befektetett, akkor természetesen komoly hasznot remélt ebből a gazdasági ágazatból, amely szervesen beépült a dunántúli nagybirtok fenntartásába. A Nádasdy, Zrínyi és a Csáky család mellett,576 az Oszmán Birodalommal folytatott évszázados küzdelem a Batthyányakat is rákényszerítette a rabok sarcoltatására. I. Ádám pedig kiemelkedően tehetséges volt nemcsak vitézként, hanem uradalmának irányítójaként is.
576 Pálffy G.: A rabkereskedelem. i. m. 7., 15., 20.; Takáts Sándor: Magyar rabok olasz gályákon. i. m. 289–297.
96