A csoport tagjai között különböző állapotokkal élő személyek találhatóak, akik különféle segéd-eszközöket használnak alapvető szükségleteik ellátása és az életminőségük javítása érdekében. A tagok között van több olyan személy, aki elektromos kerekesszéket használ (egyikük járókeretet is), egy olyan ember, aki hallásjavító eszközzel, és egy, aki pacemakerrel él. Ezen kívül van, aki manuális kerekesszéket és járókeretet is igénybe vesz, valamint az egyik elektromoskerekesszék-használó is használ járókeretet. Van olyan csapattag is, aki kommunikációs táblát használ, amelynek segítségé-vel kapcsolatot tud teremteni más emberekkel.
A csapathoz tartozik két segítőkutya is. Egyikük egy mozgásában akadályozott személynek se-gít, a másik pedig rohamjelző kutya. Utóbbi a pacemakerrel élő csapattagnak segít előre jelezni, ha változás történik a csapattag állapotában, illetve segítségkérésére van kiképezve. A csapat munkáját támogatja két koordinátor, akik az Együttható Egyesület munkatársai. Ők a projekt hátterét biztosí-tották egy Erasmus+ pályázattal, de ezen kívül is számos területen segítették a csoport működését.
Nekik köszönhető például, hogy nemzetközi szinten együttműködtünk egy portugál partnerszer-vezettel, az APCC-vel. Az APCC tagjai közül megismerhettünk egy elektromos kerekesszéket és egy kézi kerekesszéket, valamint egy járórobotot használó, illetve egy olyan mozgásában akadályo-zott személyt, aki nem vesz igénybe semmiféle segédeszközt. A portugál csapattal együttműködve egy másik társadalmi környezetet is megismerhettünk a fogyatékosság témájának szempontjából.
A program keretében Portugáliába is ellátogathattunk saját tapasztalatokat gyűjteni, így a portugál csapattal együttműködve egy, a magyartól különböző társadalmi környezetről is sokat megtudhat-tunk. Főleg az volt számunkra érdekes, ahogy az ottani társadalom az akadályozottsággal élő sze-mélyekhez viszonyul. A portugáloknál nagy hagyománya van a labdarúgásnak, van náluk például akadálymentes foci, így akár elektromos kerekesszékkel is beszállhat valaki a játékba.
A speciális szükségletű személyek intézményében többféle magas színvonalú műalkotás látha-tó, amelyet az ott tanulók készítettek művészetterápiás foglalkozások keretében. Külön is érdemes kiemelni a zenét, illetve a zenélést, amit speciális elektronikus eszközökkel tettek akadálymentessé.
Többek között egy olyan berendezéssel, amely bármilyen kis mozgást képes átalakítani elektromos jellé, abból pedig olyan zenei hanggá, amit előtte beleprogramoznak. Így az elérhető hangszerek választéka szinte végtelen. A legkisebb mozgással is képes lehet valaki arra, hogy zenéljen, az eszköz akár pislogásra is működésbe lép, és a pislogás intenzitása határozza meg a zene erősségét és ütemét.
57. Az akadálymentes labdarúgás eszközei: védőrács és nagyobb, puhább gumilabda
Az ottani tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a hazai társadalomban a közvélemény hoz-záállásának jelentős változásaira lenne szükség annak érdekében, hogy a különféle segédeszközöket használó, megváltozott állapottal élő emberek mindennapjai valóban akadálymentessé váljanak.
De mindkét országnak van még hová fejlődnie a társadalmi befogadás terén. Ezért a csapattal sze-rettük volna felhívni a figyelmet magunkra az „Itt vagyunk!” szlogennel, hogy vegyenek észre, is-merjenek meg minket. Különböző figyelemfelhívó akciókkal próbáltuk felkelteni az érdeklődést a saját személyünk, saját példánk által az akadályozottsággal élő emberek körülményeire és a társa-dalmi elfogadás fontosságára.
