IV. A rabok vételára
2. d A készpénzért vásárolt és egyéb sorsú rabok
A negyedik kategóriába azokat a rabokat soroltam, akiknél a vételár, esetleg az eladó szerepel, de semmiféle utalás nincs sorsuk további alakulására. A készpénzben vásárolt rabok 9%-áról van szó (28 tétel; 43 fő). A 28 esetből kilencszer (32%) a körmendi kótyavetyén vásárolt igali, kéri és örsi rácok voltak.518 15-ször (54%) egyszerűen nincs név a vásárlásnál, csupán összeg, és hogy ezért hány fő rácot vagy törököt vásároltak. Négyszer (14%) ugyan feljegyeztek szolgálati (származási) vagy utónevet, de ez sem segített az azonosításban. Értük Batthyány I. Ádám összesen 7 164 forintot adott ki (1641–1658), de teljesen bizonytalan, hogy ebből volt-e bármiféle bevétele.
A következő három kategória, ha lehet, még összetettebb, mint az eddigiek. A fejváltságba adott rabok között több mellett is az a megjegyzés olvasható, hogy ajándék, de a
512 249. cs. No 285. pag. 1.: „4. Simontornyai Kaszon, megholt, de sarcában hátramaradt.”
513 249. cs. No 143., 249. cs. No 189/a. pag. 3., 248. cs. No 104. pag. 2., 248. cs. No 65. pag. 11., 249. cs. No 320.
pag. 3., No 299. pag. 16.
514 248. cs. No 49. pag. 9., 249. cs. No 323. pag. 24.
515 248. cs. No 49. pag. 4., No 65.; 249. cs. No 265., No 320., No 325. pag. 3.
516 248. cs. No 49. pag. 83., 249. cs. No 340. pag. 10–11.
517 248. cs. No 49. pag. 82., No 65. pag. 6., 249. cs. No 297.
518 248. cs. No 51., 52.
80 forrásanyag tanulmányozása után úgy gondolom, hogy az ilyen esetekben Batthyány I. Ádám szinte kivétel nélkül várt a szolgálaton kívül anyagi viszonzást is. Azaz miután kiváltotta az oszmán fogságból szervitorát, a katonáskodáson kívül az érte adott rab értékét is elvárta a főúr. Készpénzben vásárolt rabjai közül 29-szer (34 fő) adott egy-egy foglyot szervitorai fejváltságában, értük a főúr 6 161 forint 14 dénárt fizetett ki 19 év alatt (1639–1658).
Egészen biztosan sikerült kiszabadítania Ercsi Boszniai Iszlámmal Tót Pétert (1656),519 Alapi Budai Mirkóval Farkas Andrást (1650)520 és Veszprémi Horvát Istvánt521 (1651), Kanizsai Vörösszakállú Hosszú Sábánnal Mészáros Mátyást522 (1647), Kanizsai Hüszejn Ibrahim, Juszuf aga szolgájával két szentpéteri523 gyermeket (1649),524 Pesti Karimán beslivel Sárdi Palkót (1652),525 Kanizsai Terlák (torlak) Alival Csillagh Ferencet (1647),526 Karádi Szádikkal Mocsoládi Istvánt527 (1650),528 Szentmiklósi Bogdánnal Beszprémi Vas Istókot (1649),529 Fehérvári Zlokerp Ali, Veli bég szolgájával Aranyadj Mihályt,530 Csókakői
519 249. cs. No 380.: „Tót Petin szabadult”. Tehát három év raboskodás után Ercsi Boszniai Iszlám is megszabadult.
520 Farkas András: szalonaki viceporkoláb, 1651–1658, Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
521 Horvát Istvánból négy szerepel Batthyány familiárisai között, ebből kettő is Veszprém környékén lakott:
1. „házi uraim”, 1651–1657, lakóhelye Veszprém; 2. (csajtai), „házi uraim”, 1648–1654, lakóhelye: Veszprém táján. Az előbbi a valószínűbb, de nem tudtam beazonosítani, és a váltságdíját sem találtam meg. Koltai A.:
Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
522 1647-ben (249. cs. No 174. pag. 2.) Kanizsai Csonka Ramazánnal küldött 25 vég vörös abát, és Mészáros Mátyást is fölszabadította, majd a második útjával küldött Keczer János uram rabjával további 15 vég szürke, vörös és fehér abát, így: „Ez igazán járt, és fölszabadult.” (249. cs. No 299. pag. 11.). Valóban igazán rövid időnek tűnik az a két év (1645–1647), amely alatt létrejött a sarcalku, és még a kanizsai török is fölszabadult.
