4. Konfliktus és konfliktuskezelés
4.4. Erőszakmentes konfliktuskezelés
◼ empátia, együttműködés
◼ a legjobb megoldási alternatívát keresik
A konfliktusmegoldás lépései
1. A konfliktus felismerése, meghatározása 2. döntés az együttműködésről
3. a szükségletek, érdekek, értékek, nézőpontok feltárása, meghatározása (elfogadó légkör szerepe!)
4. a konfliktusmegoldás módjainak feltérképezése (alternatív javaslatok gyűjtése) 5. megállapodás (mindkét fél számára legyen elfogadható!), terv a megvalósításhoz
4.4. E RŐSZAKMENTES KONFLIKTUSKEZELÉS
4.4.1. Bátorító pedagógia
„A nevelés olyan munka, amely bizakodást, optimizmust kíván.”
Az iskolai tanár-diák konfliktusok leggyakoribb oka a tanuló szabályszegése, ellenállása, tiszteletlen, engedetlen viselkedése. A nehezen kezelhető gyermekek zavarják a tanítási órát, agresszíven viselkednek, magatartásukkal nem csak a tanárt, de társaikat is zavarják és nehezítik az osztályuk tanulmányi előrehaladását.
A bátorító pedagógia ezekre a nehéz helyzetekre próbál reagálni és alternatív megoldást kínálni.
A bátorító pedagógia koncepcióját az individuálpszichológiai irányzat fogalmazta meg. Az irányzat kulcsfogalma a mindenki által ismert kisebbrendűségi érzés, illetve a kevésbé ismert közösségi érzés fogalma. A közösségi érzés annak tudata, hogy az egyén egyenértékű társaival, velük szimmetrikus pozícióban van. A közösségi érzés segíti a jó beilleszkedést és közösségi viselkedést. A vélt vagy valós, tulajdonított kisebbrendűség (iskolai kudarcok, gyengébb fizikum, szociális hátrányok, egészségügyi problémák) következtében elindul egy kompenzációs mechanizmus, a fölénykeresés. A kompenzáció túlkompenzációhoz vezet, a közösség fölé kerekedés újra akadályává válik a közösségi érzés megtapasztalásának. Példa: a tanulásik kudarcokkal küzdő gyermek, folyamatos frusztrációi miatt sikertelennek, bizonytalannak érzi magát. A többiekkel alig képes tartani a tempót. Figyelmet, megerősítést, sikereket szeretne, ehelyett korholást kap, lemarad a tanulásban. Tanulási motivációja egyre gyengébb.
Szeretne valamivel kitűnni. Bátran viccelődik, beszólogat az órán. A többiek nevetése megerősíti, közösségi pozícióját javítja. A tanár tehetetlen. Tehetetlen? Ha a pedagógus képes látni a viselkedés mozgatórugóit, ha képes megérteni, átlátni a tanuló helyzetét megtalálhatja a megfelelő megoldást.
Az individuálpszichológiai pedagógia a helyes megértést hangsúlyozza, Adler szerint a jó megértés automatikusan megnyitja a pedagógiai cselekvés lehetőségeit. (Rüedi, 1998) A
megértés itt azt jelenti, hogy tisztán lássuk miért viselkedik az adott (zavaró) módon a gyermek. Mi a viselkedés oka? Frusztráció? Sikertelenség? A tanulmányi lemaradás miatt érzett másság? A tanulási motiváció elvesztése? Mi a viselkedéssel elérni kívánt cél?
Figyelemfelkeltés? Ingerkeresés? Unaloműzés? Az őt frusztráló tanár viszontfrusztrálása?