Az említett figyelemfelhívó akciók közül most a „Láss Minket Alternatív Divatbemutató”-t és ennek a Bánki-tó Fesztiválon bemutatott előzetesét, a „Láss Minket Kedvcsináló Alternatív Divat-bemutató”-t szeretném ismertetni. Divattervezőként, hallókészüléket használó személyként min-denképpen szerettem volna valahogy vizuálisan érzékeltetni, hogy a segédeszközök használata szá-munkra természetes dolog. Ennek ellenére a néhányan azt gondolják rólunk, hogy ezen eszközök használata miatt különbözünk a segédeszközöket nem használóktól. Lehetséges, hogy vizuálisan különbözünk, de emberileg nincs semmi különbség közöttünk. Egymást, egymás eszközeit és a hozzájuk való viszonyukat is megismertük a csoportmunka során. Ennek hozadékaként egyértel-műen kiderült, hogy a segédeszköz nem tartozik a minket lényegileg meghatározó dolgok közé.
Sokkal meghatározóbbak ránk nézve azok a természetes emberi vágyak és igények, amelyek min-den emberben ott vannak.
A legérdekesebb az, ahogyan a köztünk lévő együttműködés meg tudott valósulni. A hallásom nem teljesen ép, és a csoportban van olyan személy, akinek a beszéde nehezen artikulált, és a hang-képzése is egyedi. A köztünk lévő kommunikáció a csoportmunka elején lehetetlennek tűnt. Mi azonban kitartottunk amellett, hogy megtaláljuk azt a csatornát, ami lehetővé teszi a kommunikáci-ót közöttünk. Megtanultunk egymással beszélni. Nehezen, de idővel sikerült dekódolnom az illető szájmozgását, összevetni azokkal a hangokkal, amelyeket hallok, és visszakérdezéssel ellenőrizni a saját értelmezésemet, amire bólintással és mimikával érkezett az egyértelmű jóváhagyás.
A rendezvényen épp a fent említett körülményeknek köszönhetően kiemelt szerepet kapott a használaton kívüli segédeszközök újrahasznosítása, bemutatása és az együttműködések vizuális megjelenítése. A divatbemutatón 19, különböző állapottal élő modell vett részt. Számos segédesz-közt tudtunk felvonultatni, vizuálisan újragondolva vagy egyedibbé téve őket. A ruhakompozíciók között például volt több olyan darab, amelyet egy ataxiával (izomtúlmozgás) élő lányhoz igazítva alakítottunk ki, terveztünk meg. A ruhán voltak olyan elemek, amelyek a lány sajátos mozgása miatt remegő mozgásba kezdtek, így vizuálisan funkciót adtunk a túlmozgásnak. A lány mozgását, ami egyedi, nem elnyomni, hanem kiemelni igyekeztünk az öltözködéssel. Az elektromos kerekesszé-keket is bevontuk ebbe a gondolkodási folyamatba, és többségüket az említetthez hasonló mód-szerekkel egyedivé tettük. Ezeket a segédeszközöket véleményem szerint nem takarni, rejtegetni kell, hanem kiemelni és láthatóvá tenni. A segédeszközök így kialakított, egyedi megjelenésének köszönhetően talán az emberek is késztetést éreznének ezeknek a tárgyaknak a megismerésére, így közelebbi kapcsolatba kerülhetnek az eszközök használóival. A közelebbi kapcsolat révén pedig megkezdődhet egy kölcsönös együttműködés a segédeszközt használó és nem használó emberek között.
Míg az elektromos kerekesszék, a kerekesszék és a túlmozgás nagyon is szembetűnő a minden-napokban, addig a hallókészülék és a pacemaker nem látható. Ebből adódik az a probléma, hogy az emberekben kevésbé tudatosodik: bizonyos értelemben és formában ezeknek az embereknek is szükségük van segítségre, a társadalom elfogadására, empátiájára, illetve a hozzájuk való
alkalmaz-kodására. Volt olyan modell, aki vizet ivott a bemutató kellős közepén, ezzel kifejezve, hogy ha gond van a vesénkkel, akkor sok vizet kell inni. Eközben egy vese formájára emlékeztető tartásjavító se-gédeszköz volt rajta. A veseproblémák rejtve maradnak a nyilvánosság előtt, de ugyanígy nem ész-lelhető a gyenge látás sem. Ezeket valamilyen módon, például az öltözködéssel jelezni lehetne, hogy a közvélemény értesüljön róluk. A pacemaker esetében egy feliratos póló is sokat segíthet, esetleg egy informatív tetoválás vagy informatív karkötő, vagy akár a segítőkutyán elhelyezett szöveg.
