Az érzelmi élet zavarai – A „túl jó” gyermek

A szorongásos zavarok a leggyakoribb mentális problémák közé tartoznak gyermekkorban is. A szorongásos tünetekben túlzott mértékű, nem ritkán irreális a félelem, aggodalom, idegesség jelenik meg. A szorongás testi tünetek formájában is megjelenhet (pánik zavar).

A szorongás egyaránt eredményezhet lefagyott viselkedést és heves nyugtalanságot, esetleg az állandósághoz való extrém ragaszkodást (ismételt kényszeres rituálék). A szorongó gyermekek esetén fokozott jelentőséggel bír a biztonságos környezet.

Szeparációs szorongás

Szeparációs szorongás esetén a gyermek-az életkorárnak nem megfelelő ragaszkodó viselkedést mutat, túlzottan kötődik a szülőhöz. Ez a túlzott ragaszkodás megakadályozhatja a gyermeket a normál funkcionálásban (időszakos elválás a szülőtől, iskolában maradás). A gyermek jelentős félelmet él át, ha ha otthonról vagy a kötődési személy(ek)től távol van. A szeparációs helyzetben erős distressz, rettegés, pánik, testi panaszok, valamint a szülőbe való erős kapaszkodás jelenik meg. A szeparáció fokozott félelme miatt gyakoriak az elválással vagy a szülőt érő katasztrófával kapcsolatos álmok, félelem.

A kisiskolások iskolaelutasítása hátterében állhat.

Fóbiák

A fóbia elkerülő viselkedést jelent. Három formáját különböztetjük meg: egyszerű fóbia, szociális fóbia, agora fóbia. Az egyszerű fóbia tárgya jól körülhatárolható pl. félelem az injekciótól, kígyótól, póktól. Gyermekeknél óvodáskortól kezdődően megfigyelhetők az állatfóbiák: rovarok, pókok, békák, kutya. (Ranschburg, 2012)

A nagy mértékű szorongás csökkentésének egy módja, ha a szorongó egyén elkerüli félelmének tárgyát.

Agora fóbia

Az agora fóbia a nyílt terektől, illetve az esetlegesem itt bekövetkező rosszulléttől való félelmet fejezi ki. Ez a félelem, arra készteti a tünethordozót, hogy egyedül ne közlekedjen, vagy zömmel otthon tartózkodjon. Az agorafóbiás ember a testi tünetek megjelenésétől fél, illetve az olyan helyzeteket igyekszik elkerülni, ahonnan az elmenekülés nehéz és /vagy segítségre nem számíthat Az agorafóbia gyakran társul pánikzavarral. (Comer, 2014)

Szociális fóbia (Szociális szorongás)

A szociális szorongással küzdő fiatalok a közösségben csendesek, visszahúzódóak.

Rettegnek a feleléstől, és bármi féle szerepléstől, vagy osztály előtti hangos megnyilatkozástól (prezentációk, drámajátékok). Félnek a kudarctól a megszégyenüléstől.

Beszédük halk, bizonytalan. Nem ritka, hogy a tanárok, társak türelmetlen, kritikus hangvétele tovább mélyíti szorongásaikat. A szociális fóbiával küzdő fiatalok számára kihívást jelent a társak előtt étkezni, öltözni, nyilvános illemhelyet használni. A szociális fóbia együtt járhat a kevésbé fejlett vagy a szorongások okozta gátoltság miatt kevésbé kimunkált szociális készségekkel, így az érintett fiatalok az iskolai zaklatások áldozataivá válhatnak. Ennek következményeként is megjelenhet esetükben az iskolaelutasítás.

Iskolafóbia

Az iskolaelutasítás/iskolafóbia hátterében gyakran komoly szorongás húzódik meg, ez elkülönítendő az oppozíciótól, vagy viselkedészavartól. (Haddad, 2017) Az iskolával kapcsolatos szorongások hátterében megromlott, bántalmazó jellegű közösségi kapcsolatok, teljesítményfrusztrációk, a gyermek számára teljesíthetetlennek tűnő elvárások egyaránt állhatnak.

Az iskolával kapcsolatos szorongások az iskolából való kimaradáshoz, szerhasználathoz vezethetnek, mindkét maladaptív megoldás célja az egyén szorongásának csökkentése.

Iskolafóbia hátterében kisebb 4-8 éves gyermekeknél a szeparációs szorongás, míg nagyobbaknál a szociális szorongás (kudarctól, nevetségessé válástól, megaláztatástól való félelem) állhat.

A szociális szorongás egy megnyilvánulási formájának tekinthetjük az elektív mutizmust.

