Gyermekvállalás

Különböző korokban, kultúrákban és földrajzi régiókban társadalmi és politikai hozzáállás tekin-tetében egyaránt megfigyelhető, hogy a fogyatékos nőket kirekesztik az anyaságra alkalmasnak tartottak köréből. A fogyatékos nők egységesként kezelt csoportját mindig is lebeszélték a gyer-mekvállalásról, vagy akár el is tiltották tőle. Legtöbb esetben emögött az a meggyőződés áll, hogy a fogyatékossággal élő nők fogyatékosságuk természetéből eredően, életkoruktól, családi hátterüktől, iskolázottságuktól függetlenül örök függőségben élő aszexuális, gyermeki teremtések, s ha ráadásul a testük fizikailag is eltér az átlagtól, akkor a hagyományos női szerepek betöltésére teljességgel alkalmatlanok (Kálmán, 2010. p. 7).

Az érintettek úgy érezhetik, hogy a hozzájuk hasonló emberek világrajöttét meg kell akadályoz-ni, „hiszen aki nem tökéletes, annak léte nem más, mint a természet tragikus hibája” (Prilleltensky, 2003; id. Kálmán, 2010).

A fogamzásgátlási módszerek alkalmazása mellett is előfordulhat, hogy az intellektuális fogya-tékossággal élő nők gyermeket szülnek. A megszületett gyermeket ilyenkor azonnal állami gondo-zásba veszik, és ezzel megszűnik az anya kapcsolata gyermekével (Lányiné, 1999). Láthatjuk, hogy ez a megállapítás majd húszéves, ennek ellenére e területen semmilyen előrelépés nem tapasztalha-tó, az intellektuális fogyatékossággal élő nők gyakorlatilag nem lehetnek édesanyák. Balogh (2016) szerint az óvintézkedések és a sok esetben az érintett tudta és beleegyezése nélkül elvégzett abor-tuszok következményeképpen csak a legritkább esetben születhetnek meg a megfogant magzatok.

Elmondható, hogy Magyarországon az intellektuális fogyatékossággal élő személyek szülővé válása, a családalapítás és az önálló családi élet lehetősége nem érhető el, s emögött a jogrend, az ellátó-rendszer alkalmatlansága és a társadalom vélekedése áll.

A TASZ 2010–2011-ben összesen hat bentlakásos szociális intézményben végzett kutatást, me-lyek során a lakók bizalmas légkörben, védett módon beszélhettek életükről. Minden intézetben jelezték: a gyermekvállalás szinte elképzelhetetlen számukra. „Az értelmi fogyatékos emberek nem szülhetnek gyereket, elsősorban azért, mert maguk is gyerekek. S mivel gyerekek, mások döntenek helyettük: szülők, gondozók, intézetigazgatók, gondnokok és hivatali ügyintézők avatkoznak bele az élet legintimebb kérdésébe, és hoznak gyakorta súlyos károkat okozó döntéseket. Ebben a jogi és az intézményi környezet is támogatja őket” (Verdes, 2012).

Az idézett ombudsmani jelentés idézi az intézmény vezetőségének a válaszát arra a kérdésre, mi történne, ha valaki teherbe esne. „[A]z intézményvezetőség szerint két válasz lehetséges: el kellene hagynia az intézményt, vagy abortuszt kellene rajta végrehajtani” (AJB-372/2015, 24). A tömör mó-don megfogalmazott intézményi álláspont a várandóssággal kapcsolatosan az volt: „gyermekáldást nem tudunk kezelni” (AJB-372/2015, 24). Az ombudsman ajánlása nemcsak az adott intézmény-nek, de minden fenntartónak és magának a kormánynak is szólt:

„Állami szerepvállalás szükséges ahhoz, hogy, a tartós bentlakásos intézményi ellátásban részesülő fogyatékossággal élő személyek a várandósságuk alatt, a szülésnél és gyermekeik felneveléséhez megfelelő segítséget kapjanak. Megfontolásra javaslom olyan jogszabály meg-alkotását, amely az érintett fogyatékossággal élő személyek számára megfelelő támogatást biztosít annak érdekében, hogy a szülővé válásukat megelőzően vagy azzal egyidejűleg – ha-tékony közösségi alapú szolgáltatások igénybevételével – az önálló életvitel mellett dönthes-senek” (AJB-372/2015, 25).

Az intellektuális fogyatékossággal élő személyek szülővé válásával kapcsolatos attitűd negatívnak mondható, és ezek az attitűdök hátrányosan befolyásolják az érintett szülők és gyermekeik számára biztosítható kompetencianövelő támogatásokat és szolgáltatásokat (Aunos & Feldman, 2002).