A hallókészülék is láthatatlan, mivel a mindennapokban a fül mögött található, és a lányoknál, de a hosszabb hajú fiúknál is sokszor takarja a haj. Ezért a hallókészüléket hallókészülék-ékszerekkel és egyéb díszítésekkel tettük láthatóvá. A bemutató során egy díszes hallókészülék-tartó dobozból két modell felvett egy hallókészüléket, hogy láthatóvá váljon ez az általában láthatatlan állapot. Az eseményen szerepelt több, kiselejtezett hallókészülékből készült fülbevaló és egy hallókészülékből készült nyaklánc is. Hiszen tönkrement, már nem működő hallókészülékekből készült ékszerekkel is fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy az illetőnek segítségre van szüksége a hallást illetően.
58. Ilyen, amikor egy divatbemutatón beteheted a hallókészülékedet, és hallókészülék-alkatrészek díszítik a ruhádat. (A fotót készítette: Lettner Kriszta)
Ami a legfontosabb, hogy függetlenül attól, milyen állapottal él, és milyen segédeszközt használ valaki, joga legyen az önkifejezéshez a saját öltözködésének és az általa használt segédeszközök megjelenésé-nek a meghatározásával is. Ezek a szempontok egy megváltozott fizikai vagy mentális állapot esetében általában sokadrangúak, vagy el is tűnnek, és maguk az érintettek sincsenek tisztában a lehetőségeik-kel e téren. Pedig kiemelkedően fontos lenne támogatni a hasonló kezdeményezéseket, mivel a vizu-ális megjelenés, a kinézet és az önkifejezés az öltözködésen keresztül fontos információkat közvetít a társadalom tagjai felé. Az ebből való kirekesztettség pedig hozzájárul az elszigetelődéshez, ami magá-val hozza a társadalmi szerepek beszűkülését. Tehát a személyiség megnyilvánulását ezeken a csator-nákon is lehetővé kellene tenni és segíteni minden lehetséges formában. Hiszen az említett törekvések hozzájárulnának az akadályozottsággal élő emberek társadalmi beilleszkedéséhez.
Ezzel kapcsolatos saját élményem, mikor a hallókészülékemre a bemutató miatt egy fémkarikát szereltem, hogy ne kelljen mindig szétszedni a készüléket, hanem így is rá lehessen tenni a hallóké-szülék-ékszert (egy apró karikáról van szó). Amióta ez a kis változtatás megtörtént, nagyon sokan interakcióba kerültek velem ennek kapcsán, így sokat segített az ismerkedésben. Segítőkutyával élő tagjaink is beszámoltak arról, hogy a kutya közelebb hozza őket az emberekhez. Az emberek
elkezdenek érdeklődni a kutya, majd a gazdája iránt is. Ezeket a folyamatokat lehet támogatni az öltözködéssel is: a legapróbb változtatások, szokatlan részletek is hozhatnak ilyen eredményeket.
59. Milyen praktikus, ha van egy guruló ülőmobilunk, amellyel csatlakozni tudunk az elektromos kerekesszékhez. (A fotót készítette: Fuzik Adél)
Az együttműködések bemutatása is fontos volt a bemutatón, mert az emberek sokszor nem tudják, hogyan érdemes viszonyulni hozzánk, illetve arra sem gondolnak, hogy egy elektromos kerekes- székkel élő hogyan tud nekünk segíteni. A csapat elektromos kerekesszékkel élő tagjait megismerve rá kellett jönnöm, hogy a nehéz táskákat például nyugodtan rá lehet akasztani a kerekesszékre, ez pedig nagy segítség, ha nehéz a táska. Az elektromos kerekesszékbe kapaszkodva meg lehet tanul-ni például görkorcsolyáztanul-ni is, mert a széknek stabil a tartása, és van rajta kapaszkodó. Ha pedig kialakítunk egy görgővel ellátott ülést, akkor azt a kerekesszékhez kapcsolva mi magunk is együtt gurulhatunk a szék használójával.
