III. A rabszerzés módjai
2. Batthyány I. Ádám ajándékba kapott rabjai
A forrásokból az is kiderül, hogy a főkapitány a különböző nyereségekből vetett kótyavetyéken kívül ajándékba is kapott és adott rabot (14. számú melléklet). Az összes rabnak ez mindössze 6%-a, így ezt semmiképpen sem tekinthetjük általánosnak. Egyébként az ajándék kifejezést nem pontosan úgy értelmezték, mint napjainkban.359 Több esetben is szerepel érték az ajándékba kapott vagy adott személyért cserébe: „1. Endredi Murtuzán Anno 1650. Az beszprémiek adták ajándékon, mi is adtunk nekik ajándékon fl. 55. Ezt az török gyermeket az tihanyi vajdának adtuk egy jó lóért, de még meg nem adta, most is oda vagyon mind a’ ló, s mind a’ gyermek.”360 Tulajdonképpen az elad és az ajándékoz igéket időközönként felcserélve, egymás helyett használta Batthyány I. Ádám. Ebben az esetben
fejenként sem annyira kevés (116 Ft). A rác férfi Kaposvári Iván, az asszony Kaposvári Rusica (248. cs. No 49.
pag. 322.).
357 Fenyvesi L.: Az igali portya. i. m. 199–202.
358 248. cs. No 49, 64, 65, 104, 249. cs. No 320
359 Ajándék: fn 1. Valakinek ingyen kül. szeretetből v. figyelmességből adott dolog. A magyar nyelv értelmező szótára. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. 63.
360 248. cs. No 49. pag. 242.
59 tehát fizetett a főúr az „ajándékért”, s van erre még egy példa.361 Ha valamilyen nyereségből kapja ajándékba a rabot, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az a főkapitánynak járó harmad.362 Természetesen a szó mai értelmében is beszélhetünk ajándékról: „Kanizsai Dobrai Ramadán Anno 1639: Ezt az rabot az torniscsaiak363 fogták, az szegény asszony adta ajándékon. Ez az rab immár megsarcolt volt, hozott is meg az sarcában.”364 Azért az nem volt általános, hogy szegény öregasszonyok ajándékoztak rabokat a főkapitánynak, hanem inkább a főurak. Zrínyi Miklóssal365 kölcsönösen megajándékozták egymást, ez főúri és baráti gesztus volt.366 A dominusz nagyon gyakran használja akkor is az ajándék kifejezést, mikor szervitora fejváltságában ad egy vagy több rabot, holott ezt sem ellenszolgáltatás nélkül teszi.
A megszabadítottnak nemcsak szolgálnia kellett – cserében – Batthyány I. Ádámot, hanem a csereként adott rab váltságdíját is ki kellett fizetnie, de legalábbis a vételárát mindenképp.367 1646 márciusában Szakaj János jelentette a főúrnak: „196/19. Szakaj János Adorianházán jelenti, hogy minemő két török rabot Fanczj uram ide hozott, azokat az atyafiai őérette vették, hogy az török rabságábul kiszabadéthassák, de az őrök ura, Hoszutotj uramnál levő török rabot kívánja tőle, a Hoszutotj uram semmi úttal neki nem akarja adni. Könyörög, Nagyságod írna mellette Hoszutoti uramnak, ezen rabot adná neki és szabadétaná ki fejét.” Erre a válasz:
„Értem, hogy Hosztoti [!] rabját kívánják tőled, csudálom, hogy mégis az után jársz s tudod, hogy oda nem adja, mit vesztegetem rajta én is az írásomat, én most bocsátom [!] rabot éretted, ha az kihoz, az két rabodat én elveszem, osztan azért így is kiszabadulsz.”368
A forrásokban 31 név (36 fő) mellett találtam meg úgy az ajándék kifejezést, hogy az adott rab vagy rabok valóban ingyen kerültek a főúr birtokába. Bár több fogoly mellett feltüntetik azt, hogy mással együtt fogták,369 ám csak kétszer jelent több személyt az ajándékozás. 15 esetben találtam meg a váltságdíjat, ennek kiszámított összértéke 22 500 forint (394 forinttól 5 000 forintig terjedő összegek; 1646 és 1656 között). Teljesítés viszont
361 248. cs. No 49. pag. 20.: „2. Pécsi Szinán Anno 1650. beszprémi hajdúk adták ajándékon, mi is adtunk csimazint rőföt 28½. Ezt is Palotai Miklósnak adtuk.”