9. Összegzés

A fogyatékossággal élő nők és férfiak intézményi elhelyezése izolációhoz vezet, stigmatizál, és állan-dósítja az érintettek marginalizációját. Az intézményi elhelyezés velejárója az intellektuális és/vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő nőket érő szexuális visszaélések sora, az őket érő nemi alapú erőszak és jogaik konstans korlátozása. Manfred Nowak – az ENSZ volt kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges jelentéstevője (2004 – 2010) – szerint az intézményi elhelyezés és annak jog-korlátozó velejárói számos esetben felvetik a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának sérelmét is (Nowak, 2008, pp. 37–41).

Tapasztalataink szerint az intézmények működését szabályozó belső dokumentumok – ideértve a házirendet és a szakmai programot is – nem foglalkoznak az intézményben lakók szexuális életét érintő tanácsadással és a párkapcsolattal, önkéntes fogamzásgátlással, gyermekvállalással kapcsola-tos felkészítéssel, támogatással. A fogyatékossággal élő nők e területeket érintő élményei, kérdései, hiedelmei még mindig tabu tárgyát képezik, melyek valódi megoldása az intézmények felszámolása, az érintett személyek jogainak tiszteletben tartása, valamint a közösségben való életük megfelelő és hatékony támogatásának megteremtése és fenntarthatóságának biztosítása volna.

Hivatkozások

2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről (CRPD).

Alapvető Jogok Biztosa (2015). Az alapvető jogok biztosának – mint OPCAT nemzeti megelőző mechanizmus – Jelentése az AJB-372/2015. számú ügyben (AJB-372/2015.).

Aunos, M. & Feldman, M. A. (2002). Attitudes towards Sexuality, Sterilization and Parenting Rights of Per-sons with Intellectual Disabilities. Journal of Applied Research in Intellectual Disabilies, (4), 285–296 Balogh F. (2016). Értelmi fogyatékossággal élő nők-helyzetkép. In Wagner P. (szerk): A nőiség és nemiség

kér-dései értelmi fogyatékos felnőttek csoportjaiban (pp. 6–10). Budapest: ÉFOÉSZ.

ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (2012). Concluding observations on the initial periodic report of Hungary, adopted by the Committee at its eighth session, CRPD/C/HUN/CO/1.

Healy, E., McGuire, B. E., Evans, D. S. & Carley, S. N. (2009). Sexuality and personal relationships for people with an intellectual disability. Part I: service‐user perspectives. Journal of Intellectual Disability Re-search, 53(11), 905–912.

Kálmán Zs. (2010). Aki álmában is látja a fényt... Anyaság akadálymentesítés nélkül. Jogot joggal IV., Buda-pest: De juRe Alapítvány.

Lányiné Dr. Engelmayer Á. (1999). Az értelmi fogyatékos emberek szexualitása. In Lányiné Engelmayer Á.

(szerk): Kiscsoportos lakóotthonok. A szervezés és tartalmi munka aktuális kérdései, Budapest: Soros Alapítvány.

McCarthy, M. & Thompson, D. (1997). A Prevalence Study of Sexual Abuse of Adults with Intellectual Di-sabilities Referred for Sex Education. Journal of Applied Research in Intellectual Disabilies, 10(2), 105–124

Nowak, Manfred (2008). Interim report of the Special Rapporteur on torture and other cruel, inhuman or deg-rading treatment or punishment, A/63/175.

Sándor A. (2017). „Úgy kell kezelni őket, mintha tényleg igazi felnőttek lennének”. Esély, 28(2), 29–54.

Sobsey, D. & Doe, T. (1991). Patterns of sexual abuse and assault. Sexuality and Disability, 9(3), 243–259.

Verdes T. (2012): Abortuszra kényszerítve.

http://ataszjelenti.blog.hu/2012/12/13/abortuszra_kenyszeritve (Letöltés ideje: 2019. 03. 29.)

Weber, G. (1999) Az értelmi fogyatékos emberek szexualitása. In Lányiné Engelmayer Á. (szerk). Kiscsoportos lakóotthonok. A szervezés és tartalmi munka aktuális kérdései. Budapest: Soros Alapítvány.

Bevezetés

A fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők, elsősorban anyák helyzete számos szempontból jelent kihívást. Gyermekük ellátásán túl a család boldogulása, az egyenlőbb családi munkameg-osztáson és jövedelmi helyzeten alapuló stabil párkapcsolat, az életminőségük, továbbá a munka társadalmi és testi-lelki egészségükre gyakorolt pozitív hatása érdekében is fontos, hogy munkát