A problémakezelés menete (Rüedi, 1998):
◼ a problémás gyermek előtörténetének felderítése
◼ megbízás egy tisztséggel az osztályban Cél:adaptív működéshez kapcsolódóan kap figyelmet, fontos szerepe van
◼ a tisztséggel kapcsolatos érdeklődés felkeltése
◼ a diák segítése a számára nehezebb tantárgyakban (lehetőségek:korrepetálás, tanuló pár alkalmazása, tanoda szervezése, cél: kudarcok mérséklése, viszonylagos sikerélmények biztosítása)
◼ a diák jó oldalait kiemelni, megerősíteni, (cél: sikerélmények biztosítása, annak érzete, hogy „jó vagy”)
◼ a haladás iránt felkelteni az osztály érdeklődését
A bátorító pedagógia nevelési fogásaiban a példaadás, az egyezkedés, a játék, a cselekedtetés, a megbeszélés, a megértésre való törekvés (mit miért szeretnénk elérni, a gyermek értse is a változások lényegét), a kíméletes bírálat, a jó oldalak kiemelése, a humor egyaránt szerepet kap. A bátorító pedagógia szemlélete jól használható a szociális segítő tevékenységben.
4.4.2. A mese, báb, játék alkalmazása a konfliktusok feloldásában
A játék a gyermek természetes önkifejezési eszköze. A játékban megjeleníthetők, kifejezhetők, lereagálhatók a konfliktusok csökkentve ezzel a gyermekben a feszültséget. A játék korrektív megoldások bemutatására, kimunkálására, az érzelmek és viselkedés megváltoztatására is lehetőséget kínál. (Polcz, 1999)
A játék haszna:
◼ a konfliktus megjelenítése
◼ adekvát, alternatív, korrektív megoldásokat kínál
◼ a feszültség feloldása A játékba lépés formái:
◼ együtt játszás
◼ játék hívás
◼ szituáció nyújtás Az eljátszás módja:
◼ valósághű lejátszás (feszültség levezetés, közlés, a gyermek kontrollálja az eseményeket)
◼ szerep megfordítás (agresszió levezetés, impulzus kiélés, igazságtevés, élményfeldolgozás, feszültségcsökkentés)
◼ korrigálva az eredeti eseményeket (a korrekciós játék kísérlet a nehézséget okozó élmény pozitív megoldására, feldolgozására)
4.4. Erőszakmentes konfliktuskezelés | 81
A mese, báb, játék alkalmazása elsősorban óvodás illetve kisiskolás korosztálynál ajánlott.
4.4.3. A mediáció szerepe a konfliktuskezelésben
A mediáció szó közvetítést, békéltetést, egyeztetést jelent. A mediáció speciális konfliktuskezelési módszer, melyben a felek vitájában egy semleges harmadik személy (a mediátor) jár közben. A mediáció mindkét fél közös belegyezésével történik. A mediátor szerepe, hogy segít tisztázni a konfliktus természetét, valamint segít olyan megoldást találni, ami mindkét fél számára kielégítő. A megegyezés részleteiről a felek döntenek. (Barczy, Szamos, 2002)
Mediációt célszerű alkalmazni, ha a felek között a párbeszéd elakadt, nincsenek megoldási ötleteik, de szeretnének megegyezni, ha felnőtt felelősségvállalással maguk akarnak dönteni saját ügyükben. A mediáció célja a személyes szükségletek, célok elérése és az elfogadható kapcsolat fenntartása a másik személlyel.
A mediáció a nyerő-nyerő pozíció megteremtésére törekszik miközben figyelembe veszi a felek szükségleteit, együttműködésre, a megoldások kimunkálásában aktivitásra serkenti a résztvevő feleket.