523 Az Batthyányak őrségi falvai között találjuk Szentpétert. Nagy Erzsébet: Magyarázatok a „Legnagyobb földbirtokosok a Habsburg-királyi Magyarországon 1630-40-es években” c. térképhez. Adattár. Agrártörténelmi Szemle XXIX(1987) 200. 190–213.
524 249. cs. No 299. pag. 11.: „Ez az szentpéteri gyermeket vállolta magára sarcában, melyet ki is hozott, adnak minékünk érette készpénzt tallér 300. Adtak meg immár ebben tall. 180. Restálnak [tartoznak] még tall. 120.”
Nyilvánvalóan a szentpéteriek adták a pénzt a főúrnak a kiszabadított gyerekekért, így Kanizsai Hüszejn Ibrahim vételárának a 4,5-szeresét adta meg. 1649-ben teljesítette a követelést (249. cs. No 225. pag. 2.): „ott maradt, ez két gyermekért.”
525 A rabnyilvántartó könyv tanúsága szerint végül ki is szabadította, ezért cserébe a szervitor dominuszának adott egy másik rabot, igaz, ezzel a főkapitány igen rosszul járt (248. cs. 49. pag. 84.): „Budai Sámbéki Haszon In Anno 1652. Ezt az rabot Sárdi Pál adta Pesti Karimán nevő rabunkért. Megholt fogságunkban.”
526 249. cs. No 299. pag. 6. oldalán is: „Anno 1642. Cseönge Györgytül vettök pro fl. 100. Anno 1646 ezt az rabot, Csillagh Ferencet megszabadétotta, s adott még hozzája kűsót No 300., abát véget No 50., készpénzt tall.
50.”
527 Mocsoládi István: 1641 és 1654 között Batthyány familiárisa, „házi uraim”, vice, inas, lakóhelye: Szentgrót, Keszthely. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
528 Az 1650. július 21-e és augusztus 7-ei (249. cs. No 272. pag. 2., 249. cs. No 275. pag. 2., 249. cs. No 276.
pag. 2.) iratban áll mellette, hogy „hódoltságban van, Mocsoládi Istókot szabadította, de még kezesség volt rajta.”
529 248. cs. No 49. pag. 280.: „Szent Miklósi Bogdán rác. Anno ezt az rácot Akai György adósságában adta pro fl. 100. Anno 1649. die 5. Aprili ez az rab vállolta föl magára feje váltságában Beszprémi Vas Istókot, melynek az sarca tall. 250. Ígért még ehhez kűsót No 150.” 1649. jan. 12-én a rohonci sarcolatlan rabok között található (249. cs. No 205. pag. 4.): „5. Szent Miklósi Bogdán.” Mivel nem szerepel a további lajstromokban, ezért úgy gondolom, hogy teljesítette a megegyezést, bár ez bizonytalan, hiszen meg is halhatott vagy elszökhetett, rácok esetében, főként, ha családjuk is volt, ez elég valószínűtlen.
530 248. cs. No 97.: „1. Feiérvári Zlokerp Ali, Veli Bég szolgája, eodem Anno [1654] ezt az törököt is feiérvári nyereségünkből vettök pro tall. 310. Anno 1656 megsarcolván ezen rabunk, ígért minekünk sarcában készpénzt
81 Oszmánnal Angrana Mártonnét (1647).531 A rabok 28%-a tehát kiváltott egy (sőt egyik két) keresztény rabot. 19 további esetben ugyancsak szervitorait akarta kiváltani a főúr, volt akiért több rabot is adott, például Palotai Miklós hadnagyáért,532 neki adta Pécsi Juszufot is.533 Ezek szerint a dominusz olykor valóban nagylelkű volt főembereivel. Ezeken kívül is ajándékozott fejváltságban foglyokat: Póka Györgynek Fehérvári Alit (1643),534 Keresztúri Istvánnak Budai Zsámbéki Mehmedet (1647),535 Ányos Péternek Kanizsai Hosszú Szulejmán odabasit (1649).536 A kiskomáromi vicekapitányért Kanizsai Ahmed alajbég Pécsi Redzsebet szerette volna elcserélni, ezt azonban a főkapitány felháborodva utasította vissza.537 Ebben a csoportban is találunk egy szalonaki lázadót: Palotai Kis Bajrámot a főúr Perei Mátyás fejváltságának szánta, de a török rab másként gondolta. Bár szökési kísérletéért legalább 300 pálcaütést kapott, arról nincs információ, hogy kiszabadította volna Pereit.538 A fentebbi esetek alapján nyilvánvaló tehát, hogy a fejváltságért cserébe a szolgálaton kívül a váltságdíj összegére is igényt tartott a főkapitány. egyszerűen csak eladta főúr, de nem erről volt szó. Az 1657 januárjában készült katalógusból (249. cs. No 386.
pag. 2.) tudjuk, hogy „Aranyadi Istvánért ment.” Nincs is a későbbi listákban feljegyezve, de valószínűleg kiszabadította a keresztény rabot, bár a kiváltásáért most is fizetett a főúr embere. Az, hogy csupán a saját váltságdíjának értékét adta-e meg, vagy esetleg többet, a török rab értékén múlott.