A bemutatón szerepeltettünk egy újrahasznosított „ülőmobilt” is, amelyre görgőket szereltünk.
Így az „ülőmobilban” helyet foglaló ember az elektromos kerekesszékbe kapaszkodva tudott gurul-ni. Felmerül a kérdés, hogy miért nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket, miközben a hasonló, kerékpárokhoz csatlakoztatható eszközök igen népszerűek és elterjedtek – pedig az elektromos ke-rekesszék sokkal stabilabb a biciklinél. Ez a pluszfunkció segíthetné a kapcsolatteremtést az elekt-romos kerekesszéket használó ember és a környezete között. Lehetővé tenné például, hogy az illető segítsen az idős embereknek a bevásárlásban, és még sorolhatnánk a további opciókat.
A manuális kerekesszék esete már kicsit eltér ettől, mert borulékonyabb, mint az elektromos változat. Viszont éppen emiatt lehetőséget ad egyfajta speciális „társastáncra”. A görkoris-kerekesz-székes párosítás esetén a páros görkorcsolyás tagja megpörgetheti a partnerét, ami a görkorcsolyával végezhető irányított pörgésnek köszönhető. Sokkal dinamikusabb az így létrejövő tánc, mint az ismert, hagyományos társastáncok. Fontos lenne megtalálni azokat a kölcsönös együttműködési formákat, amelyek nyomán több lehetőséghez jutnának a segédeszközt használó személyek. Ehhez egy másfajta, nyitottabb gondolkodásmódra lenne szükség. Fontos lenne megvizsgálni a különböző állapotok nyomán létrejövő előnyöket, és ezek figyelembevételével újratervezni a társas
együttmű-ködések különféle formáit. Kijelenthetjük, hogy az élet minden területén szükség lenne ilyen irányú a változásokra.
Az egyik performansz során egy látásában akadályozott személy, aki fizikai értelemben semmit nem lát, egy hallásában akadályozott személlyel lépett a színpadra. Az emberek általában tévesen arra gondolnak, hogy a látásukban akadályozott embereknek nincsen mimikájuk, a hallásukban akadályozott személyek pedig nem tudnak beszélni. Pedig ezek az összefüggések jóval komplikál-tabbak. A performansz során például a látásában akadályozott személy végig tökéletesen jelelt, ért-hető magyar jelnyelven, én pedig hallásomban akadályozott személyként végig beszéltem, tökélete-sen érthető hangzással. Mindkettőnk számára az anyanyelv a hangzó magyar nyelv, de mindketten megtanultunk jelelni, én vizuálisan, a látásában akadályozott személy pedig tapintás útján. Így a kettőnk kommunikációja ezen a két csatornán tökéletesnek mondható.
Nagyon fontos felismerni, hogy mindenki egyedi képességekkel bír. Ezért fontos megismer-nünk ezeket a képességeket, mielőtt bármilyen előzetes véleményt alkotunk az általános közfelfogás vagy valamiféle előítéletek alapján. Ezt szerettük volna ezzel a performansszal is bemutatni.
Az akadályozottsággal élő emberek képességei, valamint azoknak a sajátos helyzeteknek a meg-oldásai, amelyekkel a mindennapi életük során találkoznak, még hatékonyabbá tehetők segítőku-tyák bevonásával, ezért volt segítőkutyás bemutató is a rendezvényen. Ha a kutya képességeit is tud-ja használni a gazdátud-ja, sokkal több minden elvégzésére lesz képes önállóan, külső segítség nélkül. A segédeszközökkel, segítőállatokkal és a megfelelő fejlesztésekkel elérhető a segédeszközt használó személyek képességeinek javítása. Éppen ezért minden ilyen irányú törekvést és társadalmi ismeret-terjesztő tevékenységet érdemes és szükséges támogatni és segíteni. Fontos a kreatív szemléletmód ezen a téren, mert így lehetőség nyílik a képességek nagyobb mértékű kihasználására. A társadalom szintjén pedig a közvéleménynek el kell fogadnia, hogy ezeknek az eszközöknek a használatával tudjuk a képességeinket kihasználni, de ehhez sokszor külső segítségre is szükségünk van. Néha egy kis odafigyelés is elég, máskor konkrét segítségre van szükség, például a kerekesszék mozgatásához, egy hangosbemondóban elhangzott figyelmeztetés tolmácsolásához, egyszóval a hétköznapok so-rán adódó tevékenységek soso-rán.