A mediátor attitűdjei (Barczy, Szamos, 2002):
◼ pártatlan, objektív, mindkét felet erősíti
◼ nyugodt, bátorító
◼ figyelmes
◼ nem ítélkező
◼ határozottan képes kézben tartani az indulatokat A mediáció folyamata (Lovas, Herczog, 2002):
◼ a helyzet létrehozása
o a mediátor nem ítélkező, elfogadó, a felek számára biztonságot teremtő munkalégkört kell teremtsen (segíti a kliensek megnyilatkozását)
o elvárások tisztázása (konfliktusban lévő felek és a mediátor elvárásai) o hangsúly a szükségleteken (ki milyen szükségletet szeretne kielégíteni) o énközlések, érzelemkifejezések támogatása
o megerősíteni a megoldásra való hajlandóságot (a szemben álló felek pozícióját átfordítani a problémamegoldó felek helyzetébe)
◼ az egyezkedés lépései
o adjunk lehetőséget a feleknek, hogy elmondják, amit akarnak (mindkét fél egyenlő időt kap, hogy félbeszakítás nélkül kifejthesse szempontjait)
o a mediátor feladata:
o figyelmes hallgatás, információgyűjtés
o a rugalmasság és előrehaladás támogatása mindkét félnél o felerősíteni a felek javaslatait
o alternatívák kimunkálása, javaslatok o döntés, megállapodás a felek között
◼ lezárás
o hogyan működnek a megállapodások (élhető, működtethető)
A mediáció előnye, hogy mindenki maga képviseli az érdekeit (mindenki maga határozza meg mit fogad el, meddig megy el az egyezkedésben), a kölcsönös előnyök keresése, mindenki által elfogadható megoldásokra való törekvés, a felek megállapodásra törekszenek nem harcra, a döntést a felek közösen hozzák meg (nem kívülről jön), sajátjuknak érzik, egyet értenek vele, ezért jobban be is tartják, kevesebb időkötöttség, a konfliktust követően rövid időn belül alkalmazható, tehermentesíti az igazságszolgáltatást.
(Lovas, Herczog, 2002)
A mediáció alkalmazási területei:
◼ iskolai
◼ családi
◼ kisebbségi csoportokkal folytatott
◼ bűntetőintézeti
◼ szervezeti
Mediáció alkalmazása az iskolában (diákmediáció vagy kortárs közvetítés)
Leggyakrabban diák-diák konfliktusok megoldását segítik diák mediátorok, de részt vállalhatnak diák-tanár, esetleg tanár-szülő közötti közvetítésekben is (utóbbinál segítő felnőtt bevonása szükséges lehet). A diák mediátorok speciális feladata az iskolában megjelenő kisebbségi problémák kezelése, feloldása.
Az iskolában létrehozható diákmediációs stáb, mely összefogja a toborzást, képzést, működést, valamint a diák mediátorok segítését. A diák mediátorok kiképzéséhez, a mediációs stáb működtetéséhez felnőtt segítő részvétele szükséges. A speciálisan kiképzett diák mediátorok párokban dolgoznak iskolai szünetekben, ebédszünetben, játékidőben tevékenykednek. A mediációban a felek részvétel önkéntes.
Az iskolai mediáció előnyei: a mediáció, mint konfliktusfeloldási minta beépülhet a konfliktuskezelésbe, a felekben csökken a félelem és ellenségesség érzés, nő a felelősség érzés, hatékonyabbá válik a kommunikáció és a kooperáció, javul az iskola légköre. (Barczy, Szamos, 2002)
4.4.4. A resztroráció (jóvátétel) szerepe a konfliktus-kezelésben
A resztroatív eljárás a jóvátétel-elvű (helyreállító) igazságszolgáltatásban az 1970-es évektől alkalmazott gyakorlat. A technika lényege, hogy elsődlegesen nem a büntetésre, hanem a jóvátételre helyezi a hangsúlyt. A jóvátétel az áldozat és az elkövető szempontjából is előnyös megoldásnak tekinthető. Az elkövető felvállalja tettét (felelősségvállalás), megismeri tettének az áldozatra gyakorolt hatását (szempontváltás, szembesülés) és késznek mutatkozik a jóvátétel vállalására (aktív helyreállítás, tevékeny megbánás, jó cselekedet, korrekció). Az áldozat az elszenvedett károkért jóvátételben részesül. A jóvátételi eljárás fontos eleme a sértett segítése, erősítése abban, hogy le tudja zárni magában a történteket. A felek részvétele az eljárásban önkéntes. A folyamatot képzett mediátor / facilitátor vezeti. Az áldozat és az elkövető strukturált párbeszédben kimunkálnak egy megállapodást („jóvátételi terv”), amit
4.4. Erőszakmentes konfliktuskezelés | 83
írásban rögzítenek. Az elkövető vállalásában megjelennek a sértett igényei, elvárásai. A megállapodások teljesülése az utánkövetés során ellenőrizhető. (Barczy, Szamos, 2002) (Béres-Deák és mtsai, 2016)
A resztoratív technika célja a megbillent kapcsolati egyensúly helyreállítása. A cél eléréséhez szükséges, hogy az elkövető belássa tettei következményét, felelősséget vállaljon a tettért.