531 248. cs. No 49. pag. 21. „Ezt az rabot győri Angrana Mártonnénak adtuk pro fl. 1 000.”
532 Palotai Miklós váltságdíja (249. cs. No 198. pag. 13., 1650. január 1-jén a 30. sorszám): 5 000 tallér és 5 török sarca. Azaz egy keresztény hadnagynak igen magas váltságdíja volt. Az 1650. augusztus 1-jén (249. cs. No 275.
pag. 2.) készült összeírásban a szalonaki közönséges rabok közül: 21. Pesti Szulejmán, 22. Pesti Oszmán, 23. Pesti Karimán, 24. Pesti Juszuf mellé azt írták: „Ezeket Palotai Miklós sarcában küldötték be.” Az augusztus 7-ei listában (249. cs. No 276. pag. 2.) ugyanez a négy név, mellette Batthyány kézírása: „Rohoncra hozták, Palotai sarcában akarom adni.” Juszufot 1654-ben gróf Puchhaim vette meg (248. cs. No 49. pag. 83.), Karimán másik keresztény rabot szabadított (lásd fentebb), Szulejmán 1650-ben (249. cs. No 297.), Oszmán 1652-ben (248. cs. No 49. pag. 83.) halt meg, így egyik sem lehetett még csak csererabja sem Palotainak. Fehérvári Iljász szpáhi 1650-ben vállalta, hogy vagy 2 400 tallért ad Palotai sarcában, vagy kihozza, előtte viszont az áll, hogy 1651-ben Palotai Miklós adta 1 000 tallérért dominuszának a rabot (248. cs. No 49. pag. 28.). Arról nincs adat, hogy ezt megtette volna. Másik három rabot ugyancsak az ő fejváltságában adtak (249. cs. No 318. pag. 3., No 321. pag. 12., No 325. pag. 3.): „1. Kanizsai Derbis Csausz 12. Budai Ibrahim 13. Erdj Rácz Ivko Palotai Miklósé”. I. Ádám Kanizsai Dervis csaust a vejének, Esterházy Lászlónak ajándékozta, aki továbbajándékozta őt Palotainak. Mindez rávilágít, milyen szövevényes is lehetett egy rab kiváltása.
533 Érte csupán 80 forintot adott a főkapitány (248. cs. No 49. pag. 20.).
534 249. cs. No 320. pag. 3.: „4. Az kiket fejek váltságában adtunk másoknak […] 6. Feiérvári Ali No 19. Czönge György hozta p. fl. 50. Póka György” Több forrás is azt erősíti meg, hogy valóban ajándékról van szó.
535 Ez ismét nagyon összetett eset. Batthyány Fehérvári Ahmeddel váltotta ki Keresztúrit, aki ezért cserébe adta Budai Zsámbéki Mehmedet és Durákot, Mehmedet azonban visszaadta a főúr Keresztúrinak „ajándékon”.
536 249. cs. No 320. pag. 3.: „1. Váczi Memhet No 3. czakányiak ajándékon adták, mi is Ányos Péter uramnak adtuk feje váltságában. 2. Kanizsai Szulimán odabasa No 4. ezt is czákányiaktul vettök p. fl. 150. és Ányos Péter uramnak adtok ajándékon.”
537 J. Újváry Zs.: „Az szegény anyámat immáron teljességessen megemészti az sok siralom.” i. m. 115.
538 Talán túlélte a botozást, ugyanis 1654. január 1-jén Palotai Bajrám néven egy sarcolatlan rabot tartottak számon (ragadványnév nélkül), igaz, már a borostyánkői várban (249. cs. No 355.), azt sem tüntették fel, hogy Perei fejváltsága, így a személyazonosság nagyon bizonytalan.