60. Nem látom, de jelelek, nem hallom, de beszélek, így milyen jól megértjük egymást (A fotót készítette: Kompán Julianna)
Jövőbeli tervem, hogy a mindennapokban az „átlagemberek” számára egy olyan öltözködési stílust vezessek be, ami a toleranciára épül. Az egymás elfogadását és a segédeszközök reklámozását célzó öltözködési stílust szeretném népszerűsíteni mind a segédeszközt használó, mind a segédeszköz nélkül élő emberek körében. Vagyis a divat eszközeivel elérni, hogy a társadalom megfelelő infor-mációhoz jusson a segédeszközt használó és más megváltozott képességű személyek hatékonyabb beilleszkedése érdekében.
Köszönetnyilvánítás
Nagyon sok embernek tartozom köszönettel és hálával, amiért megvalósulhatott egy ilyen projekt.
Mivel nem tudnék mindenkit név szerint felsorolni, inkább úgy fogalmaznék, hogy mindazokra gondolok itt, akik valamivel hozzájárultak az Alternatív Divatbemutató megvalósulásához. Hálás vagyok az Együttható Egyesületnek és minden ott dolgozónak, akik az Erasmus+ projektet megpá-lyázták, és megkeresték, összehozták a csoport tagjait, s végig követték, támogatták a projektjein-ket. Köszönöm a Here We Are-csoportnak a lehetőséget, hogy együttműködhettünk, és hogy tagja lehettem ennek a nagyszerű csapatnak. Köszönöm a csoport minden tagjának az odaadó, lelkes hozzáállást és a sok-sok segítséget.
Mindenkinek köszönöm, aki részt vett a ruhák bemutatásában és az előkészületekben (smink, haj, személyi segítés, tereprendezés, fuvarozás). Nagyon sokat jelentett a zenei segítség és az élőben, a helyszínen zajló festés. A családomnak is köszönöm, hogy eltűrték a ruhákkal töltött sok-sok időt.
Külön öröm számomra, hogy vannak olyan helyek, ahol akadálymentesen fel tudtunk készülni, és ahol lebonyolíthattuk a bemutatót. Hálás vagyok a gyönyörű képekért az esemény fotósainak. Bol-dog vagyok, hogy néhányan írtak rólunk.
Köszönöm mindenkinek, akik lelkesen javítgatták ezt a szöveget, legyen szó helyesírásról, nyelv-helyességről vagy stilisztikáról. Lehetetlen mindezt megköszönni ezzel a néhány sorral, mert szá-momra sokkal többet jelentett: maga volt a csoda, hogy mindez megvalósulhatott.
Hivatkozások
Csejtei O. (2018). Lássuk őket! Vasárnapi hírek, 2018. 08. 03. https://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/lassuk_
oket (Letöltés ideje: 2018. 10. 01.)
Kajtár D. (2018). Sző, fon, nem takács. Interjú Papp Eszter divat-és stílustervezővel.
https://sinoszhangforras.hu/szo-fon-nem-takacs-interju-papp-eszter-divat-es-stilustervezovel/ (Le-töltés ideje: 2018. 10. 01.)
Sebő G. (2018). Alternatív divatbemutató. Humanitás, 8.
Sebő G. (2018). Mozgássérült fiatalok az Önálló Életvitelért. Humanitás, 7.
https://herewearept.blogspot.com/
http://hereweare.blogger.hu/
https://www.facebook.com/hereweare2017/