esélyegyenlőség és hátránycsökkentés

Több kutatásban is bizonyítást nyert, hogy a hazai oktatási rendszerben nagymértékben a szülők iskolai végzettsége, foglalkozása határozza meg a gyerekek iskolai eredményességét, ez tehát az OECD országok közül az esélyegyenlőséget legkevésbé biztosító rendszerek egyike. A magasabb társadalmi státuszú tanulók iskolai elvándorlása (szabad iskolaválasztás), a területi elkülönülés és az iskolarendszer szelektivitásának eredményeképpen a roma tanulók túlnyomó többsége kirekesztődik a minőségi oktatásból. Ez azt jelenti, hogy az oktatás színvonala rosszabb, a szaktanárok által megtartott órák száma alacsonyabb, más helyi iskoláknál és osztályoknál gyengébb felszereltségűek az érintett intézmények. Ennek következtében a meglévő társadalmi különbségek erősödnek, újratermelődnek. 2004 óta mintegy 34%-kal emelkedett a roma többségű iskolák száma. A teljes szakos ellátottság ezen iskolák 70%-ban megoldatlan. További gondot jelent, hogy az alap, illetve továbbképzések során a pedagógusokat nem készítik fel a hátrányos helyzetű, vagy eltérő szociokulturális háttérrel rendelkező gyerekek oktatására, nevelésére, továbbá a szülőkkel való együttműködésre. Emellett az oktatás a munkaerő-piaci részvételhez szükséges alapkészségeket nem biztosítja megfelelőképpen, mint ahogyan az egészségkultúrát és az egész életen át tartó tanulást sem alapozza meg (KIM, 2011).

A konfliktus és agressziókezelés kiemelt területe lett az elmúlt években a magyar romaügynek, valamint a munkaerő-piaci folyamatoknak. Egyre többször szembesülünk azzal, hogy a munkahelyeken, vagy a mindennapi környezetünkben (boltban, úton, utcán, kulturális helyszíneken, játszótéren, otthonunkban) konfliktusok alakulnak ki, melyek megoldására meglehetősen nehéz feladat. Ha a konfliktusok kialakulásának okait vizsgáljuk, érdemes megnéznünk, hogy mi vezet odáig, hogy két ember között elvész az összhang megteremtésének lehetősége. Még izgalmasabb, hogy milyen feszültségek jönnek létre azokban az esetekben, amikor új személy jelenik meg egy munkahelyen A szocializáció elakadása gyakori azoknál, akik kiszorulnak a munkaerő-piacról, és ezt tetézi az is, ha a munkahelyre, a munkára való szocializáció szintje alacsony, vagy a környezet, a tapasztalatok negatív attitűdöket alakított ki a munkavállalással, a foglalkoztatókkal kapcsolatban. A másik gyakori probléma, hogy az új munkahelyre érkezők nincsenek tisztában azokkal a technikákkal, melyek segítenék őket az új közeg írott és íratlan, hierarchikus és közösségi szabályainak megismerésével, a beilleszkedés

3.6. esélyegyenlőség és hátránycsökkentés | 65

egyéni felelősségével. Ezek mind olyan konfliktusforrások, melyek nincsenek összefüggésben az etnikai hovatartozással, vagy az előítéletekkel.

3.6.1. Feszültségforrások a mindennapokban (szocializációs különbségek)

Az utóbbi évtizedben több jelentős lépés is történt a cigány tanulók esélyegyenlőségének javítására. A jogszabályi háttér legfontosabb eleme a köznevelési törvény, amely rendelkezik a kötelező óvodáztatásról, az egész napos iskoláról, valamint a köznevelési és szakképzési hídprogramok rendszeréről (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről).

Vannak rajtunk kívül álló, és tőlünk is függő feszültségforrások, melyek ismerete nélkül nem boldogulhatunk. Nézzük meg, hogy mi minden lehet feszültség okozója egy munkaerő-piaci helyzetben:

◼ Családon belüli problémák

◼ Munka elvesztése

◼ Indulás előtti konfliktus a családtagokkal

◼ Folyamatos pénzügyi gondok

◼ Külső kötelezettségek teljesítésének határideje • Felborult életritmus

◼ A „munka nélkül lét” nyomása

◼ Szociális környezet negatív hozzáállása

◼ Félelem a feketegazdaságban lévő munka elvesztésétől

◼ Félelem a családi pozíció elvesztésétől

A feszültségforrások másik kiinduló pontja az érdekütközések. A munkavállalók, munkát keresők, valamint a munkaadók a mindennapi életben egymástól nagyon eltérő érdekek mentén élik mindennapjaikat. A feszültségforrások csökkentésére, sokszor csak külső segítség igénybevételével, mediációs technikákkal megoldhatók. A megoldás sajnos nem minden esetben érdeke mind a két félnek, hiszen egy feszült munkaerő-piaci helyzetben a foglalkoztatók sokkal egyszerűbben, könnyebben cserélik le „problémás” munkavállalóikat, mint korábban. A konfliktusok kialakulása szinte mindig érdekütközéseknél vagy személyes ellentéteknél figyelhető meg. Az érdekütközések az életből magából adódik, hiszen az emberek eltérő módon reagálnak a különféle helyzetekre, és igyekeznek a saját nyereségüket maximalizálni minden egyes szituációban. A személyes ellentétek könnyen vezethetnek konfliktusok kialakulásához. Itt mindig a másik ember iránti ellenszenv megnyilatkozásáról lehet szó, ami az agresszió egyik kiváló táptalaja. Tudomásul kell vennünk, hogy ahogyan nekünk sem lehet mindenki szimpatikus, úgy mi sem lehetünk mindenkinek az. És bár emberként el kell fogadnunk, hogy olyan rászorulókkal foglalkozzunk, akinek az elfogadása számunkra nehézséggel jár, fordított helyzetben nem várhatjuk el ezt magától értetődő módon.