362 A fennmaradt forrásokból nem mutatható ki egyértelműen a főkapitány számára járó harmad. Vö. Takáts S.:
A hadi kótyavetye. i. m. 146.; Varga J. J.: Szervitorok katonai szolgálata. i. m. 106.; Varga J. J.: Rabtartás és rabkereskedelem. i. m. 124.; Pálffy G.: A rabkereskedelem. i. m. 26–27.
363 Torniscsa: Muraköz, Batthyány-birtok. Torony vagy Torniscsa, ma Szlovéniához tartozik. A herceg Batthyány család levéltára. i. m. 20.
364 248. cs. No 49. pag. 6.; No 137. pag. 4. és 249. cs. No 320. pag. 2.
365 Közel sem volt mindig ennyire idillikus a két főúr kapcsolata. 1649-ből Zrínyinek több olyan levele is fönnmaradt, amelyben ökör- ill. lólopással vádolja Batthyány embereit. Iványi Béla: A két Zrínyi Miklós körmendi levelei. Bp. 1943. (Új Magyar Levelestár). 140–141., 146–147.
366 J. Újváry Zs.: „Az szegény anyámat immáron teljességessen megemészti az sok siralom. i. m. 117.
367 Varga J. J.: Szervitorok katonai szolgálata. i. m. 130.
368 Zimányi Vera: Supplicationum merita. i. m. 322.
369 Boszniai Musztafát apjával (248. cs. 49. pag. 209.), Érdi Musztafát pedig anyjával (248. cs. 49. pag. 260.) együtt fogták el, de csak a gyerekek kerültek ajándékképpen a főúrhoz.
60 csupán 11 esetben történt, kiszámított összértékben: 10 500 Ft (28 forinttól 3 300 forintig;
1646 és 1658 között). Ha csak ezt a 11 tétel vetem össze, azaz ahol a váltságdíj és a beérkezett sarc adatai is fennmaradtak, akkor úgy tűnik, a főkapitány jól járt az ajándék rabokkal. Ennél a 11 rabnál tehát, akiknél mind a kialkudott, mind a behozott sarcot feljegyezték, a váltságdíj összértéke 13 700 Ft, ennek a teljesítés (10 500 Ft) a 77%-a. Ha kiveszem még Tekesi Vukot is, akit azután ajándékozott el Batthyány I. Ádám a vejének, hogy mindössze 28 kősót szállított neki, akkor még kecsegtetőbb a helyzet: 78% a kivetett sarc és a teljesítés aránya. Ha valóban ennyire kedvező lett volna a helyzet, akkor egyetérthetnénk azzal a feltételezéssel, hogy a keresztény főúrnak mesés jövedelme származott ebből a sajátos emberkereskedelemből. De az esetek túlnyomó többsége nem ilyen volt.
A főkapitány zömmel saját vitézeitől kapta ajándékképpen ezeket a személyeket:
csákányi, egerszegi, kiskomáromi, körmendi és veszprémi katonáitól. Az ajándékozók között név szerint is találkozhatunk Batthyány I. Ádám szervitoraival: Ányos Péter kiskomáromi vicekapitánytól, Fáncsi Pál hadnagytól, Szilágyi Pétertől,370 Sárkány János keszthelyi kapitánytól és Niczki Boldizsár hadnagytól egy-egy foglyot kapott a főúr a nyereségükből.
Teveli és Palonyai István hadnagyoktól két törököt.371 Kiskomáromi Jánostól és Kóczó Mihálytól372 ugyancsak két-két rabot kapott a főkapitány. Kiemelkedő vitéze, hadnagya, majd tiszttartója Kisfaludy Balázs öt alkalommal is az ajándékozók között volt, kétszer Kösze Gyurkó373 és Pathi Andor374 kalauzokkal együtt. Az, hogy Zrínyi Miklóstól is kapott egy rabot, egyáltalán nem meglepő, hiszen a főurak közötti ajándékozások megszokottak és természetesek voltak. Mivel ajándékról van szó, azt gondolhatnánk, hogy a 31 tétel magas hasznot hajthatott a főúrnak, és tíz esetben ez igaz is, ahogy fentebb kifejtettem. Ha azonban megvizsgáljuk a rabok sorsát – már amennyire ez az iratok alapján lehetséges –, nem ennyire egyszerű a képlet. Kilencszer a rabok (29,03%) valóban megsarcoltak,375 hat fő azonban
370 Szilágyi Péter: Peti, „házi uraim”, lakóhely: Szentgrót táján, 1654–1657. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
371 248. cs. 49. pag. 82.: „1. Pesti Ómér Aga Anno 1649. Ezt az rabot Teveli István uraimék adták nyereségükből ajándékon. Anno 1652. die 20. Junii megsarcolván ezen rabunk vállolta föl magára Kis Tolnai Szabó Mihály nevő szolgánkat, melyet kezünkben adván ígért még hozzája egy ezüstös aranyozott úrnak való baltát.” és 248.
