IV. A rabok vételára
2. c A készpénzért vásárolt, időközben meghalt rabok
A készpénzért vásárolt rabok harmadik kategóriájába a meghalt rabok tartoznak (55 tétel; 60 fő;491 17%). A főúr összesen 11 411 forintot adott értük 16 év alatt (1641 és 1657 között). Azt gondolnánk, hogy ez valóban kidobott pénz volt a részéről, de ennél összetettebb a kérdés. 35 fogoly (63,6%) sarcolatlanul halt meg (20. számú melléklet), és ez valóban csak
488 248. cs. No 49. pag. 129.: „40. Kanizsai Feketeszakállú Amhet, Anno 1655. Eördeögh Istvántól vettök 1 lóval együtt pro fl. 200.”.
489 248. cs. No 49. pag. 116.: „14. Kanizsai Huszain odabasa Anno 1651. ezt az rabot Csinderi Györgytül vettök fiainkkal együtt pro fl. 150.”
490 248. cs. No 49. pag. 209.: „Bosznai Musztafa Anno 1656. ezt az rabot Kisfaludi Balás és az több vele lévő vitézek ajándékon adták. Ezt az törököt együtt fogták el az atyjával.”
491 Fentebb már jeleztem: a halottak száma 54 fő, de a velük lévő gyermekek sorsa ismeretlen.
77 veszteséget jelentett számára, hiszen a vételáron kívül a tartásuk költsége is elúszott. Több mint 6 500 forintról van szó, igaz, 14 év alatt. Ezek a rabok átlagosan két évet raboskodtak haláluk előtt, de olyan is akadt, aki nyolcat: Kanizsai Szabó Ahmed szpáhi, Mahmud kethüdá fia. Öt szalonaki lázadót492 is találunk közöttük, közülük négyen meghaltak: Hidvégi Alit,493 Fehérvári Boszniai Alit,494 Fehérvári Besir szpáhit495 és Budai Hüszejn janicsárt496 agyonverték. Fehérvári Agó Ali túlélte a legalább 300 pálcaütést,497 és végül postaként halt meg a hódoltságban.498 Fehérvári Mehmed kivételes esetnek számít: I. Ádám ugyanis 400 tallérral kiszabadította Veszprémi Kovács Gergely fiát a rabságból, és ezért adta cserében a szervitor a fehérvári katonát,499 de igen valószínű, hogy ezt a 400 tallért a főkapitány valamilyen módon mégis behajtotta vitézén a főkapitány.
Az 55 emberből tehát 14 fő halála előtt megsarcolt (25%), ebből 7 fő viszont úgy halt meg, hogy semmit sem hozott (2. számú táblázat), így további 1 454 forint ment veszendőbe.
Batthyány I. Ádám egy szpáhitól és egy csaustól kiemelkedően magas váltságdíjat várt: Pécsi Csirko (Csirkin) Hüszejn szpáhi500 váltságdíja majdnem eléri a nyolcezer forintot (kiszámított érték), ez vételárának (300 Ft) 27-szerese. Halála előtt (1651. december 8-án) járt benn a hódoltságban,501 de arról nincs adat, hogy bármit is gyűjtött volna. Budai Musztafa csaus volt a legértékesebb rab, aki meghalt, őt 500 forintért vette a főúr, és ennek a 33-szorosa volt a váltságdíja: 16 500 Ft (kiszámított érték), halála előtt ő is járt a hódoltságban (1649. július 26-án).502 Ezekből a mesés váltságdíjakból semmit sem látott a főkapitány. Endrédi Vén Ahmed ugyan elindult a hódoltságba a váltságdíjáért, ám végül ott halt meg.503 Köztük is találunk egy szalonaki lázadót, Érdi Vendégfogadó Hüszejnt, ő még a pálcáztatás előtt meghalt.504 A táblázatba nem soroltam be Hidvégi Mehmed agát, őt szintén a készpénzben vásárolt meghalt
492 A rabok nyilván nem önként és szívesen gyűjtötték váltságdíjukat, a török katonák pedig végképp nem, ezért próbáltak megszökni. A korszak elhíresült szökési kísérlete, a szalonaki kitörés 1652. november 28-án volt. A kérdésre a „Conditio” és kezesség fejezetben még részletesebben visszatérek.
493 248. cs. No 49. pag. 219.
494 248. cs. No 49. pag. 90.
495 248. cs. No 49. pag. 91.
496 248. cs. No 49. pag. 72.
497 249. cs. No 325. pag. 11.
498 248. cs. No 49. pag. 94.
499 248. cs. No 49. pag. 5., 249. cs. No 305. pag. 2., 249. cs. No 321. pag. 8.
500 248. cs. No 49. pag. 45.: „3. Pécsi Czirkó Huszain […] ígért minekünk sarcában készpénzt tall. 500, jó öreg ökörbőrt No 1 000, jóféle karmazsint, kötést No 50, feiérvári avagy pécsi szattyánt, amelyek jók, kötést No 50, jóféle vörös abát ,vég No 500. Anno 1653. die Novembris megholt Rohoncon.”