Ha ilyen ellentéttel, antipátiával találkozunk, érdemes megkeresni annak okait, felszámolni azokat, vagy ha ez nem lehetséges, akkor csak a környezet, a személyek cseréje, új munkahely keresése segíthet. Jó lenne, ha idáig nem kellene eljutni. Vannak, elkerülhető, és elkerülhetetlen konfliktusok. Az társadalmi és személyes fejlődésünk alapja és mozgatórugója a folyamatos összeütközés. Ilyen tekintetben tehát a konfliktus jó is lehet. A mindennapokra lefordítva, ez annyit tesz, hogy például egy jogszabály – értelmezés körüli konfliktus pozitív eredménye, hogy hosszú távra lehet rendezni és meghatározni az adott ügyek intézésének módját. Azok, akik szerepet játszottak a hosszú távú megoldás megszületésében már kevésbé fogja pozitívan

megélni ezt a konfliktust, különösen akkor, ha az valamelyikük számára negatív következményekkel járt (elég csak a lelki kihatásokra gondolni). Az elkerülhető konfliktusok felismerése már sokkal több figyelmet érdemel. A mindennapok gyakorlatában megfigyelhető a Pygmalion effektus működése. Ez a saját magát beteljesítő jóslat, vagyis a sztereotip gondolkodás minősített megjelenése. Ha egy munkáltató – korábbi tapasztalatai alapján – eleve negatív hozzáállást feltételez a munkavállaló részéről, az jó eséllyel teljesíti is előzetes

„elvárásait”. Különösen így van ez, ha ilyetén „elvárásokat” valamilyen módon közvetíti is felé.

Az elkerülhető konfliktusok a frusztráció megjelenéséből adódóak között nagy számban lelhetők fel. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a feszültségforrások konfliktusokká fejlődjenek, ha időben felismerjük őket, és tudunk tenni a leküzdésük érdekében. stratégiák a konfliktuskezelésben

Az egyéni konfliktuskezelő stratégiáink meglehetősen változatosak, mégis vannak olyan alaptípusok, melyek jól azonosíthatók. Most egy öt típusból álló rendszert ismerhet meg, mely segítségére lehet saját, illetve mások konfliktusainak megoldásában. Természetesen ezek ritkán fordulnak elő vegytisztán, legtöbbször egyensúlyozunk az önérvényesítő és önalávető stratégiák között, illetve egyes esetekben megjelenik az agresszió. Romákat segítő (iskolai) programok.

3.6.2. Hátránykompenzálás

Noha az integrált oktatás intézményi szinten nagymértékben elterjedt, egyelőre nem javultak szignifikánsan a lemorzsolódási ráták és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók tanulmányi eredményei. Ennek érdekében jöttek létre az úgynevezett felzárkóztató és tanoda programok.

Tanoda

A tanoda „az inkluzív nevelés szemlélete mentén kialakított és alkalmazott pedagógiai tevékenységek rendszere, amely hozzájárul ahhoz, hogy az alap- és középfokú köznevelési intézményekben tanuló, különböző társadalmi helyzetű, kulturális hovatartozású és egyéni adottságú tanulók tanulmányaikban sikeresen haladjanak előre az iskolában és ezen keresztül megvalósuljon társadalmi mobilitásuk” (Részletek a Tanoda program sztenderdből).

A Tanodák a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásának-nevelésének nem formális tanulási színterei, amelyek uniós forrásból támogatott fejlesztésekként jöttek létre, standardizált modell alapján. A TÁMOP 3.3.5 „Tanoda programok támogatása” című konstrukció fő célja a halmozottan hátrányos helyzetű, roma, valamint a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló és a migráns tanulók iskolai lemorzsolódásának csökkentése és továbbtanulási lehetőségeik megerősítése (érettségit adó középiskolában és lehetőleg felsőoktatásban történő továbbtanulás) volt. A tanoda egyik legfontosabb jellemzője, hogy olyan önkéntes (a gyerekek és szüleik által saját elhatározásból választják) tanulást segítő és menedzselő oktatásszervezési forma, amely alkalmazkodik a résztvevők személyes oktatási igényeihez és, amely a formális iskolai keretekbe történő integrálódás esélyét növeli.

A tanoda iskolán kívüli, délutáni, esetleg hétvégi vagy a nyári szünidőben szervezett programokat biztosít hátrányos helyzetű tanulóknak, fiataloknak.