További cél, hogy megelőzzük, hogy újra elkövesse a cselekményt valamint a reintegráció, tehát az elkövető visszafogadása a közösségbe.
A resztoratív technika jellemzői:
◼ kiindulás: a közösség által alkotott normák, szabályok
◼ a konfliktus rendezésébe be kell vonni az áldozatot és az elkövetőt.
◼ aktivitás, elköteleződés szükséges
◼ családok és intézmény közös problémamegoldása
◼ az elkövető (normaszegő viselkedést mutató) beismerése, felelősségvállalása
◼ megállapodás a jóvátétel tartalmáról, módjáról, menetéről
◼ jóvátétel: a kár helyreállítása (bocsánatkérés, a környezet rendbetétele, magatartási változások)
A resztoratív eljárások lényegi eleme, hogy meggyógyítják az érzelmi sérüléseket és átalakítják a kapcsolatokat. Egyszerre foglalkoznak az áldozattal és az elkövetővel, aki sok szempontból maga is halmozottan segítségre, támogatásra szoruló egyén.
A jóvátételi eljárás előnyei közé sorolható, hogy az áldozatok szorongása, félelmei csökkennek, a visszaesés mértéke csökken, az eljárás nem stigmatizál, az elkövető közösségi integrációja kevésbé sérül. (Barczy, Szamos, 2002) (Béres-Deák és mtsai, 2016)
A megtorló szemlélet egy sérelem esetén olyan kérdésekre keresi a választ mint hogy Ki tette?
Miért tette? Ki fog dönteni? Mit érdemel? A megtorló szemlélet hibát keres, a múltra fókuszál, az elrettentést a büntetés függvényének tekinti.
A helyreállító megközelítés szerint felmerülő kérdések: Mi történt? Ki érintett? Hogyan érintette? Mit kell tenni?
A helyreállító megközelítés a sérelmet keresi, múltra, jelenre és jövőre egyaránt fókuszál, a belátásra, az egyén felelősségére épít. A jóvátételi eljárás a zaklató kamaszokkal, fiatalkorú bűnözőkkel való konfliktuskezelés és nevelés hatékony közösség alapú módszere. A kamaszokkal végzett pedagógiai munkában kiemelten fontos, hogy a normaszegő viselkedésre milyen intézményes válasz érkezik. „Fontos, hogy a gyermekek minden ilyen normaszegés esetén következetes elítélő reakciót kapjanak – a tettük vonatkozásában, de ne a személyük egészében.
A normaszegő, zaklató kamasznak meg kell adni a lehetősége, hogy tettét értelmezze, felmérje, megértse, és a megoldásban aktívan szerepet vállalva jóvátehesse.”(Béres-Deák és mtsai, 2016.
22. o)
A technikát speciálisan képzett mediátorok, diák mediátorok alkalmazhatják.
A resztoratív technikák alkalmazási területei (Negrea, 2012):
◼ lakóközösségek
◼ oktatás
◼ gyermek és családvédelem
◼ igazságszolgáltatás
◼ büntetés végrehajtás