501 249. cs. No 323.: „ez mostani útjával bőrbül álló sarcát, úgymint 1 000 jó öreg ökörbőrt, 50 kötés jóféle karmazsint, minden kötésben 10 számlálván, 50 kötés jóféle szattyánt, ennek is minden kötésében 10 számlálván, fogyatkozás nélkül meghozza”.
502 249. cs. No 235. pag. 2.: „Ez mostani úttal fogadta kihozni Palotai Miklóst és Pattkai Mátyást. Koppani Ali, Kanizsai Zöldfikar posták. Anno die 26. 6 hetet adtak terminusnak neki.”
503 248. cs. No 49. pag. 242.
504 1652. december 5-én ez áll mellette (249. cs. No 325. pag. 12.): „Az kik még megverettetés előtt megdöglöttenek közülök: […] 2. Érdi Vendégfogadó Huszain.”
78 rabok között találjuk, aki halála előtt megsarcolt, sőt be is jegyezték a sarcgyűjtő rabok közé, ám váltságdíjáról nem maradt fenn adat, a főúr 160 forintja és az aga tartási költsége ment veszendőbe.
2. táblázat: Batthyány I. Ádám készpénzben vásárolt rabjai, akik az alku után meghaltak, de nem hoztak semmit váltságdíjukban 1641–1655 (7 fő) 1. Kanizsai Csonka Ali egerszegiek katonák
(és „magunk katonái”) 40 1 022 26 1648 1650 1650 váltságdíjukban. Értük a főúr összesen 1 992 forint 50 dénárt adott (1641–1655), és több mint 18 000 forintot (kiszámított érték) várt volna sarcként, ennek harmadát meg is kapta (kiszámított érték). Ketten teljesítették a váltságdíjukat haláluk előtt; Tolnai Juszuf valószínűleg pestisben halt meg,508 de előtte vételárának a kilencszeresét szolgáltatta be (kiszámított érték). Fehérvári Hadzsi Ali (másképp Haszan) minden információ szerint még 1648-ban meghalt a hódoltságban,509 nagyon valószínű, hogy „terminusa”, azaz határideje után, hiszen fennmaradt sarcát kezeseinek meg kellett hozniuk. 1654. január 1-jén is számon tartották510 azok között a szalonaki rabok között, akik a hódoltságban vannak, és még nem hozták meg a sarcukat. Rajta kívül még négy török511 rab mellett áll a következő megjegyzés:
„Ezek immár inkább mind megadták sarcokat, hanem az kezesség miatt vagyon még
505 Pismis: sült, megsütött, a Hegyi Klára által összeállított Muszlim férfi- és ragadványnevek kéziratos jegyzéke.
506 Gyutai Mihály: kiskomáromi vajda. J. Újváry Zs.: „Az szegény anyámat immáron teljességessen megemészti az sok siralom.” i. m. 115.
507 Simonfai Dávid: „házi uraim, vice”, lakóhelye: Keszthely táján, 1650–1657. Koltai A.: Batthyány Ádám familiárisai. i. m.
508 249. cs. No 369. pag. 1.: „Az kik megdöglöttenek, mintha az pestis indultatott: 1. Tolnaÿ Juszoph 2. Segesdi Vuko 3. Péchi Mátho, ezek az Nagyságod rabjai voltanak.”
509 248. cs. No 49., 65., 249. cs. No 191., 203.
510 249. cs. No 355. pag. 2.
511 Feiérvári Muhiddin szpáhi, Váli Operka Mehmed, Pesti Karimán, Palotai Abdi
79 akadályok etc.” Hasonló a helyzete Igali Milenének is, ő ugyan 1644-ben meghalt, de váltságdíja az öccsére szállt, aki továbbra is gyűjtötte a kősót sarcában. Simontornyai Kászim512 halála előtt ugyancsak megadta sarcának 83%-át. Pécsi Mehmed, Pécsi Kis Hüszejn fia nem szerepel a táblázatban, ugyanis az ő besorolása sem egyszerű, a készpénzben vásárolt (210 Ft) megsarcolt (kiszámított érték: 3 200 Ft), majd meghalt rabok között szerepel. Ám halála előtt I. Ádám eladta Bessenyei Istvánnénak egy főlóért, egy paripáért és egy kancáért, azaz ő nem jelentett a főúr számára valódi veszteséget, még akkor sem, ha a három ló értéke nem érte el az eredeti sarcét.513
A meghalt rabok közül négyet fejváltságban szánt a kapitány: Berzencei Ahmed odabasinak Verebélj Laki Istvánt és kezesit kellett volna kiváltania a budai tömlöcből,514 Budai Kara Ahmednek Kistolnai Szabó Mihályt515 – akit később Pesti Ömer aga megszabadított –, Pesti Oszmán beslinek Farnádi Jánost,516 Pesti Szulejmán beslinek pedig Palotai Miklóst.517 Az értük kiadott 1 050 Ft ugyancsak veszteség.
Az 55 meghalt rabból hétnél mégis találunk teljesítést, és egy rabot eladott a főkapitány, tehát az már Bessenyei Istvánné kára volt. A mérleg azonban mindenképp negatív, hiszen több mint 11 000 Ft-ot adott ki a főúr, és ezért 8 000 Ft körüli értéket kapott (kiszámított érték) 1641 és 1657 között.