cs. No 65. pag. 6. Ellenben az 1651-ben készült lista (249. cs. No 320. pag. 5.) szerint Fáncsi volt az ajándékozó.
Mivel Fáncsi Pál is az egyik hadnagya a főkapitánynak, elképzelhető, hogy ő is az ajándékozók között volt.
372 Kóczó Mihály: „házi uraim”, majd a „fő uraim” között tartották számon, 1646–1657, lakóhelye: Körmend táján. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
373 Kösze: csupasz állú, szakálltalan, tar; Hegyi Klára által összeállított Muszlim férfi- és ragadványnevek kéziratos jegyzéke; nem véletlen, hogy török ragadványneve van a minden valószínűség szerint rác kalauznak, ugyanis Tatáról szökött Zsámbékra, a törökökhöz pribéknek; Kösze Gyurkó izgalmas életéről: J. Újváry Zsuzsanna: Egy hírhedt lesvető a XVII. századból: Kösze Gyurkó és zsámbéki akciója. (kézirat)
374 Pathi Andor: „házi uraim, vice”, 1650–1655, lakóhelye: Tata. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
Nem véletlen, hogy a két tatai együtt vetett lest.
375 Budai Szulejmánnak csak a sarcát tudjuk; Malkocs agánéról már fentebb volt szó, ő biztosan hajtott hasznot is a főúrnak; Kanizsai Ali, zászlótartó fia viszont a kialkudott összeg 90%-át teljesítette; Kanizsai Ibrahim is
61 sarcolatlan maradt (19,35%),376 és kifejezetten magas az elhunytak százalékos aránya:
ugyancsak hat fő (19,35%).377 Két rabot378 vitézei fejváltságában adott a főkapitány, kettőt elajándékozott,379 s egyetlen esetben találtam eladott rabot.380 Egy rác lány kereszténnyé lett,381 egy személynek a sorsára semmiféle utalást sem találtam, és csupán három olyan törökről tudunk, aki meg is adta a váltságdíját.382 19-szer (1640–1658) semmiféle teljesítést sem találunk, ebből kettő fejváltság (Budai Zülfikár, Kanizsai Váci Mehmed). Mint azt már jeleztem, a főkapitány cserébe nemcsak szervitora szolgálatára, hanem (legtöbbször) a váltságdíjra is igényt tartott, szóval ez a két török igenis hajtott hasznot Batthyány I. Ádámnak. A komáromi főkapitánynak, gróf Puchhaimnak383 ajándékozott török gyermek pedig „kapcsolati tőkének” tekinthető. 16-an (51,61%) azonban a főúrnak tényleg csak
elkezdte a sarcgyűjtést; Kanizsai Totics Ibrahim ugyancsak összegyűjtötte váltságdíjának 40%-át; Kanizsai Sípos Ali a 90%-át; Pesti Ömer agáról már fentebb volt szó; ahogy Segesdi Fatiról is. Uzsicei Idriszről csupán annyit tudunk, hogy megalkudott vele a főúr. Összesen hatan hoztak portékát I. Ádámnak: a két török bulya (igali, segesdi) és négy kanizsai török (Ali, a zászlótartó fia; Ibrahim; Totics Ibrahim, Sípos Ali), teljesítésük kiszámított értéke 7 300 forint körüli (1646–1658.).
376 Boszniai Musztafáról csak annyi derül ki, hogy Üvejsz fia, és 1658-ban a rohonci rabok között van; Csatai Milenéről a rabnyilvántartó könyv és a 248. cs. No 104/a. iratban találtam adatot; Fehérvári Ali agáról sem sikerült sokat kideríteni; Kaposvári Mehmedről is csak annyi tudható, hogy sarcolatlan (249. cs. No 355., 383.); a két zsámbéki fogoly a szalonaki tömlöcben ült váltságdíj nélkül (249. cs. No 394.), így nem derül ki, hogy hoztak-e valamiféle nyereséget I. Ádám, vagy még inkább utódja, II. Kristóf számára.