82 előtt. A gróf több mint 18 000 forintot várt volna tőlük, de végül inkább eladta őket, így ők is azon 13 rab között találhatóak (3. számú táblázat), akiknek kiszámítható az eladási ára; értük 5 872 forintot fizetett a főúr (1641–1656) és 11 401 forintot kapott, tehát átlagosan a kiadás 1,9-szeresét. Ezt azért igen merész lenne valóságos haszonnak nevezni a hosszú rabtartási idő miatt, természetesen, ha a rabok dolgoztak, bizonyára hasznot is hajtottak. A készpénz mellett itt is találunk kősót, lovat, sőt másik rabot is. Ányos Péter, kiskomáromi vicekapitány I. Ádám főembere – aki szintén a bőrén tapasztalta meg, hogy milyen is az ellenség fogságába esni –, a három rabot vásárolt.539 Gróf Puchhaim komáromi főkapitány, I. Ádám úri, jó barátja kettőt.540 Sárkány János keszthelyi kapitány ugyancsak kettőt.541 Négy rab megalkudott a főúrral az eladás előtt: Kanizsai Sánta Samel Haszan;542 Taboti Nanai Radovan, Kanizsai Tatár Haszan és Fehérvári Kovács Ömer, de ezzel már a következő tulajdonosuknak tartoztak.
3. táblázat: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt rabjai, akiket eladott, és az eladásuk értéke is ismert 1641–1658 (13 fő)
540 Fehérvári Szulejmán nehezen kezelhető (szalonaki lázadó, 249 pag. 325. pag. 12.), közönséges rab volt, így érte biztosan nem várhatott különösebben magas váltságdíjat a komáromi főkapitány (248. cs. No 49. pag. 95.), hogy ő maga vesződött-e vele, esetleg továbbadta Nyugat-Európába, ez nem derül ki. Batthyány Pesti Juszuf beslit vitéz hadnagyának, Palotai Miklósnak a fejváltságába szánta, ám ez az üzlet nem jött létre, ezért adta tovább (248. cs. No 49. pag. 83.).
541 Kaposvári Ahmed, Mehmed aga fia kifejezetten értékes, ám makacs rabnak tűnik, minden bizonnyal képtelen volt megalkudni vele a főkapitány, ezért adta tovább harcedzett szervitorának (248. cs. No49. pag. 134.). Laki Alinak ugyan jóval alacsonyabb a vételára, de biztosan nem véletlenül jegyezték mellé, hogy valamelyik aga fia (248. cs. No 49. pag. 159.).
542 Szamet=nagyon magas, hosszú. Hegyi Klára szíves közlése.
543 Sennyei Albert: „continuus uraim”, 1650–1657. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
83 ellenérték, csak az eladás ténye. Több különleges eset is van: a főúr Endrédi Murteza török gyermeket például egy lóért adta el, csak éppen a feljegyzés szerint még nem kapta meg a jószágot. Koppányi Besirt ugyancsak egy lóért, a lovat pedig egy másik rabért cserélték el.
Szigetvári Váli Szabó Mehmedet a főúr Budai Musztafáért cserélte el, de előtte 1651. március 6-án Fehérvári Muhiddin Ibrahim szpáhi postájaként járt a hódoltságban,545 októberben ismét posta volt (Türbéki Piri agával együtt),546 1652. június 27-én szintén postaként szerepel, ekkor Pesti Karimán és Oszmán postája,547 július 19-én pedig Pesti Ömer aga postája.548 Kifejezetten népszerű postának tűnik, azonban 1652. november 28-án részt vett a szalonaki lázadásban, amelyért legalább 300 pálcaütést kapott.549 A rab nemcsak túlélte, de 1653 októberében vagy novemberében ismételten posta lett.550 Nyilván ő is hajlíthatatlan, kemény katona volt – erre utal a lázadásban való részvétele is –, ezért Ádám gróf nem tudott vele megalkudni, így inkább eladta.
4. táblázat: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt rabjai, akiket eladott, és eladásuk értéke ismeretlen 1641–1654 (11 fő)
Németújvár táján (1653–1654.). Koltai A: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
545 249. cs. No 323. pag. 1.
84 táblázat), akikért a vételkor 1 880 forintot adott (1646–1653). Bécsbe kötelező ajándékként551 egy főrabot, Budai Musztafa janicsárbasit küldte. Pécsi Dilávert német törökként tartották számon, valószínűleg azért, mert a Bécsben, Khevenhülleréknél552 raboskodó atyjához küldette Batthyány, gesztusa, az ajándék, természetesen úri jó barátjának szólt, és nem a fiú vagy az apa iránti együttérzésről. I. Ádám a lányának és a vejének is ajándékozott egy-egy törököt, illetve a szervitorainak négyet, de mint korábban írtam, a főembereknek küldött rabokról a legtöbb esetben kiderült, hogy utólag valamilyen módon mégis fizettek értük.