Elektív (szelektív) mutizmus

A mutizmus némaságot jelent. A gyermek, bár tud beszélni idegen helyen vagy idegen személyekkel verbálisan nem kommunikál. A tünetek gyakorta a közösségben is jelentkeznek. A verbális kommunikációba vont személyek köre változó. (pl. szülőkkel, testvérrel beszél, más családtaggal, idegennel, szomszéddal, óvónővel, ovis társsal, baráttal stb. nem). A gyerekek más része gyerekekkel beszél, felnőttekkel a szülőkön kívül nem. Az otthoni, szülőkkel való verbális kommunikáció probléma mentes (jó beszédfejlettség) Nem verbális közlések (bólint, nemet int), cselekvéses együttműködés megtartottak lehetnek. Az elektív mutista gyerekek jellemzői:a túlérzékenység, visszahúzódás, külső ingerekre, idegenre negativisztikussá válik. Szociális szorongás., ellenkezés, dac jellemzi. Kis

6.4. Fejlődési zavarok és mentális rendellenességek gyermek- és serdülőkorban | 155

százalékban jellemzi őket megkésett beszédfejlődés vagy artikulációs zavar, erős kötődést mutatnak az anyához. A tünetek 4 év körül kezdődnek. Lányoknál gyakrabban fordul elő.

A tünetek megjelenése a félénkség, a szociális szorongás nyomán jön létre, ám a tünetek fennmaradásában a merev viselkedési szokásoknak, a tünetek fixálódásának is szerepe van.

Ezért is lényeges a gyerekek mielőbbi kezelésbe vétele, mindenképpen az iskolakezdés előtt!

Teljesítményszorongás

Főleg lányokra jellemző. Perfekcionista attitűdök kialakulásában a szülői elvárások mérvadóak. A szorongás, ha mértéke túl nagy gátolhatja a teljesítményt. (Ranschburg, 2012)

Pánikbetegség (szorongásroham)

Pánik roham percekig tartó intenzív szorongással és félelemmel járó állapot változatos testi tünetekkel: heves szívdobogásérzés, remegés, zsibbadás, verejtékezés, szédülés, glóbusz érzés, nehézlégzés, ájulás érzés, légszomj, derealizáció, mellkasi fájdalom, halálfélelem, megőrüléstől való félelem. A pánikroham kialakulása: hirtelen kezdet, többnyire kiváltó ok nélkül (kiszámíthatatlan). A pánik zavar a testi tünetek megjelenésétől való anticipált félelmet jelenti. A tünetek mögött nem áll testi betegség.

Kényszer betegség

◼ Kényszergondolat, képzet (obszesszió): Szorongást kelt

◼ Kényszercselekedet, rituálé (kompulzió) Szorongást old

Az obszessziók által keltett szorongás csökkentése érdekében végez kényszercselekvéseket ezzel „elkerüli” a szorongáskeltő gondolatok megvalósulását. A beteg és a környezete számára a tünetek „furcsák”, „érthetetlenek”, „kimerítőek”.

A kényszergondolatok akarattól független, visszatérő gondolatok, képzetek, melyek jelentős szorongást okoznak, a felidézés tudatos szándéka nélkül a tudatba tolakodó tartalmak. Nem reális, túlzott aggodalmak (pl. félelem valami rossz bekövetkezésétől).

Gyakori kényszergondolat a beszennyeződéssel, bepiszkolódással kapcsolatos ún.

kontaminációs kényszergondolat.

A kényszercselekedet a kényszergondolatra adott repetitív, célirányos viselkedés vagy mentális rituálé (számolás, ima, szavak néma ismétlése). Célja a feszültség csökkentése, kényszeres félelmek bekövetkezésének kivédése vagy semlegesítése. Irracionalitásával vagy eltúlzott mértékével a személy tisztában van. Szenvedést okoz, de ha meggátolják a kényszeres rituálé lefutásában, heves nyugtalanságot élhet át.

A kényszercselekvések fajtái:

◼ Tisztálkodás, takarítás

◼ Ellenőrzés (zárak, tűzhely)

◼ Sorba rakás, igazgatás, érintés

◼ Ismétlés (napi rutin: öltözködés, lépcső, írás)

◼ Rendezgetés, gyűjtögetés, felhalmozás

◼ Számolás (sarok, oszlopok…)

Poszt traumás stressz betegség (PTSD)

Traumát átélt (elszenvedett vagy közvetlen módon látott) egyéneknél a traumát követő időszakban kialakulhat PTSD. Bántalmazás, természeti katasztrófák, balesetek, súlyos testi betegség egyaránt okozhat PTSD-t. Az érintetteket fokozott szorongás, megemelkedett arousal, valamit a traumára emlékeztető események, helyszínek, emberek kerülése jellemzi.

A traumatizáló eseménnyel kapcsolatos rémálmok, nappali emlékbetörések előfordulhatnak. (Haddad, 2017)