377 Fehérvári Csirko (Csirkin) Halil – bár nagy nehezen megalkudott a váltságdíjáról–, a szökést választotta, és ezért szó szerint agyonverték; Kanizsai Hamza kémmel ugyan évekig alkudoztak, mégis alku nélkül halt meg;
Kanizsai Sípos Ibrahim is meghalt, még mielőtt bármiféle alkut kötöttek volna vele; Kanizsai Dobrai Ramazán halála előtt teljesítette váltságdíjának 76%-át; Simontornyai Murteza szerencsen sem ígért semmiféle váltságot halála előtt; Szigetvári Ömerről csupán a rabnyilvántartó könyvben van adat (248. cs. No 49. pag. 193.):
„3. Szigetvári Omér Anno 1652. in mense Septemberi. Ezt az rabot egerszegiek adták ajándékon. Eodem Anno die 6. Octobris megsarcolván ezen rabunk ígért minekünk sarcában készpénzt tall. 200, partékát pro tall. 400, kűsót No 2 000, vég abát No 100, karmazsin csizmát p. No 50, papucsot kapcástul p. No 50, Anno 1655. megdöglött [!] az fogságban.”, így jelentős bevételtől esett el a főkapitány. Mindössze egyetlen rab szolgáltatott be bármiféle értéket halála előtt, így Kanizsai Dobrai Ramazánon kívül semmiféle hasznot nem hajtottak ezek az ajándékba kapott rabok Batthyány I. Ádám számára.
378 Budai Zülfikárnak Csajági Mátét kellett kiszabadítania; Kanizsai Váci Mehmed (Kanizsai Hosszú Szulejmánnal együtt), a fent említett Ányos Pétert szabadította.
379 Kanizsai Eszéki Kis Ali gyermeket gróf Puchhaimnek adta; Tekesi Vuk rácot pedig vejének, Esterházy Lászlónak ajándékozta a főkapitány, hiszen a főurak hadifoglyokkal is „kedveskedtek” egymásnak.
380 Zsámbéki Ahmedet 250 forintért vették meg a révkomáromiak, konkrétan Fogas Bálint (248. cs 64. pag. 1.).
381 Igali Manda sorsában valószínűleg többen is osztoztak (248. cs. No 137. pag. 1. „21. Igali Manda. Ajándékon adták. Kereszténnyé lett.”).; Vö. Fenyvesi L.: Az igali portya és a körmendi kótyavetyei. i. m. 211. Még két török gyermeket (talán fehérvárit) találtam az 1649. október 27-ei listában a németújváriak között (249. cs. No 241.
pag. 1.), akik mellé Batthyány jegyezte le, hogy „kereszténnyé lettek”. Az 1650. január 14-ei listában (249. cs.
No 247. pag. 2.) valószínűleg ugyancsak róluk van szó: „27. Item 2 török gyermek. Ezek az innepekre köröszténnyé lesznek.” Minden háborús helyzetben a nők és a gyermekek a legkiszolgáltatottabbak, a valódi emberkereskedelemnek is ők a leggyakoribb áldozatai, erről ugyancsak Fenyvesi L.: Török Fáti. i. m. 93–95.
382 Kanizsai Kis Katona Mehmednek egy kősót el is engedett a főúr, 1656 márciusában már nem kellett visszajönnie. Váli Operka Mehmed ugyancsak teljesítette alkuját, de rajta még maradt kezesség. Kanizsai Iszmail viszont többet is adott a váltságdíjánál, ám nincs feljegyzés arról, hogy megszabadult volna; valószínűleg rajta is kezesség lehetett. A három rab együtt 2 600 forint körüli értéket gyűjtött 13 év (1643–1656) alatt a főkapitánynak.
383 Hans Christoph von Puchhaim (Buchheim), komáromi főkapitány: 1639–1651. Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. Történelmi Szemle 39(1997) 2. szám, 157–289. Később titkos tanácsos (1652–1657), I. Ádám főúri jó barátja. Koltai A.: Egy magyar főrend pályafutása. i. m. 72.
62 kiadást jelentettek – akkor is, ha dolgoztatták a rabokat –, ebből a kereszténnyé lett rác lány és a meghalt hat török még utódjának, Kristófnak sem hozott hasznot. A három megsarcolt, a hat sarcolatlan és az egy ismeretlen sorsú fogoly később még jelenthetett nyereséget.