5. táblázat: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt rabjai, akiket elajándékozott a főúr 1646–1657 (9 fő)
1. Pécsi Dilavér veszprémiek 40 1650 1650 „Kheffenhillernének” (Khevenhüllerné) Bécsbe
gyermek sümegiek 50 1653 1653 Martin Janiko, főcommissáriusnak
4. Kanizsai Vukman Kiskomáromi Máté 50 1653 1657 Teöreök Imrének
551 Már az 1560-as évektől előírták a végvidéki főkapitányok számára, hogy a magas rangú oszmán tisztek az udvarnak járnak ajándékként. Takáts S.: A hadi kótyavetye. i. m. 147.; Szakály Ferenc: Ali koppányi bég sarca.
i. m. 38–39.; Pálffy G.: A rabkereskedelem. 23–24.
552 Franz Christoph von Khevenhüller: a császárné udvarmestere és titkos tanácsos is volt. Koltai A.: Egy magyar főrend pályafutása a császári udvarban. i. m. 71–72.
85
János 5. Kanizsai Dervis
csaus
körmendi
kótyavetye 125 1649 1654 Esterházy Lászlónak, aki Palotainak adta
8. Kanizsai Mehmed szécsiszigetiek 525 1646 1646 Marusa Andrásnak 9. Simontornyai szorzó még mindig jelentősnek mondható, azaz 1637 és 1659 között, 22 év alatt a ténylegesen kifizetett vételárnak több mint a négyszerese érkezett be a Batthyány udvarba, ezt tekinthetjük akár kiemelkedő nyereségnek is. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy több száz rabból ez csak 95. I. Ádám nyilvánvalóan nem csupán 100 000 Ft-ot látott rabjaitól, biztosan nem maradt fenn az összes adat, és nem minden rabot találunk meg a készpénzes vásárlásnál – ahogy fentebb láthattuk a főkapitány többféle módon jutott rabjaihoz –, bár elsöprően magas a készpénzvásárlás aránya (80%), mindezek alapján a befektetés négyszeresének vagy ötszörösének a megtérülése teljesen elképzelhető.
6. táblázat: A készpénzben vásárolt rabok teljesítése kamarai forintban555
a készpénzben vásárolt
sarcolatlan (71 eset) 22% 16 763,33 ismeretlen ismeretlen ismeretlen
meghalt (55 eset) 17% 11 411,25 6 eset: 6 074,9 6 eset: 1 993 3 fejváltság (29 eset) 9% 6 161,14 10 eset: 5 914 10 eset: 2 185 2,7
553 Fejér András: „házi uraim”, 1639–1654, lakóhelye: Rába mellett (1647), lakóhelye: Körmend táján (1649–
1654). Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m
554 A három apáti rácról már volt szó (248. cs. No 127.; 248. cs. No 137.; 248. cs. No 49.), ahogy Csajági Gergely jobbágyairól is (249. cs. No 48. pag. 292.).
555 Kiszámított értékek.
86
török, azaz iszlám hitű volt (5. számú diagram).556 A főúr 19 év alatt (1637–1658) több mint 69 000 forintot adott értük. Ez az összes készpénzvásárlásnak (77 000 Ft) a 90%-a, de tovább árnyalja a képet, ha egyénenként is megvizsgáljuk a vásárlásokat. A 260 esetből 249-szer (96%; 266 fő) Ádám gróf török férfit vásárolt, összesen 67 477 forint 14 dénárért, ez a készpénzben megadott összvételár 88%-a. Azaz –ahogy ez várható is volt – a legjelentősebb kiadást a törökök, és ezen belül természetesen a katonák jelentették. Mind Batthyány, mind szervitorai gyakran portyáztak zsákmányszerzés céljából, a hódoltságbeli várak katonái ugyancsak sűrűn mentek csatázni, és ennek olykor a keresztény, olykor a muszlim vitézek – leggyakrabban pedig a határ mentén élő polgári lakosok – lettek a kárvalottjai.
5. diagram: Batthyány I. Ádám 260 készpénzben vásárolt török férfi rabja értékének megoszlása 1637–1658 (ebből kiemelt: 6 fő)
A legértékesebb rabok több száz vagy akár több ezer forintot is értek, és ez csak a vételáruk volt. A főkapitány a legtöbbet, 3 700 Ft-ot Kiskomáromi Somodori Jánosnak és Kanisai Rácz Farkasnak adta Kaposvári Mehmed aga fiáért, Ahmedért, akit végül 4 000 forint értékért adott tovább Sárkány Jánosnak 1654-ben.
A legalacsonyabb érték is igen elgondolkodtató; a főúr Bosoki (Bozsóki) Gyurkónak csupán 20 forintot adott Ali bégért 1656-ban. Egy bégért ez az összeg nagyon kevésnek tűnik,